Cikk oldal
2008-11-17

Csukák pólóban

Pergetés az ezüst nyilak vizén
Mindenfelől panaszkodni hallottam az ismerőseimet, amikor a csukás vizek szóba kerültek. Nálunk, Tokaj térségében, az összes holtágból kimosta a halakat a nyári árvíz, ahonnan pedig nem tudta elvinni, ott igencsak megtizedelte a visszatérő, oxigénhiányos lé az állományt. Profi barátomat interjúztam telefonon, de ő sem szolgált jó hírekkel; a Tisza-tó továbbra is árnyéka régi önmagának, viszont a horgászlétszám a sokszorosára ugrott. Szét kell nézni az országban jó csukás víz után – állapítottuk meg közösen.

Ilyen vizeket keresünk
Ilyen vizeket keresünk

Nagy keresgélésünk közepette, jó barátainkon keresztül meghívást kaptunk egy vízre, ahol egy szép napot vendégeskedhettünk. Szeretem a vadvizeket, és ennek a tónak (magánkézbe kerülése ellenére) jócskán maradt természetes íze. Hatalmas kiterjedésű, egybefüggő hínármezők, a pontyhorgászat nyomán kikotort tiszta mederrészekkel tarkítva, máshol a felszínig érő hínártornyok, melyek mindegyike igazi búvóhely a csukák számára. Itt még igazi élmény megfogni a csukát, nem amolyan „húzom, és majd odavág” peca…

Hínárfoltok
Hínárfoltok
Csuka akcióban
Csuka akcióban

Csónak ritkán borzolja a vizet, néhai ladikok enyésznek a nádasban. Mi is külön apparáttal érkeztünk, Profi barátom jól felszerelt K-Maxxija tekintélyt parancsoló megjelenéssel bír, és ez még semmi a kényelméhez képest. Műfüves aljzatborításán akár napozni is lehetne. Persze, eszünk ágában sem volt napozni, noha a kora reggel már felhőmentes égbolttal kínálkozott. A 10 Celsius alatti hőmérsékletnél viszont elfért a polár felső és a kabát egymáson.

Hal, második dobásra
Hal, második dobásra

Nagy lelkesedéssel nyitottam, szinte láttam lelki szemeimmel a halat, így bátran bekezdtem:
- Fogadjunk, hogy két dobásból megvan az első! Profi felhúzta a szemöldökét pesties önbizalmam láttán, de láss csodát, a második bevontatásnál szépen meghajlott a spiccem, ott volt a csuka a műcsalin! A verőfényben elég gorombán szaladt neki, és így is védekezett a hínárban. Nem volt egy óriás, de elsőre hibátlan.

Wobbleres kiscsuka
Wobbleres kiscsuka

Néhány dobás kellett csak a következőhöz, ám magam is meg voltam lepve a túl fényes időhöz képest komoly kapás-intenzitáshoz. Profi a támolygók barátja, és általában azzal is kezd, de látva eredményességét, szintén fahalra kapcsolt. Húztunk mindenfélét a kristálytiszta, feszített vízben. Olyan volt a felszín, mint a mesében, sima, mint egy üveglap. Egyedül voltunk a tavon, rajzolni sem kellett szebbet. Körülöttünk ritka madarak, máshol be sem várták volna az embert, itt meg hajításnyira repültek el mellettünk. Nem messze egy béka sírt fel a nádasban, jellegzetes vészhangján. Akkor szól így, amikor a vízisikló megragadja. Hátborzongató hallani, de hát ez is a természet rendje.

Egyre későbbre járt, melegedett az idő, októbert meghazudtoló módon. Lekerültek a kabátok, ingben, pólóban folytattuk a napot, méghozzá a tízórai elfogyasztásával. Élveztem a fényt, talán az utolsó, nyarat idéző napot, jólesett hátradőlni a csónak orrában.
Ej, egy ilyen nekem is kell! – gondoltam, majd számolni kezdtem; a csónaktest ára még kibírható, de kell egy utánfutó, egy jó elektromos motor, egy még jobb aksival… millió fölött járok. Gyorsan elhessegetem a gondolatot, tanári fizetéshez álmodjon kisebbet az ember. Talán majd, egyszer.

Az apraját szedtem
Az apraját szedtem
…és engedtem
…és engedtem

Profi nem álmodozott, legalábbis a csónakról nem, inkább dobott egy íveset a hínárfolt elé, amerre sodródunk. (Nem tudom, miért van ez, biztos az évek beidegződése, de egy-egy jó helyre eső dobásban már szinte a levegőben benne van a hal. Nem csak az, hogy jó helyre esik, hanem, hogy épp ott áll egy éhes, vagy legalább is kapásra bírható csuka. Hej, de sok halat „rá gondoltam” már így csónaktársaim horgára! Most sem volt másképp…) Pendül a fonott, sercen a víz, parírozza Profi a közel hármas, feltűnően hosszú csukát. Elismerően bólintok, ez bizony egyben az én kettőm súlya…

Profi ezzel nyitott
Profi ezzel nyitott

Óhatatlan, hogy ha két ember együtt, egymás mellett horgászik, valamiféle egészséges versenyhelyzet ne teremtődjön. Szándékosan írtam, hogy egészséges, hiszen itt nem a másik „legyőzése” a feladat, hanem a kiegyenlítettség, a jóleső „fogtál te is, fogtam én is, de jót is horgásztunk együtt, barátom…” érzés. Kimondva vagy kimondatlanul. Ez az a feeling, amiért jobban szeretem a közös pecát a magányosnál.
Ilyenkor, persze, segítjük egymást, ahol tudjuk. Hol egy rablást látva biztatjuk a másikat, hol az éppen működő trükköt mutatjuk meg, de sokszor a hangos gondolkodás is jó irányba tereli társat, netán még jobba, mint amin addig mi magunk jártunk. Ez az összeszokottság egy verseny folyamán például elengedhetetlen a sikerhez.

Ha ez megy…
Ha ez megy…
Oldalvást
Oldalvást

Profival különösen szeretek horgászni, mert igazi úriember. Néha még azt a csukát is átengedné, ami az ő csalijára vágott. Leírom az egyik, innen nézve talán túlságosan is modoros, horgászbarátságunkról mégis sokat elmondó párbeszédünket:
Profi egyik dobását követően megpendült a bot, nyikkant a laza fék, mire ő:
- Megütötte… ott van, a hínársáv előtt… dobj rá!
- Dobj újra, megvárom, elvégre ez a te halad!
- Hátha a te villantódra bátrabban megy…
- Ne szórakozz már, a tiedre vágott oda…
- Én már eleget fogtam, dobd csak nyugodtan!
- De nekem több időm van, jöhetek holnap is…
- Jól van, tesó!
- Jól van, cimbi!
Megveregettük egymás vállát, és mindketten más irányba dobtunk…

Ez már komoly lesz!
Ez már komoly lesz!
Ritka színváltozat
Ritka színváltozat

Öthöz közeli ezüst
Öthöz közeli ezüst

Visszatérve, szép csukája után Profi váltott kedvenc típusára, a támolygóra. - Nem igaz, hogy ezzel, itt, nem lehet megfogni őket! – mondta, majd hosszúkás villantójával a hínársáv szélét kezdte pásztázni. Kétszeres távolságot tudott így meghorgászni a wobbleremhez képest, és ennek meg is lett az eredménye. Már az első dobásoknál megütötte a villantóját egy jó csuka, és percek múlva meg is akasztotta a tettest; a bot, ahogy illik, lent maradt. Azt hittem, megint egy a kettes szériából, csak hínárba futott, de a szétterülő hullámok mást sugalltak. A fék időnként felvisított, miközben egy jókora adag növényzettel közelített felénk a hal. Amikor megláttuk, alig akartunk hinni a szemünknek, hiszen egy ezüstös-lilás, hatalmas csuka feküdt fel a vízre. Siettem a mérlegeléssel és a fotókkal, nehogy megártson a különös színű, közel ötös állatnak a majdnem nyári levegő. A visszaengedéskor egy hatalmas ezüst nyílnak tűnt az egész hal…

Az ezüst nyíl visszatér
Az ezüst nyíl visszatér

Innen én is támolygóra váltottam, de csak alulról közelítettem a Profi horgára akadó halakat. Míg ő jellemzően a kettes-hármas szériát vette célba, én „elapróztam”, és egyre-másra a kilós-másfél kilós méretet húztam a csónakhoz. Pedig ugyanúgy, ugyanazt, ugyanott... vagyis teljesen mégsem.

Amit tudtunk, nyakon ragadtunk, de volt, hogy grippel vettük ki a halakat. Ebben a nem elég hideg vízben látszott igazán, hogy a grip mennyire nem halkímélő eszköz, már ami a csukát illeti. A halak a végletekig küzdöttek, és iszonyú gyorsak is voltak, révén a magasabb vízhőmérsékletnek. Sokáig fárasztani nem volt célszerű, ellenkező esetben viszont nagyon dobálták magukat a kiemelőn, félő volt, hogy széttépik a szájukat, netán eltörik az állkapcsukat. A kisebbeket a kopoltyú mögé (és nem a kopoltyúba!) nyúlva emeltünk ki, így legtöbbször nyugodtan maradtak a csukáink, és a műcsalihoz is jobban hozzáférhettünk. Be kellett látnom, hogy a lip grip leginkább csak kellően kifáradt halhoz, esetleg süllőhöz vagy kisebb harcsához kíméletes igazán.

Nyugodt halra jó a grip
Nyugodt halra jó a grip

Nagy mozdulat
Nagy mozdulat
Így kíméletesebb!
Így kíméletesebb!

Eljött a délután, és már 5-5 hallal büszkélkedhettünk, az összsúlyban viszont Profi háromszorosan vezetett. És a meglepetés még csak ekkor jött...
Az egyik új tisztáson barátom hatalmas örvényt látott a felszínen szétterülni. Pár méterrel túldobott rajta, majd elindította a villantót az óriás irányába. Feszülten vártam, mi fog történni. – Megütötte… - sziszegte Profi, majd egy tekerés múlva csengett a bot, és ezzel egy időben felvisított a Stella fékje. Tizenöt méteres kirohanással nyitott a hal, így mindketten meg voltunk győződve, hogy bő tízes csukára talált a kanál. A következő harmincméternyi, süvítő fékhang viszont némileg lelombozó volt, mert közel száz százalékra emelte a busa valószínűségét a horgon.

Nem rád számítottam…
Nem rád számítottam…
„Pettyes bálna” a horgon
„Pettyes bálna” a horgon
Szerencsétlen akadás
Szerencsétlen akadás

Fárasztás izomból, szentségelés felváltva, reménykedés a műcsali visszaszerzésében – ezek voltak a palettán. Tíz perc után derült ki, hogy közel húszas pettyes busának akadt a hátuszonyába a drilling. Profi erőltette, de kellett is, mert talán egy háromajtós szekrény fejthet ki hasonló ellenállást, mint amit a hal tanúsított. Szerencsére nem volt kedve a hínárba úszni, így mint egy fekete bálna cápauszonyokkal, jobbára a víz tetején körzött. Volt idő fotózni, videózni, nézelődni. Húsz percnél többe telt, mire közel került a hal, de a bot szempontjából ez volt a legkritikusabb időszak: erővel kellett a felszínen tartani a halat, ami a spiccet és a felső botrészt is durván igénybe vette. A pálca jól vizsgázott, viszont a hal kiemeléséhez siralmas köröket futottunk. Végül a víz alatt, az alsó állkapcsán grippelve tudtuk csak kiemelni. – Ebből elég is ennyi – mondta Profi, és újabb kalandok elkerülése végett visszatértünk a korábbi helyünkre.

Kemény harc
Kemény harc
A monstrum
A monstrum

Erősen alkonyodott, hűlt a levegő a napnyugtával, de a csukák étvágyuknál maradtak. Profi újabb két szép példánnyal növelte több mint harminc kilóra hízott fogását. Már-már lebiggyesztettem a számat, hogy miért nem sikerül nekem is jó csukát fognom, de ő csak biztatott:
- Jól húzod, csináld, be fog ütni neked is!
- De mégis, mit másképp?
- Talán egy kicsit fentebb…
- Megpróbálom, mit vesztek vele? – gondoltam, majd a második ilyen bevontatásra pici koppanással jelentkezett is valaki.
– A fene egye meg, megint egy kicsi! – kiáltottam fel, de rögtön rájöttem, hogy tévedés van a dologban. Ahogy közeledett a csónak felé, egyre tompább súly nehezedett a botra, egyre kevésbé engedte magát irányítani. A félhomályban fejlámpát kapcsoltam, ebben pillantottam meg aznapi legszebb csukámat, ami később 4.30-asnak bizonyult. Fellélegeztem, Profi gratulált. – Ugyan, ha nem mondod, lehet, meg sem fogom! – méltattam.

Na még egyet a végére!
Na még egyet a végére!

Csak kell az a fránya grip!
Csak kell az a fránya grip!
Minden jó, ha vége jó
Minden jó, ha vége jó

Mire elkészültünk a fotókkal, teljesen be is sötétedett. Visszafelé a hínár miatt többet eveztünk, mint motoroztunk. Újra metsző hideg illata lett a levegőnek, hihetetlennek tűnt, hogy nappal pólóban és rövidnadrágban csukáztunk.
– Na, ilyen se lesz még egy! – sajnálkozott Profi, mintha nem is velünk történtek volna az események.
- Hát, ritka egy nap volt, az biztos! De úgy sejtem, nem utoljára láttuk ezt a vizet… - biztattam, és magamat is egyben. Tudtam, egyre inkább kincs az ilyen hely. Minden jó ragadozós vizet leraboltak, elvitt az ár, vagy pontyos tó lett belőlük. Talán ez megőrizhető olyannak, amilyennek a természet átformálta. Nem az X-edik pontyos, zöldalgás tó lesz, ahol kishalszelettel és gilisztával fogják a legtöbb nagy csukát, hanem megmarad egy „nehezen” horgászható, hínárral tarkított víznek, ahol a rejtekekből óriás ezüstcsukák lesnek az ezüstös fémkanalakra…

Szebb nem is lehetne…
Szebb nem is lehetne…

Írta: Gégény Viktor, fényképezte: Prókay István (Profi) és a szerzô
Szólj hozzá:
vittorio#1 2008. 11. 17., 23:37A tó tulajdonviszonya a közelmúltban változott, már magánvíz, jelenleg nem horgászható. Mihelyst ez a helyzet változik, hírt adok/adunk róla. Egyelőre (többek kérésére) csak a képek árulkodnak a helyszínről. Köszönöm a megértéseteket!
ehhe88#2 2008. 11. 17., 15:28Gratula! Szép halak, jó cikk! :)
De nekem is az volna a kérdésem, hogy merre található ez a tó?
Én is nagyon régóta keresek 1 ilyet, de eddig sikertelenül! :(
turancsics#3 2008. 11. 17., 11:37óóóó nem hiszem el.
Hol is van ez a tó, a pergetők álma?
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
Minél keményebb a monofilzsinór anyaga annál kisebb a nyúlása, de nagyobb a szakítószilárdsága. Ellenben minél lágyabb annál nyúlékonyabb, gyengébb a zsinór.