Cikk oldal
2008-11-27

Süllős pergetések

Fent és lent
Eredményes pergetésekről számolhattam be a legutóbb. Novemberhez képest a hónap eleje nagyon kellemes meleggel kényeztette a horgászokat. Immár elmondhatom, hogy ez a hónap közepéig sem változott. Még mindig tíz fokon felüli a Duna vízének hőmérséklete is, még mindig kapnak éjszaka felszín közelben a süllők. Természetesen, amikor csak tehettem kiszaladtam a folyóra, nagyon jó volt találkozni este fent, és néha napközben lent is a süllőkkel. Remélve, hogy tanulságokkal is szolgálnak ezek a pergetések, máris szívesen megosztom mindenkivel az élményeimet.

Ismét a Dunán alkonyodik rám. Egészen lassan poroszkálok a motorcsónakkal, nézegetem a különféle parti alakulatokat, a kövezéseket, mert az esti, éjszakai wobblerező helyemet keresem. A legfontosabb szempont, hogy a süllők, esetleg más rablók is ott legyenek majd a választott helyemen. Hiába látszik kényelmesnek egyik, másik pergető hely, annak halasnak, haltartó helynek is kell lennie. Sokszor már ilyenkor alkonyatkor megfigyelhető, hogy a kishalak, a snecik csoportosulnak rajta. Ez jó jel, mert erre kell megérkeznie a ragadozóknak. Ám néha a táplálék halacskák is csak este bújnak elő, csak a sötétben rajzanak a felszínen. Támpontot jelenthet, ha a parti kövezés csipkézett, ha valami kiszögelésen meggyorsul a folyás. Jónak, talán biztosnak mondható helyek a ruganyok, sarkantyúk végein iramodó vizek. Az kétségtelen, hogy ilyen helyeken táncol legszebben a wobbler. A veretése, remegése a vele szemben ható folyásban, áramlásban indul be könnyedén. Valami ilyesmi helyet keresek ezúttal is, de az sem lenne baj, ha járható lenne a választott kövezés. Szeretek ugyan is utána járni a rablásoknak. Néha a hosszabb kőszórásokon száz méterről is hallatszanak a kaffogások, a rablók felszíni táplálkozásának hangjai. Amint az elmúlt napok is mutatták érdemes ilyenkor oda settenkedni a süllők közelébe. Egy-egy jobb rablás okozóját, gyakran el tudjuk csípni, ha zörgések nélkül be tudjuk cserkészni. Nehezen választom ki a megfelelő terepet, amely a több szempontnak is megfelel. Teljes teli hold ígérkezik, sőt hamarosan már fel is bukkan a nagy kerek sajt az erdők felett.

Süllős pergetések
Süllős pergetések

Besötétedik. Ekkorra már a part omladékos kövein, kucorodom. Egy kicsit megdobja a kövezés homorúsága a folyót, néhol gyorsabban, másutt enyhébben iramodik a víz. Az egyenetlen folyási sebessége vonzza ide a süllőket. Snecik, vagy ahogyan mi itt az alsó Dunán mondjuk, piszék bőven vannak a felszínen. Hol itt, hol ott gyűrűzik meg a sima fekete felszínt. A hold szépen megvilágítja a kövezés magas oldalát. Nagyon alacsony a vízállás. Éppen ezért most még omladékosabb, és csúszósabb a terep, mint általában szokott lenni. Csendesen röppen a wobbler, dobok vagy tucatnyit, de ragadozó jelenlétére utaló jel nem látszik. Ennek ellenére az első negyed óra vége felé elnehezedik az egyik dobásom. Inkább csak reflexből, mintsem meggyőződésből húzok be. Hoppá - mondom magamban, hiszen ez hal, mert a bevágás után élni, szaladni kezd valami a zsinór végén. Mindjárt felismerem, kisebb süllő harcol a finom pálcával, és velem. Egy perc és máris a lábam előtti köveknél lavíroz. Lehajolok, óvatosan de azért leszorítom a sáros kövekhez. A wobblert kirázza a szájából szerencséjére, nem is akadtak mélyen a horgok. Nincs talán kilós sem, de szép egészséges süllő, csak sáros lett egy kicsit. Kezemben kicsit pózoltatom a holdfényben, majd útjára engedem. Érzem, talán jön helyette másik.

Süllős pergetések

Süllős pergetések

Közben még egy kicsit sötétebb lesz, talán fátyol került a hold elé, a kövezés is gyengébben kap a fényéből. Meghallom az első klasszikus, cuppanó rablás hangot. Jó tíz méterrel lehetett alattam. Nagyszerűen meg tudom dobni, máris suhan a pálca. Igen ám de érzem, ott már nem úgy mozog az egytestű Rapalám. Gyerünk gyorsan, lecserélem egy kéttestűre. Ez már veret, ott, a majdnem álló szakaszon is. Vezetem magam felé, orsóval is, bottal is. Szépen billeg, él, úgy ahogy kell. Ismét egy pukkanás, még egy kicsit messzebb, most már óvatosan lejjebb lépkedek a síkos és billegő köveken. Egy fél dobásnyit lejjebb megyek és máris kipöttyintem a wobblert. Alig fordítok a hajtókaron, kopp, és szemvillanás alatt megkeményedik kezemben a felszerelés. Megvan - villan belém a felismerés és az öröm. Nagyszerű érzés a várt jutalmam beteljesedése. Pontosan ezért másztam odébb a kövezés oldalában. Ez már valamivel nagyobb süllő, érzem a mozgásából. Szépen keményen döccent a rávágása, nincs is baj az akadással sem. Kicsit húz befelé, karéjoz egyet a kint lévő fonotton, de nem sokáig. Villan a fejlámpám, a horgokat látnom kéne a szája szélén, nehogy rosszul járjak velük a kiemelésnél. Szépen, simán siklik a kezem ügyébe, még egy pillanat és máris egy lapos kőpárkányon pihenhet. Az agyon használt kéttestű wobblert kissé tovább lyukasztgatta, de amúgy minden rendben. Nem adja könnyen a műcsalit, konokul szorítja a szájában, de azért csak kiügyeskedem valahogy. Szemei, mint szentjánosbogarak a hold és a lámpám fényében egyaránt. Szép horgászpillanatok, azonnal átgondolom milyen jó, hogy ma is vettem a fáradtságot és itt vagyok.

Süllős pergetések
Süllős pergetések

Elégedetten keresek kényelmet a kövezés oldalában, így hallgatom az éjszakai hangokat. Később ismét dobok néhányat, de egyenlőre csend honol. Bentről, a mederből hallatszik néha loccsanás, ám ezek csak az ugrándozó márnák hangjai. Éppen arra gondolok mára vége, mikor ismét egy szép rablás hallatszik. Máris felvillanyozódom, és suhintom is a wobblert. Nagyon lassan járatom, egyszer, kétszer röviden rágyorsítok, de nem tudok senkit becsapni. Három dobás után megint egy felszíni rablás az előző helyről. Egészen nagy snecik futnak a víz tetején. Jellegzetes hangjukról felismerem őket. Még a méretükre is következtetni tudok. Gyorsan nagyobbra cserélem a wobblert. Hátha? Hej de jó erősen veret ez a darab is - gondolom éppen, amikor hatalmas rávágást kapok. Nem vagyok rest, ha kissé ijedtemben is, de mégis azonnal visszakontrázok. Keményen visszapumpál a megakasztott hal, nagyot zurbol a víz teteje, loccsan, fröccsen, amint a süllő szétvágja maga körül a tajtékot. A bot perecre hajlik, röpkén ugyan, de megszólal a fék is. Azonnal lépek egy kettőt a megakasztott hal irányába, de erre majdnem ráfizetek. Mintha az egész kövezés megmozdulna alattam, elvesztem az egyensúlyom, a kő süllyed, roppan egy nagyot, majd szerencsére megáll a lábam alatt. Tovább nem lépkedek, helyből fárasztom a süllőt, már jön is szépen felém. Még egy perc, és felfénylik, fehéredik az oldala, de egy bukófordulóval ismét lehúz a mélybe. Ezután viszont megadja magát és finoman, mégis határozottan magam elé pumpálgathatom. Nem is olyan nagy, mint gondoltam - állapítom meg, ereje alapján kétszer ekkorának éreztem. Persze így is szép, győzöm stabilan megragadni a nyakánál. A nagy wobbler, mint egy szivar mered elő a szájából. Beállítom a fotómasinát, azért ez már szép pillanat. Megpróbálom a vízbevesző kövezés meredekségét is megörökíteni. Bizony itt egy becsúszásnál azonnal elmenne az ember lába alól a talaj.

Süllős pergetések

Süllős pergetések

A fogási izgalmak, és a kő zörgése miatt is éreztem jobb, ha odébb állok. Azért mégis vártam egy negyedórányit, de nem folytatódott az élet. Így is elégedetten motoroztam a kikötőbe. Denevérek csapongtak körülöttem, enyhe volt az idő, november közepéhez képest szokatlanul kellemes. Miután az izgalmak és az eredményesség nem hagyott számomra nyugtot, a következő napokban is megpróbálkoztam az esti, éjszakai pergetéssel. Kikötöttem szorosan a kőhányás mellett és így is úsztatgattam a wobblereket. A tükrös részeken a ruganyok mögötti csendes visszaforgásokon is hallottam rablásokat. Itt ismét a kéttestű felúszót vetettem be.  Próbálkozásomat kétszer is siker koronázta, kaptam el új és még újabb helyen is egy - egy süllőt. Az egytestű felúszók közül is a nagyobb egyedek, tizenegytől tizenhárom centiig voltak a nyerők. A kisebb süllők is ezeket támadták szívesebben.   Ismét zárhattam két halas cserkésző estet, és ezek manapság már nagy örömöt jelentenek.

Süllős pergetések
Süllős pergetések

Süllős pergetések

A nagyon letisztult vízben, a wobblerezések mellett gyakran próbálgattam már a plasztik csalis pergetéseket. A fenék közelében járatott gumikra még nem voltak mindennaposak a kapások. A klasszikus őszi hónap, a november első két hete, inkább a nyárias vízre utaló jelekkel szaladt el. Fenéken, napközben a gumikkal nem volt egyszerű kapásra bírni a süllőket. Négy, öt alkalommal is próbálkoztam sikerek nélkül, de azért nem adtam fel. A vadregényes partokban izgalmas cserkészni plasztikkal is a rablók, a süllők után. A csónakot ilyenkor kikötöm valahol, és le is, fel is, végig fésülöm a lehetséges rablótanyákat. Néha vadmadár seregeket riasztunk fel, csak úgy robbannak fel csapataik a vízről. A hajóforgalom ősszel szerencsére kisebb, mint nyáron, így a wobblerezők, pergetők „ellensége” a nagy kiránduló hajó is ritkábban keveri össze a vizet. Jól láthatjuk a csendes felszínen az akadókra, törésekre, haltanyákra utaló jeleket, a különféle búrványlásokat, feláramlásokat. Én szeretem megvallatni a zátonyokat, a kövezések, akadók környékét is.

Süllős pergetések

Süllős pergetések
Süllős pergetések

Süllős pergetések

Süllős pergetések

Így tettem mostanában is, és a kezdeti sikertelenségek nem vették el a kedvemet. Pergető társaimmal együtt én is úgy tapasztaltam, nem hűlt még eléggé a folyó vize, és talán túlságosan is tiszta, talán ezért nehezebb nappal a mélyben, mint éjjel a felszínen. No, de ennek ellenére azért próbálkoztam. Az első élmények, az első szebb halak is megjöttek végül, erről azonban érdemes lesz talán majd részletesebben is szólni. Most, ezekben a napokban széles lehetőségeket találhatunk a pergetésben. A télre készülődő süllőink már jöhetnek plasztik csalikra is, de még érdemes megvárni a bíbor színű alkonyatokat a wobblerező bottal is. Megélhetjük azt is, hogy halat nem csak fogni, visszaengedni is nagyon jó érzés.

Süllős pergetések
Süllős pergetések

Süllős pergetések

Süllős pergetések

 Írta és fényképezte: Bokor Károly 
Szólj hozzá:
verpolya#1 2009. 01. 19., 09:37Robertooo!
Ha megengeded, válaszolnék! ( a Címzettel egyeztetve, természetesen :))
Egyszerre nagyon nehéz és egyszerű a válasz.
Utóbbi az, hogy igen. Érdemes mindenhol a ragadozót keresni. Természetesen sok szép süllő él a Duna azon szakaszán is, ezt bizonyítja sok helyi horgász eredményessége.
De hogy pontosan milyen műcsalival, pontosan hol, mikor próbálkozz, azt Neked kell eldöntened. A hely alapos és naprakész ismerete nélkül lehetetlen lenne jó választ, tipped adni.
Ha 2-szer betlizel, az még semmit sem jelent, akkor sem, ha amúgy mindent jól csinálsz.
Szánj rá időt, ha megteheted, figyeld a vizet, a tapasztalt horgászokat és próbálkozz kitartóan! Ha ráérzel, sikeres leszel!
Üdvözlettel,
v.
(ifj. BK)

u.i: Kösz Solyi, Andort szívből üdvözlöm!
solyi#2 2009. 01. 18., 21:39Robertooo megérdemelne egy választ. solyi
djpromo#3 2008. 12. 02., 14:21 gyönyörű ez a sülő
MihalovicsJozsef#4 2008. 11. 28., 11:54Hát igen a jó horgász tudja hol keresse a halakat amiket megszeretne fogni remélem egyszer talán én is ilyen jó horgász leszek.
aladar#5 2008. 11. 27., 19:20Szia Robertooo! Az amiről te beszélsz az DÖMÖS! Dömsöd vagy70 km-rel lejjebb van! Javaslom olvasd el a privát üzeneteidet ott olvashatsz a környékről bővebben is legalábbis én vagy 2 hete írtam rá. Üdv.
robertooo#6 2008. 11. 27., 15:27Szép írás tisztel Károly!
Azt szeretném öntôl kérdezni, hogy a duna kanyarnál, dobogókô alatt érdemes pergetni süllôre? Nagyon szép kis falucska (dömös vagy dömsöd, nem tudom pontosan) van ott és a víz is tisztább mint a fôvárosi szakaszon. Mintha egy szép öböl is lenne a környéken (Rám-szakadékból látszik), ha jól emlékszem. Ez milyen lehet?
A hárosi-öbölben pergettem 2-szer, de semmi nem jött, ön szerint érdemes még ott próbálkoznom vagy nem jön ki oda nagyon ragadozó?
Válaszát elôre is köszönöm!
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A hang a vízben 1400-1500 métert tesz meg másodpercenként.