Fórum
Rendezés
Találatok száma/oldal
szakaljani2012. 02. 22. 17:09:38
Egy AZ csak lemaradt a végén...Bocsesz!
szakaljani2012. 02. 22. 17:05:44
Magány...

Oly gyönyörű az égbolt...magával ragad,
mély sötétkék Óceán a csillagok alatt.
Lassan jön egy Bálna s némán el evez,
bánatában könnyei csak csepp a tengerben.
Nem kérdi őt senki,hogy mért van egyedül,
pedig az Ő szíve meghasad belül...
Mert jött egy halász hajó,rajta emberek,
szigonyágyú orrán és kötél kötegek.
Hajnal volt előtte...éppen telihold,
sok milliárdnyi plankton a felszínre tartott.
Így tettek hát Ők is szürkület után,
sziláikon szűrni át a sok apró csodát...
De ekkor jött egy árnyék és vele furcsa zaj,
a hajó ekkor közel volt...már nem tudja hogyan.
A Fivérét találta a szigonynak hegye...
Az Isten legyen most már örökké Vele!
Hát ezért van,hogy néma...
nem is társalog...
Bálna hangja pedig jaj de szép...
Nagyon!
Elhallgatnám némán és nézném,hogy evez...
Ha ragyognak a csillagok Óceán felett!...
szakaljani2012. 02. 22. 16:45:01
Saját verseket meglehet itt osztani másokkal?Para...
zsolti722011. 08. 03. 09:04:22
zsolti72
Szeretettel várunk mindenkit egy baráti,családi pecára!Nagyon jó hangulat,jó kaja garantált!Nevezési díjjak és nyeremények a kiírásban!
http://www.bojlizas.hu/cikkek/557
Dunai2011. 07. 27. 14:04:16
Dunai
Tisza-szittya 2022.05.18.

A Tisza-tó, Tisza-szittyai szakaszán történt és amíg élek nem felejtem el. Haverommal, akit most nem szeretnék név szerint kiadni - nevezzük őt egyszerűen Bélának - már elinduláskor sem stimmelt valami. Folyton azt hajtogatta, hogy nem ciki e a Tiszán megjelenni egy 2500 grammos dobósúlyú tengeri, trollingos bottal... Mivel ő, 15 éve Floridában él, nem csoda, hogy hozzászokott ezekhez a böszme cuccokhoz. Én szemlesütve pakoltam be a machbotot, az elmaradhatatlan sneciző spiccet és a két pergető botot, amit egy 600 grammos Penn Never Crack - kuttyogatóval egészítettem ki. A szállásra érve vad szerelésbe kezdtünk és ezerfokos horgászláz lett úrrá rajunk, mert a kikötőként is használt úszóhajónk tetőteraszáról egyértelmű pezsgést jelzett felénk a Tisza. Kibírhatatlan érzés igazi nagy harcsát látni, amint fényes nappal az ember szeme láttára fordul és önfeledten rabol a tengernyi békés hal közt. Azt hiszem, hogy sikerült világcsúcs részidőn belülre szorítanom a máskor aprólékos, sok odafigyelést igénylő felszerelkezést és röpke negyed óra múlva már alapjáraton pötyögött a csónakmotor, hogy a felmotorozást követően elkezdhessük az első csurgást. Komolyabb terepszemlére szinte nem is volt időnk, mert a falu haragjai már elütötték a 8-at és alig háromnegyed óránk maradt a sötétedés előtt. A kikötő felett, jó két kilométerrel állítottam meg a csónakot és ott kapcsoltam be először a radart is. A parttól 15-20 méterre volt az első törés, ami 10-ről 12 méterre mélyülő párhuzamos, víz alatti lépcsőt jelzett - beljebb ugyanez megismétlődött csak 12-ről 14 méterre! Mindkét törésen akkora és annyi halat mutatott a készülék, hogy elsőre azt hittem ez csak a demó verzió lehet. Béla nadálycsokros, 100-as szivarólma koppant elsőként a fenéken és amint visszatekerte, hogy egy kicsit elemelje - valami őserő majdnem kitépte őt is, bottal együtt a csónakból. Pedig a kuttyogató még meg sem szólalt! Bélánk egy pillanatra nem tudta eldönteni, hogy most mi lesz: kénytelen elengedni a drága felszerelést vagy a bot után ugrik és lesz ami lesz. A 76-os Power Pro, az 5500-as Daiwa Infinity és a legjobb minőségű japán, kovácsolt harcsás horog menthetetlenül összekötötte a sorsukat. Bevágás helyett egy kényszerű betérdelés lett és a csutkára húzott fékkel egyszer csak megálltunk a folyásban és elindultunk mindenestül felfelé. Lehet, hogy ezek csak pillanatok, de nekem hosszú perceknek tűnt míg Bélának sikerült felállnia, a féket kezelhetőbbre állítani és beleállni úgy rendesen a halba. Te jó Isten, hová hozott bennünket a horgász szerencse! Jó negyven percnyi kemény fárasztást követően láttuk meg az első buborékokat, de addigra már a fejlámpa fényénél. Az első bukóforduló láttán mindkettőnkben felmerült egy pillanatra, hogy ez akár még "csentós" is lehet. Nem ragozom, a mérete miatt nem emeltük be a csónakba csak egy kantárt kapott, amivel szép lassan hazavontattuk és lekötöttük, hogy aztán másnap jó fényviszonyok közt lemérhessük, lefotózhassuk és videóra vegyük a szabadon bocsájtását. Az első harcsánk 116 kilósnak bizonyult és én még nem is horgásztam! Azt hiszem leáldozóban van a Pó- és az Ebro harcsaturizmusa, mert ami itt van az egyszerűen kibírhatatlan!

Folyt köv.