Év vége van, valóban. Megváltozott az ünnep is, a lehetőségek is. Ma már bemegy az ember boltba, és megveszi az új botot, orsót is. Sokszor évente. Az ember pedig nem változik meg, egy-két napra sem, karácsonykor sem. Talán jobb is.
Télen pedig tartok egy kis szünetet. Mert az kell, nekem. Ahogyan az évnek kell az a ritmusa, ami kialakult; a tavaszi keszegezések, a nyár eleji felfedezések, az őszi csukázások, és a téli nyugalom.
Sok éve nem vezetek már naplót a horgászatról, a fogásiba sem került sok minden. Sokan nevetnének, ha leírnám, mennyi halat fogtam. Én mégis elégedetten gondolok vissza, mert megtaláltam azt, amit kerestem a parton, és ez jó. Most várom a tavaszt, és tekerem az új orsóm karját a szobában. Hat éve nem vettem újat, dobozban. Ki kell élvezni. BUÉK.