Halaink
Dévérkeszeg

Abramis brama Linné, 1758
A leggyakoribb és legnagyobbra növő keszegfélénk.

Jellemzők: Lapos, magas test, harmonikaszerűen előrenyújtható száj, jellegzetes törés a fej és a hát között; hosszú anális úszó, apró pikkelyek. Húsa nagyon szálkás. Háta szürkésfekete, oldalszíne a fiataloknál ezüstös, fél kilogrammos súly felett sárgás, egy kiló fölött barnába hajló;, úszói szürkék.

Folyó és állóvíz
Folyókon műtárgyak mögött, álló vagy lassú folyású, mélyebb vízszakaszokon. Általában fenéken, néha vízközt.
április-július
n/a
Békés
0 cm - 80 cm
0 - 6 kg
Apróállat, növényi eredetű
5,7 kg (1998)
A pikkelyek alatt található halbőr két rétegből áll. Az egyik a hámréteg, mely tartalmazza azokat az apró nyálkasejteket, melyek a halnyálkát termelik és a bőr felszínére juttatják (ez a nyálka egyrészt védi a halat a kórokozóktól, másrészt sikamlóssá teszi a testét). A másik az irharéteg, mely vérerekkel, színsejtekkel és idegsejtekkel teli kötőszöveti rostokból áll.