Halaink
Domolykó

Leuciscus cephalus Linné, 1758
A legsokoldalúbb hazai pikkelyes.

Jellemzők: Arányos felépítés, széles hát, hengeres törzs, nagy fej, feltűnően széles homlok, fogatlan, de vastaghúsú és erős száj. Nagyméretű, amurra emlékeztető pikkelyek /általános megjelenésében is emlékeztet rá/. Húsa puha, nagyon szálkás. Hátán zöldesbarna, oldalán élőhelytől függően bronz- vagy ezüstfényű, hasán sárgásfehér. Az alsó úszók pirosak.

Folyó és állóvíz
Kisebb folyókon és patakokon a vízbe lógó növényzet alatt, hídlábak környékén, nagyobb folyókon kövezések, bedőlt fák, alámosott partok mellett. Általában a felszínhez közel vagy sekélyebb vízben; ősszel és télen fenékközelben.
n/a
n/a
Ragadozó
0 cm - 80 cm
0 - 6 kg
rovarok, halak
6,25 kg (1987)
Az úszóhólyag számos halfajnál nagy szerepet kap a hallásban. A vízben terjedő hanghullámok rezgéseit a bőrön és izomzaton kívül az úszóhólyag is érzékeli és felerősítve továbbítja azokat a belső fülhöz (labirintszerv). A másik nagyon fontos funkciója, hogy a hal vízben történő lebegését, süllyedését, illetve emelkedését is ennek a szervnek a segítségével szabályozza.