Halaink
Domolykó

Leuciscus cephalus Linné, 1758
A legsokoldalúbb hazai pikkelyes.

Jellemzők: Arányos felépítés, széles hát, hengeres törzs, nagy fej, feltűnően széles homlok, fogatlan, de vastaghúsú és erős száj. Nagyméretű, amurra emlékeztető pikkelyek /általános megjelenésében is emlékeztet rá/. Húsa puha, nagyon szálkás. Hátán zöldesbarna, oldalán élőhelytől függően bronz- vagy ezüstfényű, hasán sárgásfehér. Az alsó úszók pirosak.

Folyó és állóvíz
Kisebb folyókon és patakokon a vízbe lógó növényzet alatt, hídlábak környékén, nagyobb folyókon kövezések, bedőlt fák, alámosott partok mellett. Általában a felszínhez közel vagy sekélyebb vízben; ősszel és télen fenékközelben.
n/a
n/a
Ragadozó
0 cm - 80 cm
0 - 6 kg
rovarok, halak
6,25 kg (1987)
A süllő ívása márciusban, áprilisban történik. Ikráit a fák vízbe nyúló gyökérzetére rakja le, és a hím kikelésig őrzi őket. Gyakran előfordul, hogy ívása a kedvezőtlen víz- és hőmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik. Ez jelentős kárt okozhat a leendő állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek ivadékai „kinőnek” a süllő szájából, vagyis nincs mivel táplálkoznia.