Halaink
Ezüstkárász

Carassius auratus  gibello Linné, 1758
Hazai állománya kizárólag nőstény egyedekből áll!

Jellemzői: Pontyra emlékeztető lapos, magas, de a „magyar” kárásznál nyújtottabb test, enyhén felfelé nyíló bajusztalan száj, a pontyénál is nagyobb méretű pikkelyek. Közepesen szálkás, kissé édeskés ízű hús. Barnászöld hát, ezüstös – nagyobbaknál sárgás – oldal, szürkés színű úszók.

Folyó és állóvíz
Folyókon a gátak alatt és limányos szakaszokon, állóvízen az iszapos, nem túl mély részeken, fenéken, fenékközelben, ritkábban vízközt.
-
-
Békés
0 cm - 50 cm
0 - 4 kg
apróállat evő
3,55 kg (1992)
A pikkelyek alatt található halbőr két rétegből áll. Az egyik a hámréteg, mely tartalmazza azokat az apró nyálkasejteket, melyek a halnyálkát termelik és a bőr felszínére juttatják (ez a nyálka egyrészt védi a halat a kórokozóktól, másrészt sikamlóssá teszi a testét). A másik az irharéteg, mely vérerekkel, színsejtekkel és idegsejtekkel teli kötőszöveti rostokból áll.