Halaink
Garda

Pelecus cultratus Linné, 1758
Tengerből évente felúszó vándorhal, egykor itt rekedt állománya a balatoni.

Jellemzők: Felfelé nyíló nagy száj, nagy szemek; egyenes hát, pengeszerűen lapos test, élben végződő, íves has. Szokatlanul nagyméretű mellúszók, apró, gyengén beágyazott pikkelyek. Húsa rendkívül szálkás. Színe: hátán kékeszöld, oldalán fényesen csillogó ezüstszín.

Folyó és állóvíz
Általában nyílt vízen, ősszel partközelben. Főként a felszín közelében található.
n/a
n/a
Ragadozó
0 cm - 0 cm
0 - 0 kg
Elsősorban lebegő zooplankton és repülő rovarok. A nagy példányok kishalragadozóvá válnak.
1,05 kg (1993)
A halak színét a bőrükben termelődő különféle színsejtek aránya határozza meg. Ha egy faj irharétegében nagy mennyiségű guanin termelődik, akkor a hal színe ezüst lesz. Ha melanin sejtekből van több, fekete vagy barna lesz a bőrszín. Sárga szín akkor fordul elő, ha a xantofill színsejt dominál, míg piros akkor, ha az eritrofill van nagyobb számban jelen.