Bolóval ragadozva
Retropeca

A divat minden téren alakítja életünket. Legyen szó haj-, ruhaviseletrõl, vagy éppen horgászatról. Manapság a pergetés, a match- és feederbotos módszerek soha nem látott népszerûségnek örvendenek, ezekkel párhuzamosan pedig vannak feledésbe merülõ technikák. Számomra ez érthetetlen, mivel ha évekkel ezelõtt mûködtek, adták a halat, miért ne lennének jók és eredményesek napjainkban is. Egy finomabbat most kiragadnék a sok közül…


Tél van, ez a rablóhalazás klasszikus idõszaka; gumihal és mû társai a favoritok. Pedig van egy „õsi” módszer, amivel fantasztikus eredményeket lehet elérni bizonyos helyzetekben. Ráadásul a könnyû-technikáról sem kell lemondani, szinte kézbõl lehet etetni a halat. Most konkrétan a tapogatóhorgászatról beszélek. Szerintem sokan – fõleg fiatalok – azt se tudják, eszik-e vagy isszák. Tíz tizenöt évvel ezelõtt még elvétve egy-egy írás megjelent róla, de aztán teljesen feledésbe merült… Lássuk hát, mi kell ahhoz (a szerencse mellett), hogy sikeresek legyünk.


Csalivezetés és vágott szemek

Ahhoz, hogy egy horgászat eredményes legyen, három dologra van szükség. Helyismeretre, technikai felkészültségre, na és persze szerencsére. Így utólag visszatekintve, nekem mindhárom megvolt idén január 8-án…


… Az elõrejelzés szerint január 6-tól emelkedik a Duna vízszintje, ami azt jelenti, hogy a 170-es vízállást meghaladva beeshet a Ráckevei Dunába a víz, és kis szerencsével folyást fog generálni az ág élõszakaszán – legalábbis így gondolkodtam 7-én reggel. Akkor holnap peca!


A John-tó sügerei

„Az elmúlt téli lehalászás során számos 2 font (0,90 kg) súlyt meghaladó példányt fogtak – és engedtek vissza –, és néhányuk súlya átlépte a mágikus 4 fontos (1,81 kg) határt is. Ez pedig több mint elég ok volt arra, hogy itt legyek.”


A kis, két és fél hektáros víz sosem tisztult le igazán, az üledéket állandóan felkavarta az éhes pontyok táplálék után kutató hada. A zavarosban „halászó” társaságba betársultak a bodorkák, küszök és fenékjáró küllõk is. A szûnni nem akaró felfordulást a tó csúcsragadozói is figyelemmel kísérték és várakoztak, múlatták az idõt, amíg elérkezett a megfelelõ pillanat. Az pedig akkor jött el, amikor az elõvigyázatosság alábbhagyott, a táplálkozás ösztöne messze felülkerekedett az óvatosságon. Olyankor tucatnyi tüskés hátúszó feszült meg, amint a fekete csíkos harci díszbe öltözött csapat megkezdte a rohamot. A támadás gyors volt és megsemmisítõ, nyomában ezüstszínû pikkelyek felhõje hullt alá a fenékre. Minden agresszor kiszakított magának egy jókora falatot a zsákmányból, ismét sikerrel zárult a vadászat.A préda sokszínû volt és temérdek, nem csoda hát, hogy a békés lakókat dézsmáló sügerek egyre nagyobbak és kövérebbek lettek – zavartalanul és anélkül, hogy kordában tartotta volna õket valaki. Ettõl vált a tó a sügérvadászok paradicsomává…



Kedvenc szerelékeim 2
Mit rejt egy feederes ládája?


Az előző részben a keszeges szerelékeimet tekintettük át, most a nagyobb testű halaké a főszerep, lássuk a bajszosokra való „szerszámokat”. A három kedvenc pontyos szerelékemet – két etetőanyagosat és egy speciális élőcsalis kosarasat– szeretném a következő oldalakon bemutatni.


Csalitüske horogszárból
Így tűzöm a pelletet


A pelletek térhódítása a finomszerelékes horgászatban is felerősödött. Népszerűségét nemcsak az egyre növekvő választék, a puha és kemény típusok széles skálájának köszönheti, hanem egyes vizeken ezekkel a modern horgászipar alkotta csalikkal fogható nem elhanyagolható méretű halaknak is köszönheti. Egy praktikus csalifelkínálási lehetőséget szeretnék bemutatni az alábbi képeken. Nem kell hozzá fűzőtű, fúró, hanem egy apró horogszárdarabra szúrom fel a félkemény, kemény csalit. A horog mellett felkínálva a csalit sokszor eredményesebben fogható meg a felszippantó, kifújó pikkelyes koma.


Winter feeder, feeder only
Rétegesen a parton, avagy ilyenkor sem áll meg a vízi élet!

A legkitartóbb, legelvetemültebb horgászok a hideg fagyos téli napokon sem akasztják szögre a felszerelésüket. Nem kezdenek bele a téli karbantartásba, nem készülnek lázasan a következő szezonra. Nekik mindig szezon van! Ők az igazi fanatikusok.


Valahol én is azok közé tartozom, akik a téli rendrakást, a javítgatásokat nem halmozzák: amikor egy kis időm van, javítok, barkácsolok, rendezgetek. Ezért a teljes felszerelés az év minden szakában, szépen mondva-írva: 100%-os rendelkezésre állással várja a következő „bevetést”.