Kutatók szerint egyes cápafajok szociális közösségekbe szerveződnek, és hosszú távú kapcsolatokat építenek ki társaikkal.

A cápákat könyörtelen, magányos ragadozóként ismerik, azonban egyre több a bizonyíték arra, hogy bizonyos fajok élvezik a komplex szociális életet, mely felöleli a hosszan tartó kapcsolatokat és a csapatmunkát.

Az Animal Behaviour folyóirat legutóbbi számában közzétett új tanulmány dokumentálja, hogy a feketefoltú szirtcápák egy populációja tulajdonképpen négy közösségbe és két alközösségbe rendeződik. A kutatás első alkalommal mutatja ki, hogy egy zátonylakó cápafaj kifejlett egyedei stabil, hosszan tartó szociális kötődéseket alakítanak ki. A kép ellentmond a fajt érintő szokásos megfigyeléseknek. Ez a cápafaj ugyanis időről időre tévesen szörfösökbe és úszókba mélyeszti fogait.

Johan Mourier a kutatás vezetője szerint „más fajok – mint a szürke szirtcápa és a csipkés pörölycápa – megosztott csoportokat alkotnak, ahol az egyedeknek megvan a speciális helyük, és az ilyen fajok szintén létrehozhatnak komplex szociális szervezetet.”

Feketefoltú szirtcápa (MTI Fotó: Balázs Attila)

Mourier és kollégái, Julie Vercelloni és Serge Planes Francia Polinéziában, a Society-szigetvilág Moorea-szigetét tanulmányozta. Összesen hét helyszínt vizsgáltak meg rendszeresen, Moorea északi partjától 9 kilométerre. A felmérések során közel egyórás merüléseket végeztek 15 méteres mélységben, és a közeli cápákat filmezték.

A begyűjtött adatok alapján meghatározták, hogy a halak nem véletlenszerű csoportokat alkottak, hanem hasznos szociális csoportokba szerveződtek. „A négy fő közösség mindkét nem képviselőit felölelte és egy speciális territóriumot alkalmazott, azonban az ezen közösségekben lévő egyedek hajlamosak voltak ugyanazon nemű és testhosszú társaikkal tölteni idejüket” – mondja Mourier.

Egy korábbi vizsgálat során a kutató megállapította, hogy a testhossz a cápa életkorához aránylik . Ennek alapján megállapította, hogy a feketefoltú szirtcápák hímjei körülbelül hétéves korukban lesznek ivarérettek, testhosszuk ekkor mintegy 1,1 méter. A nőstények némileg nagyobbak a hímeknél.

Sarlóuszonyú citromcápa (MTI Fotó: Czimbal Gyula)

Mourier azt gyanítja, a cápák azért alkotnak közösségeket, hogy védjék magukat és elkerüljék az agressziót egymással. A kutatócsapat még egy figyelemreméltó folyamatot megfigyelt, amikor „négy-öt feketefoltú szirtcápából álló csoport halrajokat terelgetett a zátony körül”. Ez azt sugallja, hogy együtt tudnak működni egymással és csapatként vadásznak. A csoportba állás másik előnye lehet, hogy az egyes halak megnyugtató támpontot jelenthetnek másoknak a csoportban. „A territórium használata és az összes egyed felismerése segíthet a halaknak jobban feltérképezni saját környezetüket.”

Rámutatnak, hogy a cápák relatív agy-testtömeg aránya a kutatások szerint hasonlít az emlősökéhez, mely azt mutatja, hogy képesek az olyan komplex szociális viselkedésre, amely egyenértékű a madaraknál és emlősöknél megfigyelthez. Az is elképzelhető, hogy a cápák rendkívül mozgékony életmódja, valamint a nyílt tengeren az egyedek követésének nehézsége szociális interakcióikat mostanáig elrejtette a kutatók elől.

Pörölycápa (Fotó: MTI/EPA)

Egy másik vizsgálatban, a Demian Chapman vezette csapat kimutatta, hogy a Bimini-szigetek citromcápái hajlamosak több éven át part menti szülőhelyük közelében maradni. „Nagyon meglepett minket, hogy számos citromcápa évekig azon sziget környékén maradt, ahol született, gyakran az ivarérett korig tartó fejlődés felére itt került sor” – mondja Chapman, a Stony Brook Egyetem cápakutatója.

Így mindkét vizsgálatban úgy tűnik, hogy az életkor segít formálni a cápák szociális életét. A családi kötelékek is fontosak lehetnek a halak számára, Mourier és csapata most ezt a lehetőséget vizsgálja. A kutatók a cápák 70 százalékának uszonyából vettek mintákat, és most a DNS-darabokat elemzik. Ez Mourier szerint hamarosan felfedi, hogy a rokonokkal hajlamosak-e egy csoportban élni, mint más szociális állatoknál – például néhány emlősnél – megfigyelhető.