Az egyre növekvő emberi szén-dioxid-kibocsátás jelentős hatással lehet a tengeri halak agyára és központi idegrendszerére, komolyan veszélyeztetve ezzel az állatok túlélési esélyeit, figyelmeztetnek ausztrál kutatók. A szakemberek előrejelzései szerint az óceáni szén-dioxid-koncentráció olyan mértéket ölthet az évszázad végére, amely befolyásolhatja a halak hallását, szaglását, mozgását és ezáltal a ragadozók elől való menekülési képességét.


Az ausztrál Kutatási Tanács (ARC) Korallzátony Tanulmányozással foglalkozó Kiválósági Központja több éven át tanulmányozta a megemelkedett oldott szén-dioxid tartalmú környezetben élő bébi korallhalak viselkedését. „A halak központi idegrendszere jelentősen sérült, amely valószínűleg csökkenti a túlélési esélyeiket" – ismertette az eredményeket a kutatásban részt vevő Phillip Munday.


A Nature Climate Change című folyóiratban közölt tanulmány a világon elsőként szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a tengervíz megemelkedett szén-dioxid-szintje romboló hatással van a halak egyik fő agyi receptorára.  Ez az elváltozás a halak viselkedési és érzékelési képességeire is hatással van. „A megemelkedett szén-dioxidszint közvetlenül befolyásolhatja a halak ingerületátvivő funkcióit, ezzel közvetlen és eddig ismeretlen fenyegetést jelentve a tengeri élővilág számára".
szép nagy hirdetés - ismerje meg új hirdetési formátumunkat, a Roadblockot!


Első lépésként a kutatók azt vizsgálták, hogy miként viselkednek a szén-dioxidban gazdag vízben élő bohóchalak és kis barna korallszirti halak kicsinyei a ragadozók jelenlétében. Az eredmények szerint a ragadozókra csak kis hatással volt a megemelkedett szén-dioxid-koncentráció, míg a fejlődő halak idegrendszere sokkal súlyosabban károsodott.
„A korai kutatásunk szerint a fiatal halak szaglása jelentősen sérült a megemelkedett szén-dioxid szint miatt. Ez azt jelenti, hogy nehezebben találták meg a biztonságot jelentő zátonyokat, vagy késve érzékelték a ragadozók fenyegető szagát" – mondta a szakember.