Sok kicsi sokszor többre megy
A hálóba zsúfolt nyüvek esete

Imádok minden tavaszt, jó látni, ahogy ébred a természet a hosszú fagy és a jég fogságából. Titkon az ember mindig elõrébb szeretné hozni, csak a maga javára.


Ahogy a vizek többsége megszabadul a jégpáncéltól és pár fokot melegedik, a fogások esélye megtöbbszörözõdik. Ilyenkor olyan vagyok, mint a megzargatott hangyaboly, én sem találom a helyem. Minden idegvégzõdésem az alkalmat, lehetõséget keresi. Szeretnék mielõbb a vízparton ülni, a madárzsivaj közepette a pickerspicceket lesni.


BL – avagy a finom megoldások tárháza

Mikor említést tettem róla, hogy Péteribe megyek cikket készíteni, felmerült egy kérdés: Miért oda? A válaszom roppant egyszerû: Azért, mert megérdemli. Mert a tó most olyan, amilyennek megálmodtuk jó néhány évvel ezelõtt. Köszönhetõen Csiszár Tamás tógazda és Bodor Lajos áldozatos munkájának.


Évekkel ezelõtt, amikor igény mutatkozott arra, hogy a téli szezonban is horgásszunk, egyértelmû volt, hogy valahogy meg kell oldani a víz hõfokának állandó szinten tartását, méghozzá olyan hõmérsékleten, melyen még a halak kapókedve, aktivitása folyamatos. Ezt Péteriben úgy oldották meg, hogy a tó partja mentén a vízben körbeszaladó csövön keresztül a közelben lévõ fúrt kút tízegynéhány fokos vize táplálja a tavacskát. Amikorra ezt sikerült stabillá tenni, nem maradt más hátra, mint kellõ számú halat telepíteni a vízbe.


Búcsú a jégtõl

A Keleti Kárpátok medencéiben a telek keményebbek, mint a térség bármelyik pontján. Itt, a hideg pólusán, a tavak, tározók vízi világát gyakran 30-40 centis jégtakaró zárja el a külvilágtól. Egy ilyen szolid építmény, ami megtûr a hátán nagy sebességgel porozó autókat, motorbicikliket vagy ATV-ket is, nem tûnhet csak úgy el, egyik napról a másikra.


(...) Hiába vannak a halak teljesen elzárva a külvilágtól, a rideg-sötét környezet fogságában is ösztönösen megérzik a kikelet bódító leheletét. A duzzadó ikra- és tejzacskók nem hagyják nyugton, élelem után parancsolják bágyadt hordózóikat. A kissé már zavarosodó vízben csukák, sügérek kezdenek sûrûbben cirkálni. A piros szemûek, bodorkák is erõre, bátorságra kapnak. Még az álomszuszék kárászok is lerázzák a pikkelyeikre rakódott iszapfátylat. A horgászok sem tétlenkednek, az utolsó léki partikra készülõdnek. Az enyhébb, csalogató idõjárásnak, az eredményes fogásokról szállingózó híreknek nehéz ellenállni. Ráadásul, most léket vágni is gyerekjáték. A laza jégben, mint puha vajban, oly könnyedén mar bele a fejsze ránga vagy fúró éle. (...)


Pluszból mínuszba – mínuszból pluszba
Eredményesen folyóvízen

A tél a finomszerelékes horgászoknak örök átok. Hosszú, hideg és halmentes – sokak számára; a fûtött szobából kémlelve a dermedt tájat nincs az a hal vagy fogási esély, amiért bevállalnák a csípõs mínuszokat. Én is szeretek komfortosan, optimális körülmények között horgászni, de vannak esetek, amikor áldozatokat kell hozni…


Kétféle típus van szerintem: a kényelmes átlag pecás és a megszállott horgász. A téli halkeresés az utóbbira jellemzõ. Kell is a megszállottság, ha olyan idõben szeretne eredményes lenni az ember, amikor egy kicsévélésre vastagon eljegesedik az összes gyûrû, és a botra kicsapódó pára pillanatok alatt jéggé válik. Felmerülhet a kérdés, hogy a finomszerelékes horgász milyen halat kereshet ilyen zord körülmények között. A bodorkát most felejtsük el, mert bár fogható lékbõl, sõt lehet pontyot is horogra csalni nagy szerencsével, ezeknél sokkal egyszerûbb és számomra szórakoztatóbb halfajt szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani: a melegedéssel, tavasszal eltûnik (ki tudja hova), és csak a késõ õszi hónapokban jelenik meg újra folyóinkban, igaz, ekkor tömegesen. Természetesen a menyhal az.


Fish and chips

A brit horgászkultúráról olvasmányokból és filmekbõl szerzett benyomásaimat nyári látogatásom és a témában folytatott hosszú beszélgetéseim Anglia egyik méltán legismertebb és legeredményesebb horgászával jócskán átformálták és kibõvítették. A lap fõszerkesztõjével úgy döntöttünk, érdemes egy cikket szánni arra, hogy néhány kiragadott gondolat mentén megvilágítsuk azt, milyen tradíció és hozzáállás mentén alakult ki, illetve milyen veszélyekkel néz ma szembe szeretett hobbink Angliában.


Martin Bowler nézeteit, valamint az én benyomásaimat, véleményemet tükrözi ez a szubjektív cikk – a teljesség igénye nélkül. Gondolatébresztõnek szánom, a külföldi példa mentén alig bocsátkozom a hazai helyzettel való összehasonlításba, az okok és lehetõségek boncolgatásába. Azt meghagyom önöknek, hiszen önök – horgászok – tökéletesen tisztában vannak vele, hogy nálunk itthon hogyan fest a kép, mivel nap mint nap megélik a vízparton. Horgász-baráti körben megbeszélésre érdemes, mit lehetne, illetve kellene másként csinálni itthon, vagy akár ott, a szigetországban.


Kedvenc szerelékeim 1.
Mit rejt egy feederes ládája?


A nyári emlékek felidézése mellett a hosszú téli hétvégék éppen jó alkalmat adnak horgászcuccaink rendezgetésére, elõkék kötésére, egy kis szerelgetésre is. Ilyenkor szoktam az éves készletet kiegészíteni. Jó lehetõség adódik elõre felkészülni a jövõ évi szezonra. A három kedvenc keszeges-kárászos szerelékemet szeretném a következõ oldalakon bemutatni.