Éreznek fájdalmat a halak? (Do Fish Feel Pain?) címmel jelent meg Victoria Braithwaite könyve. (Egyenlőre nálunk még nem kapható.)


Bár sokak számára a halak csupán úszó proteinforrást jelentenek, a tudósok egyre biztosabban állítják, hogy nemhogy fájdalmat éreznek, hanem összetett érzelmei életet is élnek. A könyv szerzője egyenesen azt mondja, hogy ugyanolyan bánásmódban és védelemben kellene részesíteni a halakat, mint amilyen jelenleg az emlősöket és a madarakat illeti. A szerző nem szenvedélytől elvakult állatvédő, hanem tengerbiológus, és halat is eszik.
A halakat egyenlőre a többi gerincestől eltérően, a rovarokhoz, férgekhez hasonlóan alacsonyabb rendű élőlénynek tekintik. A szerző szerint az, hogy a vegetáriánusok közül sokan halat is fogyasztanak, pedig más állatot nem azt sugallja, hogy közelebb állnak a szemükben a salátához, mint a csirkéhez.
Az biztos, hogy a halak rendelkeznek a fájdalomérzéshez szükséges biológiai háttérrel. Azonban egészen a 19. század végéig nem azonosították azokat az idegvégződéseket a halakban, amiket az emlősök bőrében már korábban megtalálták és a fájdalmat okozó ingerekkel hozták kapcsolatba. A könyv szerzője maga is végzett kísérleteket ezen a téren. Például méhek mérgével, illetve ecettel injekciózott be különböző halakat a szájuk körül, és a halak normálistól eltérő viselkedését tapasztalta. Viszont azt, hogy tényleg szenvednek e a fájdalomtól, ezzel még nem bizonyította, hiszen a legegyszerűbb mikroorganizmusok is menekülnek a kellemetlen ingerek elől, de mégsem állíthatjuk, hogy pl. egy amőba szenvedne, hiszen nincs agya, amivel ezt megtehetné.
Dr. Peter Laming kísérletei azonban kimutatták, hogy a teljes fájdalomérző reflexív megtalálható az aranyhalakban. Azt még az ember esetében sem írták le pontosan, hogyan tudatosulnak ezek az érzések, így nem csoda, ha ezt a halakban sem ismerjük, de a fájdalomingert követő viselkedésük azt mutatja, hogy éreznek fájdalmat.

Igazán az a kérdés, hogyha éreznek, „Akkor mi van?”. A szerző nem elsősorban a folyóparti horgászokat akarja megszólítani, hiszen azok többsége ma már kíméletes hobbijának tárgyával. Viszont a halászati módszereket kritizálja. Ahogyan pár éve senkit nem érdekelt, hogy hogyan tartják nagyüzemben a csirkéket, egyenlőre azért sem sokan emelnek szót, hogy a halak milyen gyötrelmek árán pusztulnak el a halászhajók hálóiban. Ma már azonban kampányok szólnak arról, hogy csak megfelelő körülmények közt tartott baromfit vásároljunk, és nemcsak azért, mert az egészségesebb, hanem mert azok az állatok kevesebbet szenvedtek. Talán egyszer a halakat is csirkeszámba veszik.

Szólj hozzá:

Mehet