Elérkeztünk a kifejezetten harcsára szánt wobblerekhez, melyek közül csak az egyes típusok legkisebb darabjai lógnak ki. Javarészükkel nagytestű halakra – kevés kivételtől eltekintve – harcsára horgászik a hazai, pecás közönség.

Jointed 9-11-13

A Rapala Jointed elnevezésű, jellegzetesen hullámzó mozgású, kétrészes műcsali érdekessége, hogy a kiváltott, szinte kígyózó mozgása 7-9-11 és 13 centis megjelenési formában is rendkívül csábító a harcsák számára.

Jointed 9-11-13

J-11 harcsára hangolva

Ami viszont eltér a négy mérettartományban, az a merülési jelleg és a teherbírás. Ezek a csuklós megoldások az erő-erőkar elvén rendkívüli terhelésnek teszik ki a két wobblerrész összekapcsolását. Ha egy nagyobb harcsa (mindkét horog beakadása folytán) „összecsukja” wobblerünket, szinte biztosak lehetünk benne, hogy javítás nélkül a csali további használatra alkalmatlan. Minél nagyobb a jointed, annál erősebb az összekapcsolás kivitele, így természetesen a J-13 ajánlható leginkább harcsára, mint ahogy az a pergető horgászok táborában mostanában elterjedt nézet.

J-9 sorozat

…és CDJ-párjaik

A merülési jelleg egy kicsit mást takar ez esetben, minthogy milyen mélyre képesek lemenni bevontatáskor az egyes jointed modellek. Itt arra gondolok, hogy amíg a 7-9 és 13 centis darabok kifejezetten a felszín alatt fejtik ki hatásukat, addig a 11-es képes a klasszikus, víztetőn úszó préda látszatát, pontosabban „érzetét” kelteni (hiszen a felszínközeli harcsapergetés legnagyobb részben sötét éjszaka történik). Még közepes sebességű bevontatásnál is tudunk a J-11-gyel felszíni V-betűt produkálni, amit a harcsa sérült kishalnak vagy akár úszó egérfélének is nézhet.

J-13-ból betankolva

Már „magnumos” nyelve van

A J-13 szintén okos fegyver tud lenni, mert bár nehéz vele kivitelezni a víztetőn történő pecát, közvetlenül alatta (10-40 cm) már könnyen életre kel, és nem kevésbé csábosan vezethető, mint kisebb társai. Valamivel talán nagyobb harcsák kellenek hozzá, vagy egyszerűen csak nagyobb táplálékhalak. Lassú húzásból időnként megállítva (szintén lassan) a felszín felé kezd emelkedni, sokszor ez a kapás pillanata. Máskor éppen az újraindítás első mozdulatai a döntők, de nem egyszer előfordul egyenletes húzásban is a kapás.

CDJ 11 és 9 cm

Régiség: J-9 CLN

Itt említem meg a CDJ, vagyis a kéttestű és egyben merülő modelleket, melyeket ugyan már nem gyártják, az internetről és börzékről még szép számmal juthatunk hozzájuk. Ezek a csalik közel olyan jó mozgással bírnak, mint a súlyozatlan joik, össztömegük folytán azonban sokkal messzebb dobhatók. Merülési, vontatási mélységük nagyban függ a víz és/vagy a bevontatás sebességétől.

Harcsaportré Shadokkal

Erősített végű SR-9-ek

Shad Rap 7-9

Elöljáróban a Shadokról megjegyezném, hogy az SR-5-ös méretet nem használom harcsára, bár ez azok után furcsa lehet, hogy „unokatestvérét” az SSR-5-öst pedig igencsak favorizálom. Ez nyilván nem azért van, mert az SR-5 nem fog(na) harcsát. Amiért mégsem erőltetem, az a vontatási zóna. Tapasztalatom szerint még nem fordult elő, hogy a felszín alatt mélyebben tartózkodó harcsa (akár vadászó, akár vonuló) apró halakra állt volna be. Talán ez azért is lehetett, mert az általam horgászott vizeken nagy tömegben inkább csak küsz lelhető fel, nem gyakoriak a bodorka-rajok, melyek könnyen lehet, hogy átállítanák a harcsa „keresőjét” kisebb halakra, vagyis kisebb halképnek megfelelő wobblerekre.
A mélyebb régiókban tartózkodó harcsa pl. a Tisza és a Bodrog szakaszán is minden esetben vegyes, de legalább is küsztől nagyobb méretű halakkal találkozik / táplálkozik, így szinte mindig „betalál” a 7 vagy 9 centis Shad Rap a zsinór végén.

Kérem, itt erők hatnak!

A Shad efféle felkínálása persze azokra az esetekre igaz, amikor végig szeretnénk kopogtatni a köveket, hosszanti töréseket az ott tartózkodó harcsa megtalálására, vagy egyszerűen csak valahol vízközt szándékozunk kapást kicsikarni. A másik technika a „partdobálós” verzió, amikor csónakból a bokrok elé-alá igyekszünk beejteni a műcsalit. Ennek a módszernek pós főszereplője évekig az SR-9 volt, sérülékenysége ellenére a legfogósabb csalinak bizonyult, sokan még manapság is ezzel dobálnak. Nem titok, hogy legnagyobb harcsámat én is ezzel a műcsalival fogtam, ráadásul a wobbler megúszta a kalandot, azóta is jó egészségnek örvend. Az sem meglepő ezek után, hogy az SR-9-et hazai körülmények között is szívesen és eredménnyel használom. Kapást beesőre éppúgy elő tud idézni, mint húzottra, attól függően, hogy a harcsák hol tartózkodnak – épp ezért jó kereső wobblernek tartom.

SR 7-8-9

Az SR-5 nálam süllőcsali

Kistestvére, a hetes Shad ideális 2-4 méteres mélységek átfésüléséhez, kőrézsűk első-második padkájának pergetéshez. Lassú vontatás mellett szinte imbolygó mozgása, hosszú nyelve folytán nem túl intenzív „vízkeltése” miatt általában tetszik a bajuszosoknak. Veretése ugyanakkor sűrű is tud lenni kellően gyors víz mellett, a csali ilyenkor nyilván ugyanúgy lassú és jól célozható a harcsa számára.

SR-7 csapat

SR-8 gyűjtemény

SR-9 kollekció

A köztes, szintén nem gyártott nyolcas méret is fogós, mélységben-veretésben papírforma szerint a 7 és 9 centisek között áll. Erősebb horgok tehetők rá, mint a hetesre, ugyanakkor mégsem annyira „drabális” nyelvezetű, mint az SR-9.

SRRS és GSR – harcsátlanok

XSR és MR – jövőbeli remények

Jointed Shad Rap 7

A műanyag testű, csörgős Jointed Shad Rap ígéretes harcsacsali, sőt kiváló is – lehetne. Sajnos kicsi, nem túl erős hátsó része csak apró és könnyű horgokkal mozog igazán jól. Harcsázásra a hetes méret jöhet szóba. A csörgő külön öröm, időnként jól jön, de a JSR ettől (sem) a nagy harcsák műcsalija.

JSR 5-7

Risto Rap 7 HM

Egy éve használok egy csörgő nélküli, barkácsolt modellt, de mindezidáig csak egy kisebb harcsát sikerült fognom vele – bár túl sokat nem használtam, így az eredmény még nem igazán reprezentatív.

Risto Rap 5-7-8-9

Az RR-széria egy nagyon érdekes ötvözet volt – mára szintén a letűnt csalik népes táborát növeli, szerintem érdemtelenül, mivel nagyon jó harcsacsali. Érdemes megnézni, mi az amit a Risto magával hozott a fejlesztések során, ránézésre miket próbáltak egyesíteni ebben a csaliban.

Jól sikerült átmenet

Először is, az SR-eknél megszokott hosszúkás nyelv megmaradt, noha relatíve nagy lett; egy RR-7-es nyelve milliméterekkel marad csak el egy SR-9-esétől. Maga a test a másik érdekes vívmány, az Risto érzésem szerint kicsit „örökölt” a Fat Rap testfelépítéséből, ugyanakkor mégis Shad-jellegű, halszerű tudott maradni. A végkifejlet egy balsa testű, az SR-től lényegesen jobban dobható, egy szinttel mélyebben járó, semi-fat wobbler lett, ráadásul csörgő nélkül.

Ígéretes, papagájszínű RR-5-ök

Az RR ducibb a Shadnál

Komoly esélyes lehetett volna nagy harcsákra, viszont előnye épp hátránya is lett: a Pó pergetőinek ez a modell már túl nagyot csobbant, így főként a vízközt fogható harcsára lett alkalmas. Bár Olaszországban ez nem a legcélravezetőbb módszer, nálunk nagyon is helyénvaló. A Tiszán és hasonlóan mély folyókon az RR épp a dévér és karikakeszeg régiójában jár, a három méret (7-8-9 cm) jelentős szegmenst fed le a vízközt, de mélyen táplálkozó, főként nagyobb testű harcsák vadászterületéből.

Szinte azonos nyelvek: RR-5 ~ SR-7, SR-9 ~ RR-7

Tömzsi testfelépítése folytán jobban bírja az erősített horgokat, hosszú profilú nyelvének köszönhetően pedig az erősebb áramlást is. A kilences méret már igazi távdobó-bombázó, a Shad Rap-októl lényegesen stabilabb repülési képpel. Véleményem szerint az RR egy indokolatlanul hanyagolt, kitűnő nagyhalas wobbler az SR és FR széria között.

A sorozat műcsali-bemutatója lassan a végéhez ér, noha néhány típus láthatóan háttérbe került / kimaradt a felsorolásból. Szeretném magam ahhoz a kezdeti ígérvényhez tartani, hogy csak azokról a wobblerekről (illetve ezekhez szervesen kapcsolódó modellekről) írok, melyekkel magam is fogtam már harcsát. Ettől eltekintenék majd az utolsó részben, ahol a jelenlegi műcsali-piaci kínálat ígéretes darabjaiból szemezgetnénk, többé-kevésbé a teljesség igényével és márkafüggetlenül, figyelembe véve a magyar pecások számára könnyen beszerezhető márkákat.
Addig viszont még egy-két érdekes rész következik, ahol a Rapala harcsafogás szempontjából legendás sorozatain, az FR és DT wobblerszériákon túl az „óriásokat” is megismerhetjük…

Szólj hozzá:

Mehet