Rapala, Rebel, Storm, Bomber, BlueFox számtalan márkanevet sorolhatnék még, több oldal sem lenne elég, akkora a választék a mai piacon. Sőt, ha az elmúlt 150 évet veszem górcső alá, akkor talán, elérhetném a 20.000-es karakterszámot is, annyi van belőlük. Az viszont tény, hogy az eltelt másfél század utolsó periódusától a műcsaligyártás minőségi romlást mutat. Szinte naponta jelennek meg az újabb és újabb „kis tigriseken” gyártott, az eredetiekhez hűen hasonlító (küllemi jegyekben) de azokat fogósságában meg nem közelítő műcsalik. És számuk csak egyre nő. Sokat-olcsón-gyorsan! Tisztelet a kivétel!
Természetesen a másik oldal is képviselteti magát. Magas szinten, egyedi darabok készítésével még ma is foglalkoznak, igaz, ezek a társaságok (vagy inkább baráti körök) száma nagyon csekély. Termékeiket alig-alig lehet kereskedelmi forgalomban kapni, de amit előállítanak, az brutális, hozzájutni nehéz, áruk magas. Keveset-drágán-precízen!

Témaindító írásom szóljon azon pergetők részére, akik az elhivatottság mellett, egyben szenvedélyes műcsaligyűjtők is. Tudom, a pergetés elengedhetetlen kelléke a műcsali, így valójában minden pergető csali gyűjtőnek is titulálható, de ez más…ez egyfajta szenvedély! Már-már betegesnek tartott vonzalmam a 80-as évek elejétől fertőz, gyógyulás e téren már lehetetlen, holtomiglan elkísér. Első csalim egy kanál volt melyet a nagyi eccájg készletéből csentem el, de erről nem regélnék, már korábban megtettem. Gyűjteményem legfiatalabb darabját pedig éppen tegnap hozta a postásbá.
Szóval életem elengedhetetlen részévé vált ez a hobbi. Minden szerkezet érdekel, amit zsinórra lehet kötni, (és halat lehet vele fogni) legyen az egy pár hete készített „manufaktúriális” wobbler, egy antik körforgó, vagy egy „home made” kanál.

Kedvenceim

Antik csali 1820-1840 körül. Értéke: 80-100$. Kondíció: G

Heddon River Runt kollekció 1945-60. Értéke: 250-300$, Kondíció: EXC

Buck Perry kollekció 1950-65. Értéke: 30-50$. Kondíció: G

Nils Master kollekció 1960-1985. Értéke 15-30$/db. Kondíció: NIB

Rapala DD sorozat 1972-ből. Értéke 250-300$. Kondíció: EXC

Nehezen beszerezhető Shadok. Értéke: 500-600$. Kondíció: NIB

Gander Mountain Shadok. Értéke: 100-130$. Kondíció: NIB

Manufaktúriális wobblerek. Értéke: 30-50$/db. Kondíció: NIB

Arcadia Reef-ek. Értéke:35-50$/db. Kondíció: NIB

A 2008-as foci EB tiszteletére gyártott SRRS kollekció, a résztvevő 16 nemzet lobogójával. Sajnos egy valahogy elkeveredett és nem találtam meg. Lehet egy adathalász játék is belőle: melyik nemzet hiányzik? Kondíció: NIB

Amire a legbüszkébb vagyok.

Rapala gyűjteményem 1945-2009. Legalább 6 órán keresztül pakoltam a dobozokból. Azt gondoltam, hogy ha az ágyról a matracot leveszem, elfér a készlet a keretben. Sajnos ez nem jött be, az ágy felett még 30-40 doboz várt szortírozásra.

Gyűjteményemben az 1850-es évektől (műcsali gyártás hajnalától) kezdődően 2009-ig bezáróan találhatóak csalik. Darabszámot tekintve nem tudok szolgálni konkrét számokkal, mert kicsiny lakásomban átláthatatlan a rendszer. De ha valaki majd megkérdezi, hogy mégis mennyi az annyi, akkor talán egy közelítő értéket fogok tudni mondani. Beszerzéseimet jellemzően külföldi kapcsolatok segítségével végzem, az eltel közel 30 év alatt számtalan, azonos szenvedélyektől fűtött sporttársat ismertem meg, sőt legtöbbjükkel baráti kapcsolatot is ápolok. Mind a készletem, és mind a kapcsolati tőkém mondhatni, napi szinten gyarapodik.

NFLCC

Jómagam, tízedik éve csatlakoztam egy nemzetközi műcsali gyűjtő/bíráló szervezethez (NFLCC –National Fishing Lure Collectors Club), mely idén ünnepli a 33. szülinapját. Isten éltesse őket sokáig! Rengeteget tanultam az alapítóktól, akik jellemzően az 50-es, 60-as éveikben járó öreg URAK. Olyan lexikális tudással rendelkeznek mely igazán irigylésre méltó, nem beszélve a gyűjteményükről, egekbe szökően lehetne róluk áradozni. A szervezet megálmodóiban (talán 15 főre tehető) tényleg fertőzött vér csordogál. Csak egy példa: ismerek olyan tagot, akinek a birtokában van az első wobblernek nevezett szerkezet prototípusa, melyet James Heddon készített a századforduló (1900) környékén. Figyelem! Nem kevesebb, mint 12.500 $-ért vásárolta pár évvel ezelőtt.  200 forintjával, kisebb vagyon!

Az első Heddon csali 12.500$

Egyszóval a fanatizmus netovábbja…
Minden évben több találkozót is szerveznek mely inkább börze jellegű, hasonlóan a miénkhez (Újpesten szokott lenni éves szinten) csak kb. Tesco-nyi területen. Pár képet csatolok, no comment! A képeket Derek Heinzerling készítette és bocsátotta rendelkezésemre.

NFLCC egyik kiállítása 2005-ben

Derek barátom és gyűjteménye

Hatalmas a tér, rengeteg a csali

Heddon Dovagiac kollekció, értéke 750-1000$ Kondíció: M

Ritka Creek Chub kollekció, értéke 4-5.000$. Kondíció: M

Heddon Baby Crab kollekció, értéke 2.500-3.000$. Kondíció: M

Számos meghívást kaptam már tőlük, de sajnos eddig nem volt lehetőségem a személyes találkozóra. Na de, ami késik, az nem múlik! Talán egyszer… Csak attól félek, hogy nem jönnék haza!

Standard Lure Grading System

Ez a szervezet létrehozott egy olyan jelölési rendszert (Standard Lure Grading System) mely segítséget ad mindazon gyűjtőknek (vásárlóknak), akik tájékozódni kívánnak – a vásárlást megelőzően – az egyes csalik minősége kapcsán. Az alábbi rendszer mára elfogadott és szinte mindenhol ezt használják.

Ezek után (és előtt is) én is ezt a rendszert használom, az általam bemutatott műcsalik minőségét illetően.
Terveim szerint, a mai írásom témájául, az elsőként megjelenő műcsaliváltozatok bemutatását választom. Górcső alá veszem szerkezetüket, megjelenési fázisukat, illetőleg megpróbálom besorolni, hogy a mai kor követelményeinek milyen szinten felelnének meg. A prezentálást  - néhány eset kivételével - saját készletemből igyekszem megoldani.
Az első csaliváltozatok Angliában láttak napvilágot az 1830-as években. Az egy-egy darab legyártására berendezkedett manufaktúra heti szinten 5-10 csalit készített. Ezeket a helyi piacon értékesítették. Az igazi áttörés, a várt eredmény azonban elmaradt. Nem kétséges, Anglia a legyezők hazája volt, van, lesz!

Devonok Angliából 1840-1860. Értéke 200-250$. Kondíció: M

Devon másolatok 2006-ból. Értékük pár dollár. Kondíció: M

Nem úgy Amerikában! Az 1850-es évektől kezdődően itt már sorozatgyártásról beszélhetünk. Elsőként J.T. Buel és családja foglalatoskodott ezzel a tevékenységgel, melyet igazából egy véletlennek köszönhettek. A tősgyökeres halászcsalád legidősebb sarja, az egyik napi halászat során, az ebéd elfogyasztása közben, evőkanalát beleejtette a tengerbe. A kanál, hulló falevélként merült a mélybe ahol egy hal rárabolt. Mindezt, az áttetsző vízben Julio végigkövette, és gondolatban már lefektette a támolygó kanál készítésének alappilléreit.

Buel termékek. A kollekció értéke 300-400$. Kondíció: EXC

Ekkortól kezdődően sorra alakultak a kis családi vállalkozások (Haskell, Huard, WDC, Brush, Pflueger, WTJ, GM, stb.) melyek idővel több új formával, és szerkezettel is próbálkoztak. 1852-ben megjelenik az első körforgó is, egy Buell.

GM Skinner 1874-76-ból. Értéke: 80-130$. Kondíció: M

Pflueger tandem kollekció 1893-ból. Értéke 80-100$. Kondíció: M

WTJ kollekció 1885-ből. Értéke: 150-200$. Kondíció: M

Andy Reekers 1926-ból. Értéke 40-50$. Kondíció: EXC

Kewwel Stewart 1903-ból. Értéke 80-150$. Kondíció: EXC

Pflueger kollekció 1878-1905. Értéke 40-60$. Kondíció: EXC

Ebből az időből való a világ eddig legdrágábban értékesített műcsalija is, melyet 1883 január 30-án készítettek első alkalommal. Harry Comstock volt a megálmodója és a csali Flying Hellgrammite névre hallgatott. Az első olyan csali melynek teste (gerince) fából készült. Úgy 15 éve vásárolta meg az egyik fanatik gyűjtő egy New York-i árverésen. Kétszer annyit fizetett érte, mint a pár sorral korábban említett „number one” Heddon. A mai napig ez a legdrágább nyilvántartott műcsali!

Jelentem ez nem az enyém, még a kép sem… Értéke: 24.000$. Kondíció: EXC.

A századfordulóra a wobblerkészítés vált az elsődleges fókusszá a csali gyártók körében. A húszas éveket bezáróan a legnagyobb wobbler választékot a Heddon, a CCBC (Creek Chub Bait Company), Shakespeare, South Bend, Moonlight, Pflueger adta. A (horgász)történelem a mai napig a „nagy hatosként” emlegeti őket.

South Bend 1908-ból. Értéke: 80-120$. Kondíció: M

Moonlight Paw Paw 1906-ból. Értéke: 120-140$. Kondíció: EXC

Heddon Dowagiac 1910-ből. Értéke 100-120$. Kondíció: EXC

Meghatározó szerepet töltöttek be a piacon. Wobblereik fából (fenyő és tölgy) készültek, felszíni csalik voltak és még hordozták a körforgó effektusait. Majd minden wobblerre felkerült egy-egy pörgő/forgó szerkezet, jellemzően egy propeller. Többféle propellert is megkülönböztetünk az akkori időből.

A „nagy hatos” propellereinek alakulása

A horgok rögzítésére több lehetőséget is kipróbáltak. Akkor még nem használták a mostanság megszokott belső drótvázat. Szerelvényezettségüket tekintve szinte minden egyes darabon érezhető a profizmus. Olyan gondosan, mértani pontossággal készítették ezeket a hardvereket, hogy a mai napig megállnák a helyüket. Sőt, egy némelyik gyártó még ma is használ pl. Cup-Rig-et, vagy Surface-Rig-et is.

A „nagy hatos” hardver típusainak alakulása

A wobblerkészítés nagy választékot adó fellendülése, virágzása valamikor a húszas évekre tehető és egészen a háborúig tartott. Ebben a bő 30 évben, valójában minden olyan alaptípus megszületett, melyet a mai napig is szívesen és sikeresen használunk. Már akkor voltak olyan wobblerek, melyek az azóta eltelt idő során csak kisebb finomításokon estek keresztül, ma is úgy néznek ki, mint születésükkor, ma is úgy horgászunk velük, mint akkor. Gondolok itt például a Rapala első termékére, az Original-ra, vagy a Heddon TadPolly-jára.

Originálok alakulása fentről, balról-jobbra. 1945, 1955, 1968, 1986, 2005

Heddon Tad Polly 1936-ból (lent) és jelenkorban 1996-ból (fent)

Egy szó, mint száz, a műcsaligyártás mai színvonala össze sem hasonlítható a 60-70 vagy akár a 100 évvel, ezelőttivel. Ez akár természetes is lehetne, ha a technológia fejlődésére, vagy az új anyagok használatára gondolunk. De szerintem ezek a tényezők inkább hátrányosan érintették ezt az iparágat. Azt gondolom, hogy azokat a csalikat, melyeket bő száz évvel ezelőtt készítettek, igazi remekmunkának nevezhetjük. Kézben fogva érezzük, hogy benne van mester minden tudása, precizitása, kreatívitása, terméke iránt érzett tisztelete, szeretete. Ez egy ma legyártott „középkategóriás” wobblernél semmilyen szinten nincs jelen, bármennyire fogdossuk, nem érezzük, amit kellene. Én ma is szívesen használom (néha csak amolyan „tank tested” szerűen) ezeket az öreg csalikat, mert anyagukban, szerkezetükben, fogósságukban még mindig erőt sugároznak. Túráim során mindig nálam van egy-két darab, és ahol a „hagyományossal” nem megy a hal, ott mindig megmutatják mire képesek.

Zárszóként csak annyit - visszatérve a gyűjtés mechanizmusára -, hogy sokszor találkozom olyan emberekkel, akik azt mondják, hogy erre születni kell, és elég korán kell kezdeni, ahhoz, hogy gyűjteménynek mondható készleted felhalmozódjon. Azt tudom tanácsolni, hogy ha van affinitás hozzá, (és ez bármire értendő) sohasem késő elkezdeni! Hajrá!

A forrást nem részletezném : - )

Írta és fényképezte: Farkas Tomi