Cikk oldal
2008-12-07
Pontyozás, egy kicsit másképp
avagy hogyan fogjunk műlégyezve pontyot
-Legyezel?
-Pisztrángra? Hát az nem igazán él Magyarországon.
Szinte mindig ez a kérdés ha valakivel beszélgetek a szenvedélyemről. És ilyenkor a válasz ugyanaz esetről-esetre.
-Itthon nem pisztrángra legyezek, hanem pontyra, keszeg félékre, és minden másra ami megtalálható a hazai vizekben (erős túlzással).
Ezt a kijelentést kételkedve szokták fogadni.
-Pontyra?!
-De hát azt nem lehet léggyel megfogni, mert az nem a vízfelszínéről táplálkozik.
Ez a kijelentés így elégé biceg, ezért gondoltam arra, hogy megpróbálom összefoglalni és leírni a saját tapasztalataimat e téren.
 |
| Egy kis aranyos |
Először is a legyezést illetve a legyezőhorgászatot, mint olyat nem csak a víz felszínén úszó úgynevezett száraz legyekkel űzzük, hanem a víz alatt élő izgő-mozgó, bizgő-bozgó, rovarok, rovarlárvák, kishalak, piócák, és még mit tudom én mik utánzataival, nimfákkal- streamerekkel miegymással.
Másodszor mivel a ponty is abban a közegben mozog ahol a vízi rovarok, illetve lárvák stb. élnek és elég jó helyen áll a táplálkozási láncban ezért eszi is őket rendesen. Ráadásul nem is márka hű így nem csak a „Bonduelle” termékek iránt érez vonzalmat.
Persze azért ez nem ilyen egyszerű, hogy fogom a motyóm, és agyon nimfázom a Balatont több tonna pontyot zsákmányolva. Én az esetek 80%-ban „látott halra” szoktam horgászni a fennmaradó 20%-ban horgászom meg azokat a helyeket ahol csak érezteti a drága, hogy ott van, pl. nádfalak előtt, ahol látom, hogy merre vonul a csapat a nádszálak mozgásából. Ez néha becsapós, mert egy teknős vagy egy pézsmapocok is remekül utánozza a pontyok mozgását (a teknősnek még csak-csak kiakasztom a lábából a horgot, de a pézsmának fhuuú, az nagyon gáz. Mindkettőben volt már részem.)
Esetleg azokat a medertöréseket keresem, ahol látom, hogy aktívak, látni a túrásokat, illetve zavarosabb a víz.
A látott halaknál, mint a neve is már sejteti, azokra a halakra horgászom, amik a víz felszínén kóricálnak, vagy a part szélén csemegéznek.
|
|
Tehát pontyozás 1 személyre, ahogy én csinálom:
Hozzávalók:
1db legyező bot
1 db orsó
Zsinór
Légy (több fajta)
Polárszemüveg (ez fontosabb, mint gondolnánk)
Egy csipetnyi szerencse
És türelem (ebből rakhatunk bele bőven, nem fogjuk elrontani)
Bot:
Én botnak 5-ösnél gyengébbet nem ajánlok, de már az 5-ös is rezeg (itt AFTMA osztályokról illetve erősségekről beszélek). Mert ne feledjük „bálnákat” kell magunkhoz vonszolni, és bár nagyon „élvezetes” lehet egy 4-es erősségű bottal fárasztani mondjuk egy 4 kg-os halat, de miután dögre fárasztottuk (mert gyenge bottal csak azt tudjuk) azon kezdünk el remegni mikor durran szét a terhelhetőség határán lévő botunk amint a 4 kg-os zsírosbödönt magunkhoz húznánk. Tehát szerintem a 6-os, 7-es vagy 8-as botméret a megfelelő.
A bot hosszúságát tekintve én a 8,6-9,6 láb hosszú (265-295 cm) botokat ajánlanám mind a dobásnál, mind a fárasztásnál nyújtott előnyök miatt.
Orsó:
Az orsónál szerintem semmi extra követelmény nem kell. Persze itt most nem azt akarom mondani, hogy minden jó még az is, amihez mindig magunkkal kell cipelni Darázs Ádámot, hogy meglegyen a kellő izomerő ahhoz, hogy a zsinórt le tudjuk húzni az orsóról. Tehát a fék működjön, főleg azért mert amikor már azt hittük, hogy már a miénk a hal, azért még meg tud indulni és ezt elég robbanékonyan is teheti.
Zsinór:
Látott halra én mindig úszó zsinórt használok, DT v. WF tökmindegy.
Viszont ha csak sejtem a halat, akkor az intermediate (lassan süllyedő) vagy, -de ezt inkább csak akkor, hogy ha nincs más nálam- a süllyedő zsinórokat használom zömében. Azért nem rajongok a süllyedő zsinórokért, mert képtelen vagyok velük normálisan dobni, és nem is tudom úgy kontrollálni a kapásokat. De ez lehet, hogy csak az én hibám, de itt most csak a saját tapasztalataimból merítek.
Előkének 18-asnál vékonyabbat nem használok, de 25-ösnél erősebbet sem. Mivel 99%-ban nimfázok (pontyra) én a fluoracarbon előkéket favorizálom. De a sima monofiltól sem esek kétségbe. Minimum bot hosszúságú, de inkább egy picivel hosszabb előkéket használok, ami mindig vékonyodóval kezdődik és utána a tipet kb. 70cm (18-25) ami úgy is elkopik a légy cserék miatt, és ezt cserélem mindig.
Legyek:
Ami a legyeket illeti nimfák, buzzerek, damsel legyek, vagy apró csillogó hal utánzatok illetve a száraz legyek közül a pici fekete legyek pl. bibio, hangya vagy black gnat.
|
|
|
De itt a pici légy az lényeges, (ezt tapasztaltam) tehát akár milyen hihetetlen is, szerintem a 18-as vagy esetleg a 16-os a jó méret. A 20-ast azért nem írom, mert ez az a méret amin lehetetlen átfűzni az előkét. Itt azt a trükköt szoktam alkalmazni, hogy nagyobb horogra (16-os) pici testet kötök. A nimfáknál sem használok gigantikus méreteket 10-es től 16-os ig szoktam kötni.
Abszolút nem kell túlspirázni, nem kell élethű kecskerák porontyot, vagy tökéletes szitakötő lárvácskát kötni. Én többnyire nyúlszőr nimfákat használok bolharák horogra kötve, montanát, illetve tegzes utánzatokat. A nimfáknál is a szín dominál, fekete vagy szürke illetve a piros szín nekem jobban bevált, mint a világosabbak.
|
|
|
|
|
|
Ez nem egy dogmatikus kijelentés, mert persze volt, amikor csak világos testű nimfával tudtam halat fogni. Ami a lényeg, hogy szerintem nincsen tipikus ponty légy, (hacsak nem a kenyér légy) inkább olyan legyek vannak, amivel lehet pontyozni.
És most megpróbálom leírni azt, amit látni kellene.
Általában olyan telepített tavakat keresek, amiket nem özönlöttek el a horgászok (hétköznap és korán reggel) pl. Királyréti horgásztó, az Aranyponty tórendszer, vagy Dunavarsány környéki tavak. Mondjuk a Balatonon vagy a Velencei tavon is biztosan lehetne fogni, de az már extrém kategória és csak a mazochistáknak ajánlanám. Több legyest is ismerek, akik folyón (Ipoly, Sió) is fogtak pontyot nimfázás közben, de ők nem konkrétan pontyra horgásztak.
A vízfelszínén úszó halaknál nem használok nehéz nimfákat, mert a módszerem lényege, hogy túldobok a halon és a csalit behúzom a hal elé, ami egy súlyozott nimfánál méterekkel a hal alatt lenne. Ilyenkor használok pl. montanát vagy könnyű damsel legyet amit lassan, szakaszosan húzok. A légy ilyenkor tökéletes magasságban halad a vízfelszín alatt kb. 4-5 cm-rel. Amint a légy a hal látóterébe ér már rá is rajtol.
Ilyenkor tökéletesen látszik a kapás.
Persze ez nem mindig igaz, mert előfordult már olyan is, hogy szinte a szájába húztam a legyet és rá se hederített.
|
|
A másik eset az amikor a partszélben molyólnak, túrnak, fúrnak. Ezt imádom, van, amikor messziről észre lehet venni őket, mert kint van a hátuk a vízből. Ha azonban egy kicsit mélyebben, kb. 25-30 cm mélységben keresgélnek, akkor jó hasznát vesszük a polárszemüvegnek, mert méterekről előbb észre vesszük a halakat (amint ezt már egy előző cikkben megírták), vagyis inkább csak a lassan mozgó foltokat. Ilyenkor megpróbálom a legoptimálisabb (5-8 méter) távolságra megközelíteni őket de ha teljesen fent vannak akkor távolabb kell maradni.
Mindenképpen nagyon óvatosan kell közelíteni a halakhoz. Itt már súlyozott nimfákat használok. A módszer lényege ugyan az, túldobok (1-1,5 méterről beszélek, nem 5 vagy 10-ről) és lassan, szakaszosan húzom. De itt már minden húzás után várok egy kicsit, hogy a légy leérjen a talajra. Ilyenkor már nem látszik olyan jól a kapás csak azt látom, hogy a hal, vagy a folt hirtelen mozdul a legyem irányába amit szintén csak sejtek, hogy hol lehet mert magát a legyet sem látom. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy korán vagy későn vágok be.
|
|
Ha látom, hogy a halak a vízfelszínéről eszegetnek, akkor jön a száraz légy, ami idegőrlő tud lenni, mert van, hogy szinte szemen dobja az ember a halat, de mégsem kell neki a légy.
- Itt jegyzem meg, hogy amurt is láttam a víz felszínről táplálkozni és nem margarétát evett, hanem apró kőlegyeket, vagy bársonylegyeket, vagy valami hasonlókat . Ilyenkor az amurt is meg lehet fogni, bár kell hozzá kitartás, de megéri mert a fárasztása olyan mintha egy „Nohab”-ot akasztottunk volna.
Mindig fontos az óvatosság, mert általában elég óvatosak és hamar elhúznak. Tehát egy kicsit cserkelős a dolog.
|
|
Ha nem látom magát a halat csak azt, hogy ott van (mert elárulják magukat, mindig felkavarják a vizet) vagy csak sejtem, hogy ott vannak, akkor jön az intermediet zsinór és a súlyozott nimfa házassága. Vagy ha nem olyan mély a víz, akkor a sima úszó zsinór, csak hosszabb előkével (ez annyival jobb, hogy egy picit jobban látszik a kapás). Ilyenkor már jóval túldobok az ominózus helyen (3-5méter) és megvárom, amíg a légy koppan a fenéken, majd nagyon piciket belehúzok és várok. A kapást alig lehet észre venni, szinte csak sejti az ember, hogy mozdult a zsinór, bár néha van, hogy elég rendesen megrántják a zsinórt. Ilyenkor gondolom, többen mozdulnak rá a légyre és ezért kapkodnak.
|
|
Még annyit megjegyeznék, hogy a kisebbeket (1-2 kg) jobb fárasztani, mert sokkal fürgébbek, dinamikusabbak, míg egy 4 vagy 5 kg-os olyan mint egy veterán gőzös: lassú és böszme. Ennél nagyobbat meg még nem fogtam.
Hát ennyi.
Romi
