Cikk oldal
2008-12-07

Pontyozás, egy kicsit másképp

avagy hogyan fogjunk műlégyezve pontyot

-Legyezel?
-Pisztrángra? Hát az nem igazán él Magyarországon.
Szinte mindig ez a kérdés ha valakivel beszélgetek a szenvedélyemről. És ilyenkor a válasz ugyanaz esetről-esetre.
-Itthon nem pisztrángra legyezek, hanem pontyra, keszeg félékre, és minden másra ami megtalálható a hazai vizekben (erős túlzással).
Ezt a kijelentést kételkedve szokták fogadni.
-Pontyra?!
-De hát azt nem lehet léggyel megfogni, mert az nem a vízfelszínéről táplálkozik.
Ez a kijelentés így elégé biceg, ezért gondoltam arra, hogy megpróbálom összefoglalni és leírni a saját tapasztalataimat e téren.

Egy kis aranyos
Egy kis aranyos


Először is a legyezést illetve a legyezőhorgászatot, mint olyat nem csak a víz felszínén úszó úgynevezett száraz legyekkel űzzük, hanem a víz alatt élő izgő-mozgó, bizgő-bozgó, rovarok, rovarlárvák, kishalak, piócák, és még mit tudom én mik utánzataival, nimfákkal- streamerekkel miegymással.
Másodszor mivel a ponty is abban a közegben mozog ahol a vízi rovarok, illetve lárvák stb. élnek és elég jó helyen áll a táplálkozási láncban ezért eszi is őket rendesen. Ráadásul nem is márka hű így nem csak a „Bonduelle” termékek iránt érez vonzalmat.
Persze azért ez nem ilyen egyszerű, hogy fogom a motyóm, és agyon nimfázom a Balatont több tonna pontyot zsákmányolva. Én az esetek 80%-ban „látott halra” szoktam horgászni a fennmaradó 20%-ban horgászom meg azokat a helyeket ahol csak érezteti a drága, hogy ott van, pl. nádfalak előtt, ahol látom, hogy merre vonul a csapat a nádszálak mozgásából. Ez néha becsapós, mert egy teknős vagy egy pézsmapocok is remekül utánozza a pontyok mozgását (a teknősnek még csak-csak kiakasztom a lábából a horgot, de a pézsmának fhuuú, az nagyon gáz. Mindkettőben volt már részem.)
Esetleg azokat a medertöréseket keresem, ahol látom, hogy aktívak, látni a túrásokat, illetve zavarosabb a víz.

A látott halaknál, mint a neve is már sejteti, azokra a halakra horgászom, amik a víz felszínén kóricálnak, vagy a part szélén csemegéznek.

Vonuló
Vonuló
banda
banda


Tehát pontyozás 1 személyre, ahogy én csinálom:

Hozzávalók:
1db legyező bot
1 db orsó
Zsinór
Légy (több fajta)
Polárszemüveg (ez fontosabb, mint gondolnánk)
Egy csipetnyi szerencse
És türelem (ebből rakhatunk bele bőven, nem fogjuk elrontani)

Bot:
Én botnak 5-ösnél gyengébbet nem ajánlok, de már az 5-ös is rezeg (itt AFTMA osztályokról illetve erősségekről beszélek). Mert ne feledjük „bálnákat” kell magunkhoz vonszolni, és bár nagyon „élvezetes” lehet egy 4-es erősségű bottal fárasztani mondjuk egy 4 kg-os halat, de miután dögre fárasztottuk (mert gyenge bottal csak azt tudjuk) azon kezdünk el remegni mikor durran szét a terhelhetőség határán lévő botunk amint a 4 kg-os zsírosbödönt magunkhoz húznánk. Tehát szerintem a 6-os, 7-es vagy 8-as botméret a megfelelő.
A bot hosszúságát tekintve én a 8,6-9,6 láb hosszú (265-295 cm) botokat ajánlanám mind a dobásnál, mind a fárasztásnál nyújtott előnyök miatt.

Orsó:
Az orsónál szerintem semmi extra követelmény nem kell. Persze itt most nem azt akarom mondani, hogy minden jó még az is, amihez mindig magunkkal kell cipelni Darázs Ádámot, hogy meglegyen a kellő izomerő ahhoz, hogy a zsinórt le tudjuk húzni az orsóról. Tehát a fék működjön, főleg azért mert amikor már azt hittük, hogy már a miénk a hal, azért még meg tud indulni és ezt elég robbanékonyan is teheti.

Zsinór:
Látott halra én mindig úszó zsinórt használok, DT v. WF tökmindegy.
Viszont ha csak sejtem a halat, akkor az intermediate (lassan süllyedő) vagy, -de ezt inkább csak akkor, hogy ha nincs más nálam- a süllyedő zsinórokat használom zömében. Azért nem rajongok a süllyedő zsinórokért, mert képtelen vagyok velük normálisan dobni, és nem is tudom úgy kontrollálni a kapásokat. De ez lehet, hogy csak az én hibám, de itt most csak a saját tapasztalataimból merítek.

Előkének 18-asnál vékonyabbat nem használok, de 25-ösnél erősebbet sem. Mivel 99%-ban nimfázok (pontyra) én a fluoracarbon előkéket favorizálom. De a sima monofiltól sem esek kétségbe. Minimum bot hosszúságú, de inkább egy picivel hosszabb előkéket használok, ami mindig vékonyodóval kezdődik és utána a tipet kb. 70cm (18-25) ami úgy is elkopik a légy cserék miatt, és ezt cserélem mindig.

Legyek:
Ami a legyeket illeti nimfák, buzzerek, damsel legyek, vagy apró csillogó hal utánzatok illetve a száraz legyek közül a pici fekete legyek pl. bibio, hangya vagy black gnat.

Pontyozás, egy kicsit másképp
Pontyozás, egy kicsit másképp
Pontyozás, egy kicsit másképp


De itt a pici légy az lényeges, (ezt tapasztaltam) tehát akár milyen hihetetlen is, szerintem a 18-as vagy esetleg a 16-os a jó méret. A 20-ast azért nem írom, mert ez az a méret amin lehetetlen átfűzni az előkét. Itt azt a trükköt szoktam alkalmazni, hogy nagyobb horogra (16-os) pici testet kötök. A nimfáknál sem használok gigantikus méreteket 10-es től 16-os ig szoktam kötni.
Abszolút nem kell túlspirázni, nem kell élethű kecskerák porontyot, vagy tökéletes szitakötő lárvácskát kötni. Én többnyire nyúlszőr nimfákat használok bolharák horogra kötve, montanát, illetve tegzes utánzatokat. A nimfáknál is a szín dominál, fekete vagy szürke illetve a piros szín nekem jobban bevált, mint a világosabbak.

Pontyozás, egy kicsit másképp
Pontyozás, egy kicsit másképp
Pontyozás, egy kicsit másképp

Pontyozás, egy kicsit másképp
Pontyozás, egy kicsit másképp
Pontyozás, egy kicsit másképp


Ez nem egy dogmatikus kijelentés, mert persze volt, amikor csak világos testű nimfával tudtam halat fogni. Ami a lényeg, hogy szerintem nincsen tipikus ponty légy, (hacsak nem a kenyér légy) inkább olyan legyek vannak, amivel lehet pontyozni.


És most megpróbálom leírni azt, amit látni kellene.
Általában olyan telepített tavakat keresek, amiket nem özönlöttek el a horgászok (hétköznap és korán reggel) pl. Királyréti horgásztó, az Aranyponty tórendszer, vagy Dunavarsány környéki tavak. Mondjuk a Balatonon vagy a Velencei tavon is biztosan lehetne fogni, de az már extrém kategória és csak a mazochistáknak ajánlanám. Több legyest is ismerek, akik folyón (Ipoly, Sió) is fogtak pontyot nimfázás közben, de ők nem konkrétan pontyra horgásztak.

A vízfelszínén úszó halaknál nem használok nehéz nimfákat, mert a módszerem lényege, hogy túldobok a halon és a csalit behúzom a hal elé, ami egy súlyozott nimfánál méterekkel a hal alatt lenne. Ilyenkor használok pl. montanát vagy könnyű damsel legyet amit lassan, szakaszosan húzok. A légy ilyenkor tökéletes magasságban halad a vízfelszín alatt kb. 4-5 cm-rel. Amint a légy a hal látóterébe ér már rá is rajtol.
Ilyenkor tökéletesen látszik a kapás.
Persze ez nem mindig igaz, mert előfordult már olyan is, hogy szinte a szájába húztam a legyet és rá se hederített.

Tavi torpedó támad...
Tavi torpedó támad...
...majd elvonul
...majd elvonul


A másik eset az amikor a partszélben molyólnak, túrnak, fúrnak. Ezt imádom, van, amikor messziről észre lehet venni őket, mert kint van a hátuk a vízből. Ha azonban egy kicsit mélyebben, kb. 25-30 cm mélységben keresgélnek, akkor jó hasznát vesszük a polárszemüvegnek, mert méterekről előbb észre vesszük a halakat (amint ezt már egy előző cikkben megírták), vagyis inkább csak a lassan mozgó foltokat. Ilyenkor megpróbálom a legoptimálisabb (5-8 méter) távolságra megközelíteni őket de ha teljesen fent vannak akkor távolabb kell maradni.

Mindenképpen nagyon óvatosan kell közelíteni a halakhoz. Itt már súlyozott nimfákat használok. A módszer lényege ugyan az, túldobok (1-1,5 méterről beszélek, nem 5 vagy 10-ről) és lassan, szakaszosan húzom. De itt már minden húzás után várok egy kicsit, hogy a légy leérjen a talajra. Ilyenkor már nem látszik olyan jól a kapás csak azt látom, hogy a hal, vagy a folt hirtelen mozdul a legyem irányába amit szintén csak sejtek, hogy hol lehet mert magát a legyet sem látom. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy korán vagy későn vágok be.

Hopp, egy horgász a zsinor végén...
Hopp, egy horgász a zsinor végén...
...hát én akkor megyek is
...hát én akkor megyek is


Ha látom, hogy a halak a vízfelszínéről eszegetnek, akkor jön a száraz légy, ami idegőrlő tud lenni, mert van, hogy szinte szemen dobja az ember a halat, de mégsem kell neki a légy.


- Itt jegyzem meg, hogy amurt is láttam a víz felszínről táplálkozni és nem margarétát evett, hanem apró kőlegyeket, vagy bársonylegyeket, vagy valami hasonlókat . Ilyenkor az amurt is meg lehet fogni, bár kell hozzá kitartás, de megéri mert a fárasztása olyan mintha egy „Nohab”-ot akasztottunk volna.
Mindig fontos az óvatosság, mert általában elég óvatosak és hamar elhúznak. Tehát egy kicsit cserkelős a dolog.

Ha nehezen is...
Ha nehezen is...
de meg lehet léggyel is fogni
de meg lehet léggyel is fogni


Ha nem látom magát a halat csak azt, hogy ott van (mert elárulják magukat, mindig felkavarják a vizet) vagy csak sejtem, hogy ott vannak, akkor jön az intermediet zsinór és a súlyozott nimfa házassága. Vagy ha nem olyan mély a víz, akkor a sima úszó zsinór, csak hosszabb előkével (ez annyival jobb, hogy egy picit jobban látszik a kapás). Ilyenkor már jóval túldobok az ominózus helyen (3-5méter) és megvárom, amíg a légy koppan a fenéken, majd nagyon piciket belehúzok és várok. A kapást alig lehet észre venni, szinte csak sejti az ember, hogy mozdult a zsinór, bár néha van, hogy elég rendesen megrántják a zsinórt. Ilyenkor gondolom, többen mozdulnak rá a légyre és ezért kapkodnak.


A luxemburgi legyező, Andrea Reischl...
A luxemburgi legyező, Andrea Reischl...
... és az első léggyel fogott potykája
... és az első léggyel fogott potykája


Még annyit megjegyeznék, hogy a kisebbeket (1-2 kg) jobb fárasztani, mert sokkal fürgébbek, dinamikusabbak, míg egy 4 vagy 5 kg-os olyan mint egy veterán gőzös: lassú és böszme. Ennél nagyobbat meg még nem fogtam.
Hát ennyi.
 
Romi  

           
 
Szólj hozzá:
kopeczi#1 2009. 01. 26., 17:16"adathalász megtaláltam":D
összes hozzászólás megtekintése »
A viza tengeri hal, kizárólag ívásra vonul az édesvizű folyókba. Az 1970-ben felépült Vaskapu erőmű megépülése óta az utolsó regisztrált dunai vizát Paksnál fogták 1987-ben. Ez a példány 3 méter hosszú és majd 200 kg súlyú volt.