Cikk oldal
2008-09-02

Műlegyek kötése

Az alapok
A műlégykötés nem ördöngös dolog.
Mindamellett a szép legyek megkötése némi készséget és gyakorlatot igényel. A legyező horgászok zöme saját maga köti a legyeit, de nyilván vannak kivételek, hiszen akkor a boltokban nem fogyna annyi légy. Néhány pergető pecás is megköti a balinozáshoz, csukázáshoz vagy egyéb módszerhez a szükséges legyet.

Amikor műlegyekről beszélünk, akkor általában négy kategóriába soroljuk azokat. Szárazlegyek, /dry flies/, nedveslegyek, /wet flies/, nimfák, /nymphs/ és sztrímerek /streamers/. Ez utóbbiak közül kerülnek ki a már említett balinos, csukás, süllős, stb. legyek, melyeket a pergetők is kedvelnek. Lehetne még osztályozni oly módon is, hogy adott legyek milyen víztípuson használatosak / tenger, folyó, tározó/, de az előbbi kategóriák sokkal egyszerűbben értelmezhetők.

Szárazlégy
Szárazlégy "F-fly"


A szárazlegyekkel a víz felszínén horgászunk, ezért olyan anyagokat igyekszünk használni, amelyek lehetőség szerint taszítják valamennyire a vizet, vagy legalábbis nem szívják magukba túlságosan. A lábakat kakastollból kötjük oly módon, hogy a légy kihasználva a víz felületi feszültségét ne süllyedjen el.
A nedves legyeknél nincs ilyen probléma, lévén, hogy ezekkel közvetlenül a víz felszíne alatt próbáljuk a halakat horogra csalni. Ezeknél a legyeknél a puha tyúktoll is megfelel lábnak. Más szögben is kerülnek a lábak bekötésre a szárazlegyekhez képest.

Minőségi kakasnyúzat
Minőségi kakasnyúzat
Fehér tyúktoll
Fehér tyúktoll


A nimfák a víz mélyebb rétegeiben, gyakran a mederfenéken vannak vezetve. Itt már szükségünk van olyan anyagok használatára, amelyek súlyuk révén megnehezítik a legyet annyira, hogy a kívánt mélységbe jusson.
És végül, de nem utolsó sorban a sztrímerek használatáról annyit, hogy ezeket húzzuk, legtöbbször a vízfelszín alatt, ritkábban a felszínen.

A műlégykötés alapeszköze a satu. Ennek pofájába rögzítjük a horgot, amelyre azután felkötjük a kívánt legyet a tollak, szőrök, különféle anyagok sokaságának felhasználásával.

A satu
A satu
A jól befogott horog
A jól befogott horog


A jó satunak nyilván több ismérve van, ebből kettőt emelnék ki. Az egyik a pofák anyagának minősége; ez gyakorlatilag a satu élettartamát jelenti. A másik, hogy a satu 360 fokban forgatható legyen. Ez azért fontos, mert kötéskor a légy bármely pontját ellenőrizhetjük, illetve az adott kötési fázist figyelemmel kísérhetjük.
A pofákat csavarok vagy kis karok segítségével lehet rögzíteni. Hosszabb távon talán a karok jobban bírják, hisz a csavarmenetek előbb-utóbb elkopnak, de ez is anyagminőség kérdése. Egy örökgaranciás satunál nem kell ezektől a problémáktól tartani. Igaz egy ilyen satu ára 200 $ körül indul. Használható, jó minőségű satut már 10.000 Ft környékén is lehet venni. Egy ilyen satuval sok ezer légy leköthető az évek folyamán. A jó satu a kis 22-es horgot és a nagy 3/0-s csukázó horgot is fixen meg kell, hogy tartsa.
Ne felejtsük el, hogy amikor kötünk, folyamatos erőhatás éri a pofákat, hiszen a cérna tekerésekor erőt fejtünk ki; másképp nem tudnák az éppen bekötni kívánt anyagot rögzíteni.

Nos elérkeztünk a cérnához, a másik alapeszközünkhöz. Különböző vastagságú cérnákat használunk, legtöbbször a légy méretétől függően. Egy kis szárazlégy megkötéséhez egy 8/0-ás cérna bőven elég. Egy nyolcas méretű nedves légyhez ez már kevés lehet, ilyenkor 6/0-ást veszünk elő. Egy jókora csukalégynél 3/0-ásra van szükség, hogy ne szakadjon el, mikor az aláólmozást tekerjük át, vagy egy zonkert / nyúlnak a nyúzata, a szőr a bőrrel együtt kerül bekötésre/ kötünk fel.

Különböző méretű cérnák
Különböző méretű cérnák


A cérnát egy bobbin nevű eszköz tartja úgy, hogy a bobbin alján kialakított kis csőben van a cérna kivezetve. Szinte minden légykötés első momentuma a cérna néhány tekeréssel történő rögzítése a horgon. Ilyenkor a spulnitartó szabadon lóg lefelé a horogról.

Spulnitartó
Spulnitartó


Ezután kerülnek bekötésre a különböző anyagok. A legtöbb legyet érdemes megterveznünk előre. Ez nem mérnöki tervezést jelent, de nem árt, ha tudjuk, mit és milyen sorrendben akarunk bekötni. Érdemes az arányokat is előre elképzelni. Sok kezdő légykötő hibája, hogy mire a fejrész kerülne kialakításra, „elfogy a hely”. Ilyenkor aztán azzal tetézhető a hiba, hogy úgy kötjük el a fejet, hogy az „rálóg” a horogszemre. Nemcsak csúnya lesz a legyünk, de gyakran használhatatlan is.
A leggyakoribb kötési sorrend a következő: farok, test, szárny, lábak, fej. Ez persze némi leegyszerűsítése a dolgoknak, de alapvetően igaz.
Komoly mennyiségű műlégy létezik, és természetesen sokféle kötési módozat. De az előbb említett sorrend mindenképpen a dolog alfája. Vegyünk példának egy szárazlegyet, mondjuk az F-fly-t. Elsőnek bekötjük a farkat. Kakasnyaktoll néhány szegmensét használjuk erre a célra. A szín a későbbi testhez legyen kiválasztva. Ezután a cérnára felsodrunk egy kevés nyúlszőrt. /nyúlszőrt/ A színek széles választéka áll rendelkezésünkre.

Különböző nyúlszőrök
Különböző nyúlszőrök
CDC - kacsa zsírzótollai
CDC - kacsa zsírzótollai


A következő fázis a szárny bekötése, amihez jelen esetben kacsa zsírzótollát /CDC/ használjuk fel. Ezt a lábak bekötése követi, amelyhez egy szál kakastollra van szükség. A kakastollat a horgon megtekerjük néhányszor, majd a cérnával fixáljuk, és elkötjük a fejet. Ez egy egyszerű alaplégy a legjellemzőbb kötési fázisokkal. /Mellesleg egy igen hatékony pér és pisztránglégy/. Általában 14-estől 18-as horogméretig kötjük.

Először bekötjük a farkat...
Először bekötjük a farkat...
...felsodrunk egy kis nyúlszört a cérnára...
...felsodrunk egy kis nyúlszört a cérnára...

...figyeljünk, hogy elég hely maradjon a fejnek...
...figyeljünk, hogy elég hely maradjon a fejnek...
... majd kiválasztjuk a megfelelő színű és méretű CDC-t...
... majd kiválasztjuk a megfelelő színű és méretű CDC-t...

... rögzítjük a CDC-t...
... rögzítjük a CDC-t...
...jöhet a kakastoll...
...jöhet a kakastoll...

... feltekerjük és elkötjük...
... feltekerjük és elkötjük...
... és máris kész a remekmű!
... és máris kész a remekmű!


Ha ezt sikerül megkötni, akkor jó úton vagyunk a bonyolultabb legyek megkötéséhez.

Egy nagyobb balinlégy is hasonló módon épül fel, csak nyilvánvalóan más anyagok szükségesek hozzá. De az elv ugyanaz.

Balinlégy I.
Balinlégy I.
Balinlégy II.
Balinlégy II.

Balinlégy III.
Balinlégy III.
Balinlégy IV.
Balinlégy IV.


Elérkeztünk az anyagokhoz. Hát bizony erről könyvet lehetne írni, annyiféle anyag létezik, ráadásul, ha ehhez még hozzávesszük a bekötési módokat legyenként nem is könyv, lexikon ;-).

Azért megpróbálok valami képet alkotni a dologról. Használunk természetes és szintetikus anyagokat a légykötésben. Hogy mikor melyiket, az attól függ, milyen legyet kötünk. Néhány légy esetében nem szokás eltérni azoktól az anyagoktól, amelyekkel kitalálójuk először megkötötte őket. Ezek az úgy nevezett klasszikus legyek. A modernebb legyek esetében szabadabban változtathatunk, ha éppen valamiért úgy gondoljuk. Az itthon használatos balin, süllő és csukalegyek mindegyikének meg van a maga lazacos, tengeri pisztrángos, fekete sügeres eredetije. De amíg az átlátszó tengervízben, vagy kristálytiszta hegyi tóban a lila, kék, zöld színek működnek, addig nálunk a fehér, sárga, natúr színek a nyerők némi pirossal kombinálva. Az állati eredetű anyagok gyakran nyúzat formájában kerülnek hozzánk. Ezek lehetnek madarak nyúzatai, mint kakas, vadkacsa, fogoly vagy éppen aranyfácán.

Kacsa
Kacsa
Fogoly
Fogoly
Aranyfácán
Aranyfácán


Más esetben olyan madarak néhány tolla kerül felhasználásra, mint páva, strucc, fácán, lúd. Emlősállatok szőre is gyakran nyúzatként kerül használatra, ilyen a szarvas, őz, jávorantilop, róka, fóka, mókus, vadnyúl szőre, de még lehetne sorolni a lehetséges anyagokat.

Pávatoll
Pávatoll
Strucctoll
Strucctoll
Szarvas szőre
Szarvas szőre


A nimfák használatánál már említettem, hogy a súlyozásnak is fontos szerepe van adott esetben. Ez a sztrímereknél is így van, különösen a nagyobb csukalegyek esetében.
Leggyakrabban ólomhuzalt tekerünk a horogra, amit aztán körbekötünk más anyagokkal. De kiváló anyag pl. a tungsten /wolfram/, melyből nagyobb legyekhez szemet gyártanak, nimfákhoz pedig fejet. Egy nedves légy megfelelő súlyának kialakításához elég lehet egy kevés rézdrót is.
Ugyanez a rézdrót a légy testét néhány menettel körbetekerve a potroh bordázata is egyben.

Egy pergetésre szánt legyet, hacsak nem balinólmos szerelékre szánjuk, sokkal jobban kell súlyozni, mint az ugyanolyan, legyezésre kötött társát. A műlegyes felszereléssel a legyezőzsinór súlyának segítségével, a megfelelő dobástechnika használatával juttatjuk célba legyünket. Ez olyan 15-30 méter távolság a gyakorlatban. Igen ám, de a pergetőbot orsóján damil van felcsévélve, tehát, ha nincs extra súly a légy mellé felkötve, mint pl. a balinólmos cájgon, akkor a könnyű legyet egyáltalán nem lehet eldobni. Ezért kell tehát elég pluszsúlyozást használni.
Fontos, hogy jó minőségű horgokat használjunk. A legyezőhorgok számos változata létezik.
A szárazlegyekhez ugyanolyan méretben könnyebb, vékonyabb horgokat gyártanak, mint például a nimfákhoz. Rákhorgokat is vásárolhatunk, ha éppen kisebb bolharákok imitációit szeretnénk létrehozni.

Rákhorgok
Rákhorgok


A sztrímer horgoknak is sokféle alakja lehet. Hosszabb-rövidebb, kisebb és nagyobb öblű, függően attól, hogy mire szánjuk.
Amikor a horgot a satu pofájába helyezzük, ügyeljünk arra, hogy a horogöböl egésze odakerüljön; ha „vékonyan” rögzítjük a horgot, könnyen kipattanhat a satuból. Ez akár azzal is járhat, hogy a satu pofája sérül. Előfordulhat, hogy kötés közben a nagyobb horgok kissé elmozdulnak, ilyenkor igazítsuk meg azokat, és még húzzunk rá a pofákra egy kicsit. De arra figyeljünk, nehogy túlhúzzuk!
Sokat segít légykötés közben egy asztali lámpa, melynek fényét pont a légyre irányíthatjuk.

Légykötő asztal
Légykötő asztal


Szórakoztató és kreatív elfoglaltság a légykötés, különösen télen, mikor ritkábban jutunk ki a vízpartra. Érdemes kipróbálni!
További info: www.muhosz.hu
Szerző: -dry-
Szólj hozzá:
A pikkelyek alatt található halbőr két rétegből áll. Az egyik a hámréteg, mely tartalmazza azokat az apró nyálkasejteket, melyek a halnyálkát termelik és a bőr felszínére juttatják (ez a nyálka egyrészt védi a halat a kórokozóktól, másrészt sikamlóssá teszi a testét). A másik az irharéteg, mely vérerekkel, színsejtekkel és idegsejtekkel teli kötőszöveti rostokból áll.