Amikor a víz hőmérséklete 6-8 C fok alá süllyed, a pontyfélék táplálkozása jelentősen lecsökken.  Ekkor döntő szerepet játszhat a helyválasztás, hiszen az addig jól működő csalik sem érhetnek semmit, ha nem a megfelelő helyen kínáljuk fel. Ebben az esetben az egyik legjobb módszer ha több mélységet is meg tudunk horgászni, legyen az a parttól akár 50 vagy 200 méterre. A nehezebben melegedő vízrészeken, és a napsütés hatására napközben felmelegedő partközeli helyeken is eséllyel pályázhatunk egy-egy nagyobb ponty megfogására. A Palotási-víztározó tökéletes lehetőséget adott arra, hogy mindkét pályán, a sekélyebb, és a mélyebb részeken is kereső horgászatot folytassak. Mivel tisztában voltam a hely adottságaival, ezért a már nyár folyamán bizonyított, GPS-szel megjelölt helyen alakítottam ki az egyik etetést, ahol már 20 kg feletti példányt is sikerült megszákolnom. A legmélyebb pont ezen a részen 2,4 méter volt, míg a másik, sekélyebb részen mindössze 0,8-1,2 méter.  Az etetést ezúttal célszerű volt minimálisra csökkenteni, de a változatosság ezúttal is fontos szerepet játszott. A többfajta méretű, különböző oldódású pelletek jelentették az etetés alapját, tigrismogyoróval és pisztrángtáppal kiegészítve.

A nagyobb méretű olajos jellegű pelletek az ilyen hőmérsékletű vízben akár 24 óráig is egyben maradhatnak, így ezekből csak néhány szemet használtam, míg a kisebb méretű kukorica alapú, illetve gyorsabb oldódási idővel rendelkező változatokat szőnyegszerűen oszlattam el 1-1,5m2-es területen, nagyobb mennyiségben. A nagyobb mennyiség ebben az esetben 20-25 dkg-ot jelentett.

Tigrismogyoró is került az etetésre

A horog köré koncentrálás PVA hálóval történt

A koncentrált-terített etetés jelentősnek bizonyult, hiszen a nagyobb területen szétszórt pelletek feladata az volt, hogy közelebb kerüljenek a pontyok a horog köré koncentrált etetéshez, és a felkínált csalihoz. Az időjárási adatok alapján hideg éjszakára számíthattam, de természetesen az esetleges sikert hajszolva ezt méginkább kihívásnak tekintettem. Az éjjelre várható előrejelzések beigazolódtak: Az éjszaka folyamán történt mérésnél, a levegő hőmérséklete egészen -4 celsius fokig csökkent, míg a víz értéke 5,7 celsius foknak bizonyult.

Az első, rendkívül hideg éjszaka nyomai

Ennek ellenére az éjszaka folyamán sikerült egy gyönyörű, 7,9 kg-os tükörpontyot szákba terelni a mélyebb, távolabbi részen kialakított etetésről, amit jó eredménynek könyveltem el, azonban a nappali órákban a távolságok helyett az ésszerű gondolkodás alapján alakítottam ki az újabb etetéseket. A nappali enyhe időnek köszönhetően, és a szikrázó napsütés hatására megfigyelhető volt a sekélyebb részeken történő halmozgás, ezért a parttól mért 30-60 méteres távolságok jelentették az újabb kihívást egy-egy példány megfogására.

Talán a legszebb tükörponty, amit eddig a kezemben tarthattam

A nappali időszak csendesen telt, de a sötét beálltával érezhető volt egy erőteljes meleg front érkezése. Az éjszakai órákban újabb mérések következtek: ekkor nagy meglepetésemre a mélyebb részen 5,8 fokot mértem, míg a parttól 50 méterre kialakított etetésen 6,6 fokot. Az előző éjszakai -4 celsius fok után ezúttal kellemes 8,5(!) celsius fokban jelentkezett az első érdeklődő. Körülbelül 20 percnyi fárasztást követően pillantottam meg a fejlámpa fényében csillogó aranysárga pikkelyeket. A mérlegelésnél a pontos adatok alapján 15,10 kg-os nyurgapontyot sikerült szákba terelni, amit szűk egy órán belül három másik társa is követett, 9,8 kg-os átlagsúlyban.

Igazi őserő, aki a lehűlt vízben meglepően jól küzdött

Reményeim szerint az elkövetkező években még találkozhatunk egymással

Minden esetben belső zsinórvezetésű (inline) ólmot használtam, szabadon csúszóra szerelve, mert az óvatosan táplálkozó halakkal szemben ez nagy előnyt jelentett. A fix végszerelékkel ellentétben itt erőteljes, intenzív kapások jelentkeztek. A csali mérete és felkínálási módja is fontos momentumnak bizonyult: a 14 mm-es bojli, hóemberként használva az ilyen időszakban talán az egyik leghatásosabb, ami ebben az esetben is beigazolódott. Gondolom sokan kíváncsiak, hogy milyen távolságból sikerült kivarázsolni őket: mindössze 50 méterre a parttól, 1,2 méteres vízből!

A tóban élő pontyok gyönyörűek, és egészségesek

Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert több, hazánkban nagy népszerűségnek örvendő tóról kialakult kép alapján, egy nagyobb ponty megfogására jelentősebb esély csak nagyobb távolságokban lehetséges, amire úgy gondolom a tavaszi, kora téli időszakban nem feltétlenül igaz. A lehűlt vizekben bátran ajánlom mindenkinek a partról történő dobástávolságok (40-90 méter) és a kisebb mélységek meghorgászását, hiszen ha kellően feltérképeztük a vizet, egy jó tápértékű, könnyen emészthető, de mégis kis mennyiségű táplálékkal helyváltoztatásra késztethetőek, illetve kapásra ingerelhetőek az ott tartózkodó nagyobb méretű pontyok is.

Az ábrán jól látható, hogy a nagyobb méretű pontyok a melegebb, sekélyebb vízrészeket részesítették előnyben

Erre elképzeléseim és tapasztalataim szerint a tavaszi, a késő őszi, és téli időszakok lehetnek a legeredményesebbek, mert ekkor a vízben található természetes táplálék is jelentősen lecsökken. Természetesen azt hozzá kell tennem, hogy ez kizárólag olyan vizeken alkalmazható, ahol ismerjük a pontyok vélt tartózkodási helyét,(a legfontosabb dolog) és jelentős 1-2 celsius fokos hőmérsékletkülönbség áll fenn a meghorgászott vízterület javára.