Amikor a víz hőmérséklete 6-8 C fok alá süllyed, a pontyfélék táplálkozása jelentősen lecsökken. Ekkor döntő szerepet játszhat a helyválasztás, hiszen az addig jól működő csalik sem érhetnek semmit, ha nem a megfelelő helyen kínáljuk fel. Ebben az esetben az egyik legjobb módszer ha több mélységet is meg tudunk horgászni, legyen az a parttól akár 50 vagy 200 méterre. A nehezebben melegedő vízrészeken, és a napsütés hatására napközben felmelegedő partközeli helyeken is eséllyel pályázhatunk egy-egy nagyobb ponty megfogására. A Palotási-víztározó tökéletes lehetőséget adott arra, hogy mindkét pályán, a sekélyebb, és a mélyebb részeken is kereső horgászatot folytassak. Mivel tisztában voltam a hely adottságaival, ezért a már nyár folyamán bizonyított, GPS-szel megjelölt helyen alakítottam ki az egyik etetést, ahol már 20 kg feletti példányt is sikerült megszákolnom. A legmélyebb pont ezen a részen 2,4 méter volt, míg a másik, sekélyebb részen mindössze 0,8-1,2 méter. Az etetést ezúttal célszerű volt minimálisra csökkenteni, de a változatosság ezúttal is fontos szerepet játszott. A többfajta méretű, különböző oldódású pelletek jelentették az etetés alapját, tigrismogyoróval és pisztrángtáppal kiegészítve.
 |
| | 20-24 mm-es pelletek |
|  |
| | Pisztrángtáp |
|  |
| | Kisméretű pelletek |
|
A nagyobb méretű olajos jellegű pelletek az ilyen hőmérsékletű vízben akár 24 óráig is egyben maradhatnak, így ezekből csak néhány szemet használtam, míg a kisebb méretű kukorica alapú, illetve gyorsabb oldódási idővel rendelkező változatokat szőnyegszerűen oszlattam el 1-1,5m2-es területen, nagyobb mennyiségben. A nagyobb mennyiség ebben az esetben 20-25 dkg-ot jelentett.
 |
|
| Tigrismogyoró is került az etetésre |
 |
|
| A horog köré koncentrálás PVA hálóval történt |
A koncentrált-terített etetés jelentősnek bizonyult, hiszen a nagyobb területen szétszórt pelletek feladata az volt, hogy közelebb kerüljenek a pontyok a horog köré koncentrált etetéshez, és a felkínált csalihoz. Az időjárási adatok alapján hideg éjszakára számíthattam, de természetesen az esetleges sikert hajszolva ezt méginkább kihívásnak tekintettem. Az éjjelre várható előrejelzések beigazolódtak: Az éjszaka folyamán történt mérésnél, a levegő hőmérséklete egészen -4 celsius fokig csökkent, míg a víz értéke 5,7 celsius foknak bizonyult.
 |
|
| Az első, rendkívül hideg éjszaka nyomai |
Ennek ellenére az éjszaka folyamán sikerült egy gyönyörű, 7,9 kg-os tükörpontyot szákba terelni a mélyebb, távolabbi részen kialakított etetésről, amit jó eredménynek könyveltem el, azonban a nappali órákban a távolságok helyett az ésszerű gondolkodás alapján alakítottam ki az újabb etetéseket. A nappali enyhe időnek köszönhetően, és a szikrázó napsütés hatására megfigyelhető volt a sekélyebb részeken történő halmozgás, ezért a parttól mért 30-60 méteres távolságok jelentették az újabb kihívást egy-egy példány megfogására.
 |
|
| Talán a legszebb tükörponty, amit eddig a kezemben tarthattam |
A nappali időszak csendesen telt, de a sötét beálltával érezhető volt egy erőteljes meleg front érkezése. Az éjszakai órákban újabb mérések következtek: ekkor nagy meglepetésemre a mélyebb részen 5,8 fokot mértem, míg a parttól 50 méterre kialakított etetésen 6,6 fokot. Az előző éjszakai -4 celsius fok után ezúttal kellemes 8,5(!) celsius fokban jelentkezett az első érdeklődő. Körülbelül 20 percnyi fárasztást követően pillantottam meg a fejlámpa fényében csillogó aranysárga pikkelyeket. A mérlegelésnél a pontos adatok alapján 15,10 kg-os nyurgapontyot sikerült szákba terelni, amit szűk egy órán belül három másik társa is követett, 9,8 kg-os átlagsúlyban.
 |
|
| Igazi őserő, aki a lehűlt vízben meglepően jól küzdött |
 |
|
| Reményeim szerint az elkövetkező években még találkozhatunk egymással |
Minden esetben belső zsinórvezetésű (inline) ólmot használtam, szabadon csúszóra szerelve, mert az óvatosan táplálkozó halakkal szemben ez nagy előnyt jelentett. A fix végszerelékkel ellentétben itt erőteljes, intenzív kapások jelentkeztek. A csali mérete és felkínálási módja is fontos momentumnak bizonyult: a 14 mm-es bojli, hóemberként használva az ilyen időszakban talán az egyik leghatásosabb, ami ebben az esetben is beigazolódott. Gondolom sokan kíváncsiak, hogy milyen távolságból sikerült kivarázsolni őket: mindössze 50 méterre a parttól, 1,2 méteres vízből!
 |
|
| A tóban élő pontyok gyönyörűek, és egészségesek |
Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert több, hazánkban nagy népszerűségnek örvendő tóról kialakult kép alapján, egy nagyobb ponty megfogására jelentősebb esély csak nagyobb távolságokban lehetséges, amire úgy gondolom a tavaszi, kora téli időszakban nem feltétlenül igaz. A lehűlt vizekben bátran ajánlom mindenkinek a partról történő dobástávolságok (40-90 méter) és a kisebb mélységek meghorgászását, hiszen ha kellően feltérképeztük a vizet, egy jó tápértékű, könnyen emészthető, de mégis kis mennyiségű táplálékkal helyváltoztatásra késztethetőek, illetve kapásra ingerelhetőek az ott tartózkodó nagyobb méretű pontyok is.
 |
|
| Az ábrán jól látható, hogy a nagyobb méretű pontyok a melegebb, sekélyebb vízrészeket részesítették előnyben |
Erre elképzeléseim és tapasztalataim szerint a tavaszi, a késő őszi, és téli időszakok lehetnek a legeredményesebbek, mert ekkor a vízben található természetes táplálék is jelentősen lecsökken. Természetesen azt hozzá kell tennem, hogy ez kizárólag olyan vizeken alkalmazható, ahol ismerjük a pontyok vélt tartózkodási helyét,(a legfontosabb dolog) és jelentős 1-2 celsius fokos hőmérsékletkülönbség áll fenn a meghorgászott vízterület javára.
Szöveg, fotó: Csákány Attila