Cikk oldal
2008-09-16

Tihanyi echo

A szélsőségek versenye
A „Régiók egymásért” versenysorozat második állomása volt a Tihanyi Belső-tavon megrendezett forduló. A 9 csapat részvételével rajtoló verseny rendkívül küzdelmes volt, emellett hihetetlen fordulatokat hozott.

Így utólag elemezve a történteket, bátran kijelenthető, hogy hatalmas szerepe volt az alkalmazott végszerelékeknek, az etetési technikának és a dobással illetve behúzással történő horgászatnak. Az alábbi sorok nem kizárólag a verseny eredményeiről fognak szólni, sokkal inkább megpróbálom azokat a fontos dolgokat felvázolni, melyek a sikeres horgászathoz szükségeltettek a Tihanyi Belső-tavon.

Változatos mederviszonyok
   
A tó partjára érkezve rendkívül kellemes környezettel találtuk szembe magunkat, aminek fényét emelte a Tihanyi Bencés Apátságra néző csodálatos panoráma, illetve a vízterületet körülölelő háborítatlan élővilág. Számtalan őshonos madárfaj, ragadozók és békés állatok színesítették az ott töltött három napot. A 28 hektár kiterjedésű tó vulkáni kráterből keletkezett, melyen később agyagos réteg rakódott le, így megtartva a felgyülemlett vizet. A tó két szélső részét változó vastagságú, 10-60 centiméteres márgás-agyagos, illetve iszapréteg borítja. A vízterület középrésze már ennél sokkal érdekesebb. A szemközti nádfaltól mintegy 50-70 métert kinyúlóan sóderréteg található, körülbelül 100 méteres szélességben. Itt a vízmélység 50-80 centiméter között váltakozott. A sódernyelv minden oldala lankásan vált iszapos talajjá, így ezeket a részeket meghorgászó párosok, köztük a mi csapatunk is változatos haltartó helyeken tudta elhelyezni a horog mellett felkínált csalit. A horgászatot nehezítették a sódernyelv lankás oldalain található szikladarabok, melyek közé könnyedén beakadhatott az ólom, sőt a pontyok döntő többsége tudatosan kereste a zsinórmarasztaló akadókat. Számunkra is ez a vízrész hozta meg a sikert, számtalan kisebb méretű amurt illetve pontyot sikerült horogra kerítenünk, azonban a legnagyobb pontyunk egy 6,46 kg-os rendkívül hosszú pikkelyes volt. A parttól 30-50 méterre hasonlóan nagy méretű kövek nehezítették több csapat számára is a horgászatot. A pontyok után ejtsünk szót az amurokról is, hiszen a növényevők is beleszámítottak az eredménybe. Véleményem szerint a vízben a kisebb amurok mellett számtalan kapitális példány is él, de sajnos ebben az időszakban a megfogásuk szinte lehetetlen volt. Az első napon még a kisebb példányok szívesen keresték a táplálékot a nádszélekben és a sóderes fenéken, de a hirtelen jött lehűléssel együtt a torpedók étvágya is alább hagyott, de szívesen jártak ki „napozni” a sekélyebb részekre. Az etetések alkalmával rendkívül sok nagyméretű példányt láttunk megriadni, ami alátámasztja az előbb leírt sorokat.

Fantasztikus, szinte leírhatatlan Tihanyi panoráma fogadott minket
Fantasztikus, szinte leírhatatlan Tihanyi panoráma fogadott minket

Csak csendben, csak halkan

Egy másik fontos szempont volt a vízen történő közlekedés. Előfordult, hogy mind a 9 résztvevő csapat a vízen tartózkodott csónakjával, így figyelembe véve az akár 50 centiméteres vízmélységet is, a halak messze elkerülték az etetett helyeket és csak órákkal később tértek vissza táplálkozni, amikor már nyugodt volt számukra a víz. Rendkívül érdekes volt az a tény, hogy a mellettünk horgászó csapat az utolsó nap reggelétől kezdődően már nem ment vízre és kizárólag partról történő dobással juttatta be a végszerelékeket. Ez azért volt különösen jelentős dolog, mert az utolsó néhány órában több kapást sikerült elérniük, mint az azt megelőző három napban! Így utólag visszatekintve talán ez lehetett volna az egyik megoldás a jobb eredmény elérésének érdekében. A csapatok egybehangzó véleménye szerint több idő szükségeltetett volna ahhoz, hogy egy-egy nagyobb példány horogra kerüljön. A kisebb pontyok mohósága, a rendkívül változatos időjárás, és a folyamatos csónakos forgalom ellenére egyéni véleményem szerint is még néhány nap kellett volna ahhoz, hogy a kapitális példányok is óvatlanul közeledjenek az etetésen felkínált csali mellé.

A verseny folyamán szakszerű és pontos mérlegelés folyt
A verseny folyamán szakszerű és pontos mérlegelés folyt

A legnagyobb pontyunk ez a 6,46 kg-os nyurga volt
A legnagyobb pontyunk ez a 6,46 kg-os nyurga volt

Az egyik kulcs a lebegtetés volt

A több helyen előforduló extrém vastagságú iszapréteg szinte magától értetődően „követelte” a horog mellett felkínált csali lebegtetését. Az Tihanyban első helyen végzett Hal-Ász Carp csapata is ezt a módszert alkalmazta, döntően teljes előkehosszban (20-30 centiméter). A nagyobb iszaprétegeken az akár 1 méteres (!) előkehosszban történő lebegtetést is alkalmazták, ami szintén sikert hozott! Erős túlzásnak hangzik, azonban a partról történő dobás velejárója volt a ólom iszapba fúródása, amire  a megoldást ez jelentette. A Peca.hu csapatának a mérlegelhető, 2500 gramm feletti egyedsúlyú pontyokat is  a lebegtetés hozta meg. Nálunk annyival volt érdekesebb a dolog, hogy a mindössze 50 centiméteres mélységben elhelyezkedő sódernyelven szinte kizárólag a néhány centiméterre (2-5 cm) meglebegtetett csali vált sikeressé.

A nyerő végszerelék: BIL288-as horog 6-os méretben, 14 mm-es lebegő bojlival, mely szinte csak a horgot emelte el a fenéktől
A nyerő végszerelék: BIL288-as horog 6-os méretben, 14 mm-es lebegő bojlival, mely szinte csak a horgot emelte el a fenéktől

Ez felveti azt a kérdést is, hogy a horogra került pontyok céltudatosan a hajszálelőkén elhelyezett bojlit szerették volna felvenni, vagy akaratlanul, a horog köré szórt pellet illetve aprómagvak rengetegében véletlenül szippantották-e fel a csalit? Ez a pontyzsákban tárolt halak ürítéséből kiderült: a horog köré szórt aprómagvakat találtuk a sűrű szövésű zsákban, így valószínűsíthetően az utóbbi történt. Természetesen a vízben található természetes táplálék is előkerült, de nem a várt apró méretű kagylókat, hanem a nagyobb tavi kagylók megemésztett húsát találtuk a zsákban.

Néhány 3 kg feletti gyönyörű pikkelyzetű ponty is megörvendeztetett minket…
Néhány 3 kg feletti gyönyörű pikkelyzetű ponty is megörvendeztetett minket…

…melyek természetesen visszakerültek otthonukba
…melyek természetesen visszakerültek otthonukba


Az édes ízek sikere

Szembetűnő volt az a tény, melyet mellettünk több csapat is megerősített, hogy az édes ízzel rendelkező csalik felülmúlták a halas jellegű csalogatóanyagokat. Számunkra az ananásztól kezdve a banánon át az eperig, szinte mindegyik fantasztikusan működött meglebegtetve, de a néhány nagyobb ponty mellett a kisebbek folyamatosan előnyben részesítették. Nem úgy a halas jellegű bojlikat, melyekre rendkívül kevés kapás érkezett. Az etetésünket is az édes ízekhez igazítottuk, így az aprómagok és pelletek is hasonló aromásítást kaptak.

Szomszédunk, a Tandem Baits-Reflex Team egy értékelhető tükrössel
Szomszédunk, a Tandem Baits-Reflex Team egy értékelhető tükrössel

A Szőke Carp Team hölgy tagja egy gyönyörű tükörponttyal. Így utólag is minden elismerésem a csapatnak, fantasztikus munkát végeztek!
A Szőke Carp Team hölgy tagja egy gyönyörű tükörponttyal. Így utólag is minden elismerésem a csapatnak, fantasztikus munkát végeztek!

A számok tükrében

A 9 résztvevő csapat a több száz kilogramm kisebb ponty mellett több mint 188 kg értékelhető pontyot fogott, 3,3 kg-os átlagsúlyban, melyek döntő többségében tükörpontyok voltak. A két forduló alapján az első helyet a mindkét alkalommal ezüstérmet szerző Halfarkasok szerezték meg, míg a második helyen a Hal-Ász Carp Team végzett, a bronzérmet pedig Hal-Ászok csapata szerezte meg. A Tihanyi fordulóban a Szőke Carp Team vegyespárosa terelte szákba a legnagyobb pontyot, egy 7,8 kg-os tükörponty személyében. Halkan tenném hozzá, hogy szinte bármikor a horgászhelyük felé pillantottam, szinte mindig a vízen voltak csónakjukkal, tehát rendkívül „nagy munkát” végeztek.

A Tihanyi forduló első helyezettje a Hal-Ász Carp Team
A Tihanyi forduló első helyezettje a Hal-Ász Carp Team

Az összetettben az élen végző Halfarkasok csapata
Az összetettben az élen végző Halfarkasok csapata

A csapatok és a szervezők boldogan álltak össze egy fotó erejéig
A csapatok és a szervezők boldogan álltak össze egy fotó erejéig

Úgy érzem, hogy összességében a többiek nevében is elmondhatom, hogy rendkívül kellemes hangulatú verseny zajlott Tihanyban, ami sokkal inkább a barátságról, nem pedig a napjainkban „divatos” rivalizálásról szólt. A csapatok, ha kellett tanácsaikkal segítették egymást, és megbeszélték a fogási körülményeket, de természetesen mindenkinek megvolt az „apró” titok, melyet a verseny lefújásáig őriztek…


Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Csákány Attila, Gergely András, Haraszkó Csaba
Szólj hozzá:
A halak nem csak a kopoltyúkon keresztül beáramló vízből jutnak oxigénhez. A testüket fedő bőrön keresztül is jelentős mennyiségű oxigént választanak ki a vízből.