A víz egy új köntösbe öltözött, öröm volt hallgatni a pontyok fürdését, a nádfal hangjait, a járatokban úszó pikkelyeseknek köszönhetően. A reggeli pontyos ébresztő a napsugarakkal együtt érkezett, nem hétköznapi módon. A füstölő orsómhoz érve már sejtettem, hogy a víz alatt lévő gyökerekhez ért ismeretlen ellenfelem. A lágy beemelés után, érezhetően csúszott a zsinórom egy faágon, de Fortuna kegyeltje voltam, mert a neonsárga zsinór kipattant az ágak közül, és folytathattam a fárasztást. A rendkívül erős pikkelyes fárasztása mintegy 30 percig tartott, majd legyőzött ellenfelemet útjára engedtem. A rengeteg kapás mellett sikerült a horgászat során egy faágat is partra húznom, de sajnos a rátekert előkémről ekkor már elszabadult az egyik eperkedvelő vízi lakó. Mindezek ellenére, az ütköztetett előke hóemberrel csalizva kitűnően működött. Az első nap mélyvízi sikertelensége után, a nyugodt, keményebb pályán sikerült próbára tennem a felszerelésemet, és a csali fogósságát. Amikor első ránézésre azt gondoltam, hogy itt csak kisebb pontyokra lesz esélyem a veszélyes ágak miatt, még nem tudtam, hogy végül megdöbbentő eredmények születnek. A bedőlt fa, úgy érzem, még számos titkot rejt, ezért megfogadtam, hogy hamarosan visszatérek erre a csodálatos vízre...

Írta és fényképezte: Csákány Attila