Cikk oldal
2009-09-07
Etetés a pontyhorgászatban II.
Koncentráltan, vagy nagy területen?
A pontyok horgászatának az egyik
sarkalatos pontja a megfelelő etetés kiválasztása. Rengeteg tényező
szükséges ahhoz, hogy az adott időben a legmegfelelőbbet válasszuk, és
a siker garantált legyen. Teljesen más technikát kell alkalmaznunk egy
néhány hektáros, illetve egy több száz hektár kiterjedésű vízen. Az sem
elhanyagolható tényező, hogy víztározókon, bányatavakon, vagy
folyóvízen próbálunk pontyszerencsét.
Sok hal, vagy nagy hal?
Az első és legfontosabb dolog, hogy meg kell különböztetnünk a horgászat célját. Más dologra kell készülnünk egy versenyen és egy nyugodt, nagyhalra kihegyezett horgászaton. Természetesen nem mindegy, hogy egy nehéz vízen, ahol lényegesen kevesebb hal él, már kis mennyiségű csalival is sok szép példányt foghatunk több napon keresztül, vagy ugyanezzel a mennyiséggel egy intenzív telepítésű vízen vagyunk eredményesek, mindössze egy délelőtt erejéig. A csordultig telepített vizeken pár óra alatt feltakaríthatják kedvenceink a számukra felkínált táplálékot, így kevés az esélyünk egy nagyobb bajszos megfogására, és értelemszerűen sokkal-sokkal több csalival kell számolnunk. Ha azonban az utóbbit választjuk, és megpróbáljuk az adott vízen a nagyobb példányok egyikét szákba terelni, úgy gondolom más jellegű felkészültséget igényel. Itt már keresnünk kell a pontyokat, a vélt tartózkodási helyükön. Ez nem olyan egyszerű feladat, főként egy nagyobb kiterjedésű, halban kevésbé gazdag vízen. Abba, hogy mihez kell tudás és mihez a szerencse, most nem mennék bele, mindenesetre nézzük át, hogy egy öreg ponty kifogásához mely tényezők visznek minket közelebb.
A helyek megjelölése
Az etetésre kiszemelt helyeket minden esetben jelöljük meg. A legáltalánosabban használt eszközök erre a bóják különböző változatai. A dőlő, illetve H bóják tökéletesen alkalmasak arra, hogy megjelöljük velük az etetett helyet. Elsősorban a dőlőbóját célszerű használni, mert biztonságosabb. Ellenben a H bója sok veszélyt rejt magában, de a mélyebb vizeken már csak ez a lehetőségünk maradt. 5-6 méteres vízmélységig a dőlőbója használata javasolt, ettől mélyebb részeken pedig a másik változat. Természetesen napjainkban egy GPS segítségével is rögzíthetjük az etetett helyeket, de egyelőre maradjunk a hagyományos eszközöknél.
Egy jellemző dolgot megemlítenék a dőlőbójáknál, az pedig a világító vagy villogó bójafej. Tény, hogy okos dolog, mely megkönnyíti a navigálást a helyhez, de véleményem szerint valamelyest megszokják a pontyok a világító helyeket, melyeket veszélyforrásként azonosíthatnak. Így én azt javaslom, hogyha van rá mód, akkor ezeket ne használjuk. Praktikusan kiválthatjuk ezt egy fényvisszaverő matricával, mely a fejlámpánk fényében tökéletesen láthatóvá teszi a bóját.
Koncentrált etetés kis és nagy mennyiségben
Abban az esetben, ha koncentrált etetésről beszélünk, a cél az, hogy a horog köré koncentráljuk a táplálékot, melyet így a pontyok (feltéve ha megtalálják) nagy valószínűséggel nem hagyják figyelmen kívül. Az egy pontban történő etetés napjainkban már rendkívül egyszerűen megoldható a különböző PVA termékek, parittya, vagy behúzás esetén kézi erő segítségével, de mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez nem feltétlenül a legjobb választás minden esetben. Egy olyan vízen, ahol intenzív a telepítés, és szinte minden dobásunk halat jelent, kiváló segédeszközök az olvadó termékek, használatuknak szinte végtelen variációs lehetősége van.
Sőt, a modern pontyhorgászatban már alapvető kiegészítőnek számít, hiszen a horog vagy ólom mellé rögzítve, azonnal biztosítani tudjuk a figyelemfelkeltő hatást. A PVA-val felcsalizott horog vízbe csapódása, vagy a gombócok vízbe esése sem „halk", de ezek a hangok szinte mágnesként vonzzák a pontyokat, jelezve feléjük, hogy táplálék érkezik. Szándékosan nem említek konkrét vizet, de az itt történő horgászatnál nem a nagy hal az elsődleges cél.
Ha egy nagy kiterjedés víztározón vagy bányatavon végezzük ugyanezt, kereső horgászattal, időnk függvényében sikeresek lehetünk. Ez azokra a vizekre igaz különösképpen, amelyek erősen horgászottak, és a nagy mennyiségű etetés már feltűnő a pontyok számára. Itt próbálkozhatunk kizárólag a horog mellett felkínált csalival is, mert sok esetben a horog köré szórt etetőanyag illetve a PVA-ba helyezett finom falatok is könnyen gyanút kelthetnek. Ahol sok a természetes táplálék (csigák, rákok, kagylók) ott szintén több, mint elég a horog mellett lévő táplélék, vagy PVA csomag.
Etetés nagy területen
A nagyobb kiterjedésű vizeken, ahol a pontyok lényegesen hosszabb utat tesznek meg a táplálékszerzés reményében, a horog köré koncentrált etetéssel kevés az esélyünk arra, hogy egy öreg bajszos megtalálja a felcsalizott horgunkat. Ezt elősegíteni a nagy területen történő, ritkább etetéssel tudjuk. Ezt célszerű több pontban elvégezni vegyes etetéssel (bojli, pellet, aprómagvak), de a kizárólag bojlival történő etetést is sikert hozhat.
Ennek fényében néhány helyet csak és kizárólag a mágikus gömbökkel etessük. Lényeges dolog, hogy próbáljuk különböző adottságokkal rendelkező vízterületekre koncentrálni. Értem ez alatt a kagylópadok közelében lévő részeket, bedőlt fák és bokrok háborítatlan részeit, illetve az iszapréteggel borított részeket is. Erre azért van szükség, mert egy nagy kiterjedésű, számunkra ismeretlen vízen nem tudhatjuk, hogy megfelelő helyet választottunk-e. Több variációból nagyobb az esélyünk, hogy sikerüljön horogra csábítanunk egy-két ravasz pikkelyest.
Sávos etetés
Ez az etetési technika abban az esetben lehet rendkívül eredményes, ha erőteljes szélre készülhetünk, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy a pontyok milyen területen úsznak majd tovább az áramlás hatására. A legegyszerűbb módja annak, hogy ezt az útvonalat megtaláljuk, a sávban történő etetéssel lehetséges. Rendkívül egyszerű dolgot kell végeznünk: a parttól X méterről indulva, folyamatosan hintsük szét az etetőanyagot, akár a 100 méterrel beljebb lévő részig. Egy példát említenék az egyik horgászatomról, amikor nekem is ez az etetés volt szükséges ahhoz, hogy megtaláljam azt a pontot, ahol az aranyhasúak mozognak.
Én a parttól 80 méterre lévő bójámtól kezdtem az etetést, egészen a 200-220 méterre lévő másik megjelölt pontig. Ezt úgy képzeljük el, hogy nem egy összefüggő csíkban húzzuk a sávot az adott etetőanyaggal (bár ez is egy megoldás), hanem nagyobb mennyiséget szórunk be, körülbelül 20-30 méterenként. Ez nagyjából 5-6 pontot jelent, amelyre a botokat felváltva helyezve, rövid időn belül választ kapunk a pontyok tartózkodási helyére. Ez kiváló lehetőség akkor is, ha egy váltakozó, kiemelkedésekkel tarkított területet horgászunk meg. A púp tetejét és mindkét oldalát is érdemes megetetnünk, mert így a botunkkal pásztázva gyorsabb sikert könyvelhetünk el.
Az időjárási tényezők ismerete
Az időjárás is nagyban befolyásolhatja azt, hogy milyen taktikát helyezünk előtérbe. Egy napok óta álló időjárásnál, ahol nem figyelhetünk meg drasztikus hőmérséklet változásokat, és csapadék sem hullik, a kereső horgászat rendkívül jól használható. Ennek szöges ellentéte, amikor hidegfront érkezik. Itt az etetőanyag mennyiség drasztikus emelése lehet a siker egyik kulcsa, persze csak ha jó helyen végezzük az etetést. Sok vízen megfigyeltem, hogy a tó közepére helyezett bóják jelentik a biztos fogást, sokszor néhány méterre egymástól. Én ezt teljesen felesleges dolognak tartom, főként ha a többi horgász is ezt a részt horgássza. Ilyenkor jusson eszünkbe egy bűvös szó: nád.
A nád kiváló haltartó hely
A sűrű nádasok az egyik legjobb haltartó helyek - mivel ezeket a részeket sokszor szinte lehetetlen meghorgászni - és táplálékban gazdagok, a pontyoknak háborítatlan életteret jelentenek. Ugyanez mondható el a különböző vízbe dőlt fákról, bokrokról, és ezek árnyékos részeiről. Természetesen nem lehetetlen itt a halfogás. Vagy a nádfal elé közvetlenül, vagy a sűrű nádtövek járatai elé kell néhány marék csalit szórnunk. Szükségtelen többet, mert az itt élő halakat nem oda szoktatni szeretnénk, hanem biztonságot jelentő búvóhelyükről kicsalogatni. Ha itt kínáljuk fel felcsalizott horgunkat, a siker 100%-ig garantált!
A víz áramlása
Az etetés során sokan nem veszik figyelembe a víz áramlását. Ez óriási hiba! Miért? A válsz rendkívül prózai: nem oda fogunk etetni, ahová horgászunk. Ez abban az estben lehet kizárólag előny, ha olyan vízen horgászunk, ahol a kisebb példányok megrohamozzák a területet. Ekkor nagyon fontos, hogy a háttérben figyelő nagyobb példányok elé tálaljuk a finom falatokat. Egyszerűen 5-10 méterrel valamelyik irányba helyezzük a felcsalizott horgot, néhány szem bojli vagy pellet társaságában. De mi történik tarajos hullámoknál? A legtöbb esetben a vízfenéken ellentétes áramlás jön létre, ami által sajnos több méterrel is odébb kerülhet a bejuttatott etetőanyag, mint gondolnánk. Ezzel minden esetben számolnunk kell. Az sem elhanyagolható ebben az esetben, hogy milyen mély vízen horgászunk, számottevő eltérés 2-3 méteres vízmélységnél már észrevehető. Azonban ha már a megfelelő helyen van a felcsalizott horog, és az etetésünkre csábítjuk az éhes pontyokat, már csak egy lépés választ minket el a sikeres pontyhorgászattól. Ha minden a helyén van, de mégsem jön a siker, még jó néhány dologra fogható a kapás elmaradása. Légnyomásváltozás, iszapminőség, vízminőség, de erről majd a következő részben. Addig is kívánok mindenkinek sok-sok élményt (és pontyot) a vízparton!
 |
| Egy jól kiválasztott horgászhely mindig döntő fontossságú lehet |
Sok hal, vagy nagy hal?
Az első és legfontosabb dolog, hogy meg kell különböztetnünk a horgászat célját. Más dologra kell készülnünk egy versenyen és egy nyugodt, nagyhalra kihegyezett horgászaton. Természetesen nem mindegy, hogy egy nehéz vízen, ahol lényegesen kevesebb hal él, már kis mennyiségű csalival is sok szép példányt foghatunk több napon keresztül, vagy ugyanezzel a mennyiséggel egy intenzív telepítésű vízen vagyunk eredményesek, mindössze egy délelőtt erejéig. A csordultig telepített vizeken pár óra alatt feltakaríthatják kedvenceink a számukra felkínált táplálékot, így kevés az esélyünk egy nagyobb bajszos megfogására, és értelemszerűen sokkal-sokkal több csalival kell számolnunk. Ha azonban az utóbbit választjuk, és megpróbáljuk az adott vízen a nagyobb példányok egyikét szákba terelni, úgy gondolom más jellegű felkészültséget igényel. Itt már keresnünk kell a pontyokat, a vélt tartózkodási helyükön. Ez nem olyan egyszerű feladat, főként egy nagyobb kiterjedésű, halban kevésbé gazdag vízen. Abba, hogy mihez kell tudás és mihez a szerencse, most nem mennék bele, mindenesetre nézzük át, hogy egy öreg ponty kifogásához mely tényezők visznek minket közelebb.
A helyek megjelölése
Az etetésre kiszemelt helyeket minden esetben jelöljük meg. A legáltalánosabban használt eszközök erre a bóják különböző változatai. A dőlő, illetve H bóják tökéletesen alkalmasak arra, hogy megjelöljük velük az etetett helyet. Elsősorban a dőlőbóját célszerű használni, mert biztonságosabb. Ellenben a H bója sok veszélyt rejt magában, de a mélyebb vizeken már csak ez a lehetőségünk maradt. 5-6 méteres vízmélységig a dőlőbója használata javasolt, ettől mélyebb részeken pedig a másik változat. Természetesen napjainkban egy GPS segítségével is rögzíthetjük az etetett helyeket, de egyelőre maradjunk a hagyományos eszközöknél.
|
|
|
Egy jellemző dolgot megemlítenék a dőlőbójáknál, az pedig a világító vagy villogó bójafej. Tény, hogy okos dolog, mely megkönnyíti a navigálást a helyhez, de véleményem szerint valamelyest megszokják a pontyok a világító helyeket, melyeket veszélyforrásként azonosíthatnak. Így én azt javaslom, hogyha van rá mód, akkor ezeket ne használjuk. Praktikusan kiválthatjuk ezt egy fényvisszaverő matricával, mely a fejlámpánk fényében tökéletesen láthatóvá teszi a bóját.
 |
| Mindig a vízmélységhez mérten válasszuk meg a bója hosszát. Az optimális hosszúság az, amikor csak a bójefejet látjuk a vízben, mert ebben az esetben a fennakadt zsinór könnyedén átcsúszhat rajta |
Koncentrált etetés kis és nagy mennyiségben
Abban az esetben, ha koncentrált etetésről beszélünk, a cél az, hogy a horog köré koncentráljuk a táplálékot, melyet így a pontyok (feltéve ha megtalálják) nagy valószínűséggel nem hagyják figyelmen kívül. Az egy pontban történő etetés napjainkban már rendkívül egyszerűen megoldható a különböző PVA termékek, parittya, vagy behúzás esetén kézi erő segítségével, de mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez nem feltétlenül a legjobb választás minden esetben. Egy olyan vízen, ahol intenzív a telepítés, és szinte minden dobásunk halat jelent, kiváló segédeszközök az olvadó termékek, használatuknak szinte végtelen variációs lehetősége van.
 |
| A fenékletapogatás történhet tapogatórúddal, ólommal, evezővel.. |
 |
| ...de egy dőlőbójával is megoldhatjuk ezt a fontos feladatot |
Sőt, a modern pontyhorgászatban már alapvető kiegészítőnek számít, hiszen a horog vagy ólom mellé rögzítve, azonnal biztosítani tudjuk a figyelemfelkeltő hatást. A PVA-val felcsalizott horog vízbe csapódása, vagy a gombócok vízbe esése sem „halk", de ezek a hangok szinte mágnesként vonzzák a pontyokat, jelezve feléjük, hogy táplálék érkezik. Szándékosan nem említek konkrét vizet, de az itt történő horgászatnál nem a nagy hal az elsődleges cél.
|
|
Ha egy nagy kiterjedés víztározón vagy bányatavon végezzük ugyanezt, kereső horgászattal, időnk függvényében sikeresek lehetünk. Ez azokra a vizekre igaz különösképpen, amelyek erősen horgászottak, és a nagy mennyiségű etetés már feltűnő a pontyok számára. Itt próbálkozhatunk kizárólag a horog mellett felkínált csalival is, mert sok esetben a horog köré szórt etetőanyag illetve a PVA-ba helyezett finom falatok is könnyen gyanút kelthetnek. Ahol sok a természetes táplálék (csigák, rákok, kagylók) ott szintén több, mint elég a horog mellett lévő táplélék, vagy PVA csomag.
|
|
|
|
Etetés nagy területen
A nagyobb kiterjedésű vizeken, ahol a pontyok lényegesen hosszabb utat tesznek meg a táplálékszerzés reményében, a horog köré koncentrált etetéssel kevés az esélyünk arra, hogy egy öreg bajszos megtalálja a felcsalizott horgunkat. Ezt elősegíteni a nagy területen történő, ritkább etetéssel tudjuk. Ezt célszerű több pontban elvégezni vegyes etetéssel (bojli, pellet, aprómagvak), de a kizárólag bojlival történő etetést is sikert hozhat.
 |
| A nagy területű etetésnél akár 20-30 négyzetmétert is megszórhatunk ritkábban |
Ennek fényében néhány helyet csak és kizárólag a mágikus gömbökkel etessük. Lényeges dolog, hogy próbáljuk különböző adottságokkal rendelkező vízterületekre koncentrálni. Értem ez alatt a kagylópadok közelében lévő részeket, bedőlt fák és bokrok háborítatlan részeit, illetve az iszapréteggel borított részeket is. Erre azért van szükség, mert egy nagy kiterjedésű, számunkra ismeretlen vízen nem tudhatjuk, hogy megfelelő helyet választottunk-e. Több variációból nagyobb az esélyünk, hogy sikerüljön horogra csábítanunk egy-két ravasz pikkelyest.
Sávos etetés
Ez az etetési technika abban az esetben lehet rendkívül eredményes, ha erőteljes szélre készülhetünk, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy a pontyok milyen területen úsznak majd tovább az áramlás hatására. A legegyszerűbb módja annak, hogy ezt az útvonalat megtaláljuk, a sávban történő etetéssel lehetséges. Rendkívül egyszerű dolgot kell végeznünk: a parttól X méterről indulva, folyamatosan hintsük szét az etetőanyagot, akár a 100 méterrel beljebb lévő részig. Egy példát említenék az egyik horgászatomról, amikor nekem is ez az etetés volt szükséges ahhoz, hogy megtaláljam azt a pontot, ahol az aranyhasúak mozognak.
|
|
|
Én a parttól 80 méterre lévő bójámtól kezdtem az etetést, egészen a 200-220 méterre lévő másik megjelölt pontig. Ezt úgy képzeljük el, hogy nem egy összefüggő csíkban húzzuk a sávot az adott etetőanyaggal (bár ez is egy megoldás), hanem nagyobb mennyiséget szórunk be, körülbelül 20-30 méterenként. Ez nagyjából 5-6 pontot jelent, amelyre a botokat felváltva helyezve, rövid időn belül választ kapunk a pontyok tartózkodási helyére. Ez kiváló lehetőség akkor is, ha egy váltakozó, kiemelkedésekkel tarkított területet horgászunk meg. A púp tetejét és mindkét oldalát is érdemes megetetnünk, mert így a botunkkal pásztázva gyorsabb sikert könyvelhetünk el.
 |
| Egy fényvisszaverő matrica tökéletes láthatóságot biztosít éjszaka is |
Az időjárási tényezők ismerete
Az időjárás is nagyban befolyásolhatja azt, hogy milyen taktikát helyezünk előtérbe. Egy napok óta álló időjárásnál, ahol nem figyelhetünk meg drasztikus hőmérséklet változásokat, és csapadék sem hullik, a kereső horgászat rendkívül jól használható. Ennek szöges ellentéte, amikor hidegfront érkezik. Itt az etetőanyag mennyiség drasztikus emelése lehet a siker egyik kulcsa, persze csak ha jó helyen végezzük az etetést. Sok vízen megfigyeltem, hogy a tó közepére helyezett bóják jelentik a biztos fogást, sokszor néhány méterre egymástól. Én ezt teljesen felesleges dolognak tartom, főként ha a többi horgász is ezt a részt horgássza. Ilyenkor jusson eszünkbe egy bűvös szó: nád.
 |
| A vízbe dobott gombóc közvetlenül a bójám melett fog a fenékre érkezni |
A nád kiváló haltartó hely
A sűrű nádasok az egyik legjobb haltartó helyek - mivel ezeket a részeket sokszor szinte lehetetlen meghorgászni - és táplálékban gazdagok, a pontyoknak háborítatlan életteret jelentenek. Ugyanez mondható el a különböző vízbe dőlt fákról, bokrokról, és ezek árnyékos részeiről. Természetesen nem lehetetlen itt a halfogás. Vagy a nádfal elé közvetlenül, vagy a sűrű nádtövek járatai elé kell néhány marék csalit szórnunk. Szükségtelen többet, mert az itt élő halakat nem oda szoktatni szeretnénk, hanem biztonságot jelentő búvóhelyükről kicsalogatni. Ha itt kínáljuk fel felcsalizott horgunkat, a siker 100%-ig garantált!
|
|
|
A víz áramlása
Az etetés során sokan nem veszik figyelembe a víz áramlását. Ez óriási hiba! Miért? A válsz rendkívül prózai: nem oda fogunk etetni, ahová horgászunk. Ez abban az estben lehet kizárólag előny, ha olyan vízen horgászunk, ahol a kisebb példányok megrohamozzák a területet. Ekkor nagyon fontos, hogy a háttérben figyelő nagyobb példányok elé tálaljuk a finom falatokat. Egyszerűen 5-10 méterrel valamelyik irányba helyezzük a felcsalizott horgot, néhány szem bojli vagy pellet társaságában. De mi történik tarajos hullámoknál? A legtöbb esetben a vízfenéken ellentétes áramlás jön létre, ami által sajnos több méterrel is odébb kerülhet a bejuttatott etetőanyag, mint gondolnánk. Ezzel minden esetben számolnunk kell. Az sem elhanyagolható ebben az esetben, hogy milyen mély vízen horgászunk, számottevő eltérés 2-3 méteres vízmélységnél már észrevehető. Azonban ha már a megfelelő helyen van a felcsalizott horog, és az etetésünkre csábítjuk az éhes pontyokat, már csak egy lépés választ minket el a sikeres pontyhorgászattól. Ha minden a helyén van, de mégsem jön a siker, még jó néhány dologra fogható a kapás elmaradása. Légnyomásváltozás, iszapminőség, vízminőség, de erről majd a következő részben. Addig is kívánok mindenkinek sok-sok élményt (és pontyot) a vízparton!
Írta és fényképezte: Csákány Attila
gtamas2#1 2011. 02. 13., 08:10Szia Attila! Szuperek az írásaid nagyon szeretem olvasni! Régóta horgászom már,kedvencem a nádi feltolós pongyozás,a Balatonon.Sajnos már évek óta egyre
kisebbek,és kevesebb a hal a nádban.Nem tudom mitől lehet ez?Régen nagyon sok halat fogtam.Most átváltok a bojlizásra nagyon tetszik a módszer.A Balatonon
Réfülöp térségében horgászom,és vannak iszaposabb,és keményebb ajzatu részek.Szerinted melyik lehet a nyerő?Üdv gtamas2
kisebbek,és kevesebb a hal a nádban.Nem tudom mitől lehet ez?Régen nagyon sok halat fogtam.Most átváltok a bojlizásra nagyon tetszik a módszer.A Balatonon
Réfülöp térségében horgászom,és vannak iszaposabb,és keményebb ajzatu részek.Szerinted melyik lehet a nyerő?Üdv gtamas2
CsakanyAttila#2 2009. 09. 14., 16:46Szia!
Ilyen bot még nem volt a kezemben, így sem jót, sem rosszat nem tudok róla mondani. Kezdésnek mindenképpen jó lehet, de azért arra figyelj, hogy inkább kisebb súlyokkal dobj vele, mint az ajánlott, mert az olcsóbb botoknal nem lehet tudni, mi lesz a vége. (Természetesen vannak kivételek)
Remélem, hogy itt a fórumban majd lesz olyan horgász, aki használ ilyen botot, és pontosabb infókat tud adni.
Üdv,
Attila
Ilyen bot még nem volt a kezemben, így sem jót, sem rosszat nem tudok róla mondani. Kezdésnek mindenképpen jó lehet, de azért arra figyelj, hogy inkább kisebb súlyokkal dobj vele, mint az ajánlott, mert az olcsóbb botoknal nem lehet tudni, mi lesz a vége. (Természetesen vannak kivételek)
Remélem, hogy itt a fórumban majd lesz olyan horgász, aki használ ilyen botot, és pontosabb infókat tud adni.
Üdv,
Attila
todak#3 2009. 09. 13., 16:14Szia Attila!Találtam egy bojlis botot,ami nekem tetszik és szerintem jó lenne.
Nevis Senzor carp 3,6m 3,25 lb-s IM6 carbon anyagból készült.Mivel nem ismerem ezt a gyártót,nem tudom mennyire megbízható a bot.Kérlek ,ha ismered a márkát és próbáltad akkor mondj nekem véleményt!Köszi!Üdv todak
Nevis Senzor carp 3,6m 3,25 lb-s IM6 carbon anyagból készült.Mivel nem ismerem ezt a gyártót,nem tudom mennyire megbízható a bot.Kérlek ,ha ismered a márkát és próbáltad akkor mondj nekem véleményt!Köszi!Üdv todak
CsakanyAttila#4 2009. 09. 09., 18:05Szia!
Köszi. Szerintem ne ilyen botban gondolkodj, hanem maximum 3,25 lb , de méginkább 3lb erősségben. A 3,5 lb és a 3,9 m-es hossz párosítását kimondottan nagy dobásokhoz tervezték, de a fárasztás alatt sokkal nagyobb az esély, hogy a kemény bot miatt a horog kiakadjon a halak szájából.. ergo több lehet a sikertelenül végződött fárasztás.
Tehát azt mondom, hogy inkább a 3lb-s botok közül válassz, sokkal-sokkal univerzálisabb..
Üdv,
Attila
Köszi. Szerintem ne ilyen botban gondolkodj, hanem maximum 3,25 lb , de méginkább 3lb erősségben. A 3,5 lb és a 3,9 m-es hossz párosítását kimondottan nagy dobásokhoz tervezték, de a fárasztás alatt sokkal nagyobb az esély, hogy a kemény bot miatt a horog kiakadjon a halak szájából.. ergo több lehet a sikertelenül végződött fárasztás.
Tehát azt mondom, hogy inkább a 3lb-s botok közül válassz, sokkal-sokkal univerzálisabb..
Üdv,
Attila
todak#5 2009. 09. 09., 17:46Szia Attila!Megint sikerült egy tartalmas cikket írnod!Lassan kitanulom a szakmát:)Szerinted a 3,9m 3,5 lb bot erős lehet kezdeni,betanulni a bojlis horgászathoz?Szeretnék venni párban ideálisat,amivel (ha kell)messze is lehet dobálni.Segits,mert rengeteg sok van.Köszi Üdv todak
rapalacsaba96#7 2009. 09. 07., 14:44A nagy területű etetésnél akár 20-30 négyzetmétert is ???mesgzórhatunk??? ritkábban :) nem zavar csak észrevettem :D
