Az ólombetétes (leadcore) zsinórokat már megjelenésük évében nagy sikerrel használták a pontyhorgászok, de hazánkban a kezdeti lelkesedés gyorsan alább hagyott, holott segítségével rendkívül praktikus végszerelékeket készíthetünk el, meglepően egyszerűen. Az ólombetétes zsinórok legfontosabb feladata, amiért tulajdonképpen kifejlesztették, az nem más, mint a végszerelékünk utolsó centimétereinek láthatatlanná tétele. A különböző mintázatokkal ellátott, szövésbe bújtatott ólomszál a súlyánál fogva tökéletesen elfekteti végszerelékünket a fenéken. Nem véletlenül említettem a mintázatot, hiszen nagy jelentősége van: a legtöbb mintát úgy alkották meg, hogy még nedves közegben is szakaszosan legyen látható, azaz a pontyok ne érzékeljék folyamatosnak a zsinór vonalát. Ez a szinte tökéletes álcaminta, és  süllyedő képesség óriási előny a hagyományos merev és hajlékony gubancgátló csövekkel szemben. (Miért nincs, mintázattal ellátott gubancgátló? Tiszta vizű tavakon talán előnyt jelentene) Megakadályozza, hogy a pontyok beleússzanak főzsinórunkba, így gyakorlatilag gyanútlanul közeledhetnek a felcsalizott horgunkhoz.

A többféle vastagságban előállított zsinórok, az ólomszál átmérőjének függvényében egészen másként viselkedhetnek a víz alatt. Az egészen merev zsinóroktól kezdődően, a rendkívül lágy változatokig mindet megtalálhatunk. A döntés a választásban egyértelműen a horgászmódszerhez köthető. Ha dobással horgászunk, előnyös lehet a merevebb, míg behordásnál a lágyabb változat. Szinte nincs az az extrém helyzet, amit ne tudnánk a segítségével megoldani, a nagy szakítószilárdság (10 kg felett) miatt szinte elszakíthatatlan. Természetesen ez csak átvitt értelemben igaz, ugyanis az egyik legnagyobb előnye, egyben hátránya is lehet. A szövés alatt húzódó ólomszál könnyedén törik, ezért minden egyes fárasztás után ellenőriznünk kell. Sajnos néhány alkalommal már találkoztam olyan ponttyal, akit egy akadómentes, nyílt vízen fogtam meg, körülbelül 60 lb-s leadcore-ral (itt volt a szakadás helye is) és horogelőkével a szájában. Elképzelhető, hogy az ólomszál törése nyomán a szövés megbomlott, majd az erőhatások következtében egyszerűen elszakadt. Ez talán szélsőséges eset, de mindenképpen jó, ha ügyelünk a zsinórunk épségére. A készen kapható leadcore szerelékeke mellett, úgy gondolom célszerűbb, ha saját magunk készítjük el.

Az ólombetétes zsinór varrása

Egy vékony fűzőtűvel, vagy zsinórbefűző drót segítségével egyszerűen varrhatunk fület, önmagába visszahúzva az ólomszálról lefejtett fonott részt. A másik végébe egy forgó helyezve, pillanatok alatt elkészíthetjük belső zsinórvezetésű végszerelékünket. Itt nagyon fontos megjegyeznem, hogy a zsinór egyik végét mindenképpen egy szimpla füllel kössünk, hogy az esetleg szakadó főzsinórunk esetén, a hal szabadulni tudjon a súlytól. A leadcore varrásától egyébként sokan tartanak, de abszolút nem szükséges, hiszen minél jobban feszül az elkészült fül, annál jobban szorítja magát. Kijelenthetjük, hogy a helyesen varrott zsinór bármelyik csomót helyettesítheti.

A hagyományos, inline mellett, egy helyesen megválasztott ólombetétes zsinórral gubancolódás-mentes helikopter, vagy egyéb végszerelékeket is elkészíthetünk. Ez a dobással történő horgászatoknál nagy jelentőséggel bír, hiszen nincs annál bosszantóbb, amikor azon kell töprengenünk, hogy vajon előkénk milyen helyzetben fekszik a fenéken. Egy merev, vastagabb leadcore-ral nyugodtan használhatunk lágyabb, finomabb előkéket is, rövidebb hosszban. Természetesen helyettesítheti bármilyen végszereléknél a gubancgátló csövet, de azért legyünk körültekintőek. Minden esetben olyan formában kell elkészíteni a szerelékünket, hogy az előke teljes hosszában szabadon tudjon mozogni a dobás során. 

Akár lágyabb fonott előkezsinórt is alkalmazhatunk a leadcore-hoz, rövidebb hosszban (10-15cm)

Ez a típusú helikopter végszerelék, mindamellett, hogy szinte gubancolódásmentes (távtartó szilikonhüvellyel, és merev előkével 100%-os biztonságot nyújt), rendkívül praktikus is. Egy esetleges szakítást követőn, pontyunk egyszerűen meg tud szabadulni a súlytól, hiszen a nagyméretű forgó nagyobb erő hatására egyszerűen átcsúszik a gumigyöngyön. Ez nem csak ekkor fontos, hanem kapás során is, hiszen a súly megemelése után, a szerelék csúszóvá válik.

A legfőbb előnye mégis az, hogy a fenéken láthatatlanná teszi szerelékünk utolsó szakaszát, melyre kevés alternatíva létezik. Egy érdes belső felületű gubancgátlóval (melyből távozik a levegő a vízbe érést követően, ezért biztosan fekszik a fenéken), és zsinórsüllyesztővel ugyanez megoldható, de a komplett szerelék már lényegesen nehezebben. A speciális végszerelékek elkészítése mellett, a horogelőkéknél, illetve a hajszálelőke elkészítése során is nagy hasznát vehetjük ezeknek a különleges zsinóroknak, illetve az ólomszálat körbevevő fonott résznek. Az alcímben lévő szójáték részben igaz lehet, ugyanis az ólom itt is mérgező lehet, ha a vízben marad, de erre a legritkább esetben lehet példa nagy mennyiségben. Mindenképpen célszerű próbát tenni velük, hiszen olyan egyedi végszerelékeket tudunk elkészíteni, melyeket hagyományos gubancgátlóval szinte kivitelezhetetlen  lenne.

Írta és fényképezte: Csákány Attila