A felmelegedett vizekben talán a legnehezebb a horgászat, főként akkor, amikor frontmentes időszakban próbálunk horgászni. Ekkor célszerű a nád menti részeket meghorgászni, mert az árnyékos részekre bevetett csali nem sokáig marad érintetlen.

A nád menti részek feltérképezése a sekély vizekben többféle módon történhet, én ebben az esetben a derékig érő vízbe menve tapogattam le a mederfenéket. A nádfal előtt lévő 2-3 méteres sávban érezhetően kemény, kifürdött talaj húzódott, míg a nádfal kezdeténél közvetlenül torzsás, a sáv másik oldalán pedig iszapréteg volt található. Ez a kemény rész annak a jele, hogy a pontyok vagy amurok itt biztosan táplálkoznak.  Ez a jel egy esély ara, hogy megpróbálkozzunk itt a halak becserkészésével. A nádfalnál nem láttam járatokat, így a nádtorzsás terepen nem próbálkoztam. Biztos voltam benne, hogy a nap folyamán egyszer biztosan elúsznak itt a halak, táplálékot keresve. Azt nem tudtam, hogy ez az idő pontosan mikor jön el, de  éreztem, hogy a nád mellett, a szél által felhalmozódott táplálék vonzó lehet a számukra.

A bal oldali botommal a nádfalat horgásztam, és itt már éppen kapás van: nem sokkal később egy amur volt a vendégem, kevesebb mint 15 perccel a csali vízbeérkezése után

Nagyon fontos dolog, hogy próbáljunk a halak jelenlétére utaló jeleket megfigyelni.  Ha amurt szeretnénk fogni, és meg akarunk arról bizonyosodni, hogy jó helyen keressük őket, akkor törjük le néhány nádszálat, majd hajtsuk a vízbe. Ha rövid időn belül, vagy másnapra lerágva találjuk őket, akkor jó helyen járunk. Pontyok esetében, ha nem látjuk be a területet, a fülünkre hagyatkozzunk. A pocakosok jelezni fogják ugrásaikkal, amint arra járnak. A horgászatom első napján és is több pontyugrást hallottam a nád felől, amit biztató jelnek véltem. Talán nem sokan mennek be a vízbe pontytúrásokat figyelni, de én most megtettem, mert meg akartam győződni arról, hogy jó helyen kínálom fel a csalikat. Az amuroknak nádszálakat hajtottam a vízbe, ami igazán gyors válaszra talált: A betört nádszálak, több esetben a szemem előtt tűntek el a víz alá, amikor mindössze néhány méterre álltam az éppen táplálkozó amurtól. Legszívesebben rohantam volna ki a botomért, de nem akartam elriasztani a növényevőket, ezért óvatos léptekkel indultam a partra. Alapvetően azt terveztem, hogy a fenéken fogom felkínálni a Spicy Shrimp bojlit, de a természet megmutatta, hogy az amurok is okozhatnak néhány gyönyörű percet.

Körülbelül 2 marék bojli, amit a nád mentén táplálkozó halaknak szántam

Kellemesen fűszeres, paprikás illat jellemzi a Spicy Shrimp bojlikat, a jellegzetes garnélával

A pop-up bojli előkészítése, csalogatóhatásának növelése

A nádrágó torpedók köztudottan mindent felporszívóznak a talajról, sőt az utóbbi években jellemzően nem csak a növényi táplálékot, de a hallisztes és fűszeres csalikat is szívesen fogyasztják. Az én esetemben kézenfekvő volt, hogy a csalit felemeljem a fenékről, mert az amurok ebben az esetben nem szívják mélyre a csalit, hanem a kemény, csontos szájuk szélében akad meg. Nem kimondottan pályáztam a torpedókra, de a nádszálak vízbehúzásából egyértelművé vált, hogy valószínűleg velük is meg kell küzdenem. A Spicy Shrimp pop-up bojlikat a  megegyező ízesítésű liquiddel felöntöttem: ez a folyadék  2-3 órán belül megtapad a lebegő bojli felületén, és egy is mennyiséget magukba is szívnak. Abban csak reménykedhettem, hogy a horog bírni fogja: a célom az volt, hogy egy bekövetkező kapás után mielőbb kifordítsam a halakat a nád közeléből, és a nyílt vízen folytathassam a fárasztást.

A nádi végszerelékem 15 cm hosszú  Sufix bevonatos előkéből állt, Hayabusa BIL288-as, 4-es méretű horoggal. Általában 6-os a maximális horogméret, melyet alkalmazok, de ebben az esetben úgy éreztem, hogy kevés lenne. A horgok mellé szilikonkarika segítségével Spicy Shrimp 20 mm-es bojlit csaliztam, kiegészítve egy fél pop-up bojlival. Ez egy picit megemelte a süllyedő csalit, ezért ólompasztával súlyoztam le oly módon, hogy fél cm-re lebegjen a kemény talaj felett.

Az előke összeálításához szükséges kellékek

Hámozzuk meg a Kameleon zsinórt 6-8 cm-es hosszban

Clinch csomóval rögzítsünk ez előkén egy acélkarikát

Fűzzük át a horog fülén az előkénket, az öböl ellentétes oldalán

    

A karika a horog öbléhez kerüljön, csomómentes kötéssel

Húzzunk a BILL288-as horogra egy 1,5 cm hosszú zsugorcsövet

Szúrjuk át a fűzőtűt a csövecskén, 3-4 mm-re a végétől...

...majd óvatosan húzzuk vissza rajta az előkénket

Vágjuk meg 45 fokos szögben a zsugorcső végét

A megfelelő akadást ezzel a kivezetéssel biztosíthatjuk

Melegítsük a horogra a zsugorcsövet, gőz segítségével

Bújtassunk egy szilikon csalizógyűrűt az acélkarikába

A csövecskétől 0,5 cm-re gyúrjuk az ólompasztát

 

Vágjunk félbe egy 20 mm-es süllyedő és egy 20 mm-es pop-up bojlit

Fordítsuk egymáshoz, majd helyezzük fel a szilikongyűrűre

Az elkészült merev, kiegyensúlyozott előkénk

 
Koncentrált etetés PVA zacskó segítségével

Koncentrált etetést alkalmaztam, a horogra akasztott PVA csomaggal, melybe félbevágott bojli került, beáztatva a pop-up bojliknál is használt Spicy Shrimp liquidbe. A rendkívül olajos jellegű folyékony attraktor, számomra elsősorban a melegebb vizekben bizonyította fogósságát, sok esetben akkor is eredményes tudtam lenni, amikor a pontyok táplálkozása szinte egyenlő volt a nullával. Az olyan helyeken, ahol biztosak vagyunk abban, hogy elúsznak a halak táplálékszerzés céljából, a minimális, figyelemfelkeltő táplálék nyerő lehet. Természetesen azt nem ajánlom, hogy amurokra büdösebb jellegű csalit használjunk, sőt azt sem, hogy 20 mm-es bojlikkal csalizzunk. Törekedni kell a minél kisebb méretre, mert az amurok lényegesen könnyebben fel tudják venni  a kisebb csalit, szájformájuk miatt. Én viszont ezen a 2 napon nem arra törekedtem, hogy amurokat fogjak, sokkal inkább a nagyobb testű pontyok izgatták a fantáziámat. Persze ha már az amurok is jól láthatóan a közelben jártak, szerettem volna egyet-egyet elcsípni belőlük.

Törjük félbe a 20 mm-es SpicyShrimp bojlik egy részét

Helyezzük a PVA zacskóba a felcsalizott előkénket...

...majd az egész és félbetört bojlikkal töltsük meg

 

Öntsük fel a zacskó tartalmát Spicy Shrimp liquiddel

Ragasszuk vagy kössük össze, így biztosan tart a dobás során is

 

Horgászatomra a Shimano Vengeance 3,6 méter hosszú, 3 lb erősségű botját vittem magammal, felszerelve a Shimano Baitrunner ST 10000 RA orsóval. Ez a bot-orsó páros kellemes meglepetés volt már az első kézbevétel során. Nekem kimondottan tetszenek azok a botok, melyek nem hivalkodóak, hanem egyszerű, fekete színnel rendelkeznek, minimális felirattal, bár ez kevésbé jelentős dolog akkor, amikor  keményen kell bánni a halakkal. Ez a bot kitűnő a keményebb fárasztásokhoz is, az orsó pedig szintén megbízható darabnak bizonyult. Felkészülve a nád előtti részek horgászatára,0.35 mm-es Sufix Duo Core-t csévéltem a dobokra. Az egyik botommal a nád közeli vízrészt vallattam, a másikkal a nyílt területen próbáltam néhány szebb példányt becserkészni.

A Shimano Baitrunner ST 1000 RA összeillő párost alkot a Vengeance Specimen pálcával

A Sufix Duo Core 0.35 mm-es méretben tökéletes választás a nád melletti horgászathoz, nyílt vízen azonban a 0.30 mm-es is kellően erős

Kis mennyiségű csali, gyors eredmény

Egy nádrágó torpedót sikerült elsőként szákba terelni

A napsütés már szinte égető volt, a levegő már napok óta állt, de a nád melletti árnyékos a reggeli órákban részeken egy-egy pontyugrás jelezte, hogy van keresnivalóm. A végszerelék bejuttatását követően vártam a táplálkozó pikkelyeseket és növényevőket. Abban bíztam, hogy a halas jellegű csali nem kelti fel a torpedók érdeklődését, de az első jelentkező mégis egy szépséges amur volt.

Az újracsalizás után több órán keresztül nem volt halmozgás, de egy váratlan pillanatban gyenge, maszatolós kapással érkezett egy nádi lakó. Fantasztikus fárasztás után szákoltam meg egy csodaszép, kereken 15 kg súlyú tükörpontyot, a parttól 15 méterre lévő nádfal mellől.

Egészséges, harcias pikkelyes, aki megdolgoztatta a Vengeance botomat: mindössze 3-4 perc alatt sikerült megszákolni

Ennek hatására a másik botomat is erre a részre helyeztem át. Néhány óra csend után egy újabb ponty jelentkezett, ezúttal is óvatos kapással. A 11 kg-os példány fárasztása után egy kissé elbizonytalanodtam, mert hosszú ideig nem volt mozgása  nád előtt.  2-3 óra elteltével azonban újabb akció dús percek következtek, a még benn lévő másik botom spiccén láthatóvá vált egy újabb vendég jelenléte.  Ezúttal egy kisebb, 3-4 kg-os ezüstös torpedót sikerült megszákolni. A 2 nap folyamán az erős főzsinórnak, a megfelelő előkének és csalinak köszönhetően minden egyes megakasztott példány szákba került.

A nád előtt táplálkozó 15 kg-os duci tükrös, aki nem tudott ellenállni a Spicy Shrimpnek

Sokan azt gondolják, hogy ez az a műfaj, ahol a modern eszközöknek köszönhetően gyerekjáték a nagyobb pontyokat megfogni. Sajnos ez a legtöbb esetben nem így van: ha nem vagyunk elég kreatívak, és nem próbálkozunk folyamatosan különböző dolgokkal, nem figyeljük, érezzük a víz rezdülésit, a siker nagyon nehezen fog jönni. Ha egy kicsit körültekintőek vagyunk, és a kirakós játék darabjait összeillesztjük, szinte a leglehetetlenebb helyekről is megfoghatjuk a rutinos, öreg példányokat. Ennek fényében azt tanácsolom, hogy nézzünk a „lábunk” elé, és ne féljünk a part menti, náddal övezett részek meghorgászásától, mert hihetetlen meglepetésekben lehet részünk.

Írta és fényképezte: Csákány Attila