Aktuális
Kövér csalik akcióban
A sorozat ötödik részében beszéltünk arról, hogy a bőségesen fellelhető táplálék, még ha kisméretű is, felkeltheti a harcsa érdeklődését. Ilyen esetekben eredményesek lehetnek a kisebb wobblerek. De mi a helyzet a „nagy csali - nagy hal” elmélettel?
Joik, Shadok, Risto Rapok…
Elérkeztünk a kifejezetten harcsára szánt wobblerekhez, melyek közül csak az egyes típusok legkisebb darabjai lógnak ki. Javarészükkel nagytestű halakra – kevés kivételtől eltekintve – harcsára horgászik a hazai, pecás közönség...
Eggyel nő a tét…
Ebben a fejezetben a legközismertebb Rapalákat elemezgetjük. Úgy is mondhatnám, azokat, amelyek a legtöbb harcsát fogják. Az ok nagyon egyszerű; a legrégebbi modellek közül valók, így ezek tartják az eladási csúcsot, vagyis a legtöbbet vannak a vízben, a harcsa (és persze más halak) orra előtt...
Team Esko és VMS...
Nagyon fontos részlet, hogy nehéz egyetlen felszereléssel harmonikusnak lenni az 5-9 centis wobblerek esetén, különösen, ha harcsázásról van szó. Kicsit ez volt az alapgondolat, amikor csoportosítani kezdtem az egyes harcsázó, illetve harcsára alkalmas wobblereket...
Kis Rapalák harcsára
Kissé könnyelműen fogalmaztam az előző epizód végén. Azt ígértem, bemutatom azokat a műcsalikat, melyekkel ez idáig sikerült harcsát fognom. Azóta rájöttem, hogy így nagyon sokféle wobbler szóba fog kerülni, egy cikk terjedelem biztosan kevés lesz hozzá. Főleg, mivel eszembe jutott, hogy az általam nem kedvelt/használt, ugyanakkor mások számára mégis fogós típusokat miért kellene, egyáltalán hogy is lehetne kihagynom?
Wobbler-veszélyek
Legutóbb beszéltünk a horogra ható erőkről, azonban nem csak ez lehet a gyenge pontja szerelékünknek. Sok esetben maga a műcsali a szűk keresztmetszet. Ez persze leginkább a wobblerekre áll fenn, a gumihalak, twisterek, körforgók és támolygó kanalak tartószerkezete szinte mindig valamilyen erős fém. A wobblerek viszont...
Horgok és erők
A legutóbbi részben sorra vettük azokat az ominózus helyeket, ahol alul maradhatunk a harcsával szemben. Ebben a fejezetben egy újabb kritikus ponttal, a harcsázó horoggal folytatjuk a vizsgálódást. Beszélünk márkákról, jellemzőkről és a rá ható erőkről. Látszólag apróságokkal fogunk foglalkozni, azonban talán épp ezeken múlik a legtöbb…
Amin múlhat…
Az előző részben egy-egy példában igyekeztem kidomborítani a harcsa szélsőséges, olykor egymással szöges ellentétben álló viselkedési formáit. Mivel rendhagyó volt valamelyest a kezdet, a folytatást is annak szánom; inkább a különféle, kevésbé lerágott csontszerű problémák köré csoportosítva szeretnék haladni. Ezt a részt egy kulcsfontosságú gondolatfonálnak szentelném...
Az ellentmondások hala
A Mesterfokon keretein belül beszéltünk már a hatékonyságról, könnyűpergetésről, felszínizésről és még sok egyébről is. Régóta hezitáltam viszont azon, hogy a harcsa pergetéséről szabad-e ebben a mélységben írni? Több problémán rágtam át magam, míg végre nekiültem az írásnak…
Sügérhorgászat
Korábban említettem, hogy arra alkalmas pillanatban, az eddig nem tárgyalt halakról szóló résszel folytatom a Könnyűpergetés cikksorozatot. A most aktuálissá vált helyzet (vízeresztés a Tisza-tavon és az egyébként is hűvösre fordult idő) indokolja, hogy beszéljük az egyik leghálásabb könnyűpergető halról, a csapó sügérről...
Egyéb felszínborzolók
A legnépesebb, soron következő felszíni csoport a propelleres csaliké. Meglehetősen nagy egyedszámú társaság ez, és kellően idős, hiszen már az 1800-as évek közepe-vége felé találkozhatunk propelleres műcsalival. Mára mintegy kötelező gyakorlatként szinte az összes márka előrukkolt egy prop modellel...
Walker, de nem a texasi kopó
Sokaknak talán először hallott, jó néhány pecásnak viszont bizonyára ismerős (netán lerágott csont) a walk the dog, nevezetesen a kutyasétáltatós technika. Az elég mókásra sikeredett elnevezést a tengeren túlról hoztuk, mint ahogyan a felszíni csalival történő horgászat jelentős részét is...
