Cikk oldal
2009-01-11

Meghökkentő mesék 1.

Az ártéri ivadékcsel

Képletesen mondva, van egy ékszeres horgászládikám, amelyben a legkülönösebb pecáim emlékei, legbecsesebb helyeim és legértékesebb „felfedezéseim” vannak. Ezek közül is az egyik korántsem szokványos, már-már megdöbbentő esetet szeretném elmondani.

A Mesterfokon rovat jobbára száraz szakmai stílusától kivételesen eltérnék, egyrészt, mert szeretném átadni a dolog személyes élményszerűségét, másrészt, mert így tudom leginkább bemutatni a megoldáshoz vezető út tekergős, elméleti és gyakorlati ösvényeit.

Még egy rendhagyó megvalósítással élnék, méghozzá a képanyag tekintetében: a történettel párhuzamosan a leginkább sikeres műcsali elkészítését követhetjük nyomon. A kész mű és a történet csattanója így – reményeim szerint – egy időben fog révbe érni.

A hozzávalók
A hozzávalók

Az elejétől kezdeném tehát, ahol és amikor magam is szembesültem e ritka eseménnyel…

2006 tavaszán, ha jól emlékszem, május végén jártunk, amikor évek óta horgászott vizem, a Bodrog, nem mindennapi leckét adott fel. Egy nagy áradássorozat végén az ártérről visszatérő víz (tulajdonképpen már a zöldár) hőfoka jóval túlmutatott a folyó vizén, megkockáztatom, hogy 6-8 Celsius is volt a hőkülönbözet. A korábban elöntött területeken a növényi részek erjedésnek indultak, a vízben felszaporodó algák és baktériumok felemésztették az oxigént; a víz színe napról napra barnább lett.

Balsafa csíkot vágunk
Balsafa csíkot vágunk
Szabályos hasábbá csiszoljuk
Szabályos hasábbá csiszoljuk

Normál esetben ilyenkor az ártér vízi élőlényei, főként a halak, elindulnak lefelé az árral, hogy még a kritikus oxigénszint beállta előtt elérjék a folyót. Az oxigénhiányt kevésbé tűrők szinte már csak bódultan sodródnak a lefelé vonuló árral. A ragadozók csak erre a pillanatra várnak, elözönlik a befolyók környékét, hogy a visszatérő halakból csemegézzenek. A horgásznak mindössze le kell horgonyozni a torkolat előtt, a megfelelő színű és méretű műcsalival pedig az elvágó vízre horgászni. Ez lenne a papírforma.

6 x 6 mm
6 x 6 mm
Horog és csaliprofil
Horog és csaliprofil

Én is eszerint tettem egy hajnalon, de egy-két balinpuffanáson kívül más eseményt nem tapasztaltam, és hal nélkül maradtam. Furcsa volt ez, mert elvileg minden részlet stimmelt; hőfok, időjárás, a visszaáramló víz erőssége... Nagyjából degeszre kellett volna fognom magam balinnal és jásszal.

– Sebaj, akkor alkonyatkor esznek! – gondoltam, így a nap utolsó három órája megint a torkolatban talált. Sötétedésig megúsztam két balinkölyökkel. Már pakolászni kezdtem, amikor élni kezdett a víz. Dirr-durr – hangzott mindenfelől a rablás. Aztán cuppanások, gyanús szürcsölések is vegyültek a kemény puffanások közé. Elkezdett rendkívül színessé válni a paletta: a balinok és jászok mellett megjelentek a jellegzetesen cuppogó gardák, sőt, talán más keszegfélék is… Egyszerre volt értelmezhetetlen és ijesztően szép a megélénkült vízfelszín.

Formára csiszolás
Formára csiszolás
Erős közelítéssel
Erős közelítéssel

Apró wobblerekkel próbálkoztam, de mivel érintés sem volt, műléggyel folytattam, ami már hozott némi sikert. Egészen lassú vontatással sikerült mintegy húsz balint fognom pár óra alatt. A méret nem volt meghatározó, vegyesen jöttek, araszostól a kilósig. Ezzel akár elégedett is lehettem volna, csakhogy... Éjfélig – óvatos becslések szerint is – több ezer rablás durrant el mellettem, és voltak benne jócskán kiló feletti halak is. Ezek szerint műléggyel csak az óvatlanabb apraját szedegettem…

Mondhatná a rutinos pecás, hogy miért nem néztem meg, mit esznek a halak. De megnéztem. A fejlámpa fényében mindenfélét hozott a habos víz, sneci és szerves törmelék egyaránt volt benne. Találgattam, de nem kerültem közelebb az igazsághoz. És aznap már haza kellett indulnom.

Hasi középvonal
Hasi középvonal
Kialakítás tűreszelővel
Kialakítás tűreszelővel

Következő délután pár száz méterrel fentebb, egy másik kifolyóhoz álltam be, hátha ott választ kapok a kérdéseimre. A rablás megint a sötétben indult meg, és egész éjjel tartott. Éjfélig nulláztam. De úgy, hogy dobástávon belül megint eldurrant több száz hal. Kezdett a helyzet idegesítővé válni. Nincs is bosszantóbb, mint amikor „megáll a tudomány”. Nem tudom, hány wobblert és hányféle bevontatást próbáltam meg… Legalább négyszer horgonyoztam át, alulról-felülről megdobálva a helyet. Mindhiába.

Kész a nút
Kész a nút
...és a végleges forma
...és a végleges forma

Rajtam kívül még két csónak verte a vizet különféle műcsalikkal, köztük az általam legjobbnak tartott helyi pecás is. Eleinte hangos káromkodás hallatszott a csónakjaikból, majd beletörődve, „ezeket nem lehet megfogni!” felkiáltással hazaindultak. Bár hajlottam én is erre a megállapításra, a kíváncsiság és az elszántság jóval erősebbnek bizonyult. A megoldás viszont nem adta egykönnyen magát. Végül szó szerint leroskadtam a csónak aljában, majd kedvesemnek (aki mindaddig hősiesen tűrte velem az éjjeli kudarcot) hangosan gondolkodni kezdtem:

– Megpróbáltam szinte mindent… fogalmam sincs, mit kellene másképp csinálnom… egy vacak pöccintésen kívül a megakasztásig sem jutottam el! Vegyük át még egyszer: Tele van rablással a víz, és nem is akármilyen rablással… Cuppanós, gyors, de nem fröcskölős… pedig a fele legalább balin, és csak a másik része a jász és a garda. Tehát: amit esznek, az nem lehet csiga vagy szerves törmelék, mert akkor csak halk szedéseket, óvatos szívogatást hallanánk. Amit esznek, az nagyon is gyors, tehát kishal vagy olyan rovar, ami gyorsan úszik, de végig a felszínen van… Talán csíbor…

Tőkesúlyok (0.2 g) és a horog rögzítve
Tőkesúlyok (0.2 g) és a horog rögzítve

– Na, ebből elég! Én most már kivárom, megnézem pontosan, mit esznek ebből a törmelékből! – zártam rövidre, és legerősebbre kapcsoltam a fejlámpát, majd amennyire csak tudtam, a vízhez közel hajolva, mozdulatlanul vártam, mit hoz az ár.

Kisvártatva a hínár és kolokán darabokkal tarkított, barnás vízben megjelent egy csíbor, majd néhány lapos, kb. ötcentis lárva. A csíbor nagy volt, és métereken át nem jött hozzá hasonló, így ezt a lehetőséget hamar kizártam. A lárvák sűrűn voltak, de aktív mozgásra alig képesek, ezért ők sem jöttek szóba.

Szépen úszik
Szépen úszik
Fixálás gyantával
Fixálás gyantával

Mai szemmel nézve, szinte törvényszéki nyomozóként estem a sodródó lényeknek, bármelyikben a potenciális „tettest” feltételezve. Néztem a mozgásukat, sebességüket, relatív előfordulásukat a mintában. Kishal csak néha-néha úszott be a fénycsóvába, így végre rájöttem, hogy rosszat vettem célkeresztbe. Végig a mozgó lényekre koncentráltam, ezért kerülhette el a figyelmemet (már egy nappal korábban is) az igazi megoldás. A statikusan sodródó részek között gyufányi, okkerszínű, felülről a víz színétől alig elütő „pálcikákra” lettem figyelmes. Majd még egyre, és még egyre… Ahogy közelítettem hozzájuk a kezemmel, azonnal tovább ugrottak, majd újra mozdulatlanul sodródtak tovább. Nagyjából fél-egyméterenként követték egymást, ami teljesen egybevágott a rablások intenzitásával.

Farkúszó tollból
Farkúszó tollból
Színkeverés
Színkeverés
Alapozás a hasra
Alapozás a hasra

– Megvannak! Megvannak! – ordítottam diadalittasan. Talán az a bizonyos, ókori heuréka lehetett még annyira hangos, mint én akkor az éjszaka csendjében. Barátnőm, nem értve kedélyállapotom hirtelen javulását, félve merte csak megkérdezni, hogy „kik is vannak meg pontosan?”

– Hát a csukák! – válaszoltam tele eufóriával, mint akinek legalábbis a lottón húzták ki a számait. – Csukák? – csodálkozott joggal, hiszen annyit már tudott a halakról, hogy a csuka a tápláléklánc végén áll, nem pedig fordítva...

Végső színezet
Végső színezet
Mikro fúróval
Mikro fúróval
Jöhet a szem!
Jöhet a szem!

Kénytelen voltam bizonyossággal élni, és nagy nehezen, két kézzel alámerítve, harmadik próbálkozásra a tenyeremben maradt egy apróság. Olívzöldes-barnás színe volt, semmi normális csukás színezet, de hát alig volt még pár hetes. A hasa krémszerűen fehér, de inkább halványsárga, igazodott a víz alapszínéhez.

– De miért vagy annyira biztos benne, hogy így már fogsz halat? – hitetlenkedett kedvesem.
– Csak figyelj, ez már tiszta sor! – vigyorogtam, és az adrenalintól alig látva kutattam a dobozomban. Barnás-fehéres apró csalinak kizárólag egy 3 centis Rapala Original mutatkozott, méghozzá gold (G) színezetben. Kissé jobban kiemelkedett a vízből, mint a kiscsukák, de még ez a megoldás volt a legjobb az összes közül.

Csuka
Csuka
Lakkréteget kap
Lakkréteget kap

– Mit csinál szerinted egy kiscsuka a víz tetején? – tettem fel a kétértelmű kérdést.
– Nem tudom. Mit?
– Hát semmit. Egész pontosan semmit. Meg sem mozdul, csak sodortatja magát a vízzel, remélve, hogy jól rejtőzködik a törmelék között. Más esélye sincs, de úgy látszik, itt még ez is kevés. Amint a tiszta vízre ér, könnyen kiszúrják a jó szemű és éhes ragadozók; ekkor rabolnak rá. – fejtettem meg a víz keresztrejtvényét, és az áramlatnak rézsút fölfelé dobtam a wobblert, majd egy méter damilt löktem utána a bot spiccével. A csuka-helyettesítő mozdulatlanul közeledett a rablások epicentruma felé, mígnem az egyik cuppanást loccsanás követte, és felvisított a fék. Bevágnom sem kellett a másfeles balinnak…

Az életben ez nem gyakori
Az életben ez nem gyakori
Inkább így állnak
Inkább így állnak

Aznap fogtam kilós jászt, tenyeres dévért és néhány balint, kizárólag ezzel a mozdulatlan pergető technikával. A dévérnél már nagyon bántam az otthon maradt fényképezőgépet, de gondoltam, másnap helyrehozom. Otthon gyártottam két csukaimitátort, az egyiket legyesbotra, a másikat ultrakönnyű pergetéshez. Ezzel a csalival jászt, balint és egy negyvencentis gardát is sikerült fognom. Az erről készült fotót egyébként egy korábbi írásomban, a Pergetett furcsaságok-ban már megjelentettem, de a kép kis mérete miatt a műcsali kérdése eleve megoldhatatlan rejtvény volt…

Garda kiscsukára
Garda kiscsukára
Így már felismerhető a csali
Így már felismerhető a csali

4-5 centisek
4-5 centisek

A fenti esemény lejátszódása csak nagyon sok tényező ideális együttállásakor jön létre. Először is rendkívül jó csukaívás kell hozzá az ártéren, majd a megfelelő oxigénszintnél (ez nagyjából egyhetes pontosságot jelent) visszaáramló víz, és relatíve tiszta befogadó folyó. Másik fontos dolog, ami a szövegből már kihámozható volt, hogy a kis csukák csak a sötéttel emelkedtek a felszínre, nappal hiába kerestük őket. A vízoszlopban elosztva valószínűleg fel sem tűntek az éhes fehérhalaknak, vagy ha mégis, a rablások mélyen voltak, ezért maradhatott nyugodt a felszín.

Verziók egy témára
Verziók egy témára
Duplahorgos és műlegyes változat
Duplahorgos és műlegyes változat

A kiscsuka-utánzatok, bár jól működtek, velük sem tudtam túl könnyen halat fogni. Ez egyfelől nagyon csekély dobástávjuk miatt volt, másfelől a természetestől való minimális eltérésük (szín, átlátszóság, felszíntől való távolság, stb…) azonnal gyanút keltett a ragadozókban. Ennek egyik fő oka a „keresőkép” néven ismert etológiai metódus volt, azonban ennek a jelenségnek, illetve a pergetésben gyakori és fontos kihatásainak már egy újabb írást szentelnék.

Kész az ultralight műcsali
Kész az ultralight műcsali

 

Szöveg és kép: Gégény Viktor

Szólj hozzá:
dannyel08#1 2009. 01. 21., 15:15gyah kemény:)
vittorio#2 2009. 01. 16., 15:36Erősen lightos az a "hasonlóság", de azért köszönjük.
Végül is van faragás meg csuka is benne... :D
Cdo#3 2009. 01. 16., 11:20Tetszett a történet.
Találtam valami hasonlót: http://www.horgasszunk.hu/suick.html
vittorio#4 2009. 01. 15., 16:57Ynara,
Nem volt idejük mozdulni a kis csukáknak, és ezt épp az álló módon felkínált wobbler bizonyította. Ha egy picit is belehúzott a zsinór öble a csaliba, már fújhattam porcukorral, annak annyi volt. Nem kell a terelőnyelv, legalábbis ebben az esetben tapasztalatból mondom, hogy hátrány volt bárminemű mozgás. Ez a legyezésben gyakori esemény (ha a sodródó elpusztult rovarokat utánozni kell, jön a "dead drift" technika, ami csúnya fordításban "halott úsztatás", magyarul, hogy nincs aktív mozgása (se + se -) a csalinak ). Az más kérdés, hogy kiscsuka wobblert is érdemes használni-csinálni, de ilyen kicsiben a mozgás nagy pontosságú tervezést-kivitelezést igényelne.

Pip,
Hgyg azóta előhalászta ezt a műcsalit valahonnan, meg is kaptam, de először látok ilyet, és annak talán van terelőnyelve is. Mondjuk műbéka, meg műszöcske is volt a Jenzinek, az is ezen az elven működött (csak 1db egyágú horog a tőkesúly), de más hasonlóságot nem mutatott a "műcsukámmal". Amúgy ez is olyan mint sok minden; nem a spanyolviasz, de ott, akkor ez kellett a sikerhez. Inkább a felszíni csukaság az eredeti benne, és hogy nem kell húzni.

üdv,

GViktor
pip#5 2009. 01. 15., 14:57Viktor, ne fárassz, nem lehetsz te ilyen öreg basszus! mondom, hogy a klón háborúk előtt volt! úgy '90 körül :)
azóta kicsit elgondolkodtam a dolgon, lehet, hogy csak távolról hasonlított, a te csalidra.
Az biztos, hogy egyágú horog volt, fene bele, lehet, hogy tényleg lefelé állt, már ebben sem vagyok biztos. tollas farka volt és valami terelőlemeze is asszem.
rövid neve volt, de hiába keresgéltem a weben, nem találtam semmit. talán slick, klink, valami vagy valami még németebb szagú, már nem tudom.
nagyfeszültségű stimuláció talán kihozná hosszútávú memóriáért felelős agyterületem valamelyik szinapszisából, de nem kockáztatom meg.
de egy korabeli katalógusban benne van. ha budapesten járok a szüleimnél és lesz erőm, előtúrom, hátha még megvan.

a pisztrángkapás meg olyan, amiről te biztosan többet tudsz, mint legyező. nem általánosságban van gond, hanem ősszel egy bizonyos időszakban, és ezt a barátaim is tapasztalták már, legalábbis a gyöngyösön.
van vagy 50 akció, és közte rengeteg olyan, hogy oldalról felülről a kis wobbler hátát harapja, vagy legalábbis ilyen orientációban veti rá magát.
ezek sebes pisztángok. a szivárványosok a pinkán odacsűrnek úgy, hogy a gyöngyösre kifilézett hármashorog egyágú maradéka is megfogja őket jóesetben, de legalábbis akadnak. a sebesek nem akadnak.

- csak zárójelben: lehetne itt körforgó villantót is használni, és azzal aprítani, de amíg a wobbival is el lehet csípni, addig poénoabb így.

üdv
pip
ynara#6 2009. 01. 15., 11:53Szia Viktor!
Mikor a kis csukák megmozdulnak csak produkálnak valami hullámzó mozgást. Nem próbáltad picike terelőlemezzel ezt utánozni? Lehet hogy fogósabb lenne a kis csuka csalid. Sodortatod megállítod vagy lassítod, egy kis menekülő mozgása a csalinak, amire reagálnak a rablók. Aztán BAMM odaverneki! Rossz elgondolás? Végül is te figyelted meg, én nem láttam, csak beleéltem magam. Amíg van titka a víznek, amíg van mit felfedezni, megoldani addig izgalmas a horgászat. Gratulálok várom a folytatásokat.
vittorio#7 2009. 01. 12., 22:30(áthoztam, inkább idevágó téma)
Pip írta:
"réges régen egy messzi messzi galaxisban a cormorannak volt egy ilyesmi csalija, ha jól emlékszem... még a klón háborúk előtt...
olyannira, hogy a bp-i elnex boltban ami nem mellesleg shimanós bolt volt :), meg is rendeltem, de nem jött meg (ennek 20 éve). hülye neve volt, de már elfelejtettem, hogy mi.
de mintha annak felfelé lett volna a horga. asszem. vagy nem.
viszont amit én szeretnék/tem volna csinálni, annak felfelé lenne. kis könnyű pisztángos egyágú wobbi, a gyöngyös-patakra, középen a hátán jöm majd ki a horog, mert a legtöbbször úgy vettem észre, hogy ott kapja (kapná) el a pisztráng. a hagyományos wobblereken hiába van két hármas horog - pláne, ha ott nem is lehet használni csak egyágút -, mivel levelé áll az a maradék, nem akad meg a hal, ha fölülről fordul rá a pisztráng."

Hali Pip,

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban még én is dolgoztam abban a bizonyos elnex boltban... mármint a Gyöngyösi utcán. Lehet, tőlem rendelted, és azért nem érkezett meg soha... :D
Komolyra fordítva, nem emlékszem ilyen csalira még katalógusból sem. Miben volt "ilyen"?

Amúgy "még a klón háború előtt" maham is rengeteget pergettem pisztrángra kispatakon, és szépen fogtam is. Főként kis wobblerrel, és akkor még nem tudtam, hogy csak egyágúval illene avagy úgy se... (mellettem bőszen gilisztázták őket, de fogtam ott véghorgot is!) Szóval az általad említett probléma nem jött elő, de azok nagyon vehemens halak voltak. Másféle vízből. Amúgy nem inkább botprobléma ez? Egy db egyágú horogtól amúgy sem kell sokat várni, ha finnyázik a pisztráng...

üdv,

GViktor
kareeel#8 2009. 01. 11., 20:41hello ahogy elolvastam eszt a cikket én is csináltam egy ijet én nehezebb fából csináltam mint a balsa...naon jó cikk nekem naon teccik rem még sok ien cikk születik:P gratulálok szép és köszi a tippeket
vittorio#9 2009. 01. 11., 18:32Szerintem közelít a nullához. Akkorra már felnőnek a kis krokkók, az emlékezet meg annyi, hogy felismeri. Odakap, de nem azért mert "tavasszal de jó volt", hanem mert "jó ez nekem, tél jön". Szerintem. Ősszel ennek a csalinak a dobástávján egyébként sincs hal. ;) Hacsak le nem úsztatjuk a vízzel... :))
GViktor
Novi#10 2009. 01. 11., 10:15Huhhhh, csipanyitó ez a reggeli mese :-)
Nem akarok beelőzni, de mennyire lehet fogós nem szezonban /mondjuk ősszel/ az ilyen csali? Azaz, mennyire emlékezik a vadász, a tavaszi 'kép'-re?
Novi >;-))
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A horgászorsót a III. századi Kínában találták fel. Európában mégis csak a XVIII. század folyamán kezdett elterjedni. A multipikátoros orsót Kentucky állambeli George Snyder órásmester gyártotta le először. Az állódobú orsó műszaki tervét Alfred Holden Illingworth angol úriember készítette el.