Cikk oldal
2009-08-30

Felszíni kalandozások 1.

Topwater-ek térhódítása
Noha a könnyűpergetésről írottaknak még nem értem a végére, szezonális aktualitása okán egy újabb, ám régóta időszerű sorozatot indítanék útjára. Természetesen jó néhány halfaj (sügér, pisztráng, garda…) maradt még a könnyű témák kedvelőinek, ezekről előbb-utóbb (aktuális képanyaggal töltve) elkészülnek a vonatkozó írások, de mellettük-köztük ajánlom az alábbi sorozatot, melyben talán a pergetés legizgalmasabb területére kalandozunk el.
Első, bevezetőnek szánt írásomban a „felszínizés” elméleti alapjaitól indulva haladnék, néhány, talán kevésbé látványos, de annál fontosabb részletet megvilágítva. A cikkel párhuzamosan készül egy kedvcsináló videó is, ezt várhatóan a szezon végeztével tudom bemutatni, addig is a soron következő írások kisebb videó betétei adnak majd segítséget a leírtakhoz.

Felszíni kalandozások 1.

Prológus

Immár nyolc éve, hogy ígéretet tettem Bartha Péter horgászbarátomnak, és mindezidáig maradéktalanul tartottam is magam hozzá. Péter volt az, aki a felszíni csalis pergetésbe beavatott (amit ezúton köszönnék meg neki), és egyben megkért, hogy a helyet és a módszert kezeljem a lehető legdiszkrétebben.
Most, jó pár év távlatából titoktartási kötelezettségem feloldását kértem tőle, mivel a dolog azóta jórészt okafogyottá vált; részben a hajdani csodás vizet tönkretették, részben magáról a módszerről viszonylag sok, hol megfelelő módon közvetített, hol kevésbé hozzáértő írás jelent meg. Mindeközben gyűjtöttem a tapasztalatokat, és egyre bővítettem felszíni csalis készletemet, még csak nem is a gyűjtőszenvedélytől hajtva…

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

A kezdeti próbálkozásaim elsősorban a feketesügérre irányultak. E hal megfogása - felszíni csalikkal - nagy múltra tekint vissza a tengerentúlon. Innen szerezhették be az első poppereket, proppereket és walk-the-dog („kutyasétáltatós”) csalikat a stílus hazai úttörői. Emlékszem, az induló kollekciót Péter sajátjaiból válogatta, és kölcsönözte nekem, majd sejtelmesen hozzátette, hogy az első kapás után át fogom értékelni a pergetésről alkotott képet a fejemben.

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Hittem is, nem is. Tény viszont, hogy közel félnapos, eredménytelen rángatás után, elsőként egy alig méretes csuka vetődött rá (elemi vehemenciával) a feketesügérnek szánt popperre. Az élmény azóta is bennem él, szinte látom, ahogy a hínárfoltok közötti, tiszta vízből egyszer csak kirobban a zöldes-foltos csukatest, egyenesen a popperemre…
Már ennél a csukánál is szembetűnő volt a kapás különbözősége, mivel egy hagyományos villantós akcióhoz képest többszöröse intenzitással érkezett a rávágás (ezt azóta is a felszíni csalis horgászat egyik vitathatatlan vonzerejének tartom).

Vehemens kapás

Vajon mi okozhatta (és okozza a legtöbb esetben) az erőteljesebb kapást?
A felszíni táplálék a ragadozó számára bár jól behatárolható, mégis, több szempontból bizonytalan célpont. Egyrészt egy olyan közeg felé nyitott menekülés útja, ahová a ragadozó nem minden esetben tudja követni kiszemelt áldozatát (mivel az elrepülhet, elugorhat, stb.).
Másrészt, a felszíni cél (főként a halak) menekülési útja nem ritkán lefelé vezet, ami épp ellentétes a megszokottal; a ragadozók többsége lentről felfelé figyel (leginkább így maradhat észrevétlen a kiszemelt áldozat számára), zömmel így ejti el zsákmányát, ezért kevésbé jól támad a lefelé (kvázi egyre sötétebbe) menekülő táplálékra. Magyarul, ha elvéti a felszíni prédát, lehet, hogy nem adódik második lehetősége a támadásra.
Harmadrészt az is igaz, hogy a támadó sincs biztonságban a felszínen, onnan viszonylag gyorsan el kell tűnnie, ha nem akar maga is áldozattá válni (pl. a ragadozó madarak számára).

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Mindez alátámasztja a vízköztinél általában hevesebb rablásokat, ugyanakkor még egy egyszerű fizikai dolog is belejátszik az erősítésbe. A vízközt történő rablás – legyen az bármennyire erőteljes – legfeljebb egy burvány kíséretében terül szét a felszínen, ám sokszor teljesen észrevétlen marad a külvilág számára. A felszíni rablás viszont óhatatlanul „kiszakad” a víz tetejéből, olykor hang- és látványelemekkel párosulva. Néha maga a támadó is elhagyja a felszínt („kitestel”), máskor a menekülő táplálék vagy épp a csattanó halpofa kelt összetéveszthetetlen hangot.

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Itt jegyezném meg, hogy a felszín játéka, a csobogás, puttyogás, fröccsenés, de bármi (még a fürdőző német kisfiú is) jel a halak felé, amire a ragadozók különös érzékenységgel figyelnek. Nyilván, a vízmozgás hang- és rezgéselemeiből a hal eldönti, hogy ez tápláléktól avagy rá veszélyes forrástól származhat. Ilyenformán a felszíni „zörejek” lehetnek csalogatóak (pl. a kuttyogatás a harcsa esetében) vagy zavaróak is (lásd német kisfiú).

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Hasonlóképp, a felszíni csalik által keltett rezgések, hangok (amelyeket könnyen lehet, hogy rezgésekként értelmeznek a halak) intenzitásuktól látszólag függetlenül lehetnek vonzó vagy taszító hatással a ragadozó számára. Lehet, hogy egyik popper túl nagyot „szól” a balinok számára, míg a másikkal sorra lehet fogni őket. De az ellenkezője éppúgy igaz lehet; sokszor az inger túl kicsi ahhoz, hogy a ragadozó bemozduljon rá (időnként tipikus példája ennek a feketesügér). Erre bővebben térnék majd ki az egyes típusoknál, illetve a különböző, topwater csalikkal becserkészhető fajok horgászatának taglalásánál.

Felszíni kalandozások 1.

Amikor hallgat a mély…

A kapás kiváltásának metódusa is más a felszíniek esetében, mint a hagyományos pergető csaliknál. A felszínt borzoló, olykor fröccsenő vagy puttyanó hangot adó műcsali elsősorban sérült kishalat, de békát, egeret, madarat is utánozhat. Persze, hogy ez az utánzás mennyire tudatos, abba kár lenne belemélyedni. Egy popper sokkal inkább béka, mint hal, míg egy walk-the-dog már sérült kishalra hajaz jobban. Aztán jön a teljes képzavar (vagy inkább kettős inger?), amikor a poppert kishalszínűre, a walk-ot pedig békaszerűre festik.
Sokan ismerik a Heddon Crazy Crawler-ét, amire könnyen ráfogható (meg is teszik sokan), hogy vízbe esett madárfióka mozgását utánozza. Hát… Tény, hogy egyedien esetlen mozgással bír, de hogy egy ragadozó hal épp madarat lásson benne, ahhoz előbb rendszeresen vízbe hulló madarakkal kellene találkoznia, ez pedig finoman szólva sem gyakori eset…

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Nem vitás azonban az sem, hogy a műcsalik mozgástípusai között különbség van, amely a kapás kiváltásában pozitív/negatív irányban meg tud mutatkozni. A felszíni csalik többcsatornás ingerkiváltásukkal sokszor akkor is életre keltik a vizet, amikor vízközt nem vagy alig érhető el kapás. Sőt, talán azt kell mondanom, hogy épp akkor használhatók igazán jól, amikor egyéb módszerrel nem jutunk sikerre. A felszíni csali elsősorban nem színével, alakjával vagy mozgásával váltja ki a ragadozó támadókedvét, hanem épp „felszíniségével”. A víztetőn „esetlenül” vergődő élőlény (vagy műcsali) pontos jelet ad magáról, ebből a szempontból könnyű prédává válik a ragadozó számára, aki talán épp azért is ront heves iramban rá, mert tudja, hogy a táplálék a vetélytársak figyelmét is felkelthette.

Felszíni kalandozások 1.

Inverz világ

A felszín színvilága is jelentősen eltér a megszokottól. Sok év alatt kialakult, fogós színskálám például csukára a gyenge középmezőnyben végzett, amikor megpróbáltam felszíni csalikra átültetni az ismert tónusokat. Szinte újra kellett tanulni a halak színekre adott válaszreakcióit.

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Sokak számára ismerős az az elmélet, hogy a víz tetején lévő dolgok akkor „láthatatlanok”, ha mindinkább alkalmazkodnak az ég (vagyis a háttér) színéhez. Egy pillanatra a víz mélyén megbúvó hal szemszögébe képzelve magunkat, valóban ésszerűnek látszik, hogy a világos színek tűnnek ki legkevésbé az ég kékjéből vagy a napfény és a felhők fehérségéből. Ilyen alapon működik a halak természetes álcázása is (alulról a fehéres-ezüstös a has, felülről a zöldes-kékes-feketés hát miatt olvadnak bele a környezetükbe).

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Még mielőtt konkrét színkódokat mondanék az egyes halfajokhoz, egy kicsit nézzük meg – stílszerűen – más szemszögből is ezt a kérdést. Az a szerencsés helyzet, hogy a hal és csali függőleges oppozícióban álljon (tehát a ragadozó épp a műcsali „hasát” lássa) meglehetősen ritkán fordul elő. Ehhez komoly mélység, függőlegesen felfelé tekintő és támadó halak szükségeltetnének. Sokkal gyakoribb, hogy valamilyen oldalsó-alsó szögből látja a ragadozó a prédáját. Hozzájön ehhez, hogy a Nap sem mindig déli beesési szöggel süt, nem egyszer épp a ragadozó háta mögött van, tehát pont, hogy megvilágítja a csalit. Igaz, ekkor a háttér még mindig világos, feltételezve, hogy a tiszta (vagy felhős) az égbolt. Ha ennek „helyébe” például magas, sötétzöld nyárfasor kerül, máris dől-borul az egész színelméletünk…
Idevágó, és nem elhanyagolható tény, hogy 30-40 centis vízben a ragadozó legtöbbször teljességgel oldalnézetből szemléli és támadja a csalit, így itt szó nincs világos háttérről…

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Mindezzel csupán annyit akartam érzékeltetni, hogy bár vannak alapigazságok, működő színek, de a számos apró tényező folyamatos jelenléte miatt nehéz ezeket a szabályokat uniformizálni, sőt, időnként magyarázni és értelmezni is. A színek terén is igaz, hogy a halakkal szemben csatát nyerni lehet, de háborút, azt nem.

„Meghorgászhatatlan” vizek

Ha már sekély részekről esett szó a színek hatása kapcsán, meg kell mondjam, sokszor találkoztam vízparti emberek szájából a következő mondattal:
„Nem lehet ott pergetni, hínár az egész, és víz is alig van benne!”
- Merre is van ez a meghorgászhatatlan víz? – szoktam ilyenkor visszakérdezni…

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Talán a legeredményesebbek a felszíni horgászathoz a méteresnél kisebb átlagmélységű vizek, a hínár pedig kis hazánk halvédelmi szokásait figyelembe véve inkább áldás, mint átok. Természetesen, hínár nélkül sokkal többféle csali elhúzható lenne a víztetőn, de sajnos éppúgy a különféle hálófajták is a vízben.
Kis pergető csapatunk a Szent Grálhoz illő módon keresi ma is ezeket az elhagyatott vizeket, ahol aztán a megfelelő trükk alkalmazásával próbáljuk életre kelteni (általában sikerrel) a hínártól szövevényes felszínt. Hogy pontosan hogyan, arról a későbbiekben lesz szó.

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

A következő részekben újra a kályhától (felszerelés-igény) indulva, kisebb-nagyobb lépésekben (csali típusok és vezetési technikák) eljutunk az egyes halak célzott felszíni horgászatáig (csuka, feketesügér, balin). Közben - reményeim szerint - számos hozzászólás érkezik majd a módszerben járatos Olvasók részéről is, s ezzel talán kerek egésszé tudjuk tenni erről a (minden túlzás nélkül) hihetetlen élményekkel járó horgászstílusról szóló sorozatunkat.

Felszíni kalandozások 1.
Felszíni kalandozások 1.

Végezetül azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulnék minden jóérzésű Olvasóhoz, amit annak idején tőlem is kértek: különösen vigyázzunk azokra a vadregényes vizekre, ahol a természetes állapotok megléte mellett horgászhatunk még vad halakra. Jól gondoljuk meg, hogy kinek és miért mondjuk el ezeknek a valamennyire még érintetlen vizeknek a helyét!
Amennyire lehet, őrizzük meg e – nyugodtan mondhatom – kincseket, nehogy arra a sorsra jussanak, mint a nyílt titokban őrzött Harmincas-csatorna, ahol a hajdan bőséges és tekintélyes méretű feketesügér állománynak mára szinte teljesen nyoma veszett…


Szöveg: Gégény Viktor
Fotók: Prókay István és a szerző


Szólj hozzá:
goreny#1 2009. 09. 06., 22:39bocsi hogy zavarok felszinen jol möködik nekem salmo slider floating amint lehül a viz sinking -re kapasig sem jutotam el 2 év alat mi lehet az oka tudom felszini horgászatot mutat be a cik de mégis hatha van jo ötlet felszerelesem 1.8-as rev.nyeles bot multi orso fonot zsinor előke 0.80 damil vagy co hegesztö drot
vittorio#2 2009. 08. 31., 23:22Turesz,
Az nem én vagyok, hanem Profi barátom, és a helyszín a cikkben is említett, szomorú sorsú Harmincas-csatorna, még a "hőskor" végén.

Locsi,
Én sem szeretem a kicsavart állú sügereket, noha tényleg semmi bajuk nem lesz tőle. De így szerintem is szebb - csak sokkal könnyebben kiugrik a kézből, de víz felett ez is rendben van. A nagyszájú halaidhoz képest pedig én ketteseim csak apróságok! ;)

üdv,

Viktor
locsi#3 2009. 08. 31., 22:20Viktor!
Gratulálok az a cikkedhez!
Tudod,hogy szívem csücske a popperezés.
Különösen örülök,hogy szeretett sügerekről sikerült olyan képeket készíteni,
hogy nincs ketté törve a feje!
Üdv:Locsi
turesz#4 2009. 08. 31., 20:40helo azt szeretném megkérdezni h mi a vízterület neve ahol horgászol alulról a második sorban
sandorfefe#5 2009. 08. 31., 18:59Off
Szia Viktor!

Küldtem neked egy privit!
On

Bocsesz! =))

Mindenkinek üdv!

F.
titanka#6 2009. 08. 31., 09:19Kedves Vittorió!

Nagy örömömre szolgál a felszíni mű-csalis cikksorozat, mert pont ez az a rész, amiben a legnagyobb nehézségekbe ütköztem. Kínomban már kiflicsücskös-poperes „könnyített pályás” módszerekhez folyamodtam, hogy egyáltalán be bírjam gyakorolni balinokon és néha kisebb csukákon a módszert. Na innét nem is sikerült tovább lépni, mert csak sok kudarc következett. A lekövetést sikerül elérnem, a hínáros tetején, látom is a halat, de nem sikerül a hínárosba rákapatni a csukát a walking the dog csalira. Míg ugyan ez nyílt vízen balinra elég jól beválik. Mivel sekély 70-110 cm-es nagyon sok hínárral benőtt vízen horgászom, még úgy sem sikerült megfogni a hínár közül a csukát, hogy gyakorlatilag elegendő 1 méteres pontossággal tudtam a revírjeinek a helyét. A balinok kapcsán, azért más a helyzet, mert sbirolinós technika, ugyanis a tökéletesen hínár kompatíbilis, szinte mindég sikerül „ki hegedülni” a balinokat. Csak megerősíteni tudom a tapasztalatodat, hogy a hínár mellől /alól kirobbanó balinok még bevágás nélkül is megakadnak, ha csak nem magát a sbitolinót támadják meg.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A vicsege a kecsege és a viza keresztezéséből születő hibrid, melyet az 1970-es években tenyésztettek ki a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben.