Cikk oldal
2010-02-15

Harcsapergetés 7.

Eggyel nő a tét…
Ebben a fejezetben a legközismertebb Rapalákat elemezgetjük. Úgy is mondhatnám, azokat, amelyek a legtöbb harcsát fogják. Az ok nagyon egyszerű; a legrégebbi modellek közül valók, így ezek tartják az eladási csúcsot, vagyis a legtöbbet vannak a vízben, a harcsa (és persze más halak) orra előtt. Törvényszerű statisztikai következmény, hogy a legtöbb harcsa is ezeken a csalikon veszt rajta.

Bár e típusok nem a célzott harcsázás műcsalijai, mégis nagyon fogósak tudnak lenni, részben alakjuk, részben mozgásuk miatt. Nézzük őket sorjában:

SSR-kollekció
SSR-kollekció

Shallow Shad Rap 7-8-9

Több megkeresést is kaptam, hogy a „shadokról” mikor írok már. Ezúttal fogok, mivel kihagyhatatlan a sorból, de nem szívesen teszem. Azért nem, mert a leginkább lerágott csont ez a wobbler a Rapala repertoárjában. Annak idején – mint oly sokan – én is Hunyady Attila írásaiból ismertem meg a wobblereket, és bizony, már ott elég részletesen olvashattunk e műcsali akciójáról és eredményességéről. Sőt, azóta már nem tudok olyan ragadozó halat mondani, amit ne fogtam volna vele, és ezzel még sokan így vannak. Az első két wobblerem egyike is egy kishalszínű SSR-7 volt, fogóssága adott is lendületet a pergetéshez, már az első bevetése napján.

Nagyhalas Shallow Shad Rap-ok, 7-8-9 cm
Nagyhalas Shallow Shad Rap-ok, 7-8-9 cm

Van viszont egy érdekes, témába vágó jellemvonása az SSR wobblernek. Mégpedig az, hogy szereti a vizek bajuszos ura. Eleinte csak kevesen gondolták, hogy az SSR-7 és 9 eredményes harcsacsali lesz. De az lett. Mind a húzós dunai kőruganyok végén, mind a tiszai éjszakákon igen szép eredményeket hozott a használóinak. Ez részben veretése, húzási mélysége és kishalszerűsége miatt van. Egy sok évvel ezelőtti írásomban a „leghalszerűbb” jelzővel illettem, és ezt azóta is tartom. Akár egy testesebb, ikrás küsz, egy bodorka vagy egy vörösszárnyú alakjához is hasonlítható az ügyesen megtervezett Shad Rap.

Első Rapalám – ma
Első Rapalám – ma
Harcsa vs. SSR…
Harcsa vs. SSR…

A másik dolog, ami az SSR sikerének kulcsa, a korábban említett húzási mélység. Hasonlóan a Team Esko-hoz, nagyon hosszan tartható a kellő mélységben. A csali merülési mélysége nagyrészt 1.40-1.80 körül van, de gyors betekeréssel (áramló vízben) ettől mélyebbre is behúzható.

A nagyobb méretű shadok közül szinte mindegyik külön életet él. A hetes és a nyolcas – azonos nyelve miatt – még egy kalap alá vehető, azonban a kilences már teljesen más lapra tartozik. A 7-8 centisekről még elhihető a küsz-szerűség, de a 9-es már darabosabb csalihal képzetét kelti, elsősorban teltebb-intenzívebb mozgása miatt. Ugyanakkor mozgásban kismértékben a hetes és a nyolcas is eltér, pedig tényleg csak pár köbcenti térfogatkülönbség van köztük. Az utóbbi annyiban különbözik kistestvérétől, hogy valamivel komótosabban, nagyobb kilengéssel és kisebb frekvenciával mozog.

Kapós halforma
Kapós halforma
Erős horgokkal
Erős horgokkal

Sokaknak természetes, sokaknak talán hihetetlen, hogy ez az „apró” különbség mennyit számít. A kevésbé hívőknek egy érdekes fogási statisztikát leírok az SSR-7 és az SSR-8 „párviadaláról”.
Sok-sok évvel ezelőtt egyazon vízterületen dobáltam a két csalival felváltva, és ügybuzgón még minden fogásomat papírra vetettem, melyből a téli hónapokban nagyon szép, és alig valamire jó statisztikákat készítettem. A legfrekventáltabb hónapot nézve az SSR-7 23.5 kg halat fogott 18 darabban (süllő, harcsa, balin), míg ugyanakkor az SSR-8 18.7 kilogrammot, 6 darabban. Mindkét wobbler fogott 1-1 tízen felüli harcsát, de ha ezt kivonom, az átlagsúly akkor is magáért beszél: az SSR-7-nél 0.64 kg, míg az SSR-8 esetében 1.32 kg volt…

SSR-9-esek
SSR-9-esek
Tizenkettes „kézjegye”
Tizenkettes „kézjegye”

Összegezve: vannak, akik SSR tekintetében a hetes, mások a kilences méretre esküsznek, nekem viszont a nyolcas jött be leginkább. Valójában mind fogós, más-más körülményben és vízsebességnél, noha a harcsaszájhoz a kilences illik leginkább, és ez már bátran szerelhető erősebb horgokkal is.

CDSR wobblereim
CDSR wobblereim
CDSR 7 és 8 cm
CDSR 7 és 8 cm

Countdown Shad Rap 7-8

A CDSR wobblereket ma már csak elvétve kaphatjuk meg különféle börzéken és netes csatornákon, sajnos a Rapala cég leállt a gyártásával. Pedig azokra a helyzetekre, amikor távolságot kell produkálni a harcsához, partról jól jöhetnek. Összesen két harcsát fogtam eddig ezzel a wobblerrel, így bár szórványos a siker, igazán gyors vízben mégis jónak gondolom őket. Két hibáját tudom felróni: használtan is drága (3500 Ft felett), és túlsúlyozottsága miatt csak vékony húsú horgokkal szerelhető, máskülönben lebénul.

Original Floater 11-esek
Original Floater 11-esek

Original Floater 11-13

Egy különösen közkedvelt harcsázó wobbler – főleg dunai körökben – a klasszikus Original Floater 11 és 13 centis modellje, ha maradunk a 20-50 grammos botokhoz való műcsaliknál (ellenkező esetben ide kívánkozna a F-18-as óriás is). E darabok közül égre-földre keresett a régi, finn széria, amelynek jobb mozgást tulajdonítanak a szimpatizánsai. Tegyem hozzá, joggal, hiszen a két wobbler a nyelvben jelentősen eltér: a régi ugyanis homorú terelővel szerelt, így stabilabb, kevésbé kilengős mozgással húzható gyors vízben is.

F11 és F13 – egy nyelven beszélnek
F11 és F13 – egy nyelven beszélnek
Original 13-asok
Original 13-asok

Vibráló mozgása leginkább küszöket utánzó, talán még a 13-as modelleket is annak nézi a harcsa. Ez persze abból is adódik, hogy a felszín közelében jönnek lassú-közepes bevontatásnál, ami teljesen a küszökre jellemző viselkedési forma.

Harcsához elkészítve: F11, F13, H13
Harcsához elkészítve: F11, F13, H13

Husky 13

Nagy legendává vált a szerencsére újra gyártósorra helyezett Husky wobbler, melyet pár éve még aranyárban lehetett csak megszerezni (hallottam tízezer forintos vételárról is).
Az Original formához igazodó, ám attól testesebb, vaskosabb wobblerről van szó, ami ezáltal sokkal jobban dobható és nagyobb rezgést is ad át a külvilág felé. Annak idején már a katalógusadatok tömegre (11 g) vonatkozó adata alapján kitűnt, hogy lényegesen nehezebb, mint az ugyanolyan hosszúságú és profilú Original 13-as (ami csak 7 gramm), így távolabbi dobásokra (pl. homokpadok alsó végén) nálam ideális harcsawobblerré lépett elő.

Az F11 és a Husky nyelve
Az F11 és a Husky nyelve
H13 – F13 a „kifutón”
H13 – F13 a „kifutón”

A Husky felszínközelben tartható, de huzamos bevontatásra íves (az F sorozattól lényegesen nagyobb felületű) nyelvének köszönhetően mélyebbre törekszik, akár két méternél is lentebb, főként, ha nehezebb horgokkal készítettük föl. „Testalkata” lévén elbírja az erősebb horgokat, bár a végére nem célszerű túl nagyot tenni (nekem 4-es, 6-os vált be).
Mind az F11, F13 és H13 esetében is csak két horgot használok harcsázáshoz, a három vezetőszemből a középső mindig üresen marad. Ez sem stabilitási, sem halmegtartási gondot nem okoz, sőt, a két horog lényegesen jobban akad, mint három…

Countdown 9-11

A harcsás sorba kívánkoznak az egyrészes merülő Rapalák közül a Countdown sorozat tagjai. A 9 centis CD húzási ellenállása nem annyira indokolja ide tartozását, de össztömege (8 g) és a várható halak mérete alapján már szívesebben teszem ebbe a „dobozba”, vagy dobom erősebb, harcsára esélyes felszereléssel.

CD-gyűjteményem
CD-gyűjteményem
CD-11 Pearl - ritkaság
CD-11 Pearl - ritkaság

Sajnos a CD wobblerek súlyozásukból adódó mozgáscsökkenésük miatt gyorsabb bevontatásra élednek csak igazán fel, illetve kellően gyors víz nélkül kissé „lomhák”.
Harcsára leginkább akkor használom őket, ha a gyors külső ívet horgászom meg, és a halak várhatóan a fenék közelében, például szórt párhuzam-kövezésen tartózkodnak, de relatíve mélyen, 3-4 méteren. Sajnos, további, komolyabb horogcserét itt is csak a 11 centis változat visel el „visszabeszélés” nélkül.

CD-9 és CD-11
CD-9 és CD-11
CD-9 javaslat harcsára
CD-9 javaslat harcsára

Mielőtt feltenné bárki a kérdést, a Jointed-család úszó és merülő tagjai a következő fejezet elején kerülnek nagyító alá, mint ahogy a mérete alapján még ide kívánkozó 7-9 centis Magnumok is. A Pó korai klasszikusairól, az SR-9 és J-13-ról is ejtünk pár keresetlen szót, sőt, az SR család kisebb tagjai is megmutatják majd magukat. Lassan elérkezünk a „kövér fiúkhoz” is, SFR és FR formában, DT-k, RR-ok, és még számos csemege vár a harcsát látott Rapaláim között. Mindezek után természetesen jönnek egyéb márkák égbe szökött árú darabjai, úgymint az esetleg kevésbé neves, ám mégis figyelemre méltó darabok. A sorozat vége – képletesen – harcsás vízbe fog érni, addig viszont „tökéletes” az idő az egyes wobblerek beszerzésére, és egy jó harcsázó felszerelés összehangolására. Már csak a pénztárcánknak kell elég vastagnak lennie hozzá…

Szöveg és kép: Gégény Viktor

Szólj hozzá:
solyi#1 2010. 02. 24., 20:03Titanka!Ügyes vagy!Örülök,amikor valaki nem csak azért hordja a fejét,hogy sapkát tegyen rá!Megfontolom.
Devilpicker#2 2010. 02. 22., 21:38Köszönöm. Írtam egy privátot.
titanka#3 2010. 02. 21., 12:26Kedves DevilPicker!

A harcsák villamos tér érzékenysége már régóta foglalkoztat. Régebben akváriumi körülmények között tartottam többféle harcsafajt, valamint kis méretű csíkhalakat együtt. A csíkhalak a kis szemű sóder aljzatba befúrták magukat és naphosszat ott lapultak. Az akvárium tisztításakor egyre kevesebb került elő, mivel egyre jobban megfogyatkoztak. Nem értettem a dolgot, hova tűnnek ezek a halak. Egyszer lekapcsolt lámpa mellett véletlenül észrevettem, hogy a harcsa a teljesen eltemetett csíkhalat kikapja az aljzatból. Ilyenkor a harcsa a bajusz szálait széttartva úszkált, majd célirányosan támadott. Sehogy sem értettem hogy találhatta meg a prédát, hiszen az nem mozgott....

Sok évvel később megnéztem a „Koós Ferenc: Harcsázás Rejtelmei 1., 2., 3., 4.” DVD-sorozatot, és ott találtam egy érdekes részt. A szerző hosszan ecseteli, hogy a harcsák valamiért nagyon szeretik a víz felett átívelő nagyfeszültségű távvezetéke környezetét, továbbá nyári zivatarok előtt, amikor a légköri feszültség /és így az elektrosztatikus térerősség/ jelentősen megnő a kapókedve. Saját megfigyeléseimből pedig észrevettem, hogy a nagyobb fém tárgyak környezetét is szeretik.

Arra gondoltam, hogy a harcsa nyilván valahogy érzékelni bírja a villamos térerősség változásait. A természet többnyire okkal szelektálja az állatokat – és így a harcsafajokat is- olyan irányokba, hogy a genetikai változások hatására az egyed jobban megtalálja az élet feltételeit. Logikusnak tűnt, hogy a harcsa villamos terekkel szembeni érzékenysége valami módon a táplálkozással is kapcsolatba lehet. A wobbler átalakítós kísérlet, amit az előzőekben leírtam is erre irányult és ezt próbálta igazolni.

Közben utána néztem a szakirodalomba a harcsák villamos térerősség érzékenység témájának, és meglepő dolgokat sikerült találnom.

Az alábbi cikk (1.) és (2.) tartalmazza a harcsa villamos tér érzékelő rendszerét, és feltárja a bajusz és a szinapszisok kapcsolatát. Kiderült ugyan is, hogy a harcsa széles fejrésze és a bajuszrész mintegy antennaként funkcionál. Ráadásul a bajusz orientációjával a harcsa kereső üzemmódban villamosan is képes lokalizálni a prédahal helyzetét. A cikkek alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a harcsa bajusz része, meglehetősen sokoldalú szerve. A cikkekben a villamos érzékelési szervének teljesítőképessége (bajusszal együtt) meglehetősen távoli halmozgás villamos behatárolására is alkalmas, mert a halak izomkisülése mintegy 100 méter távolságból is, a detektálhatósági határon belül van. Az anyagokból világosan kiderül, hogy a harcsa a megnövekvő külső statikus villamos tér hatására kontrasztosabban és biztosabban érzékel ezen villamos érzékelő szervével, így a kapókedvének megnövekedése is jól magyarázható ezzel (3.). Ezt akváriumi körülmények között kísérleti módszerekkel is igazolták. Persze természetesen az oldalvonalával is érzékel, de úgy tűnik, hogy az valamivel a villamos érzékelési távolság alatt marad. Ráadásul – mint az más kutatási adatokból is kiderült- képalkotási határa a rablóhal méretének 2-3 szorosánál van. Ez egybe vág a pergető horgászok bokros részekben tapasztalt reagálási határával. Itt ugyan is relatíve pontos dobásokkal kell dolgozni.

Nyilvánvaló, hogy a kulcsinger elméleteknek eleget tevő wobbler mozgatási módszereken túl létezik harcsa esetében egy további, nagy hatótávolságú villamos érzékelési rendszer, mely wobbler kialakítások/ fejlesztések tekintetében ígéretes irányokat jelent.


A két utolsó cikket (4.), (5.) azért tettem fel ide mert a témában tágabb kitekintésre is lehetőséget ad.

1.)
Neuroscience Vol. 27, No. 3, pp. 1049-1053, 1988
Printed in Great Britain

Pergamon Press plc
IBRO
DENERVATION REVEALS TWO COMPONENTS OF
NEUROTRANSMISSION IN ELECTRORECEPTOR
SYNAPSES
R. C. PETERS,* E. L. GROEN, M. M. VAN DER SLUIS, P. F. M. TEUNIS and K. A. WILHELM
Laboratory of Comparative Physiology, University of Utrecht, Jan

2.)
Fish Physiology and Biochemistry 21: 81–88, 1999.
© 1999 Kluwer Academic Publishers. Printed in the Netherlands.81

Catfish electroreceptor organ functioning during five days exposure to
different calcium environments
R. C. Peters1 and R. H. S. Westerink2
1Comparative Physiology, Utrecht University, Padualaan 8, 3584 CH Utrecht, The Netherlands (Fax:
+31.30.2542219, E-mail: R.C.Peters@bio.uu.nl); 2Research Institute of Toxicology (RITOX), Utrecht University,
Yalelaan 2, 3508 TD Utrecht, The Netherlands (Fax: + 31.30.2535077, E-mail: R.Westerink@ritox.vet.uu.nl)

3.)
Catfish with distaste for preservatives
Lonneke B.M. Eeuwes, Robert C. Peters, Franklin Bretschneider and Wim J.G. Loos
Utrecht University, Comparative Physiology - Functional Neurobiology, Padualaan 8, 3584 CH Utrecht, The Netherlands
Corresponding author : R.C. Peters, e-mail : R.C.Peters@bio.uu.nl

4.)
A Comment on the Sensitivity of Fish to Low Electric Fields
Donatella Petracchi* and Giovanni Cercignani#
*Istituto di Biofisica del CNR, Via S. Lorenzo, 26 Pisa, Italy and #Dipartimento di Fisiologia e Biochimica, Via S. Maria, 55 Pisa, Italy

5.)
Behavior of Animals with Passive,
Low-Frequency Electrosensory
Systems
Lon A. Wilkens and Michael H. Hofmann
titanka#4 2010. 02. 21., 10:18Kedves Hari18!
A mű-csali fejlesztés is részben ráérzésre, részben tudományos alapon folyik. Olvass utánna a szakirodalomban, és rájössz, hogy számos halbiológiai kutatóitézet -szerződéses keretek közütt- végez kutatásokat a SALMO és a RAPALA stb. cégeknek. Néha a tanulmányokból születő cikkek is publikálásra kerülnek, és akkor nem gyözök csodálkozni...
Nem kell ettől megijedni, hogy a vezető kutatóknak sem esik le az aranygyűrű az újjukról, hogy biológiai alkalmazott kutatást csináljanak a műcsali gyártók számára. Az, hogy ennyire komolyan foglalkozom ezekkel a dolgokkal, azért van mert nagyon olcsó műanyag wobblerekkel pecázom. Ilyesmit a MAXON nem igazán forgalmaz már, pedig régebben olyan jó cucccaik volta, csak nem fért bele az üzletpolitikájukba, mint ahogy azt a MAXONBAN dolgozó eladó hosszan kifejtette. Ahoz, hogy a RAPALA-val pecázó szakikat útol birjam érni fogásokkal sokkal jobban kell érteni a történéseket a vízben. Itt Szigetszentmiklóson a parton a legjobb wobbleresek milliós nagyságrendű pénzeket tesznek a RAPALA, Nils MASTER stb. műcsalikba. Komoly elméleti tudással és halbiológiai ismeretekkel kiegészítve, ez bizony lekörözhető.
Különben ezért szeretem ennyire Vittorió cikkeit, mert felvetéseinek utánna nézve/ kiegészítve és horgászataimba beépítve azokat sok halat sikerül fogni.
hari18#5 2010. 02. 21., 09:38Titanka te túl bonyolitod az egész horgászatot!!!!
titanka#6 2010. 02. 20., 22:47Kedves Devilpicker!

A harcsa villamos tér témához keresés eredményes volt, mind az érzékenység mind a hal viselkedési (orientációs) vizsgálatok tekintetében. Úgy tűnik valaki vette a fáradságot és mélységében kikutatta a témát.
Hosszabb és árnyaltabb választ készítek a témában...
hari18#7 2010. 02. 20., 21:38SSR5-ről leveszed a hasi horgot, meghúzás után elengeded, felúszáskor bebilleg. Gyilkos a harikra na meg minden ragadozóra. Persze sajnos nem mindegyik SSR5 működik igy.
a fent említet dolog SSR7és SSR 9 is működik?
a másik kérdésem a woblerek vezetéséről szeretnék tanácsot kérni
idáig mindig egyenletesen vezettem a woblereket de tanácsolták hogy néha ne tekerjem az orsót és csak huzzak bele egyet
te hogy tanácsolod?
előre is köszönöm segítségedet
Devilpicker#8 2010. 02. 20., 20:48Üdv titanka!

Érdekes az elméleted, filózom rajta napok óta. :))
Lehet benne valami, de, hogy a csali fő vonzerejét a halak számára ez határozná meg, azt kétlem.

Nem túl kicsi ez a töltés ahhoz hogy be lehessen "fogni"?
Ott van erre az oldalvonal-szerv, nem?
Nem kötekedni akarok, csak tényleg érdekelne, ha már felhoztad. Ha van egy kis időd a fizikai elméletetet kifejthetnéd bővebben is. Illetve hogy a harcsa hogyan is érzékeli ezt pontosan. Vagy valami linket adhatnál ahol lehet informálódni ezzel kapcsolatban.
Üdv.: dp
titanka#9 2010. 02. 20., 20:29Különben van egy olyan sejtésem, hogy a fém kanalas/ spineres villantós technika sem véletlenül alakult ki. Komolyabb villantós cégek pl. MEPS említi is az ismertetőiben...
titanka#10 2010. 02. 20., 20:26Kedves Solyi!

A balsafa kivitelűek már eleve úgy készülnek, hogy van benne alufólia. Most it mesélhetnék hosszan az elektrosztatikus terek tangenciális komponensének zérussá válásáról fém felületek mentén veszteséges közegben, de azt hiszem ez egyikünket sem igazán gyözné meg. Megpróbálom üsszegyüjteni ide a vonatkozó szakirodalmat, aztán aki akarja kipróbálja. Sokszor az okosságok véletlenül születnek, aztán ki tudja mi lessz belőle...
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
Mivel a halak szájában nyelv helyett csak egy nyelvcsonk található, csak nagyon kevés ízlelőbimbó helyezkedik el. Ezzel szemben bizonyos halfajoknál az ízek észlelésére a bajuszszálakon található számos receptor felel. Ilyen például a ponty is, melynek bajuszszálai mellett a hasán is találhatók ízlelőbimbók. A legtöbb hal így a ponty is, különbséget tud tenni a sós, édes, savanyú és keserű ízek között.