A sorozat ötödik részében beszéltünk arról, hogy a bőségesen fellelhető táplálék, még ha kisméretű is, felkeltheti a harcsa érdeklődését. Ilyen esetekben eredményesek lehetnek a kisebb wobblerek. De mi a helyzet a „nagy csali - nagy hal” elmélettel?
Természetesen a harcsa sem a maga ellensége, ha könnyen juthat táplálékhoz, ki is használja a lehetőséget. Az is igaz, hogy a harcsa szája és torka nagy falat bekebelezésére is alkalmas, és a bajuszos nem is riad vissza attól, hogy méretéhez képest nagy halakra is rátámadjon. Az interneten sokfelé található kép olyan harcsáról, ami magához képest nagy táplálékot próbált lenyelni, de ez végül a vesztét okozta.

Fogós FR-5-ök

Ugyanakkor, sejtésem szerint a nagyobb halakon található harapásnyomokat nem csak az étvágy, hanem az agresszió is magyarázza. Az viszont megint nem kérdés, hogy egy 70-80 kilós harcsa gond nélkül táplálkozhat 1-2 kilós pontyokkal. A megoldás a természet azon törvényszerűségében rejlik, hogy a ragadozónak a legkönnyebben elérhető, legnagyobb mennyiségű táplálékot kell előnyben részesítenie, a hatékony energiagazdálkodás függvényében. Ezek a törvények az ember számára néha – hangsúlyozom: látszólag – értelmetlen vagy indokolatlan magatartásformákat mutatnak még a halak világában is, de abban biztosak lehetünk, hogy az élőlények legtöbbször pontosan tudják, mit, miért csinálnak.

Csak teherbírás gond van…

Ígéretes az RFR-5

A táplálékhal mérete és a harcsa által érzékelt képe ily módon pozitív irányban is befolyásolja az alkalmazott műcsali-méretet. Lassan, de biztosan eljutottunk a „kövér” és nagy műcsalikig (ez esetben wobblerekig), melyek első, jeles képviselőjeként nézzük a klasszikus és nevében is beszédes Fat Rap modellt.

Fat Rap 5-7

Közkedvelt és bevált harcsázó wobblerről van szó, melyet igazából a nagy harcsák sem tudnak „bántani”, legalábbis egykönnyen komoly kárt nem okoznak benne. A balsa test végig kellően masszív, és a horogtartó karikák is stabilan állnak az FR-ekben. Mindkét modell (5 és 7 centis) aktív mozgással bír, testméretéhez képest sok vizet mozgat, egyetlen harcsa számára sem tud észrevétlen maradni. Hazai viszonylatban az FR-5-ös darabot sokkal jobbnak érzem, elsősorban 2-10 kg közötti harcsákra, akár kifolyókban, akár medertöréseken horgászva. Sok szép halat köszönhetek már ennek a wobblernek.

Sokat látott…

FR-7, klasszikus színekben

Nagyobb dobástávja és mélyebb merülési zónája révén a hetes verzió is nagy aduász, a meghorgászott terület és a valószínűsíthető táplálékhalak alapján szoktam e vaskosabb típus mellett dönteni. Mindkét méretről állítják egyes használói, hogy fenékközelben járatva a harcsákban a rák úszásához hasonló képzetet kelt az intenzív mozgás. Én ebben nem teljesen hiszek, de tény, hogy Fat Rapokkal a legtöbb harcsámat az aljzathoz közel fogtam. Nem túl diszkrét csobbanásuk és gyorsabb vizet „kedvelő” voltuk miatt nem használom csónakból partdobásra, viszont a vízközt és a töréseken keresgélő harcsára jó műcsalinak tartom.
Utódja, a GFR-7, műanyag testű, csörgős módosítása az FR-nek, szintén eredményes harcsacsali lehet, bár nekem még halat nem adott (nem is voltam túl kitartó vele).

Shallow Fat Rap 5-7

Az előző modell már nem gyártott, mégis nagy népszerűségnek örvendő társa az SFR, mely a harcsa parti pergetésében nagyon előkelő helyen szerepelt, még évekkel ezelőtt. Valóban, a Shallow Fat az egyik legjobb távdobó wobbler volt, sőt, e tulajdonsága mellett a víz felső harminc centijében lehetett húzni, vagy még ettől is magasabban. Igazából a varázsa ennyiben áll, meg abban, hogy már nem kapható, ill. főként külföldről szerezhető be. Szerkezete csak a nyelvben tér el mélyretörő testvérétől, ezért szintén egy harcsabiztos, masszív darabról beszélhetünk.

Ritka az SFR-5

Régi, átfestett G szín (alul)

Sajnos, beszerzési ára (főként a hetesnek) a csillagokba szökött, eredményességéhez képest kissé már irreális módon. Ennek ellenére célszerű, ha legalább egy hetessel rendelkezünk. A homokpadok alsó vizének eredményes, parti műcsalija, de egérúszáskor is hasznos, bár ez utóbbira már vannak eredményesebb típusok.

Kutyarágta SFR-7 az E-bay-ről, javításra vár

Down Deep Rattlin’ Fat Rap 5-7

A legrégebbi igazán mélyretörő család a DRFR wobblereké. Hatalmas, kanálszerűen végződő nyelvük igencsak képes belekapaszkodni a vízbe, ezáltal komoly mélységekbe, 5-8 méterre is leküldhetők. A harcsára idejekorán wobblerrel horgászók kedvelt műcsalija volt, de mint a legtöbb modellt, ezt sem forgalmazták örökké. Aztán végre (ha jól tudom, 2008-tól) újra gyártósorra helyezték őket. Reneszánsza viszont már nem olyan lendületes, ami valószínűleg a harcsázás technikájának megváltozásában keresendő (manapság a legtöbben Pó mintára „partot dobnak”, ha csónakos horgászatról van szó).  A másik „baja” ennek a műcsalinak éppen előnyéből adódik; nincs az a radarszemű horgász, aki előbb-utóbb ne tenné akadóba. Márpedig 6-7 méter mélyről nem könnyen szabadítható egy wobbler…

Harcsára beállítva

Saját részről nagyon kedvelem a DRFR-t, ha egészen mélyen kell (akár állóvizek) fenékzónáját végig kopogtatni. Ezt a csalit csörgése (talán két nagyobb fémgolyó) miatt inkább érzem attraktor csalinak, tehát olyannak, ami kíváncsiságot, agressziót vált ki a fekvő harcsából. Ezért is tartom a DRFR-t nagyon jó nappali wobblernek, természetesen, ha eléri az aljzatot…

DRFR-5 kollekcióm

Létezik a DRFR-ből egy 5 centis változat is, amit csak kevesen ismernek, és csupán 1-2 éven át létezett a Rapala kínálatában. Itthon nem találkoztam vele, de az internetről sikerült hozzájutnom. Előnye, hogy nagyon meredeken indul a mélybe, így kis túlzással szinte függőlegesen horgászható meg vele a parti törés. Elég könnyű a partdobálós technikához, a nyelvét viszont célszerű összekötni a középső horogtartó szemmel, mert nagyobb erőhatásra letörhet (főként fárasztáskor, felfelé emelve a halat).

Kanálnyelvű DRFR-ek

Hasznos a megerősítés

Dives-to (Dives-to Sure Set)

Viszonylag új keletű, mégis fogós műcsali-család a DT széria (2009-től DTSS). Talán legfogósabb darabjai a mélyre futó 10 és 16 jelű darabok, ahol a számok az adott wobbler lábban (1 láb = 30,5 cm) megadott merülési mélységéről tájékoztatnak (erre utal a wobbler neve is: „dives to …”). Hatalmas előnye a műcsalinak a balsa test ellenére meglévő, belső csörgő, szelíden kotyogó golyókkal. A szűk mozgásterű, relatíve nagy fémgolyóktól származó hangját a balsa köpeny sajátosan tompítja, így a műanyag csörgős wobblerek mellett egyedi, diszkrét hangzással bír.

DT-16, harcsás horgokkal

DT-4, szintén harcsára

Elengedhetetlen harcsás darab, érdemes egy sorozatot tartani belőle a dobozunkban. A már említett mélységjárók (-10, -16) mellett figyelemre méltó a szinte felszín alatt húzható DTSS-4 és DTSS-6 típus is, hiszen a DT test még a legkisebb méretben is elbír egy 3X-es harcsázó horgot (a Sure Set horog nagyon jól akad, de nem harcsára tervezett, kötelező cserélni!). Az új DTSS széria kiegészült néhány köztes mérettel, így valóban a teljes vízoszlop átfésülhető vele, egészen a 20 lábnyi mélységi zónáig, ami 6 métert takar.

Különböző nyelvek (DT-10, -6, -4)

A DT és amerikai rokona

A DT akcióját tekintve forradalmi újítás volt a Rapalánál. Véleményem szerint kicsit az amerikai piaci igény szülte; az addig nem szokványos, flat-típusú, oldalról lapítottabb, mégis testes crankbait-forma úttörőjeként debütált. Veretése is egyedi emiatt, elődei közül leginkább talán a Risto Rapra hajaz. Leginkább azért kedvelem, mert a különböző mélységi zónák szépen meghorgászhatók velük, ha van egy sorozatunk (-4, -6, -10, -14, -16, -20). Nagy előnye, hogy a különböző méretek 4 láb különbséggel pásztáznak a mélyben, vagyis bő méterrel lépkedhetünk lefelé az egyre nagyobb verziószámú Dives-to csalik cseréjének köszönhetően. Sajátossága, hogy bizonyos merülési zónákhoz méretben is nagyobb nyelv és wobblertest társul, de tapasztalatom szerint ez nem okoz különösebb gondot a bajuszosoknak. Vízközt táplálkozó, „dévérező” harcsára, kereső pergetésre kiváló műcsalik.

Dives-to sor (4-6-10-16)

Dives-to FAT és FLAT

Nem horgásztam még számottevően harcsára ezekkel a típusokkal, de túl ígéretes darabok ahhoz, hogy kihagyjam őket a harcsás repertoárból. Nagyon biztató a DTFAT 01 és 03 merülési mélységű (30 és 90 cm) darabja, ami „fat” volta és speciális nyelve miatt húzás közben oldalra ki-kibillegve, szinte imbolyogva jön, miközben intenzív hullámkeltést ad. Különlegessége, hogy a 01 jelű „termetre” vaskosabb és kicsivel nagyobb, mint a 03-as, viszont ütemes bevontatásnál is a felszín közelében marad. Igen jól dobható, felszíni harcsákhoz, egérúszáshoz véleményem szerint kiváló műcsali lesz.

Jól megválasztott horgok – nem akadnak össze

Meredek, négyzetes nyelv az intenzív mozgáshoz

Hasonlóan érdekes – főként jellegében más típusú veretése miatt – a DTF (Dives-to Flat). Nem olyan széles a merülési zónája, mint a klasszikus DT-nek, de 90, 210 és 270 centin is felkínálható. Ez utóbbi (09-es) méretben valamivel testesebb, 7 helyett 8 centis hosszal bír. Mindkét típus ígéretes harcsacsali, testes halképet ad a víz alatt, jó eredményeket várok tőlük a jövőben.

Sokat várok tőle…

A következő részben már valóban végére érünk a harcsás Rapaláknak, zárszóként vázlatosan végig futjuk az újabb és legújabb kínálatot, majd más márkák legendás harcsawobblereinek a nyomába eredünk…

Szólj hozzá:

Mehet