Korábban említettem, hogy arra alkalmas pillanatban, az eddig nem tárgyalt halakról szóló résszel folytatom a Könnyűpergetés cikksorozatot. A most aktuálissá vált helyzet (vízeresztés a Tisza-tavon és az egyébként is hűvösre fordult idő) indokolja, hogy beszéljük az egyik leghálásabb könnyűpergető halról, a csapó sügérről.

Nem csak jó sporthal, de szép is

A sügér habitusa

Egy régebbi írásomban már bemutattam az egyik kedvelt, kereső pergető technikámat sügérre, most viszont azokról az általános esetekről szólnék, amelyekkel a hazai vizeken legtöbbször szembekerülünk. Persze, tudok olyan bányatavakról, elhagyatott vizekről, ahol előfordulnak kapitális sügérek, de ezeken a vizeken is csak ritkán, egy-egy rekordméretű hallal találkozhatunk.

Zsilipeknél gyakori

Körforgóval könnyű…

Ennek az oka nem csak a túlzott horgászatban vagy halrablásban keresendő. A sügér termete folytán maga is táplálékhal, és sajnos sosem lép ki a veszélyeztetett méretből. Kedveli a csuka, a süllő és a harcsa is, így hiába éri el akár az 1-2 kilogrammot, a víz minden rétegében ragadozójára talál. Egy kapitális sügér veszte bármelyik, előbb említett ragadozó 10 kg körüli példánya lehet. Másrészről maga a sügér is „keresi a bajt”, nem veti meg az ikrát és az ivadékot, agresszív és nem igazán félős élőlény, lévén tüskéi vannak. Sajnos, ez láthatóan nem sok pluszt jelent számára, sem a nagyragadozókkal, sem fajtársaival szemben. Merthogy, mindennek a tetejébe még erősen kannibál hajlamú is.

Kannibál hajlam

Csukázás közben

Habitusa a pergetésben hasznunkra válik, számos műcsali alapoz a sügér fentebb említett tulajdonságaira. Amellett, hogy agresszív táplálékszerzése miatt nagy műcsalikon is rendre rajtaveszt, pergetésének optimális területe mégis az ultralight kategóriába sorolható. Arról már nem is beszélve, hogy éppen így élményszerű a megfogása, sokkal inkább, mint amikor a kemény csukázóra akadva egyszerűen kikurblizzuk…

Agresszív...

...és mohó

A hazai sügérállományhoz épp ezért túl könnyű felszerelés nincs. Bár eddig nem tehettem meg, hogy külön sügérre is vegyek horgászbotot, régóta tervezem egy Diaflash ULS összeállítását, kifejezetten mini plasztikcsalis sügér- és vörösszárnyú keszeg horgászatra. Mindennek ellenére a sügér méretéhez képest igen jó harcos, erőteljes és gyors kirohanásokra képes, főként az első pillanatokban. A spiccbottal keszegező horgászok tapasztalhatják, amikor egy sügér vegyül a fogás közé, egy azonos súlyú keszeg erejének többszörösét képes kifejteni. Pergetése finom szerelékkel ezért is különösen élményszerű.

Támolygóra is

Kedveli a pirosat

Élőhelyei, tápláléka

Bár az állóvízben kitűnően érzi magát, lassú áramlású csatornákban is (talán épp viszonylag magas oxigénigénye miatt) szép populációt tud létrehozni. Előnyben részesíti a tiszta vizet (pl. bányatavakat), mivel táplálékszerzése során nagyban hagyatkozik a látására. Az igazán gyors részeket kerüli, sebes folyású vizekben is leginkább a visszaforgós, megcsendesedett részeken áll meg.

Bedőlt fák lakója

Szinte köztudott, hogy kedveli az akadókat, hínáros részeket, ami magától értetődő, mivel túlélése érdekében egész életében rejtőzködnie kell. Biztosak lehetünk benne, hogy egy bedőlt, sűrű ágrendszerű fa környékén (netán épp a közepében) találunk sügért, pontosabban sügérrajt. Ahol nincsenek fás-gallyas akadók, rendszerint különféle tereptárgyak köré csoportosul.

Lassú, sügéres csatorna

Szép halak a Keletiből

A túléléshez kapcsolódik azon szokása is, hogy csapatban vadászva keresi táplálékát, így előfordul, hogy a nyílt vízen találjuk, rendszerint a kishalrajok környékén, illetve azok alatt. A sügércsapat ilyenkor nincs semmi fix ponthoz kötve, de ennek ellenére is egyben marad. Ha a táplálékul szolgáló ivadékraj elindul, a sügér is velük mozdul.

Sügér lakta hínárszegély

Felszínivel fogva

Bár ez a csíkos szépség főként halevő kisragadozó, igazából minden élő apróságot megeszik. Találkoztam már békafalóval, de a legkülönösebb gyomortartalom három darab, hatcentis szitakötőlárva volt. Bármilyen mozgó aprósággal kapásra bírható, noha leginkább kishalat utánzó apró wobblerekkel, villantókkal horgászhatunk rá eredményesen.

Felszerelés

Csak abban az esetben válasszunk 7-30 vagy 15-40 grammos erősségű botot, ha mély vízen és nagyobb, öreg sügérekre szeretnénk próbálkozni. Ha viszont egy általános sügérpergetőt szeretnénk összerakni a jellemzően tenyeres mérethez, nyugodtan gondolkodjunk UL kategóriában, 5-20 g vagy még ennél is kisebb dobósúlyú botban. Hosszban teljesen fölösleges 2.40 m fölé menni, gyakorlatilag semmi sem indokolja ezt. Annál inkább a rövid botot, itt akár 1.50 m körüli méret is szóba jöhet.

A dobástáv jellemzően nem kerül 20 méter fölé, így a nagyon rövid bot is megfelelő, illetve az egészen kisméretű orsók (750) is – már aki szereti az efféléket. Én csak a bothoz jobban illő volta miatt választanék a 750-1500 méretezésből, inkább a 2000-ek híve vagyok a damil kisebb gyűrődésének okán.

Mérges póz

Szándékosan írtam damilt, mert ennél a halnál tényleg semmi nem indokolja a fonott zsinórt. Egyrészt nagyon jó a sügér látása, így a csali előtt mindenképpen monofilnak (vagy még inkább fluorokarbonnak) kell lennie. Lehet házasítani a fonottal, de fölösleges, mivel a kis távolságból érkező kapások tökéletesen észlelhetők egy finom bottal és monoval is. A damil vastagsága több dologtól is függ. Tekintettel kell lenni az esetleg beugró nagyobb halakra; nem etikus csukába, süllőbe rendre tépni a műcsalit, még ha az „csak” twister is. Teljesen tiszta terepen 0.12-0.14 mm, általánosan 0.16-0.18, akadók mellett 0.20 mm is indokolt lehet, még akkor is, ha csak sügérre számíthatunk.

Nagyobb Hornet-re

Őszi apróság

Itt említeném meg, hogy drótelőkével sügérezni elég szerencsétlen dolog, de olykor muszáj. Ez nyilván azért van, mert a csuka sokszor rááll a sügérrajra, és tápláléknak nézheti a sügérnek szánt apró műcsalit (főként, ha elsősorban nem a sügérek, hanem épp az apróhalak miatt tartózkodik a közelben). Talán – hangsúlyozom: talán – elegendő a finom bothoz és a gyenge fékerőhöz, ha csak harapásbiztos monofil előkét használunk, de jobban tesszük, ha a legvékonyabb drótelőkéből kötünk legalább egy arasznyit.

Műcsalik

A műcsalik kiválasztásánál a korábban említett, sügérre specifikusan jellemző jegyeket érdemes figyelembe venni. Minden ritmikus műcsali-mozgás (körforgó kanál, twisterfarok) hat a sügér kíváncsiságára és agresszióvitására, így ez a két műcsali-típus alapnak tekinthető. A wobblerek intenzív remegése, illetve csörgése is hasonló figyelemfelkeltő a sügér számára, az ilyen műcsali eredményes is a gyakorlatban.

Glass Shad-dal

Színek tekintetében jó kulcsinger a P, vagyis a sügérminta, de köztudottan fogós az élénk-, szinte vérpiros szín, és a narancsvörös is. Ennél a halnál szintén nagy jelentőségét látom a szemnek, illetve az élethű rajzolatnak (pl. pikkelyminta). Teljesen tiszta vízben inkább a szolidabb megjelenésű, nem túl fényes csalik lehetnek nyerők, kivéve talán az egészen pici körforgókat, amelyek majdnem mindig becsapják ezt a kis ragadozót.

Az RMS mindent megfog?

Yo-Zuri-val elcsípve

A másik előnye a körforgóknak (és persze a wobblereknek is) a gumicsalikkal szemben, hogy leghátul található rajtuk a horog. Ez azért fontos, mert a sügér szinte mindig hátulról kapja be a csalit. Sokszor, ha igazán étvágyánál van, ráfut, és mélyre veszi, de legtöbbször csak hátulról csipegeti-harapdálja, ezért sok gumicsalira az üres kapás.

Még anno, amikor pergető versenyeken számottevő szerepe volt a sügérnek, egészen pici twisterekkel horgásztunk rájuk, ami mögé fél centire egy vékony rézdróttal apró, 14-es méretű hármashorgot rögzítettünk. Ezzel a tuninggal szinte minden kapás megfogható volt, a vékony rézdrót pedig épp elbírta az apróságokat.

Verseny-„okosságok”

Plasztikok sügérre

Twisterekből egyébként a legkisebb méretektől egészen a háromcentis, még szintén apró csalikig érdemes próbálkozni, amihez a legnagyobb probléma a sorozat negyedik részében már említett, kisméretű jigfej beszerzése.

A plasztikcsalik főként közepes és mélyebb vizekben működnek hatékonyan, viszont ahol csak lehet, leginkább wobblerrel ill. kisméretű támolygóval pergetek sügérre. A körömvillantókról már esett szó a sorozatban, így inkább konkrét, számomra fogós wobblereket ajánlanék az alábbiakban.

Mohó twister-evő

Rögtön elsőként a Rapala CD-3-t mondanám, mint az egyik, ivadékhalra leginkább hasonlító műcsalit. Ebből a klasszikus S és G színek jöttek be, igaz, az ígéretes újabbakat még nem próbáltam elégszer ahhoz, hogy biztosat merjek mondani. A másik igen jó és nagyobb mélységeket is átpásztázó csali a Mini Fat Rap, ez már P színben vált be leginkább, de az RCW is hatásosnak bizonyult. Fogósak a Salmo 2-3 centis Hornetjei kishal és sügér színben, ill. a Yo-Zuri Hardcore Shad-je, viszonylag nagy mérete ellenére.

SSR-5 RFSH-ra

Storm Minnow Stick-kel

2009 őszi szezonjának sikercsalija – legalábbis nálam – mégis a Storm négycentis Minnow Stick-je, Naturistic Perch mintázattal (360-as színkód). Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez kicsit fedett, opálos vízben működött a legjobban, szűk egyméteres mélységig.

Fontos apróságok

A sügérpeca néhány részletére érdemes még kitérni, nevezetesen, hogy a sügér nagyon mohó tud lenni alkalmanként. Túl mélyre nyelheti a csalit, ami a pusztulásához vezet, ezért nyugodtan nyomjuk le a hármashorgok szakállát, vagy cseréljünk egyágú horogra. Ha mégis mélyre vette műcsalinkat, nagyon körültekintően szabadítsuk (lehetőleg erre rendszeresítsünk egy hosszú és hegyes végű fogót), mert a sügér – a süllőhöz hasonlóan – nem igazán bírja a „műtéteket”.

Műtőfogó és előkék

Védett horogra

A wobblerek bevontatásakor többször állítsuk meg a csalit, és ne vágjunk be az első kis ütésre. Van, hogy csak a negyedik-ötödik megállításra „gőzöl be” annyira a támadó, hogy megragadjon a horgunkon. A másik fontos dolog, hogy a sügérnek tulajdonképpen nem is kell bevágni, mert azzal le is szakadhat a horogról (sokszor csak nagyon vékonyan akad meg). Szinte elég az ütemes bevontatás-megállítás-újraindítás, mindeközben a sügér egyszer csak „magától” odaragad.

Ultralight bottal igazi élmény

Mind a bevágás, mind a horgászat stílusa teljesen más, ha nagyon mély bányatavakon, lehetőség szerint nagyobb testű, magányosan vagy kisebb egyedszámmal álló csapó sügérekre horgászunk. Ide erősebb bot, és majdhogynem a süllőzéshez megszokott csaliarzenál dukál, azonban ez már egy másfajta peca, közel sem a könnyűpergetés területe.

Szólj hozzá:

Mehet