Cikk oldal
2008-09-24
Milyen címet is adhatnék az írásnak? Mindig nagy dilemma. Figyelemfelkeltő legyen, címében hordozza az írás lényegi elemeit, stb.Anno és most
1985 kontra 2008
Jelen soraim témájául egy koros és egy idei évi pergető kombó tesztelését választottam. Nem is igazán teszt, hanem egyfajta összehasonlítás, milyen lehetett anno és milyen most? Legyen ez inkább egy élménybeszámoló, melyen a szerzett tapasztalatokat szeretném leírni.
Szóval 1985 kontra 2008. Sikerült nemrég beszereznem egy olyan pergető botot, melyet a Shimano 1985-ben dobott piacra Amerikában. Pár hete bukkantam rá egy árverésen. Ha lehet hinni a (volt) tulajdonosnak, akkor még nem volt használatban, és ez idáig több mint 20 évet dekkolt egy fészerben. A kedves bácsika küldött néhány fotót a botról melyek szerint állapota hibátlan, sőt még a gyári fólia is a nyélen pihent. Csak reméltem, hogy a fotók ténylegesen a valóságot tükrözik, és nem 20 évvel ezelőtt készültek.
Várakozásom közel 3 hétig tartott. Tegnap délután aztán a postás bá másfeles (ez most méterben értendő) karton pakkal a kezében becsengetett hozzám. Szokásához híven, kétszer.
Rövid, kölcsönös üdvözlégy után:- Mi van benne főnök? – kérdezte.
- Miért kérdezi? - (nem értettem miért ilyen érdeklődő)
- Olyan könnyű mintha csak egy üres doboz volna – vigyorgott szakálla alatt.
Villámcsapásként ért a válasza! Vajon tényleg ilyen könnyű a pálca vagy útközben megtetszett a doboz tartalma valakinek?
Pár pillanat alatt kibontottam a csomagot, és megnyugvásként konstatáltam, az árú a csomagolás alján feküdt. A következő egy órát annak szenteltem, hogy tüzetesen átvizsgáltam a botot, felületi sérüléseket kerestem. Lelkem végérvényesen megnyugodott, a közel 12. 000 km-es utat, tökéletes állapotban vészelte át. A halszagtól mentes markolat fóliája is igen jól bírta a több mint 20 évnyi kényszerpihenőt. Alig engedte szorításából a nyelet.
Végre kezembe foghattam a pálcát. Az első gondolatom az volt, mi lenne, ha párbajra hívnánk, összehasonlítanánk egy, a közelmúltban piacra dobott felszereléssel? Nézzük mennyit fejlődött a botgyártás technológiája, hogyan felelnek meg a mai kor elvárásainak?
Választásom a 2008-as év, FireBlood koncepció, pergető kombójára esett. Öreg botomat felruháztam egy hasonló időkből származó, hasonlóan originál állapotú Dam orsóval (sajna Shimano orsóm nincs ebből az időből) majd ennek megfelelően kiválasztottam a műcsalikat is. Igyekeztem mindkét kornak megfelelni, így 10-15 csalit választottam a 80-as évekből és 2008-ból is.
Tesztalanyaim összeálltak. Néhány adat és kép a felszerelések elemeiről:
| Típus | Shimano SP-209M | Shimano FireBlood |
| Hossz | 270cm | 300cm |
| Szállítási hossz | 140cm | 154cm |
| Dobósúly | 15-45g | 20-50g |
| Botsúly | 265g!!! | 252g |
| Bottagok száma | 2 | 2 |
| Gyűrűk száma | 4 | 11 |
| Gyűrűk anyaga | Kerámia | Fuji Titanium SIC |
| Markolat | Keményített szivacs | Keményített szivacs |
Shimano SP-209M
|
|
|
|
|
|
Shimano FireBlood
|
|
|
|
|
|
Orsók:
| Típus | DAM Quick 333 | Shimano FireBlood 4000 FA |
| Tömeg | 415g | 287g |
| Anyag | Fém ötvözet | Magnézium ötvözet |
| Áttétel | 4,75:1 | 4,6:1 |
| Kapacitás | 030-150m | 030-180m |
| Csapágyszám | 1 | 10+1 |
| Fékrendszer | Felső | Felső |
| Dob anyaga | Fém | Magnézium ötvözet |
DAM Quick 333
|
|
|
|
|
|
Shimano FireBlood 4000 FA
|
|
|
|
|
|
Műcsalik: (a képeken számozva)
| Senior | 1978-1985 | Junior | 2008 |
| 1 | Bomber | 1 | Tiemco Bass Mania Tank |
| 2 | Hubbard Sparkle Tail | 2 | SureCatch Boldfrog |
| 3 | Kautzky Natural Ike | 3 | Arcadia Reef J-Crank |
| 4 | Rapala DD70 | 4 | Tiemco Bass Mania Spark |
| 5 | Poe’s 400 | 5 | SureCatch Froggy |
| 6 | Heddon River Runt | 6 | Arcadia Reef Buriburi-Crank |
| 7 | Hofschneider Red Eye | 7 | „Wolf” Saját készítés, |
| 8 | Rapala CD | 8 | Tiemco Bass Mania Spark |
| 9 | Heddon River Runt | 9 | Arcadia Reef Jointed |
| 10 | Luhr Jensen Plug | 10 | Arbogast Jitterbug XL |
| 11 | Kautzky Lazy Ike | 11 | „Wolf” Saját készítés |
| 12 | Luhr Jensen Krocodile | 12 | Arcadia Reef Bubble Sniper |
| 13 | Wright&McGill | ||
| 14 | Arbogast Hula Poppers |
|
|
Egyetlen egy kompromisszumot kellett kötnöm. Senior felszerelésem orsójára ugyan olyan fonott zsinórt csévéltem, mint a junior cuccéra. Csak azért cselekedtem így, mert egyrészt ez volt kéznél, másrészt pedig féltettem az öreg csalijaimat. Nem szerettem volna, ha a várva-várt nap gyászosan ér véget.
Egy teljes napot szenteltem a teszt lebonyolítására, melynek helyszínéül az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület kezelésében álló Debreceni tavat választottam.
Érkezésemkor tombolt a vihar, jókora, hideg záporral jelezve, nem lesz egyszerű a napom.
Szerencsére készültem megfelelő ruházattal, így igazából annyira nem is zavart ez a barátságtalan fogadtatás. Órányi üres dobálás után a szél lecsendesedett, kitisztult az idő. Az eső ugyan továbbra is áztatott, de ez már cseppet sem érdekelt. Mivel kellőképpen furdalt már a kíváncsiság ezért visszavágtattam az autóhoz, és összeállítottam a készségeket.
Itt az idő a felszerelések próbájára!Fényképezőmet felkészítettem a „vizes használatra” és nekivágtam a már jól ismert partszakasznak.Úgy terveztem, hogy délig az öreg cuccot nyúzom, délután pedig az újat. Míg a senior kombó zsinórjára kanalat, addig a junioréra gumibékát „knottoltam”.
|
|
Kilenc óra magasságában kezdtem a dobálást. Amolyan retro érzés fogott el, mégis csak egy több mint 20 éves felszerelést tartottam a kezemben. Kellő tiszteletet parancsolt de engedelmesen viselkedett és végezte a dolgát. Sokadik dobásra aztán végre megérkezett az első halam.
Öreg felszerelésem jól viselte a megpróbáltatást, első (és később kiderült, egyetlen) ragadozója egy kiló körüli csuka volt. Szegénykém olyan vézna volt mintha több hete nem kajált volna. A képen jól kivehető a „karcsú” formája.
Közben azon elmélkedtem, hogy a bot gyártásának idejében én alsó tagozatos voltam az általános iskolában. Akkor nem is álmodhattam ilyen pálcáról, most meg itt van a kezemben, tesztelhetem ezt a koros ámde tapasztalatlan botot. Micsoda élmény!
|
|
|
|
|
Délelőtti kalandozásaim után megebédeltem, majd folytattam a pergetést, már az új felszereléssel.
Teljesen más a feeling. Az erőt és a japán precizitást éreztem kezemben. Igaz, eme felszerelés próbája már a januári beszerzés után megadatott, de valahogy minden kézbevétel után elfog egy örömteli érzés: ez az enyém, az én tulajdonom, erre jöhet bármekkora hal én megbirkózom vele, ez ám a kombó!
Talán az ötödik part menti „állomásomon” jött az első kapás. Illetve, nem is kapás volt, hanem egy mellévágás, ami jelezte, hogy érdeklődő van a közelben. Hatalmas burványlás közepette fordult vissza a mélybe. Éreztem, nem nyúlt a csalihoz. Van még esélyem a megfogására- gondoltam.
Harmadik dobásra aztán félelmetes rávágás igazolta teóriámat, csak úgy fröccsent a víz. A bevágás sem maradt el, amolyan automatikus folyamat szerint cselekedtem.
Nagy műcsali, nagy hal! Ennek a mondásnak kellőképpen megfelelt ez a jelenet. A 15 centis wobbleremet, ellentmondást nem tűrően kapta le a felszínről a jó ötös csuka. Te jó ég micsoda őserő!
Pár perc igen kemény fárasztás után kíméletesen a partra segítettem.Megszabadítottam a horogtól majd mérlegeltem. Mérleg nyelve 5,8 kilónál jegyezte a csuka súlyát. Szép egészséges, jóllakott példány volt.
|
|
|
|
|
Délután 3 óráig próbálkoztam még, de nem sikerült több halat akasztanom. A parton sétálgatva aztán belebotlottam egy szegény elpusztult halacskába. Külsérelmi nyomokat nem láttam rajta, így biztos voltam, hogy valami betegség végzett vele. Súlyát tekintve 7 kiló körüli lehetett.
Lefotóztam, magammal vittem ezt a negatív élményt is, hiába, része volt az aznapi történéseknek, így nem maradhatott ki.
Négy óra körül már bepakolva készültem hazafelé. Örültem, hogy amiért idejöttem, végül is sikerült megvalósítanom. Pergettem egy több mint 20 éves felszereléssel és egy 2008-as társával. Halat is fogtam, és bizonyos tanúságok is megfogalmazódtak bennem: Bármilyen koros is egy felszerelés attól még jó lehet. Egyszóval, jó az öreg a háznál, de halkan megsúgom: én maradok az ideinél…
Lefotóztam, magammal vittem ezt a negatív élményt is, hiába, része volt az aznapi történéseknek, így nem maradhatott ki.
 |
| Szegény pára, kiheverte a lelkét |
Négy óra körül már bepakolva készültem hazafelé. Örültem, hogy amiért idejöttem, végül is sikerült megvalósítanom. Pergettem egy több mint 20 éves felszereléssel és egy 2008-as társával. Halat is fogtam, és bizonyos tanúságok is megfogalmazódtak bennem: Bármilyen koros is egy felszerelés attól még jó lehet. Egyszóval, jó az öreg a háznál, de halkan megsúgom: én maradok az ideinél…
Írta és fényképezte: Farkas Tamás
Zsolt1111#1 2008. 10. 11., 21:18Hali.
Engem igazán a ki nem mondott tanúság érdekelt volna....
Annyit láttam, hogy a régi nehezebb... mondjuk ezzel a gyűrűvel a fireblood sem lenne könnyű, no és a csillapítsa sem lenne egy álom, talán mert a pille gyűrűkel sem az?
Orsó; Itt gondolom tízszeres csapágy szám érezteti jótékony hatását a régebbivel szemben?
Viszont az Öreg egy daru! Ez még akkor is darál majd, mikor a csillogó exkluzívnak kikiáltott már rég a feledésbe esetleg az enyészetbe merült!?
Apropó... kicsivel több kábelt megérdemelt volna a használat során az öreg DAM.
Üdv.
zulu
Engem igazán a ki nem mondott tanúság érdekelt volna....
Annyit láttam, hogy a régi nehezebb... mondjuk ezzel a gyűrűvel a fireblood sem lenne könnyű, no és a csillapítsa sem lenne egy álom, talán mert a pille gyűrűkel sem az?
Orsó; Itt gondolom tízszeres csapágy szám érezteti jótékony hatását a régebbivel szemben?
Viszont az Öreg egy daru! Ez még akkor is darál majd, mikor a csillogó exkluzívnak kikiáltott már rég a feledésbe esetleg az enyészetbe merült!?
Apropó... kicsivel több kábelt megérdemelt volna a használat során az öreg DAM.
Üdv.
zulu
sajo#2 2008. 09. 24., 21:23Szerbusz!
Láttam a Miskolc melletti Debreceni tavon horgásztál!
Ha érdekel egy következő peca szívesen mutatok helyeket ,emcsak a tavakon!
Üdv: Sajo
Láttam a Miskolc melletti Debreceni tavon horgásztál!
Ha érdekel egy következő peca szívesen mutatok helyeket ,emcsak a tavakon!
Üdv: Sajo
