Cikk oldal
2008-03-31

Balatoni élmények I.

Őnsztori
Már az év első napjaiban megpróbáltam olcsó, de mégis hangulatos szállást keresni a Balaton partján. Január végén derült ki, hogy tudnak ugyan szabad helyet biztosítani Balatonkenesén, de csak február végére. Elsősorban pihenni készültünk, lezárni a tavalyi évet és erőt meríteni az újhoz. Terveim szerint azért egy napot - vagy csak felet - horgászattal szerettem volna eltölteni. Lékpecára készültem, de még indulásunk előtt kiderült, nincs jég a magyar tengeren. Teljesen kiolvadt - a február elején beköszöntött – a melegebb napoknak köszönhetően. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Még nem lékeztem soha a Balatonon, viszont egy jó kis pergetés tényleg kecsegtetőnek tűnt. Tavaly szeptemberben jártam ott utoljára, akkor szép és eredményes napokat jegyezhettem fel a naplómba.
Ennek tudatában - utazótáskáink mellé - kis helyigényű felszerelést készítettem elő, ami egy Fenwick Iron Hawk 1,80-as botból, egy Shimano Stradic 2500 FA orsóból, meg egy kazal apró műcsaliból áll.

Stradic 2500
Stradic 2500
Fenwick Iron Hawk
Fenwick Iron Hawk
Az apróságok
Az apróságok


Egy hideg szerdai nap reggelén indultunk. Az autópálya egyszerűsítette a helyzetet, alig egy óra alatt Kenesén voltunk. Így, az év elején mintha kihaltak volna a balaton parti települések. Az utakon szinte megszűnt a forgalom, gyalogossal is ritkán lehet találkozni. Végre igazi nyugalomra számíthattunk.
Megérkeztünk a szállodába, ahol kipakolás után megebédeltünk. Kaja után a gyerek alszik, az anyja újságot olvas...  Az apa: szabadidő! Lesétáltam (mit lesétáltam, lerohantam) a partra, szememmel kerestem az ideális pályát. Saját partszakasza (kb. 2-300 méter) lévén csak a szállodában vendégeskedő pecásokkal számolhattam, de hamar kiderült, hogy egyetlen fertőzött vérbeli sincs itt. Sehol senki, üres a part. A víz fokozatosan mélyül, talán legjobban a Balaton déli partszakaszához hasonlítanám. Akár 40-50 méterre is be lehet gázolni anélkül, hogy a víz mélysége elérné az egy métert. Mivel melles csizmával nem készültem, így maradtam a kövezésen.
Kisebb balin csapatot vettem észre. Jelentőséget nem nagyon tulajdonítottam neki, mert a partról kb. 60-80 méterre hajtották eszeveszettül a küszöket. Lesz ez még így se – gondoltam, de valami azt sugallta, hogy „bálinték" közelebb fognak jönni, legalább annyira, hogy a rövid bottal elérjem őket. Ez így is lett, délután 3 óra körül megérkeztek, előttem kb. 10 méterre randalíroztak, ütötték-verték a küsznépet. A víz kb. 60 cm lehetett. Az idő megfelelő, se nem borult, se nem szeles, igazi kora tavaszi feeling. Zavaró tényező sehol a láthatáron. Ennek tudatában vetettem be első csalimat, egy 6 grammos Effzett kanalat.

Az első halam
Az első halam
Effzett 6g
Effzett 6g
Effzett teriték
Effzett teriték


Első dobás: vontatás, majd ütés-rávágás, nem akadt. A második dobás. Vontatás, majd ütés-rávágás, ez már AKADT. Olyan igazi balinos kapás volt. Végre, itt az év első balinja. A fárasztás nagy élmény volt, mivel a bot 2-7 gramm dobósúly tartománnyal rendelkezik. Fotózás után természetesen visszanyerte szabadságát, bár megmondom őszintén olajban, jól átsütve biztosan jól esett volna. Ez van, imádom a halat. Műcsalit váltottam és kipróbáltam egy régi öreget. Ez egy 1967-ben gyártott Hildebrandt duplex forgó. Amerikai precizitás lévén a mai napig hibátlanul működik. Ennek segítségével, egy óra leforgása alatt, sikerült négy szebbnek mondható példányt zsákmányolnom. Ez ám a csali!

Balatoni élmények I.
Hildebrandt
Hildebrandt
Balatoni élmények I.


Balin csapatom, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is lépett. Éppen a dobóhatárig húzódtak vissza. Próbálkoztam, de csak kevés dobásom sikeredett ilyen távolságokra, mert közben a szél is megérkezett. Műcsalit most nem cseréltem, egyszer már bejött, talán jó lehet. Sokadik dobásomra megütötte a forgót, de megint nem akadt, már-már arra gondoltam, hogy valami nincs rendben a horgokkal, de a következő méteren ismét jött a kapás. Bevágtam, éreztem jól ül a drilling. Fárasztottam.

Egy délutáni darab
Egy délutáni darab
Reggeli zsákmány
Reggeli zsákmány
Catch&Release
Catch&Release


Olyasmi lehet, mint az előző.
Itt viszont, valami olyat észleltem, amit még eddig soha. Ahogy tekertem halamat kifelé két alkalommal is megütötte egy-egy balin. A víz tiszta volt, jól láttam, hogy csapattársai ütöttek oda a már megakasztott jószágnak. Nem tudom mire vélni, talán az igazi ragadozószellem.
Sötétedésig maradtam, de már nem sikerült többet fognom. Idővel már ők is eltűntek a láthatárról, beljebb húzódtak, mélyebben keresték az apróságokat.
Másnap reggel még sikerült egyet elkapnom, ez bizonyult a legnagyobbnak halaim közül. CDJ 11 SSH-n veszett oda.
Nagy élmény volt számomra ez a délután és a korai reggel. Jól éreztem magam, és még halat is fogtam. Mindenkinek hasonlókat kívánok.

Szöveg és fotók: Farkas Tamás

Szólj hozzá:
Lombrago#1 2011. 12. 19., 23:55vazze, nem találtam meg :)
Lombrago#2 2011. 12. 19., 23:53„Adathalász 4. megtaláltam!”
:)
Szakírónk
A jól bevált harcsázó technika a kuttyogatás ősi magyar horgászmódszer!