Cikk oldal
2008-05-06

Keleti kalandozások

Áprilisi harcsák Laci bácsival
Hajnal háromkor csörgött a telefonom. Nem hívtak, csak masinám ébresztett. Már korábban elterveztem, hogy ma a Keleti-főcsatornán pergetünk édesapámmal. Pocsékul aludtam, de tudtam előre a másnapom szép lesz. Sajnos nem volt időm este összekészíteni a felszerelést, így ezt hajnalban kellett megtennem. Mondanom sem kell, mindenkit felzörögtem…
Négyre sikerült bepakolnom az autóba, már csak a kétórás „autópálya” választott el az egyik kedvenc vizemtől. Szeretem a Keleti-főcsatorna minden méterét, minden csepp vizét. Számos gyermekkori élményem fűződik hozzá, egyszóval ez az egyik favoritom. Jóleső érzés ide vissza-visszatérni. Ahogy szeltem a kilométereket és távolodtam fővárosomtól, gondolataim elkalandoztak. Időjóssá avanzsáltam és szép, frontmentes napot ígértem mára. Telefonom csörgése, ismét álmodozásom végét jelentette, (már másodszor) édesapám érdeklődött, hogy hol tartok. Abban maradtunk, hogy a Főcsatorna kabai hídjánál találkozunk, onnan indul az egész napos pergetés. Hét óra magasságában oda is értem a megbeszélt helyszínre, ahol kifejezetten hűvös reggel, nameg egy nagy pohár, forró tea fogadott.

Kabai híd
Kabai híd
Végeláthatatlan hossz...
Végeláthatatlan hossz...
...kristálytiszta víz
...kristálytiszta víz


A gyors „mi újság, hogy vagy, minden rendben” után a csónakot szerelvényeztük le az autóról. Könnyű 3,40 m-es műanyag test, rajta egy 55 lb-s elektromotor, mely erre a vízre tökéletes. Felmotoroztunk egészen a vasúti hídig, ami az indulási ponttól úgy 5 kilométert jelent, majd lefelé csorogva megkezdtük a dobálást. Felszerelésem egy Shimano Antares 3m-es, 20-50 gramm dobósúlyú botból és egy Stella  4000 FB orsóból állt, rajta 0,13-as fonott Antares. Én Fat Rap-pal, édesapám (Laci bácsi) Chervy-vel kezdte meg a folyó vallatását.
Nagyon szeretek Laci bácsival horgászni, közel 50 éves tapasztalat áll mögötte, tudása, a természet iránti szeretete már gyermekkoromban megfertőzött. Remélem, én is ezt adhatom majd át - az éppen kétéves - Benedek fiamnak.

Felszerelésem
Felszerelésem
Laci bácsi…
Laci bácsi…
…és készsége
…és készsége


Ahogy csorogtunk a folyón, előttünk kb. 50-70 méterre, hatalmas rablásra lettünk figyelmesek. Azonosítani nem nagyon tudtam, - messziről jött a hang - de sejtettem, hogy látjuk-halljuk még a tettest. Pár perc alatt a helyszínre értünk, hangtalanul lesúlyoztuk a csónakot és csendben figyeltük a vizet. A partszélén egy bokor igencsak belekóstolt a vízbe, 2-3 métert is magáénak követelt. Biztosan jó haltartó képessége lehet – gondoltam. Ennek tudatában dobáltunk a lehető legközelebb a bokor széléhez. Egyik dobásom egy kiálló ágat érintett, egy pillanatra megfogta, lelassította műcsalim. Úgy hullott a vízre, mint ősz folyamán szokott az egér a fűzfáról. Abban a pillanatban, ahogy vízbeért el is ragadta valami a wobbleremet, és egy tiszta, egyértelmű kapással rázta meg a botomat. Első harcsám pár perc alatt a birtokomba került, nem ellenkezett sokáig, biztosan tudta, hogy a nap végére ismét szabadon élvezheti majd éltető elemét.
Ez volt a nap és egyben az év első harcsája. Igaz, korábban akasztottam már egy jobbnak mondhatót a Dunán, de sajnos a végén ő nyerte a csatát, így csak saccolni tudtam a súlyát, mely 20 kiló körül lehetett.

Finn FatRap-ok
Finn FatRap-ok
„Cservenákok”
„Cservenákok”


Laci bácsival megbeszéltük, hogy partról folytatjuk kalandozásunkat. A csónakban úgy véltük túl hangosak vagyunk, így kikötöttünk a bokortól nem messze, mivel attól egy kicsit lejjebb ígéretes burványlások mutatták a további harcsák jelenlétét. Dobáltunk rendületlenül, de csak nem akart megérkezni a következő. Dél magasságában aztán úrrá lett rajtunk az éhség, így elfogyasztottuk az otthonról hozott ebédet. Kaja közben arra a következtetésre jutottunk, hogy egyelőre ezt a helyet hanyagoljuk, majd visszatérünk a délután folyamán, még sötétedés előtt. Ismét csónakba szálltunk, folytattuk a „csorgásos pergetést”. A Főcsatorna e részének van egy olyan szakasza, ahol az egyébként átlag 3-3, 5 méteres mélység, 4-4, 5 méteresre esik. Ez a hosszában kb. kétcsónaknyi gödör számos halat adott már, köztük jókora harcsákat is.
Fontos, hogy úgy közelítsük meg a helyet, hogy semmilyen riasztó hatást ne keltsünk, ha lehet, akkor az utolsó métereken használjunk evezőt, vagy ha partról is elérjük, inkább tegyük azt. Mi az utóbbinál maradtunk, ideje korán partra szálltunk. Gyalogoltunk jó ötven métert, mire a kis beállóból szemügyre vehettük a vizet. Tisztán látszott a partszéli bokor alatt tanyázó kis harcsa, saccra 3-4 kilós lehetett. A mélyedés pont ott kezdődött. Nagyobb harcsákra számítottam, ezért felszerelésem is ennek megfelelően erősebbre cseréltem. Shimano Lesath Shore Game 3 méteres, 28-110 grammos bot, Shimano Aspire 4000-es orsó, Antares 0,22-es fonott. A zsinór végén - az egyik nagy becsben tartott wobblerem - egy Poe’s Cedar 400-as típus.

Pihenő haresz
Pihenő haresz
Erősebb cucc
Erősebb cucc
Poe’s kollekció
Poe’s kollekció


Poe’s Cedar 400
Poe’s Cedar 400
Fenyő test
Fenyő test
Nagy szemek
Nagy szemek


Ezt a csalit 1950-es évek végén kezdték el gyártani Amerikában. Milton Poe volt, aki a prototípust megálmodta, majd létrehozott egy kis manufaktúrát, ahol 8-10 embert foglalkoztatott. Minden darabot egyedileg, kézzel készítettek fenyőfából.  Festés és száradás után, minőségüket és mozgásukat kimondottan erre a célra épített medencékben tesztelték. Mielőtt piacra dobták volna, több hivatásos teszthorgász véleményét is kikérték, természetesen egytől-egyig elismerően nyilatkoztak a csaliról. A bevezetés jól sikerült, Amerika szerte keresett cikké vált. Igaz, a nagyobb megrendeléseiket sohasem tudták időben teljesíteni. A legismertebb típusa a Super Cedar, melyet úgy alakítottak ki, hogy minden víztartományt át lehessen fésülni vele, a 0,5 méterestől egészen a 7-9 méteres mélységekig. Úszásból - optimális vontatás mellett - tör a mélybe, ha megállítjuk, akkor eszméletlen lassan emelkedik vissza. A modellek: Poe's Cedar 200, 300, 400, 400 Plus, 400 Classic, 900 Elite, 1100 típusnévre hallgatnak.

„Pózommal” sikerült a gödröt átvizsgálnom, de csak nem kellett az import cucc. Úgy az 50-dik dobás után úgy döntöttem, hogy lecserélem, mivel újabb burványlást láttam a túloldalon. Felszínközeli wobblerre váltottam, immáron egy Cservenák lebegett a víz tetején. Lassú vontatás, majd bődületes rávágás igazolta eme hungarikum létjogosultságát. Rendületlenül fárasztottam a komoly kirohanásokat produkáló delikvenst, majd pár perc elteltével kiemeltem a hat kiló körüli hareszt. Kipányváztam a csónak mellé, majd vérszemet kapva faggattam tovább a vizet. Jó óra is eltelt fogásom után, amikor táskámban kotorászva beleakadtam egy antik csaliba. Gondoltam kipróbálom. Ez egy Heddon Tadpolly Spook volt, az első kiadások egyike. Ezt bizonyára mindenki ismeri, a harcsázók közkedvelt műcsalija. Mára egy picit feledésbe merült, de azért még egy-egy fogás során, újra hallat magáról. Mit mondják, a veretése lenyűgöző, igaz, az enyém állapota már nem a régi, repedezett festék, korrodált drilling. Csak reméltem, hogy nem akasztok…

Heddon Tad Polly Spook 1950-ből
Keleti kalandozások
Keleti kalandozások
Keleti kalandozások


Jó egyórás kitérő után visszamotoroztunk a délelőtti fogás helyszínére. Édesapám Fat Rap-al, jómagam Chervy-vel folytattam. Pár dobás után végre Laci bácsinak is sikerült egyet akasztania. Komótosan, ráérősen fárasztott, büszkén terelte a csónakhoz a zsákmányt. Kiemelés után mérlegelt (5,7 kg), majd pányvázott és folytatta tovább. Alig dobott párat, amikor megint elnehezült botja -  te jó ég, el sem telt öt perc -  újra fárasztott. Végre, ő is fogott. A hosszú évek tapasztalata, rutinja most sem hagyta őt cserben. 

Aznapi teriték
Aznapi teriték
H-Max-Duó és a haresz
H-Max-Duó és a haresz


Az idő igencsak elszaladt, délután hat körülre terveztem a pakolást, az óra meg fél nyolcat mutatott, kezdett ránksötétedni. Még lencsevégre kaptam az aznapi terítéket, majd az egyes fogások helyszínén szabadjára engedtük halainkat. Mindenkit a helyére. Remélhetőleg találkozunk még veletek! Sietve bedobáltam mindent az autómba, felsegítettem a csónakot és már indultam is utamra.
Elfáradtam, de jó érzéssel gondoltam vissza aznapi túránkra. Örültem, hogy édesapámmal tölthettem, horgászhattam egy teljes napot.
Keleti kalandozásunk egy időre véget ért.
Köszönöm Laci bácsi!

Írta és fényképezte: Farkas Tamás
Szólj hozzá:
Sanyo#1 2008. 12. 30., 17:01Szia Tamás!
Nagyon örülök, hogy hallatod magad, nagyon szépek a képek, a felszerelésed és a halak is gyönyörűek. Annak meg még jobban örülök, hogy a kedvenc-kedves vizemről írsz, a Keleti-főcsatornáról. Remélem egyszer az életben alkalmam lesz veled együtt horgászni ezen a csodás kristálytiszta vizű végeláthatatlan hosszú csatornán. Talán a közeljövőben...új év, új remények...
Üdv,
Sany0
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő (Sander lucioperca) világrekordját Friedrich Kraus tartja 1990-ben fogott 116 cm hosszú, 18,70 kilogrammos zsákmányával. A fogás a Duna ausztriai szakaszán történt.