Cikk oldal
2008-02-03
A körforgó
Forgók, pörgők, pörgentyűk
Ez volt az első olyan szerkezet, mely műcsalinak nevezhető. Az első darabokat Angliában az 1800-as évek elején készítették.
A körforgó villantók kanala egy fémhuzal tengely körül pörög (emiatt pörgőnek is hívják), a keletkező erőteljes rezgés készteti támadásra a ragadozókat, annak ellenére, hogy valójában ez a hatás a legkevésbé sem hasonlít a táplálékhal mozgására.
Tömegük nagyobb részét a rézből vagy ólomból készült test adja. Ettől a tömegtől függ, hogy a villantók azonos vontatási sebesség mellett milyen mélyen járnak.
A súlyozásnak összhangban kell lennie a kanál méretével, alakjával, domborítottságával, máskülönben nem pörögnek megfelelően,(sokszor kimarad egy-egy „fordulat”) vagy pörgésükkel túlságosan is csavarják a tengelyt, ezzel a zsinórunkat.
Igazából univerzális műcsalinak mondható, mert minden ragadozó halunk eredményesen fogható használatuk során. Méretezésük általában 00-tól 6-ig terjed. Pisztrángra, sügérre, jászra, domlykóra a legkisebb, 00-1-es méretűt, balinra az 1-3-ast, süllőre a 3-4-est, csukára 3-5-öst, harcsára pedig 5-öst és az ennél nagyobbakat használjunk.
Méretükhöz képest viszonylag könnyű súlyúak így dobótávolságuk kicsinek mondható. Fő problémát azonban a használat során tapasztalható zsínórcsavarodás adja, melyet sok esetben a legjobb minőségű forgókapcsok sem tudnak orvosolni kellőképpen.
Megoldás lehet egy excenter ólom közbeiktatása mely csökkenti a csavarodást és nagyságrendekkel növeli dobótávolságunkat is. Ezt a nem új keletű problémát már számos forgókat gyártó cég felismerte, és ennek hatására kifejezetten excenter ólommal ellátott forgókat dobott a piacra. Ilyen például az ABU Mörum Spinner-je, a Mepps Lusox-ja vagy a Blue Fox Pikerje is.
Egy hátrányuk van: drágább, mint egy „alapforgó”ami pedig nem feltétlen kellene, hogy így legyen, azonban egy kis kézügyesség és egy kis kreativitás csodákat rejthet.
Otthonunkban könnyen, kevés időráfordítással is készíthetünk excenter ólomfejet, mely egy kulcskarika segítségével bármely forgónkra csatlakoztatható. Itt megnézheted hogyan csinálom!
Térjünk vissza a használatukra.
Fontos tényező, amikor vízre érnek nem támolyogva, billegve süllyednek (mint a támolygó kanalak) hanem zuhanásszerűen, pillanatok alatt elérik a vízfeneket. Ezért feltétlen vigyáznunk kell, mert ha nincs állandó kontaktus forgónkkal akár el is veszíthetjük műcsalinkat. Egyes alkalmakkor a vízreérés pillanatában vág oda halunk, és ha zsinórunk még hasat is kap, biztos a mélyrenyelés ezáltal a zsinórszakadás. Ha ilyen helyen horgászunk feltétlen használjunk drót vagy kevlárelőkét. Én igazából egyiket sem favorizálom ( és soha nem is használom, esélyt adván halamnak) bár elismerem néha nélkülözhetetlen lehet.
Nem beszéltünk eddig a villantók színéről, pedig ez gyakran éppoly fontos, mint a mozgásuk. Általános szabályként elmondható, (minden műcsalira igaz) hogy zavaros vízben fogósabbak a fényesre krómozott vagy polírozott forgók, míg tiszta, áttetsző vízben a matt fémszínűek vagy a sötét tónusok előnyösek.
Nem szabad megfeledkeznünk a fényviszonyokról sem. Szürkületben, borult időben vagy ködben nyilván csillogóbb csalit, erős napfényben matt vagy sötét színűt válasszunk.
A ragadozó halakra ingerlően hathat a villantókon lévő piros, sárga vagy zöld festés, illetve a horgukra kötött piros bojt, toll, stb. Drillingünk tuningolására használhatunk különböző lágy, plasztik anyagokat is. Levágott twisterfarok (akár dupla is) eldobott nylon zacskó, mind-mind a segítségünkre lehet, ezáltal sok esetben fogósabbá tehető a forgónk.
Feltétlen fontos megemlíteni azokat a jónevű cégeket is melyek joggal tekinthetők a forgógyártás koronázatlan királyai közé. Igaz termékeik sok esetben drágábbak de használatuk során tapasztalni fogjuk: behozzák árukat!
|
|
|
A körforgó villantók kanala egy fémhuzal tengely körül pörög (emiatt pörgőnek is hívják), a keletkező erőteljes rezgés készteti támadásra a ragadozókat, annak ellenére, hogy valójában ez a hatás a legkevésbé sem hasonlít a táplálékhal mozgására.
Tömegük nagyobb részét a rézből vagy ólomból készült test adja. Ettől a tömegtől függ, hogy a villantók azonos vontatási sebesség mellett milyen mélyen járnak.
A súlyozásnak összhangban kell lennie a kanál méretével, alakjával, domborítottságával, máskülönben nem pörögnek megfelelően,(sokszor kimarad egy-egy „fordulat”) vagy pörgésükkel túlságosan is csavarják a tengelyt, ezzel a zsinórunkat.
Igazából univerzális műcsalinak mondható, mert minden ragadozó halunk eredményesen fogható használatuk során. Méretezésük általában 00-tól 6-ig terjed. Pisztrángra, sügérre, jászra, domlykóra a legkisebb, 00-1-es méretűt, balinra az 1-3-ast, süllőre a 3-4-est, csukára 3-5-öst, harcsára pedig 5-öst és az ennél nagyobbakat használjunk.
Méretükhöz képest viszonylag könnyű súlyúak így dobótávolságuk kicsinek mondható. Fő problémát azonban a használat során tapasztalható zsínórcsavarodás adja, melyet sok esetben a legjobb minőségű forgókapcsok sem tudnak orvosolni kellőképpen.
Megoldás lehet egy excenter ólom közbeiktatása mely csökkenti a csavarodást és nagyságrendekkel növeli dobótávolságunkat is. Ezt a nem új keletű problémát már számos forgókat gyártó cég felismerte, és ennek hatására kifejezetten excenter ólommal ellátott forgókat dobott a piacra. Ilyen például az ABU Mörum Spinner-je, a Mepps Lusox-ja vagy a Blue Fox Pikerje is.
|
|
|
Egy hátrányuk van: drágább, mint egy „alapforgó”ami pedig nem feltétlen kellene, hogy így legyen, azonban egy kis kézügyesség és egy kis kreativitás csodákat rejthet.
Otthonunkban könnyen, kevés időráfordítással is készíthetünk excenter ólomfejet, mely egy kulcskarika segítségével bármely forgónkra csatlakoztatható. Itt megnézheted hogyan csinálom!
Térjünk vissza a használatukra.
Fontos tényező, amikor vízre érnek nem támolyogva, billegve süllyednek (mint a támolygó kanalak) hanem zuhanásszerűen, pillanatok alatt elérik a vízfeneket. Ezért feltétlen vigyáznunk kell, mert ha nincs állandó kontaktus forgónkkal akár el is veszíthetjük műcsalinkat. Egyes alkalmakkor a vízreérés pillanatában vág oda halunk, és ha zsinórunk még hasat is kap, biztos a mélyrenyelés ezáltal a zsinórszakadás. Ha ilyen helyen horgászunk feltétlen használjunk drót vagy kevlárelőkét. Én igazából egyiket sem favorizálom ( és soha nem is használom, esélyt adván halamnak) bár elismerem néha nélkülözhetetlen lehet.
Nem beszéltünk eddig a villantók színéről, pedig ez gyakran éppoly fontos, mint a mozgásuk. Általános szabályként elmondható, (minden műcsalira igaz) hogy zavaros vízben fogósabbak a fényesre krómozott vagy polírozott forgók, míg tiszta, áttetsző vízben a matt fémszínűek vagy a sötét tónusok előnyösek.
Nem szabad megfeledkeznünk a fényviszonyokról sem. Szürkületben, borult időben vagy ködben nyilván csillogóbb csalit, erős napfényben matt vagy sötét színűt válasszunk.
A ragadozó halakra ingerlően hathat a villantókon lévő piros, sárga vagy zöld festés, illetve a horgukra kötött piros bojt, toll, stb. Drillingünk tuningolására használhatunk különböző lágy, plasztik anyagokat is. Levágott twisterfarok (akár dupla is) eldobott nylon zacskó, mind-mind a segítségünkre lehet, ezáltal sok esetben fogósabbá tehető a forgónk.
Feltétlen fontos megemlíteni azokat a jónevű cégeket is melyek joggal tekinthetők a forgógyártás koronázatlan királyai közé. Igaz termékeik sok esetben drágábbak de használatuk során tapasztalni fogjuk: behozzák árukat!
|
|
|
Szerző&Fotó: Farkas Tamás
