Cikk oldal
2008-12-28

A Rapala Minnow Spoon

Tíz év gyümölcse

A Rapala cég 1998-as katalógusában tíz év kemény fejlesztőmunkájának gyümölcseként említi a Minnow Spoon-t. Hogy a csali mennyire saját ötletből való, és hogy valóban tíz év kutatómunkája áll-e mögötte, nem tudom. Tény viszont, hogy a jól csengő (és a Rapala-mítoszba szervesen illeszkedő) beharangozó mögött valóban fogós, karakterét tekintve szinte külön családot képező hibridet találunk.

A Rapala Minnow Spoon
A Rapala Minnow Spoon
Csukacsali
Csukacsali

A Rapala Minnow Spoon (RMS) valóban különös csali, mert klasszikus értelemben sem villantó (bár ehhez áll a legközelebb), sem pilker, és még kevésbé wobbler. A közhiedelemmel szemben a teste sem üreges. Tömör műanyagból áll, feji részén egy speciális alakú ólombetéttel, így a kifejezetten nagy dobástáv mellett „légiesen” vezethető marad. Megjelenése és akciója leginkább a támolygó kanalakra hajaz (ezért is a „spoon” elnevezés).

A Minnow Spoon „lelke”
A Minnow Spoon „lelke”

A test műanyagában végigfut a horogszem drótja, hogy a rendkívül erős szájú halak (akár tengeri fajok) ellen is bírja a strapát. Kívülről egy újabb, fehér alapszínű műanyag köpeny védi, mely relatíve jól tartja a festést és fényezést (nem hagyja el nagyobb részletekben gazdáját, mint például a Rapala 2001-es, holografikus sorozatánál). Felülete a csukafogaknak is igen jól ellenáll, és a test műanyaga gyakorlatilag örökéltűnek tekinthető ezzel a hallal szemben. Számomra majdhogynem fogósabb, de mindenképpen becsesebb egy-egy karcolásokkal teli, esetleg itt-ott festékhiányos, többéves darab. Ezek matuzsáleme, egy RMS-6 SD, már a vitrinem ékes darabja, „nyugdíjazásakor” kereken 140 csukát mondhatott magáénak.

140 csuka után...
140 csuka után...

Itt jegyezném meg, hogy a Minnow Spoon-t elsősorban csukacsaliként használom, így tapasztalataim is ehhez kapcsolódnak. Számos esetben fogtam velük sügért, kétszer süllőt, illetve az RMST-5 változattal balinokat, ennek ellenére továbbra is a csuka pergetésében érzem jelentőségét e műcsalinak.

Méretek, színek, változatok

Ma már meglehetősen bő az RMS színskálája, viszont ezek javarészt csak börzéken vagy az internetről szerezhetők be. A ’97-es Shimano-Rapala katalógusban számos olyan szín van (G, GSD, CH, BK), melyekhez nagy ritkán és csak borsos áron lehet hozzájutni. Sajnos, ezekből a korai színekből nekem sincs készleten. A klasszikusok 2000 táján özönlötték el a boltokat, ezek pedig a CLN, SG (SSG), SB, SD, SS (vagy S) és RT minták voltak. Ebből az általánosan ismertnek mondható palettából számomra kiemelkedő volt az SD és a CLN változat, illetve tiszta vízben az SG. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „hatosfogatból” csak az SB színt nem láttam még kategória-győztesként, minden más szín időnként klasszisokkal fogósabbnak bizonyult társainál (magyarázat lehet, hogy az SB modell kékes színárnyalata leginkább a bányatavak vizéhez igazodik, amelyeket jómagam elég ritkán látogatok). A későbbi évek változataiból magától értetődően kiemelkedett a pikkelyrajzolatú, zöldes-pasztell színű RFSH, ami természetes megjelenésével a legosztatlanabb sikert aratta csukáim körében.

RMS 6-7-8 cm, SD színben
RMS 6-7-8 cm, SD színben
3.80-as példány RMS-re
3.80-as példány RMS-re

Úgy érzem, itt lenne az ideje, hogy a 2008-as színekből is betárazzak, de egyelőre közel minden szituációt meg tudtam horgászni az ezredfordulón felfejlesztett, húszdarabos kollekciómból. Az új színek létjogosultsága egyébként nem kérdéses, hiszen a csukáknál időnként nagyon népszerű sügérmintázatra kínál a Rapala mintegy nyolc variációt. Legígéretesebbnek az inverz RH-szerű WRT (White Red Tiger) és az RDT (Red Tiger) jelzőszín, illetve a realisztikus FLP (Flash Perch) mutatkozik. A sorból kilógó GSS, amely leginkább a régi SG-SSG utódja lehet, olyannyira megtetszett, hogy legutóbb kénytelen voltam leakasztani egyet az egyik horgászbolt állványáról – igaz, azóta még nem sikerült halat fognom vele.

SG modellek „hasa”
SG modellek „hasa”
Az SG (felül) és utódja, a GSS
Az SG (felül) és utódja, a GSS

A méretek tekintetében az RMS lényegesen egységesebb képet mutat, a forma és a súly tudtommal a műcsali megjelenése óta változatlan. Drillinges verzióiból (RMST, ahol a ’T’ a hármashorgot (treble) jelenti) mára már csak a 7 centis maradt meg. Ugyanakkor a védett horgos változat (RMS) 1998 óta ugyanúgy, 6, 7 és 8 centis hosszban, rendre 10, 15 és 22 grammban jelent és jelenik meg. Kivételt képez a debütáló 1997-es év, ahol a védett horgos változat 5 centis (6 grammos) példányát is fellelhetjük a katalógus sorai között, azonban ezzel a kivétellel még nem volt szerencsém a való világban találkozni (ha létezett is, félő, hogy mozgási hiányosságai miatt húzták ki a repertoárból).

Az RFSH-t kedvelik
Az RFSH-t kedvelik
Szorítja, nem engedi…
Szorítja, nem engedi…

...csak ezért fogtam meg
...csak ezért fogtam meg

Máig nem tudom a pontos magyarázatát (talán a forgalmazó-váltás?), de a hazai piacról egy időre eltűntek a RMS-ek, majd silány horoggal ellátott, látszólag utángyártott, másolatnak tűnő darabok kerültek elő, különféle színekben. Szerencsére ezek az otromba és fenhetetlen hegyű modellek amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek a boltokból, és pár éve megnyugtató módon visszaállt a rend.

RMS vagy RMST?

Igazából költői a kérdés, hiszen a Minnow Spoon „lelke” a védett horog. Ettől lesz annyira egyedi, ettől válik verhetetlenné. Elhúzható ott, ahol a többi műcsali tízből kilencszer nem. Bátran centizhető vele a szemközti nádfal, de bedobható akár a sűrű ágas-bogas akadók közé is. Tudom, léteznek másféle védett műcsalik, de olyan, ami ekkora dobástávval rendelkezik, majd könnyedén a felszín közelében tartható, nem nagyon van. E tulajdonságok ötvözetétől válik az RMS „csodacsalivá”. Tehát ha akadó, hínár, töklevél vagy akár csak centikben mérhető dobáspontosság kell csukára, elő az RMS-sel!

RMS (felül) és RMST, RT színben
RMS (felül) és RMST, RT színben
Rokon a Cormoran-tól
Rokon a Cormoran-tól

A hármashorgos verzió ezzel szemben épp a legnagyobb aduját veszti el, nem sokkal lesz több egy egyszerű támolygónál. Persze, csábos és könnyed a mozgása, messzire dobható, de erős közelítéssel mindezt tudja az ABU Toby is. Harminc méteren belül pedig számos más blinker (Gipo, Rubblex, Berti) az RMST-nél is ígéretesebb mozgást produkál. Viszont jó lehet ott, ahol még nem ismert, vagy kevesen használják. Áttörő sikert érhetünk el vele (tapasztalatból mondom) fedett vagy algás vízben, ahol fontos, hogy a támolygónál lassabban húzható, jól kiszámítható, de mégsem a wobbler egyöntetűségéhez hasonló csali kerüljön a csuka látómezőjébe.

Akció és csalivezetés

Az előbbiekben már rá is tértem a mozgásra. Mindkét típus egyenes vonalú, túlzott kilengésektől mentes, egyenletes ritmusú támolygó mozgást produkál. Ha a halrajzolatot vesszük alapul, műcsalink az oldalán úszik, illetve azt jobbra-balra kilengve villantja fel a ragadozó előtt.

De vajon miben különbözik a két alapmodell? Aki mindkét típust használta már, nyilván észrevette, hogy a hármashorgos műhal szebben „kelleti magát” a vízben, jóval aktívabban táncol. És hogy miért mozog jobban az RMST?

A védett horgos RMS tömegközéppontja a nagyméretű, egyágú horog és a védettségéül szolgáló, kiálló rézszál hatására némileg eltolódik, ráadásul a mereven egybeépített horogszerkezet alapból is tompítja a támolygó mozgást. Ezzel szemben az RMST-hez hossztengelyében, kulcskarika közbeiktatásával csuklósan, csupán egyetlen hármashorog ízesül.

Időnként furcsán akad
Időnként furcsán akad
Lenyomva kell szabadítani
Lenyomva kell szabadítani

A csalivezetés kérdésében több irányba indulhatunk. Sokan jerk technikával, cincálva, pöccingetve orsózzák be, ami az alapakciótól jóval intenzívebb, kiszámíthatatlanabb mozgást eredményez, és olykor eredményes is. Én ezt a bevontatást kizárólag az RMST esetében (és tiszta terepen) szoktam alkalmazni, hiszen a kemény rántásokkal a védett horgot is bele lehet ütni az akadókba, és annak könnyen beszakadás a vége.

Akadós területen érdemes lassú vagy középgyors, egyenletes vezetést alkalmazni. Ha a csuka a lassú vezetésre nem reagál, próbálkozzunk 1-2 centivel nagyobb RMS-sel. Mivel azonos mélységben ezt csak jóval nagyobb bevontatási sebességgel tudjuk elhúzni, vélhetően a támadás sem marad el.

Ha a bevontatott csalit csak követi a csuka (jó esetben látjuk a tolóhullámot, máskor koppint, vagy csak sejtük, hogy jön utána), hirtelen álljunk meg a bevontatással, és feszes zsinóron hagyjuk lefelé hullni a Minnow Spoon-t. A támolygózásnál alapnak tekinthető „hulló falevél” technika ennél a műcsalinál sokkal hosszabb időt vesz igénybe. Látni fogjuk, hogy kicsit lomhább a csalink, legalább másfélszer-kétszer annyi idő kell az aláhullásához. Ha a csuka ott van, általában a megállítás első fázisában kapni fog.

Általában hátulról kapja el
Általában hátulról kapja el
Gyakori az orrhegybe akadás
Gyakori az orrhegybe akadás

Sokan nem hiszik, hogy az RMS-nek mennyire intenzíven hat pusztán a passzív bevontatása, főként a nagyobb csukák esetében. Ilyenkor „túlkormányozzák”, fölöslegesen sok cikk-cakkal vezetik, és inkább gyanakvást ébresztenek a ragadózóban a természetellenességgel. Figyelemre méltó, hogy az RMS-sel fogott nagy csukáim mindegyike (!) egyenletes bevontatásra vágott oda.

Az RMS-rekordom 5.60 kg
Az RMS-rekordom 5.60 kg
Egy másik az ötös szériából
Egy másik az ötös szériából

Így már jobban mutat
Így már jobban mutat

A kisebb csukákra rendkívül jó technikának bizonyult (az egyenletes bevontatás pár métere után) a műcsali felugrasztása botspiccel, majd feszes zsinóron a hulló falevél metódus, végül egészen fenékközelben, kifejezetten lassú újraindítás. Rendszerint az utolsó fázis első méterében volt a kapásaim zöme.

Idevágó trükk, mely az RMS fogósságát megsokszorozhatja, ha a horgára felfűzünk egy twistervéget, a hossztengellyel párhuzamosan. Ugyanezt az RMST esetén is megtehetjük, viszont ekkor a hármashorgot érdemes lecserélnünk nagyméretű (1/0-3/0) egyágú horogra. Ekkor természetesen a horog szárának megfelelően, egész twistert fűzűnk fel. Ugyanígy kapcsolódhat az RMST-hez műlégyszerű horog (teaser) is.

Trükkök Minnow Spoon-ra
Trükkök Minnow Spoon-ra

Végezetül megjegyezném, hogy az RMS aktív használatához legfeljebb 2,5-3 méteres víz alkalmas, de ezt már csak a 8 centis verzió bírja. A legfürgébb, hatos mérethez 60-80 centiméteres vízmélység illik.

Problémák, hibák

Fás-gallyas akadókkal tarkított területen nagyon nehéz kiszűrni az ágak kopogásából a csalira óvatosan nyúló csukát, így sokszor előfordul, hogy késve reagálunk a kapásra. De inkább tegyünk így, minthogy egy erőteljes bevágással belerántsuk műcsalinkat valamelyik tuskóba. Ha egyszer már belapult a védettséget adó rézszál, nem biztos, hogy a partig tudjuk húzni a szabadon maradt horgot. (Egy alkalommal szép csukát akasztottam erősen benőtt területen, de az még a fárasztás elején lefordult a horogról. Mivel a rávágáskor a horog védettségét lenyomta, a kiszabadult műcsali a következő tuskó örök rabja lett – így múlik el az RMS…)

Ágakhoz (felül) és hínárhoz igazítva
Ágakhoz (felül) és hínárhoz igazítva
Fedett vízben eredményes
Fedett vízben eredményes

Nem szabad lebecsülnünk az akadókat sem. Főleg elárasztott erdők, régi műtárgyak esetén fordulhat elő, hogy a műcsali horga ugyan nem akad, viszont keskeny résbe húzzuk a zsinórt, ami az RMS beszorulását és elvesztését eredményezi.

Jóbarátomnak egy ízben úgy mutattam be az RMS tudását, hogy átdobtam egy húsz méter széles nádszigeten, majd lassan, egyenletesen húzva, minden egyes ágon átbukdácsoltatva, gond nélkül visszacsévéltem. Akadóra dobva ez a legjobb, amit tehetünk. Ha rángatva próbáljuk szabadítani műcsalinkat, csak nagyobb bajt okozunk; az RMS súlyánál fogva könnyen és végérvényesen rátekeredhet akár egy szimpla nádszálra is, amin egyébként lazán átbillent volna…

Az SS fogós kishalszín
Az SS fogós kishalszín

Sajnos, az RMS hátránya épp az, ami előnyéül is szolgál, történetesen a védettsége. Tudomásul kell vennünk, hogy az ágak ellen védő, viszonylag erős rézlemezke a finoman kapó csuka ellen is védettséget ad. Ha csak pöccingeti a csuka műcsalinkat, ne várjuk, hogy odaragadjon a horoghoz! Épp ezért is tökéletes az RMS olyan helyeken történő horgászathoz, ahol nagy mennyiségű békéshal (pl. vermelők) gyűlt össze, de szeretnénk köztük-alattuk mégis elhúzni műcsalinkat. Külső akadás megfelelően beállított (tehát a horoghegytől 4-5 mm-rel kintebb álló) védőszállal gyakorlatilag lehetetlen.

Másik rossz szokása az RMS-nek, hogy nem kontrollált zsinóron történő aláhulláskor, illetve jerk technikánál igyekszik minden kapocs nyitját megtalálni. Hacsak lehetőségünk van rá, biztonsági kapocsba tegyük (saját tapasztalat – hármat vesztettem így, mire váltottam).

Pitykében
Pitykében
Szájszögletben
Szájszögletben

A csali hibájának csak közvetetten róható fel, hogy a nagyméretű egyágú horga kifejezetten csúnya sebet tud ejteni a csukán. Nem ritka kisebb példányoknál a szem környéki akadás, ami nagyon körültekintő horogszabadítást igényel!

Vélemény

Mindemellett tartozom egy beismeréssel az Olvasóknak: az RMS-t csak akkor alkalmazom, ha az akadók és a benőtt vízrészek megkívánják. Amennyiben más lehetőség adódik, inkább klasszikus támolygókkal, wobblerekkel csukázom. Ennek oka épp a Minnow Spoon relatív passzivitása, lomhasága és számomra túl egyszerű eredményessége (lásd egyenletes bevontatás).

Ugyanakkor sikeressége vitathatatlan. Erősen akadós és egyszerre fedett vízben nem találtam még fogósabb csukacsalit, de hínárral, vízitökkel sűrűn benőtt részeken is nagyon jól alkalmazható. Összességében az RMST-t szubjektív tízes eredményességi skálámon 4-es, míg az RMS-t 8-as erősségű csalinak tartom. Ez utóbbi nem hiányozhat egy méretben sem egy komoly pergető horgász táskájából.

Gyárilag túl rövid védőszál
Gyárilag túl rövid védőszál
Kollekcióm
Kollekcióm

Mintegy nyolc éve horgászom Minnow Spoon-nal, így meglehetősen sok dolgot tapasztaltam már vele, de nyilván nem mindent. Szívesen venném azoknak a hozzászólását, akik maguk is eredményesen használják ezt a műcsali típust, és esetleg másképp, másra horgásznak vele, vagy akár csak másféle következtetésekre jutottak. Magam is kíváncsi lennék a témához fűződő olvasói tapasztalatokra, melyeket itt, a kapcsolódó fórumban összegyűjthetnénk, netán megvitathatnánk.


Szöveg és kép: Gégény Viktor

Szólj hozzá:
vittorio#1 2009. 03. 20., 02:22Nem is a kemény v. nem kemény száj itt a gond, inkább az, hogy kevés olyan balinos hely van, ami indokolná a védett horog használatát. De ha mégis...
Végül is egy jobb balin ütése felér egy kalapácséval, viszont az megint ellene szól, hogy legtöbbször fejre támad, így védett horogra - szerintem - nem túl jó hatásfokkal akadna meg (hacsak be nem szippantja).

Balinra én az RMST-5 változatokat használtam, de a dobástáv miatt érdemes lenne kipróbálni az RMST-6 és -7 típusokat is.
Banderras#2 2009. 03. 19., 20:52a minnow Spoon védetthorgos változatával lehet balinozni, van olyan kemény szája, hogy megakadjon a horog?
Istvan72#3 2009. 01. 05., 11:55Király cikk, benne van ami kell. Méretek, színek, csalivezetés, problémák, előnyök, összefoglalás/vélemény. Végre egy nem reklámízű műcsalibemutató.
gzs#4 2009. 01. 04., 20:20Viktor!
Közben megkerestem az ominózus koppintást... emlékeimben másfajta volt. 8cm és kb. 14gr. ,de a test arányai olyanok mint a 6-os RMS -nek, csak értelemszerűleg hosszabb testel. A hasi "öböl " hosszabb és nem olyan mély. De majd meglátod.
Üdv : Zsolt
vittorio#5 2009. 01. 02., 12:23Gzs,
Igen, valahogy úgy öt éve lehetett, amikor feltűntek a keleti horgászboltokban ezek a noname valamik. Tényleg kíváncsi vagyok rájuk, főleg, hogy mi a különbség az eredetivel szemben. Bár sejtem, jelentéktlenül kicsi. Előre is kösz, és ígérem, azért nem fogom kettéfűrészelni... :D

Sajó,

Jó peca volt, kár, hogy a 7.80-asodról nem készítettünk RMS-ses képet...
No, majd egy magazin-írást kerekítek belőle! :)

üdv,

GViktor
gzs#6 2009. 01. 02., 10:29Szia Viktor !
Kb. 5 éve hoztam Romániából 10cm-es RMST utánzatokat ,az árához képest igen jó minőségűek, óriási dobástáv érhető el vele és meglepően könnyen vízközt tarthatóak.Az ottani horgászboltos esküdött rá hogy a világ legjobb balinos műcsalija : ) . Két csukát fogtam velük össz-vissz, nem nagyon használom. Ha gondolod a műhosz közgyűlésre viszek neked egyet ajándékba, hátha neked jobban működik.
Üdv, és gratulálok az írásodhoz ismét kiválóra sikerült.
Zsolt
sajo#7 2009. 01. 01., 15:41Nagyon jól sikerült a cikk Viktor!
Gratulálok!
Ja és a képek sem utolsók:)!

Üdv: Dani
vittorio#8 2008. 12. 30., 19:27Köszi az elismerést, igyekszem a jövőben is ezen a szinten maradni. Tudom, kicsit száraz, de ez másféle irány. A magazinba továbbra is írom, a tőlem megszokott, halas-történetes, "pecásabb" sztorikat.

Baitcast,

Nem tudtam a 10 centis verzióról, bár gondolom, valami tengeri változat lehet. Nem túl lomha már? Nekem már a 8-as is csikorog, nagyon határeset, bár fog. Van ilyened? Próbáltad? Mindegy, utánvéttel jöhet egy kishalszín... :))

üdv,

GViktor
Baitcast#9 2008. 12. 30., 13:52Szia Viktor!

Nem tudom, tudsz e róla, de létezik 10 cm-es változatban is!
CsakanyAttila#10 2008. 12. 30., 12:51Szia Viktor!

Bár tőlem távol áll a műcsalis horgászat, (néha-néha twisterrel pergetek süllőre) de ez a cikk szerintem is nagyon rendben van.

Üdv,
Attila
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
Mivel a halak szájában nyelv helyett csak egy nyelvcsonk található, csak nagyon kevés ízlelőbimbó helyezkedik el. Ezzel szemben bizonyos halfajoknál az ízek észlelésére a bajuszszálakon található számos receptor felel. Ilyen például a ponty is, melynek bajuszszálai mellett a hasán is találhatók ízlelőbimbók. A legtöbb hal így a ponty is, különbséget tud tenni a sós, édes, savanyú és keserű ízek között.