Cikk oldal
2008-02-03

A támolygók

Az egyszerűség, nagyszerűség!
Az egyik legöregebb műcsali. Az első darabok az 1800-as évek közepén jelentek meg az USA-ban egy kisebb manufaktúra termékeként. Julio T. Buel volt aki az elsők között  készített támolygót és körforgót amerikában.

J.T.Buel 1863
J.T.Buel 1863
W.D. Chatman 1875
W.D. Chatman 1875
Canadian lure 1895
Canadian lure 1895


Szerkezete végtelen egyszerű, egyetlen hajlított, domborított fémből készül.  A vontatás közbeni intenzitást a domborításnak, hajlításnak, anyagvastagságnak (ezáltal a súlynak) egyszóval a felületi kidolgozásnak köszönheti. Találó elnevezése is a beteg vagy sebzett, egyensúlyzavarokkal küszködő ezáltal imbolygó-támolygó mozgást végző zsákmányhalra emlékeztet.

Általánosságban két típusról beszélhetünk.

1.) Nagy felületű könnyű kanalak

Legintenzívebb támolygást a nyújtott a két végén ellenkező irányban domborított, nagy felületű, és kis anyagvastagságú (könnyű) kanalak végeznek. Alakjuk jellemzően „S” formát mutat.
Előnyük, hogy lassú vontatás során is jól mozognak, viszont a nagy felület következtében alacsony a dobótávolságuk, sőt, sok esetben pontatlan dobásokat is eredményezhet, a gyorsabb húzás közben pedig hajlamosak a megpördülésre. Igen fontos előnye még, ezekkel érhető el a legoptimálisabban az a bizonyos „hulló falevél” effektus, melyet a csukapergetés során kamatoztathatunk a leginkább. Akár a vízreérés utáni pillanatokban, akár vontatás közben meg-megállva is alkalmazhatjuk ezt a technikát, a lényege, hogy próbáljuk „szabadjára” engedni kanalunkat és az, mint a falevél, hull a mélybe.

2.) Kis felületű nehéz kanalak

Az alig domborított, és hajlítással szinte egyáltalán nem rendelkező, hosszúkás felületű, nagy anyagvastagságú, viszonylag nehéz kanalak, melyek inkább csak billegő mozgást végeznek. Velük nagyobb dobótávolságokat érhetünk el, a megpördülésre is kevésbé hajlamosak, viszont a lassú vontatás nem kivitelezhető (nem életszerű a mozgásuk), mert hamar süllyednek.
Láthatjuk, számos lehetőséget hordoz magában a támolygó, akár csak a folymatos vontatásra, akár a meg-megállásra, rángatásra gondolok, mind-mind igen eredményesen használható ragadozó halaink elejtése során.
Fontos beszélnük a megfelelő színösszeállításról is, mely lényegében az adott időjárási viszonyokhoz, és az adott vízminőséghez kell, hogy igazodjon.
„Nem minden arany, ami fénylik” Ha mondásunkban kicseréljük az „arany” szót és helyébe a „fogós”-t tesszük akkor máris egy pergető szólása lehet, és milyen igaz…
Napos, tiszta időben, kristálytiszta vízminőség mellett a horgász számára kevésbé tetsző matt, sokszor már korrodált támyolgók a megfelelőek (a csillogó szín riasztóvá is válhat), míg borult, esős időben, sötétebb vízben a csili-vili a jó választás.
Bizonyos vizeken az egyszerű (általában a támolygó anyagának a színe) réz, bronz, arany, ezüst vagy ezek kombinációja a sikeres. Sok esetben a fogósságot növelheti a drillingre applikált piros bojt, twisterfarok, vagy egy nylonzacskó darabkája, esetleg egy gumikesztyű csík.

Tuningolt drillingek
Tuningolt drillingek
Az egyik kedvencem
Az egyik kedvencem
Gipotuning
Gipotuning


Ezen tényezők megfelelő használata, az adott körülmények felismerése, sikerekhez vezethet minket.
Végül, néhány klasszikus mely a mai napig is igen fogós, nem hiányozhat a kelléktárból.

Rublex Orkla
Rublex Orkla
ABU Toby
ABU Toby
Kuusamo
Kuusamo


Ők azok a kanalak melyek már régóta bizonyítottak és jelenleg is öregbítik hírnevüket. Igaz mára egy-egy darab már nehezen beszerezhető, de ha rábukkanunk (kisebb, öreg horgászboltokban nézzünk szét) akkor ne gondolkozzunk megvételükön.

Szerző&Fotó: Farkas Tamás
Szólj hozzá:
tiberiuss#1 2013. 07. 28., 16:02Hello.hol tudnek rendelni a Kuusamo es a Rublex kanalakbol? Udv.tibor
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A harcsázáshoz otthon tartott piócákat amennyiben rendszeresen csirkemáj darabokkal etetjük rövid időn belül jelentős testtömeg növekedést érhetünk el.