Cikk oldal
2008-02-03
A támolygók
Az egyszerűség, nagyszerűség!
Az egyik legöregebb műcsali. Az első darabok az 1800-as évek közepén jelentek meg az USA-ban egy kisebb manufaktúra termékeként. Julio T. Buel volt aki az elsők között készített támolygót és körforgót amerikában.
Szerkezete végtelen egyszerű, egyetlen hajlított, domborított fémből készül. A vontatás közbeni intenzitást a domborításnak, hajlításnak, anyagvastagságnak (ezáltal a súlynak) egyszóval a felületi kidolgozásnak köszönheti. Találó elnevezése is a beteg vagy sebzett, egyensúlyzavarokkal küszködő ezáltal imbolygó-támolygó mozgást végző zsákmányhalra emlékeztet.
Általánosságban két típusról beszélhetünk.
1.) Nagy felületű könnyű kanalak
Legintenzívebb támolygást a nyújtott a két végén ellenkező irányban domborított, nagy felületű, és kis anyagvastagságú (könnyű) kanalak végeznek. Alakjuk jellemzően „S” formát mutat.
Előnyük, hogy lassú vontatás során is jól mozognak, viszont a nagy felület következtében alacsony a dobótávolságuk, sőt, sok esetben pontatlan dobásokat is eredményezhet, a gyorsabb húzás közben pedig hajlamosak a megpördülésre. Igen fontos előnye még, ezekkel érhető el a legoptimálisabban az a bizonyos „hulló falevél” effektus, melyet a csukapergetés során kamatoztathatunk a leginkább. Akár a vízreérés utáni pillanatokban, akár vontatás közben meg-megállva is alkalmazhatjuk ezt a technikát, a lényege, hogy próbáljuk „szabadjára” engedni kanalunkat és az, mint a falevél, hull a mélybe.
2.) Kis felületű nehéz kanalak
Az alig domborított, és hajlítással szinte egyáltalán nem rendelkező, hosszúkás felületű, nagy anyagvastagságú, viszonylag nehéz kanalak, melyek inkább csak billegő mozgást végeznek. Velük nagyobb dobótávolságokat érhetünk el, a megpördülésre is kevésbé hajlamosak, viszont a lassú vontatás nem kivitelezhető (nem életszerű a mozgásuk), mert hamar süllyednek.
Láthatjuk, számos lehetőséget hordoz magában a támolygó, akár csak a folymatos vontatásra, akár a meg-megállásra, rángatásra gondolok, mind-mind igen eredményesen használható ragadozó halaink elejtése során.
Fontos beszélnük a megfelelő színösszeállításról is, mely lényegében az adott időjárási viszonyokhoz, és az adott vízminőséghez kell, hogy igazodjon.
„Nem minden arany, ami fénylik” Ha mondásunkban kicseréljük az „arany” szót és helyébe a „fogós”-t tesszük akkor máris egy pergető szólása lehet, és milyen igaz…
Napos, tiszta időben, kristálytiszta vízminőség mellett a horgász számára kevésbé tetsző matt, sokszor már korrodált támyolgók a megfelelőek (a csillogó szín riasztóvá is válhat), míg borult, esős időben, sötétebb vízben a csili-vili a jó választás.
Bizonyos vizeken az egyszerű (általában a támolygó anyagának a színe) réz, bronz, arany, ezüst vagy ezek kombinációja a sikeres. Sok esetben a fogósságot növelheti a drillingre applikált piros bojt, twisterfarok, vagy egy nylonzacskó darabkája, esetleg egy gumikesztyű csík.
Ezen tényezők megfelelő használata, az adott körülmények felismerése, sikerekhez vezethet minket.
Végül, néhány klasszikus mely a mai napig is igen fogós, nem hiányozhat a kelléktárból.
Ők azok a kanalak melyek már régóta bizonyítottak és jelenleg is öregbítik hírnevüket. Igaz mára egy-egy darab már nehezen beszerezhető, de ha rábukkanunk (kisebb, öreg horgászboltokban nézzünk szét) akkor ne gondolkozzunk megvételükön.
|
|
|
Szerkezete végtelen egyszerű, egyetlen hajlított, domborított fémből készül. A vontatás közbeni intenzitást a domborításnak, hajlításnak, anyagvastagságnak (ezáltal a súlynak) egyszóval a felületi kidolgozásnak köszönheti. Találó elnevezése is a beteg vagy sebzett, egyensúlyzavarokkal küszködő ezáltal imbolygó-támolygó mozgást végző zsákmányhalra emlékeztet.
Általánosságban két típusról beszélhetünk.
1.) Nagy felületű könnyű kanalak
Legintenzívebb támolygást a nyújtott a két végén ellenkező irányban domborított, nagy felületű, és kis anyagvastagságú (könnyű) kanalak végeznek. Alakjuk jellemzően „S” formát mutat.
Előnyük, hogy lassú vontatás során is jól mozognak, viszont a nagy felület következtében alacsony a dobótávolságuk, sőt, sok esetben pontatlan dobásokat is eredményezhet, a gyorsabb húzás közben pedig hajlamosak a megpördülésre. Igen fontos előnye még, ezekkel érhető el a legoptimálisabban az a bizonyos „hulló falevél” effektus, melyet a csukapergetés során kamatoztathatunk a leginkább. Akár a vízreérés utáni pillanatokban, akár vontatás közben meg-megállva is alkalmazhatjuk ezt a technikát, a lényege, hogy próbáljuk „szabadjára” engedni kanalunkat és az, mint a falevél, hull a mélybe.
2.) Kis felületű nehéz kanalak
Az alig domborított, és hajlítással szinte egyáltalán nem rendelkező, hosszúkás felületű, nagy anyagvastagságú, viszonylag nehéz kanalak, melyek inkább csak billegő mozgást végeznek. Velük nagyobb dobótávolságokat érhetünk el, a megpördülésre is kevésbé hajlamosak, viszont a lassú vontatás nem kivitelezhető (nem életszerű a mozgásuk), mert hamar süllyednek.
Láthatjuk, számos lehetőséget hordoz magában a támolygó, akár csak a folymatos vontatásra, akár a meg-megállásra, rángatásra gondolok, mind-mind igen eredményesen használható ragadozó halaink elejtése során.
Fontos beszélnük a megfelelő színösszeállításról is, mely lényegében az adott időjárási viszonyokhoz, és az adott vízminőséghez kell, hogy igazodjon.
„Nem minden arany, ami fénylik” Ha mondásunkban kicseréljük az „arany” szót és helyébe a „fogós”-t tesszük akkor máris egy pergető szólása lehet, és milyen igaz…
Napos, tiszta időben, kristálytiszta vízminőség mellett a horgász számára kevésbé tetsző matt, sokszor már korrodált támyolgók a megfelelőek (a csillogó szín riasztóvá is válhat), míg borult, esős időben, sötétebb vízben a csili-vili a jó választás.
Bizonyos vizeken az egyszerű (általában a támolygó anyagának a színe) réz, bronz, arany, ezüst vagy ezek kombinációja a sikeres. Sok esetben a fogósságot növelheti a drillingre applikált piros bojt, twisterfarok, vagy egy nylonzacskó darabkája, esetleg egy gumikesztyű csík.
|
|
|
Ezen tényezők megfelelő használata, az adott körülmények felismerése, sikerekhez vezethet minket.
Végül, néhány klasszikus mely a mai napig is igen fogós, nem hiányozhat a kelléktárból.
|
|
|
Ők azok a kanalak melyek már régóta bizonyítottak és jelenleg is öregbítik hírnevüket. Igaz mára egy-egy darab már nehezen beszerezhető, de ha rábukkanunk (kisebb, öreg horgászboltokban nézzünk szét) akkor ne gondolkozzunk megvételükön.
Szerző&Fotó: Farkas Tamás
