Cikk oldal
2010-01-18

Harcsapergetés 5.

Kis Rapalák harcsára
Kissé könnyelműen fogalmaztam az előző epizód végén. Azt ígértem, bemutatom azokat a műcsalikat, melyekkel ez idáig sikerült harcsát fognom. Azóta rájöttem, hogy így nagyon sokféle wobbler szóba fog kerülni, egy cikk terjedelem biztosan kevés lesz hozzá. Főleg, mivel eszembe jutott, hogy az általam nem kedvelt/használt, ugyanakkor mások számára mégis fogós típusokat miért kellene, egyáltalán hogy is lehetne kihagynom?

Itt tanultam (harcsázni is)
Itt tanultam (harcsázni is)
Kavarog a két folyó
Kavarog a két folyó

Végül arra jutottam, hogy elsőként a Rapala termékpalettájáról mazsolázok, hiszen ebből a márkából rendelkezem messze a legtöbb műcsalival, és talán nem meglepő, hogy (épp ezért is) e modellekkel harcsáztam a legtöbbet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a partdobálós módszert – mint oly sokan – én is a Pó folyón kezdtem, így viszonylag későn ismerkedtem meg a Barramundival és társaival. Csónakom ugyan jóval korábban volt a Tiszán, viszont harcsára már a gimnazista éveimtől kezdve partról pergettem. Mivel kitartó voltam, viszonylag szép fogásaim voltak, ezért sem éreztem szükségét másféle pecának. Persze, így azokkal a wobblerekkel sem szereztem a kezdeti időkben tapasztalatot, amelyek a parthoz dobáló módszernél többnyire eredményesek.

Zavaros a Tisza
Zavaros a Tisza

Harcsák búvóhelye
Harcsák búvóhelye

Annál többféleképpen variálgattam a Rapalákat, közben egyre csak bővítettem a készletemet, amiből megint újabb kísérletek következtek. Ma már elég biztosan merem állítani, hogy szinte alig van átfedés a csónakos, parthoz dobálós és a partról pergetős harcsázás között, legalább is, ami a műcsali-készletet illeti.

A harcsa táplálékai

Mielőtt azonban a wobblerek szisztematikus tárgyalásába kezdenék, fontos, hogy rövid, vázlatos összegzést adjak a harcsa táplálékairól, hiszen épp ezeket az élőlényeket igyekszünk műcsalijainkkal utánozni.

A harcsa mindenevő, és ha éhes, minden útjába akadó élőlényt megtámad, ami a száján befér (olykor azt is, ami nem). Ez azonban csak az alaptézis, nagyon ritkán találkozhatunk ezzel a táplálékszerzési magatartással. A sok tévhit is innen származik, ugyanis a harcsának csak ritka esetben mindegy, hogy milyen csalit, és hogyan dobunk.

13 = 6 x 5. Vajon a harcsa így gondolkodik?
13 = 6 x 5. Vajon a harcsa így gondolkodik?

Alapvetően a harcsa táplálkozási sémáját három részre bontanám, talán ez lehet a legnagyobb segítségünkre egy adott szituációban a wobbler vagy más műcsali kiválasztásában.
Első helyre a felszíni régió halait tenném, amikor a harcsa kifejezetten a víztetőn vadászik, így ebből a felső fél méterből szedi a táplálékát. A felszínen jellemzően a küsz tartózkodik, de előfordul, hogy balin vagy egyéb keszegféle is a víztetőre emelkedik. Így egyaránt lehetséges, hogy a közvetlenül felszín alatt vadászó harcsa egyszer apró küszöket, máskor ugyanitt félkilós halakat egyen. Fontos, hogy a harcsa, mint minden ragadozóhal, általában keresőképet alkalmaz a hatékony táplálékszerzéshez. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos méretű és fajtájú halra áll be, ezt keresi, és képes figyelmen kívül hagyni (vagy gyanúsnak ítélni) minden egyéb táplálékforrást. Ha kellő mennyiségben áll egy halfajta a rendelkezésére, nagyon ritka, hogy vegyesen táplálkozzon, ezért is kell nagyon pontosan megválasztanunk az adott műcsalit.

Régen partról pergettem
Régen partról pergettem
Ma már főleg csónakból
Ma már főleg csónakból

A második a leggyakoribb eset, amikor a harcsa vízközt járőrözve keresi meg a táplálékhalakat – zömében dévérféléket. Ekkor válik a legnehezebbé, és véleményem szerint talán legunalmasabbá a horgászata. Részint nehéz a táplálkozási mélységet eltalálni, ráadásul, már nem tudunk élni a meglepetés erejével sem, hiszen a mélybe húzott wobblerünk rezgéseit több méterről képes érzékelni és értelmezni a harcsa. A vízközti horgászatban nagyon fontos tehát a műcsali saját akciója, ha úgy tetszik, minél csábosabb mozgása.

A harmadik, nagyobb mélységek okán talán legnehezebben meghorgászható táplálkozási sáv a fenékzóna. Itt, a különféle halakon túl egyéb fenéklakó élőlények is jelentős szerepet kapnak a harcsa étrendjében; kagylók és rákok nagyon nagy százaléka végzi harcsabendőben a nyári-őszi hónapokban. Ugyanakkor, a táplálékhalak mérete és jellemzői is itt a legváltozatosabbak: az apró durbincstól, a pontyokon át, egészen az angolnáig minden célkeresztbe kerülhet.

Harcsaébresztő tavasz
Harcsaébresztő tavasz

Ritka a kis harcsa
Ritka a kis harcsa

Mindemellett néhány tévhitet is eloszlathatunk, miszerint a harcsa a nagy táplálékot részesíti előnyben, vagy hogy a nagy harcsa csak nagy csalira kap, és hasonlók. Az alábbiakban épphogy azokról az esetekről írok az egyes műcsali-típusok bemutatásán keresztül, ahol ennek a szöges ellenkezőjét tapasztaltam.

A Rapala repertoárjának végig böngészését szintén egy látszólagos ellentéttel kezdem, ugyanis a könnyűpergetés csalijait tettem a harcsafogók első csoportjába.

A Mini Fat Rap és társai

Kicsit „bruttósítottam” az alcím esetében, így a valóban legendás MFR mellé csaptam az összes kisméretű wobblert. Ezek az apróságok célzottan harcsára nem ajánlhatók, hiszen már egy közepesen erős horog is képes teljességgel lebénítani a mozgásukat. Amiért itt mégis megemlítettem őket, az a Mini Fat Rap-hoz kapcsolódó, csokorra való tanulságos eset, amiből kiderül, hogy a harcsa időről-időre rászív az egészen apró wobblerekre is, nem kis meglepetést okozva ezzel a finompergető horgászoknak.

Vajon elég erős lesz?
Vajon elég erős lesz?

A történetek helyszíne a hozzám térben közel álló Bodrog. Itt számos jóbarátommal és velem is megesett már, hogy jászozás közben komoly harcsába akadtunk apró wobblerükkel. A legnagyobb kifogott 10.40 kg volt, viszont ettől sokkal nagyobbal is harcoltak a fiúk, de a zsinór vagy a horog okán, sajnos, alul maradtak. Az esetek érdekessége, hogy nem éjszakai, de még csak nem is szürkületi, hanem zömében nappali pergetés közben érkeztek a váratlan látogatók.

Harcsátlan J-5-ök
Harcsátlan J-5-ök
Kis sneci méretű a HJ-6
Kis sneci méretű a HJ-6

Az érdeklődés lehetséges oka, hogy bár a kis wobblerek nagyon is különfélék akciójuk szempontjából, a harcsa leginkább mégis egyféle dolgot lát bennük; az ivadékhalat. Ide tartozik még az ötcentis úszó (Original) és merülő (Countdown) wobbler is, ám méretüknél fogva még ezek sem készíthetők fel harcsára (bár néha jobban lehetne fogni velük, mint a nagyobb csalikkal).

Original 7-9 cm

A klasszikus Original csoportot kénytelen vagyok kétfelé szedni, mivel a kisebb változatai másféle felszerelést követelnek meg, és másféle helyzetben működnek jól a harcsapergetésben, mint a nagyobbak. Az első, harcsára célzottan bevethető kis wobblerek a hétcentis floating Rapalák. Adja magát a kérdés, hogy miért kedveli a harcsa ezeket a ceruzavékony, kisméretű csalikat. Egészen pontosan azért, mert kísértetiesen hasonlítanak a legnagyobb számban fellelhető táplálékhalra, a küszre. Mozgásuk igen finom remegésnek hat még gyors vízben is, épp úgy, mint maguk a küszök…

Kilences floatingok
Kilences floatingok
CD-7-eseim
CD-7-eseim

Eldobásukra tökéletes egy 14-40 grammos pálca, ami viszont kevés egy kicsit is komolyabb harcsához, így az F-7-esek csak módjával tekinthetők igazi harcsawobblernek.

Countdown 7 cm

A CD wobblerek valamivel testesebbek (magasabbak és vastagabb profillal rendelkeznek) az Original-oknál. Ennek oka elsősorban nem az, hogy másféle akciót szerettek volna elérni a tervezők, hanem, hogy a merüléshez szükséges súly egyensúlyban tartásához nagyobb balsa testre volt szükség. A következmény egy jól dobható, mégis relatíve finom veretéssel, rezonanciával úszó wobbler lett, ami bár vízközt dolgozik, leginkább mégis a küsz mozgását utánozza.

CD-7 versus F-7
CD-7 versus F-7

Újfent sajnos, hogy az eleve túlterhelt (és kissé lebénult) test több terhet már nem igazán bír el, így ezek a méretek is némi kompromisszummal ajánlhatók célzott harcsázáshoz, noha egyéb paramétereik tökéletesen megfelelnének hozzá.

Nyelvben is eltérnek
Nyelvben is eltérnek
Másképp hat a két hetes
Másképp hat a két hetes

Shallow Shad Rap 5 cm

Szintén a kisméretű wobblerek közé sorolom az SSR-5 típust, mely apró bodorkára emlékeztető alakjával bizonyos időszakban fogós harcsacsali lehet. Maga a wobbler persze nem „bodorkásan” mozog, hanem egyszerűen sűrűbb frekvenciával, és apróbb kitérésekkel kelleti magát. Akkor igazán csodaszer, ha a víz sebessége folytán a nagyobb wobblereink „túlveretik” magukat, vagy a harcsa kifejezetten a kistestű keszegeket fogyasztja a felszín közelében. Akcióját egyenletes húzásban fejti ki, mint a fentebb említett modellek többsége. Persze, beesőre ezekkel a típusokkal is lehet kapásunk, de mint a későbbi részekben kitérek rá, a beesőre érkező kapás oka nem mindig függ a wobblertől.

SSR-5 süllőre (felül), harcsára (alul)
SSR-5 süllőre (felül), harcsára (alul)

Több alkalommal előfordult már ismeretségi körömben és velem is, hogy míg a 7-9 centis fahalakat órákig húzgáltuk eseménytelenül, addig az ötcentis SSR igen rövid idő alatt bizonyította „rátermettségét”. Hátránya, hogy elég erős horgokkal nem szerelhető, előnye viszont, hogy stabilan 60-90 centis mélységben tartható, így sokszor éppen a snecik alá tudunk horgászni vele.

A „kicsi Joi”

Régebben, amikor még nem létezett ötcentis Rapala Jointed, „kis-Joi”-nak hívtuk a J-7-est. Ez a kéttestű, lassan húzva kígyózó, gyors vízben magához képest erőteljesen remegő wobbler kedvenc süllőcsemege, de időnként rákívánkozik a harcsa is. Ez a csali sem lóg ki a sorból, intenzív mozgása ellenére is a felszíni küszt utánozza leginkább. Teherbírásával gondok vannak, minden nehezítés az akció rovására megy. Kéttestű kidolgozása miatt pedig különösen sérülékeny, egy jobb harcsával való találkozás után szinte biztos, hogy javításra szorul, vagy akár „kispadra” is kerülhet.

SSR-5 gyűjtemény
SSR-5 gyűjtemény
Sokat látott „kis-Joi”-k
Sokat látott „kis-Joi”-k

Érdekessége, hogy a fogásokkal egyenes arányban nő a csali „kapóssága” is, ez pedig süllőfogaknak köszönhető, melyek által okozott lyukakon óhatatlanul is szivárog be valamennyi víz. A wobbler veszít felhajtóerejéből, a beépített súly így mélyebbre tudja juttatni. Volt olyan J-7-esem, ami 1.40-1.50 mélyen pásztázta a medertöréseket, ám egy ízben 0.18-as monofilon vezetve komolyabb harcsával találta szemben magát – sajnos, esélyem sem volt a megmentésére.

Van bennük fantázia
Van bennük fantázia

Összegezve

A tévhittel ellentétben tehát, nagyon sokféle, kisméretű wobbler is ad(hat) szép harcsát (10-20 kg közöttit minden további nélkül), azonban e műcsalikkal célzottan harcsázni kissé hazardírozás. Amennyire lehet, és az akciót nem rontjuk el vele, érdemes a kulcskarikákat és a horgokat is erősebbre cserélni. Az említett wobblerek semmilyen 4X-es horgot nem bírnak el, áthorgozásra így a VMC O’Shaugnessy 3X erősségű (9626), legkisebb (8-as) méreteit ajánlom.

A következő részben eggyel feljebb lépünk, és bár hosszban nem minden esetben, de „vontatási ellenállásban” és „megelevenített kishal-képekben” magasabb osztályba tartozó wobblereket veszünk sorra.

Szöveg és kép: Gégény Viktor

Szólj hozzá:
solyi#1 2010. 01. 30., 16:33Jobbulást kívánok.Tetszett az EURÓ HORGÁSZ-ban az Ars poétika.Azt hiszem elolvasom aPECA.HU-ból amit lehet.
A vírus úgy 10 napra legyűrt.Kemény , tudom hiszen egy hete szabaduktam meg tóle.Kitartást, egészséget.
solyi#2 2010. 01. 24., 21:22Legtöbbször éjszaka állok rá a pergetésre.Van valami varázsa,valami titokzatossága.Bajszikra vártam szeptemberben,októberben és novemberben is.Sem a Dráva sem a Duna nem adott 2009-ben rendes harcsát.Amit fogtam az "kölyök" kategóriába tartozik.A Rapala csodákról elismerően tudnék én is beszélni.Amit irtál Viktor az SSR-5 tipusokról az nagyon rendben van . Viszont a régi tapasztalatokból merítve sok 5ösöm lett a gereben fogak martaléka.A horogcseréket én is elvégeztem kulcskarikákkal együtt.Szép süllőket szedtem össze velle.Valahogy az az érzésem ,inkább a 9-es volt a sztár.Ha feláll arra szintmagassságra a kedvencünk,Haddon Ted P,Predatek,Barramundi,odanyúl és rászív keményen.Kapásom viszont a Rapalára volt a legtöbb.A "Kálmi"{Soltész Kálmánra gondolok}mondta:a folyók elvágó sodorvonala mentén a szürkület órájában még az evőkanálnak is odavág.Mert akkor még volt a vízekben sok.Most? Most művészkedni kell.Nagyon sok kitartással és türelemmel.
Devilpicker#3 2010. 01. 23., 19:17Valohol előrébb írtátok hogy a 16. képen lévő wobbler nyelvéneknek a széléből le van vágva egy darab. Jobban szemügyre vettem a CD és Original wobblereim, és azt találtam hogy az enyéim közül is van aminek le van faragva a széléből, gyárilag.
Nem lehet hogy így hangolják őket, a fémfül hajlítás helyett, hogy ne pattanjon meg a lakk a fül mellett?
Üdv.: dp
popipro#4 2010. 01. 22., 11:58campeca!

Szerintem olyan értelmezése van a 12db os SSR5 fotónak, hogy ennyi gyűlt össze belőle az évek során. Ha egy típus igazán beválik, előbb utóbb többet is beszerzel belőle, és miért ne más-más színűeket? Nekem pl. nagy favoritom (volt egy időben) az SSR8, van is belőle jópár. Ja és egy fogós wobbler elvesztése tönkreteheti az aznapi pecát ha beszaggatod, így igazából egy wobbler nem wobbler...
madlibalint#5 2010. 01. 21., 18:15Somefire!
Köszi, tudom ,hogy vannak ilyen UL pálcák, én a kihívást a gyártók részéről abban értettem, hogy egy ilyen bottal, ki tudjál terelni egy jobb harit is. De ehhez kell olyan zsinór amivel el lehet érni ezeket a távokat, és bírja egy nagy harcsa kínzását! Olyan horgok amik nagy biztonsággal akadnak, és tartanak, mégsem "bénítják" a wobblert....! És még sok kritérium.... Nem egyszerű...!
Bálint
Sanyo#6 2010. 01. 20., 20:30campeca
Nem csak harcsa eszi az SSR5-öt és nem csak éjszaka lehet használni...
GLaca#7 2010. 01. 20., 15:59campeca
Szerintem egy kicsit túl reagálod a dolgot. A cikk nem azt sugallta hogy egy mázsa wobblerrel indulj el, hanem alternatívákat kínál különböző helyzetekre. Véleményem szerint ezzel segíti -ahogy írtad - hobbi horgászt. Hogy a színeknek mekkora a jelentősége azt senki nem tudja lemérni mert minden fogás esetleges, egy adott szituációra és környezetre érvényes. Vannak favorit színek de ezeket tapasztalat szűri ki és hinni is kell benne különben nem azt használnád a legtöbbször, így nagyobb esélyt adva a fogásra az adott színnek. Hogy az adott pillanatban egy más színű wobbler lenne ott és akkor mi történne azt senki nem tudná megmondani az már a jóslás "tudománya"
Szerintem kár belekötni, aki akar tanulhat a cikkből és a lényeg nem az volt amire te kiélezted.
Szia Laca
campeca#8 2010. 01. 20., 14:10Milyen értelmezése van a harcsapergetés 5, kis rapalák harcsára alcímű munkában szereplő azon fotónak, ahol 12 db. SSR5 látható természetesen különböző színben, 7 db J és stb.

Te szükségét látod ennek, mert amikor lemész a Bodrogra a 12 db. különböző színűből a tök sötétben ott gondolkozol, hogy melyiket tedd fel. Ki tudod jelenti, hogy 12 különböző színnek van jelentősége?

Súlyos átverés, ha azt a látszatot kelted, hogy szükség van erre egy hobbi horgásznak. Azt a látszatot kelted, hogy indokolt 12 db. SSR5 beszerzése, mert különböző színűk hozzásegít a fogás eredményességéhez.

Sem a cikk sem a fotók nem azt közvetítik, hogy 1 db. SSR5 elegendő a harcsázáshoz.

vittorio#9 2010. 01. 20., 13:08"Ezek az írások, az a téves képzetet keltik a kezdő tájékozódni kívánó horgászokban, mintha az eredményesség a műcsali készletünk nagyságában lenne keresendő."

Lehet, hogy éppen az téved, aki ezt olvassa ki belőle.
Én például úgy is tudnám értelmezni az olvasottakat, hogy bár csak egyetlen SSR-5-öm van, azzal is jó eséllyel indulok harcsára.

Egy írás nem dönt helyetted, hanem információt közöl.
A többi nézőpont és hozzáállás kérdése.

üdv,

Viktor
Attis72#10 2010. 01. 20., 12:59Campeca !

"Ezek az írások, az a téves képzetet keltik a kezdő tájékozódni kívánó horgászokban, mintha az eredményesség a műcsali készletünk nagyságában lenne keresendő."

A te előző nyilatkozatod meg azt sejteti,hogy elenyésző dolog a műcsali kiválasztása.
Az igazság szerintem a kettő között helyezkedik el.Minél többet tudsz annál kevesebb csalit használsz.Azonban ha csak nincs valami szuper mentorod,elég sokat kell próbálkozni amíg ez a" minél kevesebb "összejön.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A hím kecsege 4-5 évesen, míg a nőstények csak 5-6 éves korukban érik el az ivarérettséget. Mivel az első években ez a faj igen gyorsan fejlődik, gyakran előfordul, hogy hamarabb eléri a kifogható legkisebb méretet (45 cm), mint a szaporodóképes állapotot. Így számos esetben előfordul, hogy még az első ívása előtt kifogják vizeinkből.