Cikk oldal
2008-08-23

Közhírré tétetik!

Wobblerkészítés mesterfokon?
Minden pergető álma, hogy egyszer egy saját készítésű műcsalival fogjon halat. Ez az álom engem is folyamatosan „gyötör”. Igaz, én már jó pár wobbler elkészítésén túl vagyok, és még halat is fogtam velük, de még mindig ott van a késztetés: csinálj újat!
Az apropót az adta, hogy most vehettem kezembe amerikai wobblerépítő barátom jóvoltából a könyvesboltok (természetesen amerikai boltokról van szó) polcain sorakozó kitűnő barkácskönyvet, melyben lépésről-lépésre leírja, hogyan készíti ő a saját wobblereit. Postás úr hozta a dedikált példányt pár nappal ezelőtt.
Ezen felbuzdulva kezdek eme cikk megírásához. Remélem, segítséget tudok nyújtani minden barkács szellemű pergetőnek.
Mielőtt hozzáfognánk az elkészítéséhez, először gondoljuk át milyen jellegű, milyen természetű wobblert szeretnénk készíteni. Én egy felszínről mélyre törő típust választottam. Első lépésben a megálmodott wobblert „vessük” papírra, vagyis készítsünk tervet.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


Ha ezzel készen vagyunk, akkor a formát „átvezetjük” egy keményebb anyagra. Én régi, lejárt bankkártyákat használok erre a célra. Körbevágom és már kész is a sablon mely majd minden fázisnál segítségünkre lesz. A sablont átrajzolom egy 28mm x 20mm-es fenyőlécre és elektromos lombfűrész segítségével, körbevágom. A kész formát papírvágó pengével (igazából nem tudom mi a hivatalos elnevezése, nekem papírvágó penge) finomítom.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


Kezd alakot ölteni a wobblerünk. Csiszoló géppel majd kisebb teljesítményű, kézi társával simára csiszoljuk a testet.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


Az így elkészült darabot a sablon segítségével megjelöljük majd a fűrészünkkel, félbevágjuk. Újabb csiszolás, finomítás majd a drótváz előkészítése kezdődik.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


A hosszanti irányban majdnem kettémetszett testben „megágyazunk” a 0,8-as vastagságú acéldrótból készített váznak. A váz egy foglalatban fog elhelyezkedni majd így kerül vissza a testbe. Itt nagyon kell figyelnünk, mivel könnyen eltörhet a 2mm vastag lécdarab, ezért használjunk finomabb satut, finomabb csiszolókorongot, és reszelőfelületet. (Ha súlyozni kívánjuk a fahalat, akkor azt ebben a fázisban kell megtennünk. A foglalatba kell elhelyeznünk az ólmot, úgy, hogy a drótvázat ne zavarja) Ha elkészültünk akkor rakjuk össze, majd magát a drótvázat készítsük elő.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


Megint csak a sablont hívom segítségül. Kijelölés után egy darab lécre, a füleknek a helyénél bekalapálok egy-egy szeget, majd lecsípem a fejüket. Ha megvagyunk, akkor egy egyszerű fogó segítségével pontosan a méretre tudom hajlítani az acéldrótot. Ezután belepróbálom a testbe.
Kezdi elnyerni végleges formáját.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


Miután kigyönyörködtem magam, az egyik legfontosabb rész a ragasztás következik. Ceys, 5 perces, kétkomponensű epoxit használok. Ragasztás után, egy segédállványra teszem és kb. 3-4 órát száradni hagyom.
Száradást követően ismét a barkácsgépemet használom és a felesleges, esetlegesen megcsorgott epoxit lecsiszolom, majd ismét „megágyazok”, most már a terelőlapnak melyet 1-1,5mm vastag, hobbyboltban kapható plexiből készítek.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


A terelőlemezbe egy kör alakú mélyedést csiszolok, majd ugyancsak epoxival beragasztom a tesbe. Állványra fel, ismételt 3-4 óra száradás.
A wobblerünk valójában elkészült, már csak a felületkezelés hiányzik.
Az alapozást lakkozással kezdem. Száradás után felviszem az első színt, az alapszínt, amely majd minden esetben a fehér (én mindig vízbázisú festéket használok). Fedőrétegként, ebben az estben pirosat használok, szemet és a pöttyözést, egy szeg fejének fekete/sárga festékbe történő mártásával csinálom.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


Záró rétegként megint csak epoxit, de a 20 perces változatát használom. Valójában, ez a legnehezebb fázisa az elkészítésnek. Az egyenletes terítést egy hajszárító meleg levegője biztosítja. A hő hatására könnyebben el tudjuk oszlatni a réteget, jusson mindenhová.
A megcsorgás ellen a forgatás a legjobb védekezés. Én, erre egy régen nem használatos gáztűzhely grillező motorját használom, mely percenként 4-et forog.
Egész éjszaka bekapcsolva hagyom, így reggelre elkészül a végleges wobblerünk mely bevetésre kész.
Hogy teljes legyen az elkészült mű, a wobbleremnek készítek egy kis tároló dobozt, melyet gravírozással teszek szebbé.

Közhírré tétetik!
Közhírré tétetik!


Szépnek, szép de vajon a fogósságára sem lehet panaszom?
Természetesen kipróbáltam, de sajnos ezzel a példánnyal nem sikerült fognom halat, de ígérem, azonnal beszámolok, ha horgára megérkezik az első paciens.

Írta és fényképezte: Greg Hays,Farkas Tamás
Felhasznált irodalom: Greg Hays: Basic Fishing Lure Carving

Szólj hozzá:
kapczi#1 2010. 03. 24., 22:30Hali! találtam valami egészet a wobler gyártásrol,remélem segít!http://www.horgaszat-vadaszat.ro/horgaszat/mesterfokon /wobblergyar-otthon.html Ha valaki tud infót ragasztható 3d-s szemröl a fahalacskához nagyon megköszönném!!!! Üdv :)
Prot#2 2009. 06. 04., 19:49Terelőlapkának Sulyok Sándor a visszaváltható pet-palack anyagát ajánlja. Érdemes olvasni az írásait, 11 részen keresztül nagyon precízen veszi végig a témát. http://haldorado.hu/articles.php?articleid=1873
feregabo#3 2009. 06. 04., 19:06Szia Kapczi!
Én pont CD-vel kezdtem, de bereped és össze-vissza töredezik a vágás mentén. Szinte alakíthatatlan, úgy összerörik. Ha láng fölött röviden melegítem, hogy még ne deformálódjon, akkor repedés nélkül vágható, de attól félek, ha egy ilyen terelőlap követ fog, annak annyi. Akkor pedig jöhet a csere, ami gondolom nem kis munka.
kapczi#4 2009. 06. 04., 12:10Üdv! Ha nem a gyerek megunt vonalzója az áldozat ,akkor selejtes CD lemez bánhatja a közelségemet! Vannak CD-k amelyeket nagyobb ollóval szépen szabhatunk majd végül reszelővel alakítható véglegesre a forma! Sok sikert!!!
feregabo#5 2009. 06. 03., 21:20Sziasztok!
Aki műanyagból csinálja a terelőlapot és nem telefonkártyából, az miből csinálja? És hol szerzi be, mert én eddig egy barkácsboltban sem kaptam műanyag lemezt (igaz barkács áruházban nem voltam még). Azonban voltam két modellboltban de ott sem volt.
kapczi#6 2009. 02. 28., 00:00Üdv mindenkinek! A tiszán fogdossák a süllőt a sekélyben (1-2 m) ! Kész vagyok ujjabb 25 fahallal de nincs időm festegetni, sok az egyébb melóm! Ha van kérdésetek szivesen segitek! Botgörbülést!!
halfarkas61#7 2009. 02. 26., 16:17Én platán fából készítem a halaimat már két éve.Terelőlapnak nagyon bevált a telefonkártya anyaga.Már sok csukesz és más veszett rajta.Imádok a sajátjaimmal fogni mert nagyobb öröm mint a boltival.Ajánlom a gyártást minden pergetőnek mert lauri bőrében érzem magam olyankor.Jó horgászatot mindenkinek.
lopakodo#8 2009. 02. 26., 12:54Mikor frissítik ezt az oldalt? Sehol sincsenek az újdonságok! Más oldalakról kell összevadászni a cuccokat! Ez senkinek nem tűnik fel? Nem az lenne a logikus hogy itt mindenki előtt lehessen az új SHIMANOK-ról és RAPALÁK-ról meg minden másról értesülni. Mióta látogatom az oldalt szinte semmi változás. Időszerű lenne aktualizálni!
suger#9 2009. 02. 26., 12:48Az aluminum terelőlap egyes gyártóknál már megjelent, mint pl a Turus Ukko finn wobblerkészítő. Hajligatni eddig még nem próbáltam, mert nem volt rá szükség. Kicsit furcsának tűnik, hogy egész kicsi wobblerekre is elég vastag aluminiumból csinálják a terelőlapot, de végtére is a kiegyensúlyozottságával nincs baj.
lacikeri#10 2008. 12. 31., 13:17BOTGÖRBÜLŐS BOLDOG ÚJÉVET MINDEN VIZI EMBERNEK
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő ívása márciusban, áprilisban történik. Ikráit a fák vízbe nyúló gyökérzetére rakja le, és a hím kikelésig őrzi őket. Gyakran előfordul, hogy ívása a kedvezőtlen víz- és hőmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik. Ez jelentős kárt okozhat a leendő állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek ivadékai „kinőnek” a süllő szájából, vagyis nincs mivel táplálkoznia.