Cikk oldal
2008-03-31

Rapala fabula

Egy igazi sikertörténet
Egyszer volt, hol nem volt... Ez a történet az 1930-as évek folyamán kezdődött Finnországban, Lauri Rapalával. Ekkortájt gazdasági válságban volt az ország, a szűkös anyagiak, a nélkülözés megkövetelte Lauritól a helytállást, a család megélhetésének biztosítását. Egy fakitermelő cégnél, favágóként kereste mindennapi kenyerét. A nehéz fizikai munka, az alacsony bér késztette arra, hogy váltson. Az ezer tó országában kiváltotta az engedélyeket és halászattal kezdett foglalkozni. Járva a Päijänne  tavat, figyelemmel kísérte a ragadozó halak mindennapos harcát a táplálékért. Szorgosan gyűjtötte, feljegyezte tapasztalatait. A mesterséges csalira vonatkozó elképzelései ekkor véglegesen kikristályosodtak.

Lauri Rapala 1905-1974
Lauri Rapala 1905-1974
Päijänne I.
Päijänne I.
Päijänne II.
Päijänne II.


Az első fahalat 1936-ban készítette el fenyőkéregből. Egy helyi sajtboltból kapott aranyszínű, ónból készült csomagolópapírral bevonta a testet, majd hátát feketére színezte. Ezzel elkészült az ősrapala. Mérete akkor 10,5 cm volt. Ebből lett végül a 11 cm-es wobbler, amit a mai napig gyártanak.

Az első
Az első
Original 1950-ből
Original 1950-ből
Original 1954-ből
Original 1954-ből


Használata során megdöbbenve tapasztalta, hogy a pisztráng és csukafogásainak száma drasztikusan megnövekedett. Felbátorították ezek a nem mindennapi fogási eredmények így egyre újabb és újabb darabokat készített.
Időközben Finnországot lerohanta a keleti szomszédja, ennek következtében Lauri egy időre felhagyott a műcsalik gyártásával. Hat éven keresztül háborúzott az oroszokkal majd a náci Németországgal. Háború után nem hagyott fel álmaival és tovább folytatta a műcsalik gyártását. Ekkor már egy családi üzlet volt kibontakozóban, ugyanis Rapala négy fia, Risto, Ensio, Esko, és Kauko is beszálltak a termelésbe. Elma, a feleség kezelte a csomagolást, végezte az adminisztrációt. Fokozatosan gépesítettek, előbb egy öreg rokkát alakítottak át csiszológépnek, majd egy körfűrészt is építettek.
 

Rapala otthona
Rapala otthona
A kezdeti próbálkozások helyszíne
A kezdeti próbálkozások helyszíne
Az első gyár
Az első gyár



Ezzel jelentősen megnövelték a termelést, és még ebben az évben legyártottak 1000 db műcsalit, amelynek nagy részét egy fővárosi vegyesbolt árusította.
A nemzetközi (elsősorban észak-amerikai) porondra lépést az 1952-es Helsinkiben megtartott nyári olimpiai játékok is segítették. Amerikai sportolók is vásároltak ezekből a műcsalikból, amelyeket később hazájukban eredményesen használtak is.
Az igazi áttörést azonban Lauri amerikai látogatása indította el 1959-ben, amikor is több városban bemutatókat tartott találmányáról. Ron Weber, egy minnesotai horgászfelszereléseket árusító cég tulajdonosa hallott a finn csodacsaliról, kapott is egyet barátjától, amelyet Kanadában próbálhatott ki. Számolatlan fogták a lazacokat, mígnem az egyik dobás során elvesztette a kincset érő fahalat. A túrát követően, hazafelé megállt Duluth-ban, ahol több finn bevándorló élt, náluk érdeklődött a Rapala után. Egy ruhakészítőnek volt pár darabja, amelyet Ron azonnal megvásárolt. Mivel üzletet látott a termék forgalmazásában, levelet írt Rapalának, amelyben megkérte, hogy készítsen részére 500 db műcsalit. Rapalának a levél lefordítása is gondot okozott, nemhogy a hirtelen beesett megrendelés kielégítése. Eszébe jutott, hogy a fővárosi vegyesboltban talán még lehet ezekből jó pár darab. Végül 1960 elején Weber megkapta a Rapala csomagot.
Meggyőzte a barátját, Ray Ostromot, hogy segítsen az eladásban. Céget is alapítottak, amelyet kezdetben Rapalának, majd később Ostrom cégét átkeresztelve, Normark-nak neveztek el. Az eladások kezdetben lassúak voltak, mivel a viszonylagos magas darabár (1,95 $) eltántorította a kiskereskedőket, akik 0,5 vagy 1 dollárért kínálták a legdrágábbakat. A Rapala kétszer olyan drága volt, mint az akkoriban népszerű műcsalik, mint például a Johnson Silver Spoon, a Fred Arbogast Jitterbug, vagy a Lazy Ike.


Johnson Spoon 1956
Johnson Spoon 1956
Jitterbug 1954
Jitterbug 1954
Lazy Ike 1958
Lazy Ike 1958


Később az eladások kezdtek megerősödni. A Normark kizárólagos, észak-amerikai terítési szerződést kapott a Rapalától. Ostrom a médiához fordult a termék hatékonyabb bevezetése céljából. Különböző sportembereket, horgászklubokat, magazinokat szólított meg reklámjaikban. A Life magazinban is szerettek volna publikálni, de ez egyre csak húzódott, mígnem ígéretet kaptak, hogy a következő számban már oldalnyi hirdetés foglakozik a Rapalával. Véletlen és szomorú egybeesés, hogy egy héttel korábban holtan találták Marylin Monroe-t a Brentwood-i lakásában. A Life magazin következő kiadása 1962. augusztus 17-én, Marylin címlap fotójával jelent meg, és soha nem látott példányszámban kelt el.
Öröm az ürömben, hogy a Rapala hirdetés ebben a számban a 40-41. oldalon volt olvasható a következő jelmondattal: EGY CSALI, AMIT NEM SZABAD KIHAGYNI.

Life magazin 1962 augusztus 17-én
Life magazin 1962 augusztus 17-én


Valójában a vállalat legnagyobb fellendülését ennek a szomorú eseménynek köszönheti.
Ezek után sorra érkeztek a megrendelések, Weber és Ostrom Finnországba utazott, hogy kérje a termelést növelését. Gyárat hoztak létre, amely megoldotta a termelési problémát, majd egy új termék bevezetését is előkészítették. Lékhorgászatra alkalmas vertikális műcsalit dobtak piacra, amely Original Finnish Jigging Minnow névre hallgatott. Ettől kezdődően az eladási mutatók növekedése megállíthatatlan volt.
1967-ben Weberék gyártani kezdtek egy filéző kést, amelyet egy mészáros elkoptatott kése után formáltak. Vitték, mint a cukrot. A gyártásával a finn Marttiini-t bízták meg.

Rapala fabula
Marttiini Kalevala Koru
Marttiini Kalevala Koru
Rapala fabula


Ekkortájt a Normark több mint 20 000 levelet kapott, amelyben az elégedett horgászok tanúsították a Rapala létjogosultságát. Sőt, Finnország akkori elnöke kitüntetést adott Laurinak a gazdaság fellendítésében vállalt szerepéért.
1969-ben a cég bemutatta az első tengerre gyártott csaliját a Rapala Magnum-ot.
A visszajelzések pozitívak voltak, imádták a horgászok. Ahogy az igények növekedtek a legkorszerűbb fejlesztéseket kellett végrehajtani a gyárban. A fő szempont azonban most is a Lauri által megálmodott precizitás és tökéletesség volt.
1974-ben a műcsali megteremtője Lauri Rapala elhunyt. A cég vezetését ekkor már a három testvér látta el. A legenda tovább folytatódott.
Időközben a Normark terjeszkedésnek indult és megvásárolta a National Expert Bait Company-t, egy 36 éve kiváló minőségű kanalakat gyártó céget. Átkeresztelték, és Blue Fox Tackle Company néven működtették tovább. Legyártották az első Vibrax forgót és az első Pixee kanalat, amely minden Alaszkában és British Columbiában pergető horgász kedvenc lazacos és pisztrángos csalijává vált.
Az 1980-as évek elején sok iparág tapasztalt visszaeső eladásokat, nem volt kivétel ez alól a horgászcikk ipar sem. Weber és a Rapala testvérek remélték, hogy egy újabb termékkel sikerül fellendíteni ismét a piacot. Pár éve már készen állt egy új termék, amely a Shad Rap fantázianevet viselte. Itt volt hát az ideje, hogy piacra dobják. Ettől várták az újabb előrelépést.


SR07S 1982-ből
SR07S 1982-ből
SR05S 1983-ból
SR05S 1983-ból
SR09S 1985-ből
SR09S 1985-ből


A Normark sokéves tapasztalataira hagyatkozva hirdetési ügynökségén  - a Carmichael Lynch - keresztül olyan kampányba kezdett, amely hamar visszaállította a cég kereskedelmi mutatóit. Az eladások ismét szárnyaltak, Kanadában, Angliában, Svédországban és Finnországban elérték a 40 millió dolláros csúcsbevételt. Elkerülve az olcsó hamisítványok elterjedését, új csomagolást kaptak a wobblerek, amelyekre Lauri képe mellett a Hand Tuned (kézzel hangolt), és a Tank Tested (tartályban tesztelt) felirat állt. 1984-ben Ostrom visszavonult és Weberre bízta a Normark vezetését.
A 80-as évek közepétől Weber és új menedzsment csapata nagy kihívásokkal nézett szembe. A körülmények ismét megváltoztak, nem volt elegendő csak a wobblerek és kanalak gyártásával foglalkozni, komplett horgászfelszerelést kívánt a piac. A cég termékpalettája új tartozékokkal bővült, digitális mérlegek, késélezők, filéző kesztyűk léptek a „porondra”. Ezen kívül 1988-ban megalapították a Rapala Fishing Clubot, ahol a különböző stílust képviselő horgászok megoszthatták tapasztalataikat az új termékekkel, csalikkal kapcsolatban. Erre az időszakra tehető Jarmo Rapala, az új generáció képviselőjének vezetői pozícióra emelése is. Profi üzletemberként kiszélesítette a vállalat nemzetközi jelenlétét, és tovább erősítette a kapcsolatát a Normarkkal. Ő és Weber lépéseket tettek, hogy  Rapala-Normark Group Ltd.-ként megszilárdítsák a két vállalatot.
A vállalat továbbra is az egyik meghatározó műcsaligyártó cég a világon. Számos új termék bevezetése erősíti a Rapala feelinget. Wobblerei számos eladási csúcsot megdöntöttek már, sőt nevéhez fűződik eddig 250 db világrekord hal kifogása is.
A cég elkötelezett a minőség és az innováció iránt, és ahogyan azt annak idején Lauri megálmodta, az új generáció is ezt viszi tovább.
ITT A VÉGE FUSS EL VÉLE!
Szöveg és kép: Farkas Tamás
Forrás: Rapala History Book
 
Szólj hozzá:
solyi#1 2009. 02. 07., 17:00Nnaaaa!
solyi#2 2009. 02. 01., 21:46Ennyire nem vagyok képben,de nagyon jól jönnek ezek az ismeretek.Úgy érzem többek leszünk ha némileg ezeket az ismereteket elolvassuk,és megértjük az új irányzatok kevésbé sikeres termékeinek magas árát,és gyengébb minőségét.A minőséget az eredményesség tükrében értem.A RAPALÁNAK tudnia kell,hogy jön a CAPTUR ,a SALMO ,a yozuri.A magyar pergetők magas számban részesítik előnyben ezeket a csodákat.A Rapala a tradiciókról való lemondással piacot veszíthet.{pl a CDJ szériával mi történt?
Szakírónk
Az amúr (Ctenopharyngodon idella) eredeti elterjedése a Jangce és a Sárga-folyó volt. A XX. században kezdték telepíteni világszerte ennek köszönhetően nemcsak Európába, hanem a tengerentúlra is eljutott. Hazánkban az első regisztrált amúr telepítés 1968-ra datálódik, melynek helyszíne a tatai Cseke tó volt.