Cikk oldal
2010-01-28
Borbélyok a parton
Szakáll nélküli gondolatok
Ugyan ki foglalkozott régebben ilyenekkel, hogy most van-e szakálla a horognak vagy nincs. Sőt. Ha úgy tűnt, hogy megsérült az a kis tüske, már cserélte is le a magára valamit is adó horgász, mivel tudta, hogy halvesztéshez vezethet az egyszerű, csupasz, borotvált horog. Sérült! Nem sportos, sérült.
Ha kicsit drágább tű volt, vagy spórolt az ember, akkor körömmel alányúlt és adott neki egy kis tartást, egy kis disztanciát. Már feltéve, ha erre lehetőség volt… Legtöbbször szabadításkor csorbult ugyanis, amikor a kis fogó, csipesz – esetleg speciális horogszabadító – tönkretette; máskor meg egyszerűen beletört a szerencsétlen halba, mert arra van az a fránya kis zászló, hogy tartson, és ha tart, akkor a parton is tart, nem csak a víz alatt…
A szakáll hiánya hiba volt egy horog esetében, és tulajdonképpen elképzelhetetlen felelőtlenség a pecástól, ha hagyta fent a fogyatékos kampóját és úgy horgászott tovább.
Aztán a versenyhorgászat felől támadt az új eszme, de az is csak azért, mert a halszerzéshez kínált jobb megoldást. Nem sportszerűségről volt szó, kutyát nem érdekelte, hogy mi a sportszerű. Az a fő cél, hogy jobban bújjon a hegy. Az pedig jobban bújik, ha pici a szakáll, vagy lenyomott. Lenyomott…
Itt már jött befelé valami újabb fogalom, ebből kiderült, hogy otthon is elvégezhető az átalakítás. Lelapult, rásimult a drótra. A kiterjedt gyári tüske ezzel szemben irinyó-pirinyóvá szelídült, ezért is hívták mikroszakállasnak. Tényleg utolsó szempont volt, hogy a halnak nem okoz sérülést, az is fontosabb jellemző, még manapság is, hogy ne ölje meg a csalit. A férget… A lárvát… Hogy azt ne ölje meg. A zsákmány, az más tészta. Ja, és kisebb lukat szakít magának, nem tágul úgy a horog ütötte seb. De nem ám a hal miatt…Fenéket! Kisebb a lemaradás veszélye. A legfontosabb, hogy könnyebben hatol be a hegy, kisebb erő is elég, hogy belehúzzuk a halba. Még egy ilyen sor, és elhányom magam…
Eszembe jut ilyenkor a felső-tiszai Pali bácsi, aki nem is annyira közvetett módon védte meg a gereblyézőket egyik utolsó publikációjában a Mahor oldalain. Kétség nem fér hozzá, hogy nagy spíler volt az öreg. Azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy nem is olyan könnyű műfaj kívülről akasztani, tudni kell ám a módját… ha egy kicsit lereszelünk a horog szakállából akkor jobban bújik a pikkely alá. Süllőzésnél amúgy ez szempont. Szóval volt ennek a sportos szakállnélküliségnek hazai előélete, többen is vágták a csíziót, és nyomták a szakállt. Vagy reszelték.
A legyezők mindazonáltal sokkal előbb ismerték az ilyet. A legyezőkről amúgy is megtanulhattuk már régen, hogy ők a horgászat ókori görögjei… Már a régi legyezők is…akarom mondani görögök is tudták, hogy… Hogy még inkább a szakállától teljesen megfosztott, sőt eleve így gyártott horog akad a leghatékonyabban. Nem oly’ tartós, de legyezéskor annyira folyamatos a kontaktus a csalival, hallal, hogy az állandó spannban tartás magától értetődő, így a belazulás – ami a veszteségek egyik fő forrása – majdhogynem lehetetlen, de mindenesetre könnyen kivédhető.
Egy állandóan feszesen tartott szerelékkel fárasztott halban elvileg a horog is megszakítás nélkül tartja magát az akadás helyén. És ha nem, az sem világvége – mondták már az ókori legyezők is. Egyedül egy-egy trükkös manővernél bújhat ki a horog, ez leginkább már a felszínen történhet meg. Persze erre is van megoldás.
Karcsi mesélte, hogy a megakasztott és csónakközelbe húzott halaikból az ecsédi pergetőversenyen (és később versenyen kívül is) a töredékét tudták csak szákolni, mivel a rövidpóráztól leléptek a ragadozók, kiakadt a sportszerű horog. Nem arra van kitalálva az a forma, kár is lenne elvárni tőle, hogy megőrizze a halat. Az igazi, nem átalakított horog épp ezért mélyebb öblű és/vagy hullámosított hegyű. Lehet már ilyet kapni, szinte minden módszerhez.
De a Barbless mintha valami szitokszó lenne, valamiért nem terjed. A finomszerelékes technikák közé beszivárgott, írtak róla több helyen is, versenyhorgászok is propagálták, de az átlaghorgászat szintjén nem tudott elterjedni. A békéshalazók pedig jobban el vannak látva speciális horgokkal, mint a pergetők, ráadásul egy pergető, ha komolyan gondolja, nem kis áldozatok árán cserélheti csak le a csúnya sebet ejtő drillingeket. Nem teszem fel a költőinek is túl költői kérdést, hogy miért nem terjed el a szakáll nélküli horog. Mindenki tudja a választ. A halat, ami a horgon van, mindenáron meg akarjuk fogni. Mármint a többség.
Az ecsédi példa érdekes, útmutató, de egy kicsit álságos is, mivel mindenhol így kéne horgászni, mindenhol ezt a módszert, a kímélő és sokkal inkább a halvesztés lehetőségét elfogadó pergető technikát, de legalábbis a szakáll nélküliséget kéne favorizálni. Nem a vékony zsinór a sportos – az csak nekünk jó, hogy a kisebb halaknál is meglegyen a kellő adrenalin. Ezt „sportos”-t elve száműzni kéne a horgászatból amúgy is. Sportszerűbb. Az más. Fair.
Lehetne egy fair play a horgászat maga. Ha nem csapdáznák be a halat, ha nem lenne létszükséglet minden szögből, minden szituációból értékesíteni a helyzetet. A trükkös ilyen-olyan szakállas és öblű horgok, amik szétszakítják, szétszakíthatják egy hal száját, a modern pontyozás vívmányai. De tényleg ennyire fontos, hogy minden akadjon, amit a hal felvesz? Nem lehet úgy kezelni ezt a kérdést, mint egyfajta önmegtartóztatást?
Elvégre a sporthorgászat – ha már ez a fogalom beivódott, ezt vagyunk kénytelenek használni – olyan tevékenység, ahol a szórakozásba bele kell, hogy férjen a hal elvesztése is, nem ősi halászok vagyunk, hogy az életünk múlik rajta. De a technika, a kényelmi kiegészítők és a maga az eszme is mintha arra felé menne, hogy amit lehet hozzunk partra.
Nem szeretnék szélsőségbe esni, de nekem a merítő is valahogy ilyen. A biztos birtoklás, a feltétel nélküli halszerzés, a kockázatok minimalizálásának megtestesítője a kiemelő háló. Kisebb halak pergetésekor mindenképpen. Egy halász szerszám, ami egyáltalán nem biztos, hogy jobb a halnak, mint a kézzel kivétel, esetleg a grip. A horgászrend valami szentséges dolognak tartja, pedig…
Ha kicsit drágább tű volt, vagy spórolt az ember, akkor körömmel alányúlt és adott neki egy kis tartást, egy kis disztanciát. Már feltéve, ha erre lehetőség volt… Legtöbbször szabadításkor csorbult ugyanis, amikor a kis fogó, csipesz – esetleg speciális horogszabadító – tönkretette; máskor meg egyszerűen beletört a szerencsétlen halba, mert arra van az a fránya kis zászló, hogy tartson, és ha tart, akkor a parton is tart, nem csak a víz alatt…
 |
|
|
A szakáll hiánya hiba volt egy horog esetében, és tulajdonképpen elképzelhetetlen felelőtlenség a pecástól, ha hagyta fent a fogyatékos kampóját és úgy horgászott tovább.
Aztán a versenyhorgászat felől támadt az új eszme, de az is csak azért, mert a halszerzéshez kínált jobb megoldást. Nem sportszerűségről volt szó, kutyát nem érdekelte, hogy mi a sportszerű. Az a fő cél, hogy jobban bújjon a hegy. Az pedig jobban bújik, ha pici a szakáll, vagy lenyomott. Lenyomott…
|
|
Itt már jött befelé valami újabb fogalom, ebből kiderült, hogy otthon is elvégezhető az átalakítás. Lelapult, rásimult a drótra. A kiterjedt gyári tüske ezzel szemben irinyó-pirinyóvá szelídült, ezért is hívták mikroszakállasnak. Tényleg utolsó szempont volt, hogy a halnak nem okoz sérülést, az is fontosabb jellemző, még manapság is, hogy ne ölje meg a csalit. A férget… A lárvát… Hogy azt ne ölje meg. A zsákmány, az más tészta. Ja, és kisebb lukat szakít magának, nem tágul úgy a horog ütötte seb. De nem ám a hal miatt…Fenéket! Kisebb a lemaradás veszélye. A legfontosabb, hogy könnyebben hatol be a hegy, kisebb erő is elég, hogy belehúzzuk a halba. Még egy ilyen sor, és elhányom magam…
|
|
Eszembe jut ilyenkor a felső-tiszai Pali bácsi, aki nem is annyira közvetett módon védte meg a gereblyézőket egyik utolsó publikációjában a Mahor oldalain. Kétség nem fér hozzá, hogy nagy spíler volt az öreg. Azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy nem is olyan könnyű műfaj kívülről akasztani, tudni kell ám a módját… ha egy kicsit lereszelünk a horog szakállából akkor jobban bújik a pikkely alá. Süllőzésnél amúgy ez szempont. Szóval volt ennek a sportos szakállnélküliségnek hazai előélete, többen is vágták a csíziót, és nyomták a szakállt. Vagy reszelték.
A legyezők mindazonáltal sokkal előbb ismerték az ilyet. A legyezőkről amúgy is megtanulhattuk már régen, hogy ők a horgászat ókori görögjei… Már a régi legyezők is…akarom mondani görögök is tudták, hogy… Hogy még inkább a szakállától teljesen megfosztott, sőt eleve így gyártott horog akad a leghatékonyabban. Nem oly’ tartós, de legyezéskor annyira folyamatos a kontaktus a csalival, hallal, hogy az állandó spannban tartás magától értetődő, így a belazulás – ami a veszteségek egyik fő forrása – majdhogynem lehetetlen, de mindenesetre könnyen kivédhető.
 |
|
|
Egy állandóan feszesen tartott szerelékkel fárasztott halban elvileg a horog is megszakítás nélkül tartja magát az akadás helyén. És ha nem, az sem világvége – mondták már az ókori legyezők is. Egyedül egy-egy trükkös manővernél bújhat ki a horog, ez leginkább már a felszínen történhet meg. Persze erre is van megoldás.
Karcsi mesélte, hogy a megakasztott és csónakközelbe húzott halaikból az ecsédi pergetőversenyen (és később versenyen kívül is) a töredékét tudták csak szákolni, mivel a rövidpóráztól leléptek a ragadozók, kiakadt a sportszerű horog. Nem arra van kitalálva az a forma, kár is lenne elvárni tőle, hogy megőrizze a halat. Az igazi, nem átalakított horog épp ezért mélyebb öblű és/vagy hullámosított hegyű. Lehet már ilyet kapni, szinte minden módszerhez.
De a Barbless mintha valami szitokszó lenne, valamiért nem terjed. A finomszerelékes technikák közé beszivárgott, írtak róla több helyen is, versenyhorgászok is propagálták, de az átlaghorgászat szintjén nem tudott elterjedni. A békéshalazók pedig jobban el vannak látva speciális horgokkal, mint a pergetők, ráadásul egy pergető, ha komolyan gondolja, nem kis áldozatok árán cserélheti csak le a csúnya sebet ejtő drillingeket. Nem teszem fel a költőinek is túl költői kérdést, hogy miért nem terjed el a szakáll nélküli horog. Mindenki tudja a választ. A halat, ami a horgon van, mindenáron meg akarjuk fogni. Mármint a többség.
|
|
Az ecsédi példa érdekes, útmutató, de egy kicsit álságos is, mivel mindenhol így kéne horgászni, mindenhol ezt a módszert, a kímélő és sokkal inkább a halvesztés lehetőségét elfogadó pergető technikát, de legalábbis a szakáll nélküliséget kéne favorizálni. Nem a vékony zsinór a sportos – az csak nekünk jó, hogy a kisebb halaknál is meglegyen a kellő adrenalin. Ezt „sportos”-t elve száműzni kéne a horgászatból amúgy is. Sportszerűbb. Az más. Fair.
Lehetne egy fair play a horgászat maga. Ha nem csapdáznák be a halat, ha nem lenne létszükséglet minden szögből, minden szituációból értékesíteni a helyzetet. A trükkös ilyen-olyan szakállas és öblű horgok, amik szétszakítják, szétszakíthatják egy hal száját, a modern pontyozás vívmányai. De tényleg ennyire fontos, hogy minden akadjon, amit a hal felvesz? Nem lehet úgy kezelni ezt a kérdést, mint egyfajta önmegtartóztatást?
Elvégre a sporthorgászat – ha már ez a fogalom beivódott, ezt vagyunk kénytelenek használni – olyan tevékenység, ahol a szórakozásba bele kell, hogy férjen a hal elvesztése is, nem ősi halászok vagyunk, hogy az életünk múlik rajta. De a technika, a kényelmi kiegészítők és a maga az eszme is mintha arra felé menne, hogy amit lehet hozzunk partra.
Nem szeretnék szélsőségbe esni, de nekem a merítő is valahogy ilyen. A biztos birtoklás, a feltétel nélküli halszerzés, a kockázatok minimalizálásának megtestesítője a kiemelő háló. Kisebb halak pergetésekor mindenképpen. Egy halász szerszám, ami egyáltalán nem biztos, hogy jobb a halnak, mint a kézzel kivétel, esetleg a grip. A horgászrend valami szentséges dolognak tartja, pedig…
 |
Nem vagyok naiv. Ez a világnézet kisebbségben van. A horgászok többsége konyhára termel, a halnak úgyis mindegy – gondolhatják, és igazuk van. Lehet, hogy a lenyomott horog épp ezért csak egy jelkép, csak egy önámítás, elvégre a beakasztás amúgy is legtöbbször akkor jó, ha mindkét fél élvezi. Ez a megfeleltetés a horgászat esetében pedig nem áll fent. Itt eléggé egyoldalú az örömszerzés, de ezen nagyvonalúan és gyorsan érdemes átsiklani, mert ha a horgász lelkizésbe kezd, akkor előbb utóbb leteszi a botot.
Mielőtt nagy a vízparti gumicsizmák mü’vészetet taposó képzavara rányomja bélyegét társadalmunkra, szeretnék idézni egy Andrassew Iván által írt haikut, ami nem rokona a koinak, de ettől még ugyanolyan érdekes. Az a címe, hogy „Horgásznak”. „Fáj ám a pontynak! / A tenger síró halak / könnyeitől sós.”
Kérem. Elsikkadhatunk az édes és a sós víz keveredése felett szerintem, a művészet az más. Azonban, mint a fenti sorok mutatják, már az újságírók, a laikus újságírók – valamint költők – is tudják, amit.
Jó lenne, ha mink is magunkévá tennénk ezt a tézist…
Írta és fényképezte: Pásztor István
carpx#1 2010. 01. 31., 12:17Szia!
Jó gondolatok, de azon gondolkodom, hogy ezt olvasva, vajon hányan fognak változtatni a korábbi szakállas gyakorlaton? Értem én , hogy kinyilatkoztatással is lehet szemeket nyitogatni, de talán ha egy gyakorlati cikkel szemléltetnéd a lényegét, több foganatja lenne. Annyira fentebb stílben fogalmazol, hogy azok, akikhez valóban szólnál, a gumicsizmás szakállasok, meg sem értik. Akik értenek, azok zöme már ezen túlnőtt. A barblesshez:én is használom, sok előnye van hal és más szempontból is. Versenyen azonban ahol a győzelem múlik egyetlen halon, nem használja senki sem. (finompecáról beszélek) Szerencsére a hobbi pecánál terjed. Vannak tavak, ahol kifejezetten csak ilyen horoggal szabad horgászni. Lényegesen kevesebb a széttépett ajkú hal. Ha tógazda lennék, nem engednék mást én sem használni.
carpx
Jó gondolatok, de azon gondolkodom, hogy ezt olvasva, vajon hányan fognak változtatni a korábbi szakállas gyakorlaton? Értem én , hogy kinyilatkoztatással is lehet szemeket nyitogatni, de talán ha egy gyakorlati cikkel szemléltetnéd a lényegét, több foganatja lenne. Annyira fentebb stílben fogalmazol, hogy azok, akikhez valóban szólnál, a gumicsizmás szakállasok, meg sem értik. Akik értenek, azok zöme már ezen túlnőtt. A barblesshez:én is használom, sok előnye van hal és más szempontból is. Versenyen azonban ahol a győzelem múlik egyetlen halon, nem használja senki sem. (finompecáról beszélek) Szerencsére a hobbi pecánál terjed. Vannak tavak, ahol kifejezetten csak ilyen horoggal szabad horgászni. Lényegesen kevesebb a széttépett ajkú hal. Ha tógazda lennék, nem engednék mást én sem használni.
carpx
Crumble#2 2010. 01. 30., 13:58Hal!
Tetszik a cikk, bár ezt a halvédő témát már sok oldalról körbejártuk, és már kezdem kicsit visszafogottabb lelkesedéssel olvasni :). Ugyanakkor azt látom, h a tendencia afelé halad, h lassan annyira védjük a halat, hogy már csak elméletben horgászunk, ebben jelzem úttörő vagyok :) Mert van aki csinálja a trendet és van aki követi, én most csinálom, idénre már horgászengedélyt sem váltok ki, és ezáltal rengeteg halat mentek meg a horogütötte sebektől és a C&R szörnyűségeitől, amit eddig barbár módon elkövettem évről évre...
Tetszik a cikk, bár ezt a halvédő témát már sok oldalról körbejártuk, és már kezdem kicsit visszafogottabb lelkesedéssel olvasni :). Ugyanakkor azt látom, h a tendencia afelé halad, h lassan annyira védjük a halat, hogy már csak elméletben horgászunk, ebben jelzem úttörő vagyok :) Mert van aki csinálja a trendet és van aki követi, én most csinálom, idénre már horgászengedélyt sem váltok ki, és ezáltal rengeteg halat mentek meg a horogütötte sebektől és a C&R szörnyűségeitől, amit eddig barbár módon elkövettem évről évre...
flyfish#3 2010. 01. 28., 22:51zander!
Nem baj ha le akadnak. Majd jön másik. A kapás a lényeg (nálam). Zsákmányszerző ösztönöm kielégítve ezáltal, hogy sikerült wobbival becsapnom a halat. Amúgy meg a csontos szájú halaknál (csuka, süci, bajusz) be kell vallanom, néha jól jön az a fránya szakáll, de a puhaszájúak mint pl. a balin,jász,domi,sügerek nem árt rájuk vigyázni. Nagyszámba foghatóak és ez kárpótolhat a leakadtak miatt. Sose bánkódj ha elmegy a halad.
Nem baj ha le akadnak. Majd jön másik. A kapás a lényeg (nálam). Zsákmányszerző ösztönöm kielégítve ezáltal, hogy sikerült wobbival becsapnom a halat. Amúgy meg a csontos szájú halaknál (csuka, süci, bajusz) be kell vallanom, néha jól jön az a fránya szakáll, de a puhaszájúak mint pl. a balin,jász,domi,sügerek nem árt rájuk vigyázni. Nagyszámba foghatóak és ez kárpótolhat a leakadtak miatt. Sose bánkódj ha elmegy a halad.
zander#4 2010. 01. 28., 22:07Szervusztok, bár szakértő nem vagyok, úgy olvastam,hogy az angolok is kicsit visszavettek a nagy barbless-mániájukból,mert sok haluk akadt le ( jó-jó feszesen tartjuk,de a halacska azért rázza is a fejét,meg "köpköd" közben) és elkezdték kicsit meglapítani a szakállt. Vsz itt is a középút lezs a jó megoldás - akárcsak a catch and release esetében :)
Ja, és tudni kell kíméletesen,türelmesen és megfelelő technikával kivenni a horgot .
Ja, és tudni kell kíméletesen,türelmesen és megfelelő technikával kivenni a horgot .
victor07#6 2010. 01. 28., 19:14Pip!
Engem mindig lenyűgöznek az írásaid, bírom egyedi stílusukat. Egyetlen dolog hibádzik csak; mégpedig az, hogy erre az oldalra írsz.
Üdv!
F.
Szívemből szóltál!
Üdv.: Viktor
Engem mindig lenyűgöznek az írásaid, bírom egyedi stílusukat. Egyetlen dolog hibádzik csak; mégpedig az, hogy erre az oldalra írsz.
Üdv!
F.
Szívemből szóltál!
Üdv.: Viktor
flyfish#7 2010. 01. 28., 18:32Nahat!
Márciustól nagyon sok méretű Owner Barbless (szakáll nélküli) hármas horog lesz kapható nálam. Egyes horgok már most is vannak. Ha nem tudsz addig várni akkor írj és küldök pár dobozzal. Bővebben ezekről és a gyakorlati hasznukról majd a MAHOR-ban olvashatsz az áprilisi számban (elvileg). Addig még sok víz lefolyik a Dunán.
Márciustól nagyon sok méretű Owner Barbless (szakáll nélküli) hármas horog lesz kapható nálam. Egyes horgok már most is vannak. Ha nem tudsz addig várni akkor írj és küldök pár dobozzal. Bővebben ezekről és a gyakorlati hasznukról majd a MAHOR-ban olvashatsz az áprilisi számban (elvileg). Addig még sok víz lefolyik a Dunán.
(BB)#8 2010. 01. 28., 17:09Szia SkeletorOne!
Nem értettem félre, sőt azzal a részével, hogy ne várjunk a kapás után hosszú percekig, amíg tutira gyomorig megy a csali, teljesen egyetértek! Csak a szerencsétlen csalihal szempontjából próbáltam elképzelni az egészet...
Nem értettem félre, sőt azzal a részével, hogy ne várjunk a kapás után hosszú percekig, amíg tutira gyomorig megy a csali, teljesen egyetértek! Csak a szerencsétlen csalihal szempontjából próbáltam elképzelni az egészet...
SkeletorOne#10 2010. 01. 28., 16:28Szia (BB)! A Pete Maina cikket lehet, hogy félreértetted. Az a cikk azért jelent meg, hogy mutasson egy lehetőséget a magyar horgászoknak, hogyan lehet élőhallal úgy horgászni, pl csukára, hogy azt ne kelljen feltétlen *****ig nyeletni, s ezáltal garantálni annak pusztulását, ha kicsi, ha nagy. A kishalas horgászat elterjedt és népszerű a magyar horgászok körében. Ezzel nagyon nem lehet mit kezdeni (ha csak ugye be nem tiltják az EU végett az élőhalas horgászatot), viszont azt meg lehet mutatni, hogy ha már valaki így horgászik, hogyan lehet azt úgy tenni, hogy az emígyen fogott halat ne ítélje feltétlen halálra. Az, hogy Peteéknél ilyen csalihalat használnak, ez az ő dolguk. Más világ, más szokás. Ott ezt boltban vásárolják, akárcsak itthon az ezüstkárászt a horgászok többsége. Nem mellesleg azzal a szerelési móddal, ami a cikkben szerepel, a csalihalnak is marad esélye, még ha szerencsétlen sérül is.
Emellett azzal is teljesen egyetértek, hogy a kishal is ugyanúgy hal, úgyanúgy érez, mint egy nagy nemeshal. Talán előbb-utóbb be fogják tiltani nálunk is az élő hallal való horgászatot és akkor ez nem lesz többé vita tárgya.
Emellett azzal is teljesen egyetértek, hogy a kishal is ugyanúgy hal, úgyanúgy érez, mint egy nagy nemeshal. Talán előbb-utóbb be fogják tiltani nálunk is az élő hallal való horgászatot és akkor ez nem lesz többé vita tárgya.
