Cikk oldal
2011-12-22
Pergetett furcsaságok 2.
Békeszegő békéshalak
Ennek az írásnak az első részét még évekkel ezelőtt, 2008-ban, de szintén ide, a Pecára írtam. Volt abban mindenféle „különös szerzet”, ami műcsalival fogva többé-kevésbé ritkaságszámba ment. Azokat a fogásokat hosszú évek pergetős horgásznapjai alatt gyűjtöttem össze, ezúttal viszont az azóta eltelt, nem túl hosszú időszak kevésbé szokványos halai kerültek fókuszba. A lista mégis meglepően színes és bőséges, aminek leginkább az az oka, hogy relatíve sok időt töltöttem/tölthettem pergetéssel, pergető versenyhorgászattal, ezen belül is ultralight technikákkal. A felszerelések finomodásával és a módszer gyakorlásával egyre inkább nyílt a tér, és olyan halak számára is kellően csábítóan tudtam felkínálni a műcsalikat, amik egyébként nem lendülnek valóságos ragadozó módjára a tápláléknak vélt halszerűségek után.
Az UL volt az az irány, ami – bár korábbról már tudtuk – egyértelműen megmutatta, hogy valójában nagyon sok békéshalunk fő tápláléka (ha úgy tetszik, fehérje forrása) nem más, mint a kishal, pontosabban a néhány centis ivadék. Szemezgetve az elmúlt három év képanyagából, egy-egy rövid kommenttel, történettel fűszerezve, pár egyéb érdekes fogás kíséretében mutatnám be ezeket a nem éppen mindennapi eseteket.
Állóvizek fehérnépe
Pár éve a Duna-delta volt az, ahol a vörösszárnyúakat, ezeket az élénk uszonyos szépségeket könnyedén műcsalira tudtam csalni. Igaz, nem is kellett túlságosan biztatni őket, hiszen a térség nagy ivadékbölcső is egyben, a legtöbb siheder hal saját fajtársának kisebbjeit vagy más ivadékot eszik. Ott valóban a kishal az egyik legkönnyebben elérhető és legnagyobb tömegben előforduló táplálék. A sügérnek szánt nullás-egyes méretű körforgót igen gyakran elkapták a nem is olyan kis vörösök, de akár egy nagyobb támolygónak is neki ugrottak. Hazatérve, a holtágakon szintén sikerült ezt a jellemzően állóvízi keszegfélét horogra keríteni, de már szigorúan csak UL csalikkal, 0.8-1 grammos ólomfejjel szerelt, apró twisterekkel.
Hasonló módszerrel sikerült fognom a másik (főként) állóvízi jelenségből, a bodorkából is, bár őket már a bányatavak sügérpecája „ihlette”. Ez a hal sokkal kevésbé ragadozó hajlamú, mint piros uszonyos rokona, és a felkínált csalik is inkább emlékeztettek valamilyen vízi rovarfélére, mint kishalakra. De tény, hogy pici, egyértelműen koppanós „rávágásaik” voltak. Vagy ez már az UL-nek az a „perverz” szintje, ahol a keszegkapás és rávágás között nincs különbség? :)
Keszeg-végletek
Valószínűleg nem egy pergető horgásszal előfordult már, hogy snecit fogott pergetés közben. Velem is, nem is egy alkalommal, de minden bizonnyal idén fogtam meg a legkisebb pergetett küszömet, ami méretre partiban volt a Mann’s 4,5 centis gumihalacskájával. Saját készítésű UL támolygóval, rajta(még Horvátországból hozott) 20-as méretű Owner hármashoroggal. A döbbenetes az volt, hogy a pici horog (ami még így is óriási volt a halacskához) egyik ága szabályosan belül akadt. Nem merem azt mondani, hogy meg akarta enni a csalimat a mini küsz, de minden nagyon efelé mutatott.
Hogy a végleteket keszeg ügyben rövidre is zárjam, még ugyanebben az évben megfogtam életem legnagyobb keszegféléjét is, ami egy 3 kilogrammos dévér személyében tette tiszteletét a pergető botomon. A tisztesség azt kívánja, hogy bevalljam, ez a „lapátdévért” egy vétlen külső akadás eredményezte, így véletlenül sem akarom felírni a pergetős rekordlistámra. Amiért mégis bemutatom, az egyrészt a hal szépsége (gyerekkoromban mennyit álmodoztam egy ilyenről!), másrészt pedig az, hogy már több pergető ismerősöm fogott nagy, bronzos dévért szabályosan szájba, tehát ez egy „reális” célhal, ha az UL mezsgyéje mentén gondolkodunk.
Nem vagyunk biztonságban…
…mondhatnák a kis twisterek, ha tudnának beszélni, merthogy a vizek legnépesebb táborának, a dévérféléknek az egyedei nagyon is hajlamosak a ragadozásra, pláne ínséges, tavaszi időkben. Korábbi írásaimban két alkalommal is mutattam már wobblerrel fogott karikakeszeget, de a versenyszintű UL kapcsán ebben az évben tucatnál is több dévérfélét fogtam pergetve, teljesen szabályos akadással. Sőt, ez az év volt az első, amikor végre lapos keszeget is sikerült fognom egy gyorsabb áramlású folyószakaszon, drótélőkén(!) felkínált, pici gumihallal.
Bár már korábban fogtam bagolykeszeget (magához képest) rettenetes méretű csalival, legutóbb újfent meglepett, amikor a Tisza közel hét méteres mélységéből, egy nem éppen aprócska gumihalra vágott rá.
Hasonlóan a paduc sem mai vendég már a pergetős csalijaimon; van, hogy napi szinten 5-10 darabot is sikerül fognom, szintén szabályosan, belülről akadva. Ilyet nem látott pergetős barátaim egy-egy fogás alkalmával elképedve konstatálják (mint anno én is), hogy a résnyire(?) nyitható paducszáj, mekkora horgokat képes behörpölni…
Ettől sokkal inkább meglepőnek tartottam, amikor az egyik verseny edzésnapján az UL gumis szereléket sügér helyett kiskárászok támadták meg. Az első még csak szájkörnyéki akadással lett meg, a második viszont már egyértelműen belülről akadt, sok kérdést nem hagyva maga után. Azt már régebbről tudtam, hogy nagyobb kárászok időnként jól foghatók műcsalival, főként könnyű támolygókkal, de hogy ennyire kis korában már ragadozásra adja a fejét az ezüstkárász, azt azért nem gondoltam volna.
Fenéklakó jószágok
Nem túl nagy szám, szinte minden pergetővel megtörtént már, de ettől függetlenül minden alkalommal rácsodálkozom, ha valami, nem feltétlenül a halak osztályába tartozó „lény” akad meg a műcsali horgán. Az a sejtésem, hogy pergetett óraszámban mindenképpen hosszúnak mondható pályafutásom alatt valószínűleg a puhatestűek közül a teljes vízicsiga- és kagylófaunáját végig fogtam már, noha mindegyiküket – határozókulcs híján – nem állt módomban felismerni. A széles tavikagylótól a tompa folyamkagylón át egészen a mocsári csigáig hosszú lenne a fajlistát végig sorolni, mégis, mindannyiszor, ha ráakadnak a horgomra, nem mulasztom el megcsodálni a természet eme teremtményeit.
Egy szintén profi pergetős ismerősöm szájából hallottam, hogy „ha rákot fog a villantó, akkor jó helyen húztad”. Ennek alapján én már nagyon sokszor húztam jó helyen, és hiszek is a tapasztalatnak, ám velem mégis ritkán történt meg, hogy rákot követően jó halat fogtam volna. A rákok, főként a gyakoribb kecskerák, időnként valóban nagy számban borítják az aljzatot, így már csak egyszerű valószínűségszámítási alapon sem túl nehéz véletlenül fogni belőlük. Melegebb vízben talán az sem kizárt, hogy kishalnak nézik a villantót, odakapnak az ollójukkal, majd fennakadnak a műcsalit kísérő horgon.
Mivel nem velem esett meg, így sajnos kép sem készült az év minden bizonnyal legbizarabb fogásáról, melynek véletlenszerűségéről azóta sem vagyok meggyőződve. Profi barátom pár hete szűk másfeles vízben süllőzött, fenékközelben vezetett, öt centis gumihallal. Egyik kapását(?) követően furcsa ellenállás ülte meg a botját, majd rugdalózó, meg-megugró valamit kezdett „fárasztani”. A jövevény egy iszapszínű, bő férfitenyér méretű béka volt, a szájszélében(!) pedig ott díszelgett a gumihal… Mindez a másfeles vízből, tehát elvileg elvermelt béka kellett volna, hogy legyen, ami nem táplálkozik. Erre a talányra szívesen olvasnék megfejtéseket a hozzászólásokban tőlünk jártasabb kétéltű-fanoktól, mert az eset még nekünk is feladta a leckét.
Ez év őszén közel kilencméteres mélységből sikerült apró gumihallal süllő helyett széles durbincsot is fognom, ami szintén szerepelt már az első részben, igaz, akkor wobbleren, még korábban pedig twisteren.
Egy régi álom
Szintén 2011 tavaszán vált valóra egy régi vágyam, hogy végre én is fogjak menyhalat, pergetve. Néhány ismerősömet hallottam már fogni, főként wobblerrel, vagy süllőzés közben twisterrel, de nekem ez idáig még nem sikerült. A pergetősors fintora, hogy véletlenül sem télen, hanem benne a zöld tavaszban, április 28-án sikerült – szintén UL – sügérpeca közben, bő kettes vízből horogra csalni az elsőt. Vertikálisan emelgetett, olív színvilágú plasztik nimfára csábult el őkelme. Az elnehezedős kapás után teljesen kisharcsás, tekergőző védekezést produkált, és a külleme is szokatlanul sötét-márványos volt a közel harminc centis menyusnak.
Nyolcbajuszúak rohama
Ugyancsak régről hozott, avantgárd gondolat volt, hogy egyszer majd a törpeharcsákat fogom pergetve „aprítani”. Ez eddig még nem történt meg, de duplás nap már többször adódott. Valahogy mára kifogytak a jó „törpés” helyek, nehéz ennek a halnak a nemesére lelni, csak a satnyult krampuszok maradtak majd minden vízben. Közülük is az elsőt wobblerrel fogtam meg, majd jöttek a csukára húzott villantót kopogtató kis ördögök. Némelyikük meg is akadt a hármashorgokon, olykor szájkörnyéki, olykor pedig szabályos, belső akadással. Az alkalmazott támolygóknak sem a mérete, sem a színe nem tudott szelektálni köztük, nem tudtak kimozdulni az arasznyi tartományból.
A „busás jutalom” sem maradt el…
Ezt a halat nem én, hanem versenytársam, Zimány Feri fogta azon a bizonyos leveleki versenyen. A megakadás előtt Feri egy kemény, koppanós rávágásra vágott be, és ez lett belőle… Döntse el ki-ki maga, hogy ez a hal most táplálkozni akart-e vagy sem, nekünk ez elég egyértelműnek tűnt.
Pontyos idő
A Velencei-tó már sok kellemes meglepetéssel szolgált számomra. Legutóbb az ORPB egyik fordulójának kánikulában zajló edzésén csíptem el ezt a kilóforma tőpontyot, 0.12 mm-es monofillal és tűspicces jig bottal. A csali apró, sügéreknek szánt twister volt, a kapás pedig finom, de egyértelmű „rávágás”.
A másik pontyos esetem még ettől is rendhagyóbb volt. Jászkeszegekre pergettem, de az esős időben valahogy nem voltak igazán étvágyuknál. Nagy nehezen fogtam két, kilón felüli példányt, majd ez egyik bevágásban benne maradt a 3-15 g dobósúlyú könnyűpergető pálca, de néhány taktus után a hal leakadt. Meg is említettem a csónaktársamnak, hogy a halam, viselkedése alapján, nem jásznak tűnt. A következő dobások egyikében a bot újra komoly tömeggel találta szemben magát, a 0.06-os fonott pedig elég egyértelműen közvetítette a folyó áramlásába tartó, egyáltalán nem „jászosan” viselkedő halat. Végül egy gyönyörű, háromkilós tükörpontyot vehettem a fotógép elé, teljesen szabályos, szájba akadással. Mint az első wobbleres pontyom, ez is pergetéstörténeti mérföldkővé lépett elő. A fogás különössége, hogy cirka 6 méteres vízmélység mellett, mintegy 2,5 méteren jöhetett a wobbler, tehát kifejezetten vízközti folyóvízi pontyot sikerült fognom, aki aznap talán épp kishalevő jásznak gondolta magát…
Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szeretem ezeket a különös fogásokat, egyrészt, mert újra meg újra meghökkentenek, másrészt, mert azt olvasom ki belőlük, hogy amit pergetés címszó alatt művelek, az jó, hiszen nem csak a ragadozóknak tetszik. Bár, nekem már egyre inkább relatív, hogy melyik hal is ragadozó, hiszen a furcsa fogások zöme békés- vagy békésnek hitt hal, ami hosszabb-rövidebb időre ragadozásra adja a fejét. Kívánok tehát a horgászat „ízéért” pergető sporttársaimnak hasonló különlegességeket, és kitartást a hosszú órákhoz, míg ezek a ritkaságok horogra kerülnek.
Az UL volt az az irány, ami – bár korábbról már tudtuk – egyértelműen megmutatta, hogy valójában nagyon sok békéshalunk fő tápláléka (ha úgy tetszik, fehérje forrása) nem más, mint a kishal, pontosabban a néhány centis ivadék. Szemezgetve az elmúlt három év képanyagából, egy-egy rövid kommenttel, történettel fűszerezve, pár egyéb érdekes fogás kíséretében mutatnám be ezeket a nem éppen mindennapi eseteket.
Állóvizek fehérnépe
Pár éve a Duna-delta volt az, ahol a vörösszárnyúakat, ezeket az élénk uszonyos szépségeket könnyedén műcsalira tudtam csalni. Igaz, nem is kellett túlságosan biztatni őket, hiszen a térség nagy ivadékbölcső is egyben, a legtöbb siheder hal saját fajtársának kisebbjeit vagy más ivadékot eszik. Ott valóban a kishal az egyik legkönnyebben elérhető és legnagyobb tömegben előforduló táplálék. A sügérnek szánt nullás-egyes méretű körforgót igen gyakran elkapták a nem is olyan kis vörösök, de akár egy nagyobb támolygónak is neki ugrottak. Hazatérve, a holtágakon szintén sikerült ezt a jellemzően állóvízi keszegfélét horogra keríteni, de már szigorúan csak UL csalikkal, 0.8-1 grammos ólomfejjel szerelt, apró twisterekkel.
|
|
Hasonló módszerrel sikerült fognom a másik (főként) állóvízi jelenségből, a bodorkából is, bár őket már a bányatavak sügérpecája „ihlette”. Ez a hal sokkal kevésbé ragadozó hajlamú, mint piros uszonyos rokona, és a felkínált csalik is inkább emlékeztettek valamilyen vízi rovarfélére, mint kishalakra. De tény, hogy pici, egyértelműen koppanós „rávágásaik” voltak. Vagy ez már az UL-nek az a „perverz” szintje, ahol a keszegkapás és rávágás között nincs különbség? :)
Keszeg-végletek
Valószínűleg nem egy pergető horgásszal előfordult már, hogy snecit fogott pergetés közben. Velem is, nem is egy alkalommal, de minden bizonnyal idén fogtam meg a legkisebb pergetett küszömet, ami méretre partiban volt a Mann’s 4,5 centis gumihalacskájával. Saját készítésű UL támolygóval, rajta(még Horvátországból hozott) 20-as méretű Owner hármashoroggal. A döbbenetes az volt, hogy a pici horog (ami még így is óriási volt a halacskához) egyik ága szabályosan belül akadt. Nem merem azt mondani, hogy meg akarta enni a csalimat a mini küsz, de minden nagyon efelé mutatott.
 |
| Hmm... |
Hogy a végleteket keszeg ügyben rövidre is zárjam, még ugyanebben az évben megfogtam életem legnagyobb keszegféléjét is, ami egy 3 kilogrammos dévér személyében tette tiszteletét a pergető botomon. A tisztesség azt kívánja, hogy bevalljam, ez a „lapátdévért” egy vétlen külső akadás eredményezte, így véletlenül sem akarom felírni a pergetős rekordlistámra. Amiért mégis bemutatom, az egyrészt a hal szépsége (gyerekkoromban mennyit álmodoztam egy ilyenről!), másrészt pedig az, hogy már több pergető ismerősöm fogott nagy, bronzos dévért szabályosan szájba, tehát ez egy „reális” célhal, ha az UL mezsgyéje mentén gondolkodunk.
 |
| Reális esély van rá UL csalikkal |
Nem vagyunk biztonságban…
…mondhatnák a kis twisterek, ha tudnának beszélni, merthogy a vizek legnépesebb táborának, a dévérféléknek az egyedei nagyon is hajlamosak a ragadozásra, pláne ínséges, tavaszi időkben. Korábbi írásaimban két alkalommal is mutattam már wobblerrel fogott karikakeszeget, de a versenyszintű UL kapcsán ebben az évben tucatnál is több dévérfélét fogtam pergetve, teljesen szabályos akadással. Sőt, ez az év volt az első, amikor végre lapos keszeget is sikerült fognom egy gyorsabb áramlású folyószakaszon, drótélőkén(!) felkínált, pici gumihallal.
|
|
Bár már korábban fogtam bagolykeszeget (magához képest) rettenetes méretű csalival, legutóbb újfent meglepett, amikor a Tisza közel hét méteres mélységéből, egy nem éppen aprócska gumihalra vágott rá.
|
|
Hasonlóan a paduc sem mai vendég már a pergetős csalijaimon; van, hogy napi szinten 5-10 darabot is sikerül fognom, szintén szabályosan, belülről akadva. Ilyet nem látott pergetős barátaim egy-egy fogás alkalmával elképedve konstatálják (mint anno én is), hogy a résnyire(?) nyitható paducszáj, mekkora horgokat képes behörpölni…
 |
| Paduc pergetve - már meg sem lepődünk |
Ettől sokkal inkább meglepőnek tartottam, amikor az egyik verseny edzésnapján az UL gumis szereléket sügér helyett kiskárászok támadták meg. Az első még csak szájkörnyéki akadással lett meg, a második viszont már egyértelműen belülről akadt, sok kérdést nem hagyva maga után. Azt már régebbről tudtam, hogy nagyobb kárászok időnként jól foghatók műcsalival, főként könnyű támolygókkal, de hogy ennyire kis korában már ragadozásra adja a fejét az ezüstkárász, azt azért nem gondoltam volna.
|
|
Fenéklakó jószágok
Nem túl nagy szám, szinte minden pergetővel megtörtént már, de ettől függetlenül minden alkalommal rácsodálkozom, ha valami, nem feltétlenül a halak osztályába tartozó „lény” akad meg a műcsali horgán. Az a sejtésem, hogy pergetett óraszámban mindenképpen hosszúnak mondható pályafutásom alatt valószínűleg a puhatestűek közül a teljes vízicsiga- és kagylófaunáját végig fogtam már, noha mindegyiküket – határozókulcs híján – nem állt módomban felismerni. A széles tavikagylótól a tompa folyamkagylón át egészen a mocsári csigáig hosszú lenne a fajlistát végig sorolni, mégis, mindannyiszor, ha ráakadnak a horgomra, nem mulasztom el megcsodálni a természet eme teremtményeit.
 |
| Tavikagyló |
Egy szintén profi pergetős ismerősöm szájából hallottam, hogy „ha rákot fog a villantó, akkor jó helyen húztad”. Ennek alapján én már nagyon sokszor húztam jó helyen, és hiszek is a tapasztalatnak, ám velem mégis ritkán történt meg, hogy rákot követően jó halat fogtam volna. A rákok, főként a gyakoribb kecskerák, időnként valóban nagy számban borítják az aljzatot, így már csak egyszerű valószínűségszámítási alapon sem túl nehéz véletlenül fogni belőlük. Melegebb vízben talán az sem kizárt, hogy kishalnak nézik a villantót, odakapnak az ollójukkal, majd fennakadnak a műcsalit kísérő horgon.
|
|
Mivel nem velem esett meg, így sajnos kép sem készült az év minden bizonnyal legbizarabb fogásáról, melynek véletlenszerűségéről azóta sem vagyok meggyőződve. Profi barátom pár hete szűk másfeles vízben süllőzött, fenékközelben vezetett, öt centis gumihallal. Egyik kapását(?) követően furcsa ellenállás ülte meg a botját, majd rugdalózó, meg-megugró valamit kezdett „fárasztani”. A jövevény egy iszapszínű, bő férfitenyér méretű béka volt, a szájszélében(!) pedig ott díszelgett a gumihal… Mindez a másfeles vízből, tehát elvileg elvermelt béka kellett volna, hogy legyen, ami nem táplálkozik. Erre a talányra szívesen olvasnék megfejtéseket a hozzászólásokban tőlünk jártasabb kétéltű-fanoktól, mert az eset még nekünk is feladta a leckét.
 |
| Széles durbincs, gumihalra |
Ez év őszén közel kilencméteres mélységből sikerült apró gumihallal süllő helyett széles durbincsot is fognom, ami szintén szerepelt már az első részben, igaz, akkor wobbleren, még korábban pedig twisteren.
Egy régi álom
Szintén 2011 tavaszán vált valóra egy régi vágyam, hogy végre én is fogjak menyhalat, pergetve. Néhány ismerősömet hallottam már fogni, főként wobblerrel, vagy süllőzés közben twisterrel, de nekem ez idáig még nem sikerült. A pergetősors fintora, hogy véletlenül sem télen, hanem benne a zöld tavaszban, április 28-án sikerült – szintén UL – sügérpeca közben, bő kettes vízből horogra csalni az elsőt. Vertikálisan emelgetett, olív színvilágú plasztik nimfára csábult el őkelme. Az elnehezedős kapás után teljesen kisharcsás, tekergőző védekezést produkált, és a külleme is szokatlanul sötét-márványos volt a közel harminc centis menyusnak.
|
|
 |
| Van benne szépség |
Nyolcbajuszúak rohama
Ugyancsak régről hozott, avantgárd gondolat volt, hogy egyszer majd a törpeharcsákat fogom pergetve „aprítani”. Ez eddig még nem történt meg, de duplás nap már többször adódott. Valahogy mára kifogytak a jó „törpés” helyek, nehéz ennek a halnak a nemesére lelni, csak a satnyult krampuszok maradtak majd minden vízben. Közülük is az elsőt wobblerrel fogtam meg, majd jöttek a csukára húzott villantót kopogtató kis ördögök. Némelyikük meg is akadt a hármashorgokon, olykor szájkörnyéki, olykor pedig szabályos, belső akadással. Az alkalmazott támolygóknak sem a mérete, sem a színe nem tudott szelektálni köztük, nem tudtak kimozdulni az arasznyi tartományból.
|
|
 |
| Bronzra – ugyanaz… |
A „busás jutalom” sem maradt el…
Ezt a halat nem én, hanem versenytársam, Zimány Feri fogta azon a bizonyos leveleki versenyen. A megakadás előtt Feri egy kemény, koppanós rávágásra vágott be, és ez lett belőle… Döntse el ki-ki maga, hogy ez a hal most táplálkozni akart-e vagy sem, nekünk ez elég egyértelműnek tűnt.
|
|
Pontyos idő
A Velencei-tó már sok kellemes meglepetéssel szolgált számomra. Legutóbb az ORPB egyik fordulójának kánikulában zajló edzésén csíptem el ezt a kilóforma tőpontyot, 0.12 mm-es monofillal és tűspicces jig bottal. A csali apró, sügéreknek szánt twister volt, a kapás pedig finom, de egyértelmű „rávágás”.
 |
| Kánikulai tőpontyocskám |
A másik pontyos esetem még ettől is rendhagyóbb volt. Jászkeszegekre pergettem, de az esős időben valahogy nem voltak igazán étvágyuknál. Nagy nehezen fogtam két, kilón felüli példányt, majd ez egyik bevágásban benne maradt a 3-15 g dobósúlyú könnyűpergető pálca, de néhány taktus után a hal leakadt. Meg is említettem a csónaktársamnak, hogy a halam, viselkedése alapján, nem jásznak tűnt. A következő dobások egyikében a bot újra komoly tömeggel találta szemben magát, a 0.06-os fonott pedig elég egyértelműen közvetítette a folyó áramlásába tartó, egyáltalán nem „jászosan” viselkedő halat. Végül egy gyönyörű, háromkilós tükörpontyot vehettem a fotógép elé, teljesen szabályos, szájba akadással. Mint az első wobbleres pontyom, ez is pergetéstörténeti mérföldkővé lépett elő. A fogás különössége, hogy cirka 6 méteres vízmélység mellett, mintegy 2,5 méteren jöhetett a wobbler, tehát kifejezetten vízközti folyóvízi pontyot sikerült fognom, aki aznap talán épp kishalevő jásznak gondolta magát…
|
|
Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szeretem ezeket a különös fogásokat, egyrészt, mert újra meg újra meghökkentenek, másrészt, mert azt olvasom ki belőlük, hogy amit pergetés címszó alatt művelek, az jó, hiszen nem csak a ragadozóknak tetszik. Bár, nekem már egyre inkább relatív, hogy melyik hal is ragadozó, hiszen a furcsa fogások zöme békés- vagy békésnek hitt hal, ami hosszabb-rövidebb időre ragadozásra adja a fejét. Kívánok tehát a horgászat „ízéért” pergető sporttársaimnak hasonló különlegességeket, és kitartást a hosszú órákhoz, míg ezek a ritkaságok horogra kerülnek.
Írta és fotózta: Gégény Viktor
solyi#1 2012. 01. 09., 12:00Mivel ez Horgászfórum,szívesen veszek kritikát bírálatot,eszmecserét,a lent említett témáról!!
1995ben írtam egy cikket a MAHOR-ban.Egy 10kg feletti süllő fogásáról.
Sok szép süllőt pofán töröltem már.Szívesen tanulok,bárkitől!
Hogy is van?Gégény Viktor és Bokor Károly Gondolatisága,a pergetésről,?
Minden dobásban minden feléd húzott vibrálásban egy megfejthetetlen érzés lappang....Egy semmihez sem hasonlító ráütés ereje...pillanata:)
1995ben írtam egy cikket a MAHOR-ban.Egy 10kg feletti süllő fogásáról.
Sok szép süllőt pofán töröltem már.Szívesen tanulok,bárkitől!
Hogy is van?Gégény Viktor és Bokor Károly Gondolatisága,a pergetésről,?
Minden dobásban minden feléd húzott vibrálásban egy megfejthetetlen érzés lappang....Egy semmihez sem hasonlító ráütés ereje...pillanata:)
solyi#2 2012. 01. 09., 11:49Kedves titi75!
Szerintem ,találkozhattál vele ,ha Dunai vándor vagy.Szimpi Figura,Kicsi FACES-al.
Mentes mindenféle sztár alűrtől..ami ma ugye jelen van rendesen.
Titkokat olvastam ,a cikkéből ugyan álltalánosságok-amik rendkívül fontosak.
Nagyon kedvelem G Viktor írásait is,mert átadja ismerteti a tudást.
Nem pedig hordozza és abból osztja az észt.Csontos Jószef taglal és tanácsokat ad,valamint fontos apróságokat ad élvezetesen,olvasmányosan.
Valójában mint említettem magam is több mint 20éve húzom a Wobblereket.
Minden gondolata{Cs József-é}passzol az én stílusomhoz.Beleértve Hunyadi Attila cikkeit is.
Amit nem olvastam:-Sok barátom,szakadt le rólam,mert egyszerűen elküldtem ziziért Őket a botsuhogtató mindenségüket.
Mikor tanulja meg már a pergetők zöme:???NEM SUHOGTATJUK A PERGETŐ botot!!!!A Süllő {ahogyan CSONTOS írja}ott van méterekre tőled.Vagy volt, vagy lesz de ott van.Ennie kell! Ez az Élet.
PERgetőbot:-Ebben is egyetértek vele,kis apró eltéréssel.{soha nem használok 45gr-nál erősebb botot,sem 11 -es Woblernél nagyobbat!
No és itt domborodnak ki a különbözőségek,-eredményességet is beleértve:)!
Szerintem ,találkozhattál vele ,ha Dunai vándor vagy.Szimpi Figura,Kicsi FACES-al.
Mentes mindenféle sztár alűrtől..ami ma ugye jelen van rendesen.
Titkokat olvastam ,a cikkéből ugyan álltalánosságok-amik rendkívül fontosak.
Nagyon kedvelem G Viktor írásait is,mert átadja ismerteti a tudást.
Nem pedig hordozza és abból osztja az észt.Csontos Jószef taglal és tanácsokat ad,valamint fontos apróságokat ad élvezetesen,olvasmányosan.
Valójában mint említettem magam is több mint 20éve húzom a Wobblereket.
Minden gondolata{Cs József-é}passzol az én stílusomhoz.Beleértve Hunyadi Attila cikkeit is.
Amit nem olvastam:-Sok barátom,szakadt le rólam,mert egyszerűen elküldtem ziziért Őket a botsuhogtató mindenségüket.
Mikor tanulja meg már a pergetők zöme:???NEM SUHOGTATJUK A PERGETŐ botot!!!!A Süllő {ahogyan CSONTOS írja}ott van méterekre tőled.Vagy volt, vagy lesz de ott van.Ennie kell! Ez az Élet.
PERgetőbot:-Ebben is egyetértek vele,kis apró eltéréssel.{soha nem használok 45gr-nál erősebb botot,sem 11 -es Woblernél nagyobbat!
No és itt domborodnak ki a különbözőségek,-eredményességet is beleértve:)!
titi75#3 2012. 01. 08., 15:04Solyi egyetértek veled!!!! Amire én gondoltama cikk olvasása után azt te tömören és lényegretöröen leirtad
Esetleg ismeri valaki a szerzőt Csontos Józsefet?
Esetleg ismeri valaki a szerzőt Csontos Józsefet?
solyi#4 2012. 01. 08., 14:49Fogadatlan Prókátorként szeretnék szólni pár szót,A Magyar Horgász oldalai között fellelhető ,olvasmányos PERGETÉSRŐL{ezen belül a wobbleres pergetésrő}szóló cikkről melyet "jószívvel" önzetlenül ajánl
Csontos József a pergető horgászok számára.Egyetlen egy szakmai cikk nem tartalmaz ennyi valós és igaz infót mint ez!!Huszonéves pergetőmúlttal a hátam mögött örömmel üdvözlöm a Szakmainak mondható igazi nem púderozós írőást!Köszönet érte!
Csontos József a pergető horgászok számára.Egyetlen egy szakmai cikk nem tartalmaz ennyi valós és igaz infót mint ez!!Huszonéves pergetőmúlttal a hátam mögött örömmel üdvözlöm a Szakmainak mondható igazi nem púderozós írőást!Köszönet érte!
4esazjo#5 2012. 01. 05., 14:15ezek a "furcsaságok" elég jó élmények, ha nem is túl sokszor de nekem is volt ilyesfajta élményekben részem. viszont szemtanuja lehettem egy olyan dolognak is tavaj, ami kicsit talán más nézöpontbol magyarázhatja ezeket mint a táplálkozás. szintén furcsán hangzik, nem is igazán hittünk a szemünknek cimborámmal de tény, hogy a halak is tunak vicces kedvükbe lenni és játszani egymással! konkrétan kerülgetik, csipkedik egymást, csak úgy fürdenek, játszanak... és ez halfajtol és táplálkozásmódtól független! tehát szerintem ez a viselkedési forma is okozhat szabályos akadásokat! nyilván nem arrol van szó mikor egy 3as csuka keresztbeharap egy tenyeres vörösszárnyút, az elég egyoldalú móka persze, de most ugye a furcsaságokrol van szó...
vittorio#7 2012. 01. 04., 09:41Kedves Zsolt!
Az Antares-es kérdésre privátban válaszolok. Nem mintha titok lenne, csak lightosan kapcsolódik ehhez a témához.
Üdv,
GViktor
Az Antares-es kérdésre privátban válaszolok. Nem mintha titok lenne, csak lightosan kapcsolódik ehhez a témához.
Üdv,
GViktor
vittorio#8 2012. 01. 04., 09:38Sziasztok!
Először is köszönöm a szíves fogadtatást! Elnézést Mindenkitől, hogy csak most reagálok, de az év vége és az ünnepek forgatagában nem sok szabad percem volt, és az is horgászattal telt... :)
Ahogy látom, sokan tagjai már a KFK-nak (Különös Fogások Klubja) :))
Az 1.6 kilós menyusra "picccit" irigykedem, de csak jó értelemben, természetesen gratulálok hozzá, nagyszerű meglepetés lehetett! Qruka wobbleres nagykárászai sem lehetnek semmik... mint ahogy a körforgós pontyok sem... szóval van itt minden, mint a búcsúban! :D
Rövidesen jelentkezem a következő írással, és talán a harcsás pergetés is befejezésre kerül, bár ez nem csak rajtam múlik.
Üdv,
GViktor
Először is köszönöm a szíves fogadtatást! Elnézést Mindenkitől, hogy csak most reagálok, de az év vége és az ünnepek forgatagában nem sok szabad percem volt, és az is horgászattal telt... :)
Ahogy látom, sokan tagjai már a KFK-nak (Különös Fogások Klubja) :))
Az 1.6 kilós menyusra "picccit" irigykedem, de csak jó értelemben, természetesen gratulálok hozzá, nagyszerű meglepetés lehetett! Qruka wobbleres nagykárászai sem lehetnek semmik... mint ahogy a körforgós pontyok sem... szóval van itt minden, mint a búcsúban! :D
Rövidesen jelentkezem a következő írással, és talán a harcsás pergetés is befejezésre kerül, bár ez nem csak rajtam múlik.
Üdv,
GViktor
qruka#9 2011. 12. 29., 17:53Sziasztok!
A vörösszárnyú nyáron totál ragadozó életmódot nyom...nagy melegben,kánikulában mint a snecit úgy fogom 1 vizen....minden dobásra,de leginkább 00 mepps....bennt a hínarasban...a nagy kárász ,és vörös felvesz nekem párszor a 2 részes wobikat....j9,illetve a 7cm frisky nagyon jó rájuk:-)...csao N
A vörösszárnyú nyáron totál ragadozó életmódot nyom...nagy melegben,kánikulában mint a snecit úgy fogom 1 vizen....minden dobásra,de leginkább 00 mepps....bennt a hínarasban...a nagy kárász ,és vörös felvesz nekem párszor a 2 részes wobikat....j9,illetve a 7cm frisky nagyon jó rájuk:-)...csao N
nemetizsolt#10 2011. 12. 28., 16:54Kedves Viktor!
Látam a régebbi cikkeidben egy antares botot. Én kinéztem a 240 10-30, 15-40g dobósúlyút.
amire használnám: 7cm jointedek. ssr5, ssr7, 6,7,8g ólomfejek.
Szerinted meily lenne alkalmas a fenti csalikhoz? Egyébként állóvizen használnám.
Látam a régebbi cikkeidben egy antares botot. Én kinéztem a 240 10-30, 15-40g dobósúlyút.
amire használnám: 7cm jointedek. ssr5, ssr7, 6,7,8g ólomfejek.
Szerinted meily lenne alkalmas a fenti csalikhoz? Egyébként állóvizen használnám.
