Cikk oldal
2011-10-10

Rezeg a léc…

Pickerezés másként
Ebben a cikkben, mint azt a cím is sejteti, a pickerbotos horgászat lesz terítéken, de – a szokás hatalom – nem a hagyományos módon. Most felejtsük el az etető- és csontiskosarat, a darákat meg a csontkukacot! Helyettük inkább kössünk a zsinór végére egy csinos süllőző szettet! Ám, hogy ne legyen ennyire egyszerű, a szerelék lelkét – a rendkívül könnyű tirolifát – állítsuk össze mi magunk, és ha elkészültünk, próbáljuk ki rögtön éles körülmények között! Mi is így tettünk, és… De hadd ne siessek ennyire előre.


Kezes készséggel

Aknai Péter barátom – aki egyébként elhivatott és fanatikus legyezőhorgász – mutatta meg nekem találmányát, egy állóvízre tökéletesített süllőző tapogató összeállítást. A készség gerincét pickerbot adja két méter negyven centis hosszban: rövid, jól kezelhető, könnyű, és a rendkívül finom kapásokat is jól közvetíti.
Sokat elárul az elvárt érzékenységről, hogy Peti szerint a match és a feeder már túl durva. (Próbálta mindkettőt mielőtt beruházott pickerre, de a halak rendre megneszelték parton ténykedő barátomat.)

Rezeg a léc…
Rezeg a léc…

Fontos kitétel a bottal kapcsolatban a rövid nyél, nem szerencsés ugyanis, ha alsó lendítős dobásnál elakad az alkarban, vagy a hasban, ruhában. Az orsó pici, kétezer-ötszázas méretű, tizenhatos zsinórral töltve.

Rezeg a léc…

Adott tehát egy finom kézközeli összeállítás, de ez mit sem érne megfelelő végszerelék nélkül. Az igazi trükk itt lóg szó szerint az orrunk előtt, egy ici-pici tirolifa formájában. Mivel boltban nem kapható, ezért az alapanyagokat is nekünk kell beszerezni, de higgyék el, megéri időt szakítani rá.
Kis kézügyességgel hamar legyárthatjuk azt a pár darabot, ami egy pecához ajánlott, a barkácsolás pedig szinte önmagában van olyan szórakoztató, mint a horgászat. Ez utóbbi megállapítás nyilván nem igaz, de ha nem írom ide, lehet, hogy senki sem kap kedvet farigcsálni, és akkor oda minden. Pedig a saját termék öröménél csak az nagyobb, ha halhoz is hozzásegíti a készítőjét.


Tirolinak való

Rezeg a léc…

Multiknál beszerezhető öntapadós akasztó (290 Ft) – Péter teljesen véletlenül a Kikában vette észre, a pénztár előtti ömlesztett olcsó termékek között.
Nagy előnye a víztiszta szín, és a nagyon jó megmunkálhatóság. Erre bőven elegendő egy finomabb reszelő, amellyel elég körbereszelnünk a kívánt helyen, így akár kézzel is eltörhetjük ott.
A képen látható, hogy a gömb alatt és az egyenes szakasz végén dolgozott a ráspoly, majd itt is lett eltörve.


Készítsük el magunk!

Rezeg a léc…

Anyagszükségletünk a következőkből áll:
– víztiszta akasztó,
– autósboltokban kapható legvékonyabb üzemanyagcső,
– pálcaólom.
Eszközigény: finomabb barázdájú reszelő a körbereszeléshez és a sorjázáshoz, egy kombinátfogó a törés és a fúrás megkönnyítéséhez, illetve egy fúrógép két fúrószárral.

Rezeg a léc…

A méretre szabott és lesorjázott dugókat, először egyes fúróval átfúrjuk, majd hármas méretűvel megsüllyesztjük az átmenő furat két oldalát, mely így esztétikusabbá is válik, és használat közben könnyebben beletalálunk a zsinórral.
Teljesen véletlenül, a kampóból kialakított záródugón van egy váll, amin majd megütköztethetjük a műanyagcsövet. A nagyobb átmérőjű rövidebb végén – feltehetően az öntési eljárás során keletkezett – lapolás is található oldalt, de nekünk most pont kapóra jön, mert megkönnyíti a fúrást, mivel egy egyenes felületet ad a fúrószárnak.

Rezeg a léc…

Ezek után tetszés szerinti méretre szabjuk az üzemanyagcsövet, és a pálcaólmot. Kb. 10 cm-es darabokat érdemes vágni, és az ólmokat három egyenlő részre osztani.
Következhet az összeállítás:
Az ólmot az öntési hibák miatt ugyancsak sorjázni kellhet. Fontos, hogy erre a mozzanatra figyeljünk oda, mert ha nem fekszik fel körkörösen a csőben, akkor belefolyhat a víz, ami ugyan nem nagy baj, de szerencsésebb, ha szárazon marad.
Érdemes még összerakás előtt összetapogatni az ólmot a megmunkált felületeken, így azonnal megindul az oxidáció, és mire használatba vesszük a remekművünket, nem lesz rajta fényes csillogó pont, ami riaszthatná a halat.

Rezeg a léc…

Némelyikbe jobban beletolhatjuk a huzalólmot, némelyikbe csak félig, sőt nagyobb csalikkal való mély vízi mártogatáshoz készíthetünk olyan modellt, melyben nem egyharmadnyi, hanem egy fél ólmot használunk fel.


Puding próbája…

…az evés – mondaná a bölcs magyar, így hát barátommal autóba ültünk, és meg sem álltunk a Balatonig, ahol kedvenc mólójára mentünk, amit alaposan kiismert az évek alatt.
Délelőtt közepén, már melegben érkeztünk a vízpartra, sokan is ültek kint pecázni, de ami a legszörnyűbb: jónéhányan a szabályokat figyelmen kívül hagyva, a szemem láttára vitték szatyorszám a kispontyot. Felmerül a jogos kérdés: hol vannak a halőrök, hol van az önmérséklet…?
Miután túltettük magunkat ezen a traumán, nekiálltunk kishalat fogni. A Balatonon szerencsére nem nehéz pár jó snecit kipattintani a vízből, ezekből ugyanis a gerincük mellől kiváló filé vágható.
A tirolifát leszámítva klasszikus mártogató, oldalelőkés szerelék csobbant a vízbe a móló szórt köveitől néhány méterre. Barátom lassú emelésekkel és kisebb szünetekkel vezette part felé a csalit a hínársávban lévő nyílásokon át, a kövezés külső oldalán. Egy helyen négy-öt bevontatásnál többet nem időztünk: ha nem volt kapás, mentünk tovább. Kerestük a halat.

Rezeg a léc…
Rezeg a léc…


Váratlan-várt vendégek

Egy óra elteltével végre megtört a jég! Egy egészen kicsi haldarabnak többször egymás után odaütött valami, de a bevágás nem akad meg. Amikor sokadszorra megismétlődött a jelenet, arra gondoltunk, hogy naphalak cincálják a kis snecidarabot, de a következő kapásnál végre ült a bevágás. Nem kis meglepetésünkre egy karikakeszeg ficánkolt a horgon!
Újabb helyváltoztatás után olyan hal kapta el a sneciszeletet amilyenért jöttünk. Kősüllő! Szép egészséges méretes példány volt. Szerencsére Péter követte az akciót, és idejében odasuhintott egy határozott húzásnak, így csak vékonyan, a szája szélébe ült a horog. Ezt vissza lehetett engedni, de később megtapasztaltuk, mennyire kényes, kis életerejű hal a kősüllő.

Rezeg a léc…

Ottlétünk alatt egy érdekes esemény is színt hozott a délutánba. Egy sporttárs kerékpárral érkezett a partra. Láthatóan egyetlen összeállítását se hagyta otthon, mivel biciklijén egy tartóba állítva legalább hat pecabot volt felerősítve, természetesen felszerelt állapotban. Balinra kezdett dobálni egy érdekes, hármashoroggal díszített, fehér, esztergált műanyag kúppal.

Rezeg a léc…
Rezeg a léc…

Az őnök nem ettek, ám egy vadkacsa valahogy belekeveredett a zsinórba, és beleakadt a drilling. Rövid „fárasztás” után tudta szegény párát partra húzni, ahol segítettem kivenni, illetve megszabadítani a kampótól és visszaengedni. A kacsa büszkesége sérült csak, de ezenkívül szerencsére más gondja nem volt.


Finom szerelék

Ez az összeállítás, bár kősüllő a célhal, alapvetően a finomszerelékes horgászelvekre épül. A pálca filigrán, a damil vékony, a végszerelék könnyített. A horog egy ágú, és rávalónak se mű-, vagy élőcsalit, illetve apróhalat választottunk, hanem küszfilét. A remélt zsákmány pedig – súlycsoportos méretét tekintve – bőven a kislégsúly kategóriájába esik.
A mártogató készséggel természetesen keszegfélék, sőt, pontyok is elejthetők, akár hagyományos békéshalas csalival, akár az itt bemutatott haldarabbal.


Könnyen nyel

Eddig csak a fényképezőt szorongattam, de most már viszketett a tenyerem, mivel barátom a sokadik kövest fogta meg és engedte vissza a szemem láttára, nyálcsorgatásom közepette. Láthatóan igen jól szórakozott...
Némi könyörgés után aztán átadta a horgászbotot, s jó tanító módjára a tudnivalókat úgyszintén: megmutatta a helyes dobástávolságot és vezetési tempót.

Rezeg a léc…

Pár pillanattal később már éreztem is az ütést a tenyeremben – a karcsú pálca jól vezette a legkisebb rezdülést is – a leheletfinom spicc finoman meggörbült, rövid kivárás után vágtam be. Sajnos én egy gondolattal tovább nyelettem, mint kellett volna, ennek következményeként a horog elég mélyre akadt a mohó kősüllő torkában. Bár ki tudtuk akasztani – látszólag komolyabb sérülést nem okozva –, ennek ellenére röviddel a visszaengedés után elpusztult az állat. Barátom nagyon bánta, tudni kell róla, hogy mindene a természet, a víz, nagyon ritkán visz haza halat.


Ólom vs. tirolifa

Egy beszakadás után kipróbáltuk a szintén ötgrammos cseppólmot. Kíváncsiak voltunk mennyire befolyásolja a kapások intenzitását és sűrűségét a hagyományos súly. Azt tapasztaltuk, hogy ha volt is jelentkező, nagyobb százalékban hagyta ott a csalit (tízből hatszor félbemaradt a kapás), mint a szintén ötgrammos tirolifás megoldásnál. Hihetetlen, hogy ennyire érzékenyek a kősüllők még ilyen parányi tömeg esetén is.

Rezeg a léc…

Egészen késő délutánig folytattuk a horgászatot, és csupán azért hagytuk abba világosban, mert szerencsétlen módon még két hal nyelt mélyre, és Péter nem akart többet feláldozni csak a szórakozás kedvéért.
Hazafelé már a következő kiruccanást terveztük késő őszre. Akkor talán fogas, vagy angolna is horogvégre kerülhet; esetleg valamilyen fehér hal, hiszen az évnek ebben a szakában a keszegfélék is előszeretettel nyúlnak a darabosabb kaják után...

Írta: Tóth Gábor

Szólj hozzá:
lambysv#1 2011. 10. 29., 15:31Én olyat is láttam már balatoni kikötőben ősszel,hogy a telepítést végző hajóról már az indulás előtt(!) szatyorszám hordták a pontyokat! Na?
fishraptor0414#2 2011. 10. 16., 14:48Hali!
Én is arra a mólóra járok horgászni,a csónakom is ott van,de nem panaszkodhatom az ellenőrzésre,halőrök/rendőrök rendszeresen járnak ki,de a bejelentésre mindig kijönnek!
Koppasztottkukac#3 2011. 10. 12., 08:22Ki kellett volna próbálni,hátha láttál volna egy halőrt vagy vízi rendőrt ,na majd legközelebb,vagy nem írod bele a cikkedbe,mostanába ez is divat egyébként.Még a videóba is bele vették Lukácsi-ék is,de intézkedés ott se történt,pedig nektek (is)kellene példát mutatni.!
multicarp#4 2011. 10. 11., 19:03Ötletnek nem rossz. Kérdés hogy a balatoni rendőrség ugrik e hívásra, a dunaiak nem viszik túlzásba az aktivitást. De szerintem ezen filózni most már felesleges. Az hohy mi lehetett volna vagy mit kellett volna tenni értelmetlen meddő vitát generál. Az is elgondolkodtató, hogy itt sok a "halőr" de én személyszerint még nem találkoztam senkivel az országban bármerre jártam aki szót emelt volan a törvénytelenül horgászókkal szemben. Persze itt kevésbé egészségtelen!
Részemről ennyi. Beszélgessük inkább a kövesekről, anak több értelme van. :-)
Koppasztottkukac#5 2011. 10. 11., 16:43Csak a telefont kellett volna használni mikor távoztatok.
multicarp#6 2011. 10. 11., 16:03sziasztok! El tellt már egy kis idő mióta utoljára ide írtam. Köszönöm a dícséretet, mindíg jól esik. :-)
starboard1971-Miért nem léptünk fel? Első érv hogy aki ott volt az rajtunk kívül mind tilosban járt (sok lúd disznót győz)
második indok ha megkavarjuk a fekáliát akkor cikknek kaput és ha legközelebb valamikor visszajutunk megint lehet előlről kezdeni mert Balatonon folyamat lopják a halat. Hatáskörünk nincs intézkedni és ha esetleg tettlegességre kerül sor még jó eséjjel mi ütjük meg a bokánkat.
-nem a (kisebbségben lévő) becsületes horgász feladata a szabályok betertatása, nem is tehetei meg,hanem a fend éber őreié. Nem is értem ezek a mólók nem eldugot helyen vannak naponta többször is le lehetne ellenőrizni. De nem teszik sajnos.
starboard1971#7 2011. 10. 11., 12:34rabsiccal... elnezest az Rabsic uraktol :)
starboard1971#8 2011. 10. 11., 12:33Gratulalok tetszik a cikk!

de egy dolgot nem ertek... ha ket eleteros horgasz talalkozik egy ransiccal, szabalytalankodo tarssal, akkor miert nem lep fel ellene? Nem lehet nyugodt a lelkiismerete annak a horgasznak aki szemet huny, nem hiv rendort vagy halort. Vegul is Titeket es Engem lopnak meg azok, akik a kozosbol ugy visznek el, hogy nem fizetik meg az arat. S ez vonatkozik mindenkire akik a kocsmaban eldicsekednek a szamla nelkul vett dolgaikkal vagy apro szabalytalankodasaikkal. Amig Oket nem kozositi ki a tarsadalom addig itt nem lesz jo vilag.

ellenben mindenkinek kell olcso gyogyszer, korkedvezmenyes nyugdij, ingyenes tandij ... s ez most nem polotikai allasfoglalas, csak a egy hatarvonal huzasa a rendes emberek es a tomeg kozott :(
godzikka#9 2011. 10. 11., 09:30Gratulálok a cikkhez, ami nagyon egyedi és az észrevételhez, hogy korábban az újságban megjelent cikket újra lehet hasznosítani. Mivel ősz van, a téma aktuális, és jó volt újra olvasni :)
összes hozzászólás megtekintése »
A világ halfajokban leggazdagabb családja a pontyféléké, 1500-nál is több alfajt számlál. Megtalálhatók a trópusi- és mediterrán égövben éppúgy mint a sarkvidéken túli édesvizekben. Eredetileg Afrikában, Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában voltak őshonosak, mára azonban a mesterséges telepítéseknek köszönhetően az összes kontinensen fellelhetők.