Cikk oldal
2007-11-22

A fogós Mann’s gumik

Tanácsok, trükkök, technikák
Ragadozóhalas horgász berkekben köztudottan a hideg vizek időszaka, a tél tekinthető leginkább szezonnak, a plasztik csalis horgászatot illetően. Mivel a következő hetek-hónapok ebbe az időszakba tartoznak, aktuálisnak érzem, hogy régi kedvenceimet, a Mann’s plasztik csalikat, amolyan kedvcsinálóként felemlítsem ismét, e rovat keretein belül. Más oka is van azonban az aktualitásnak. A kitűnő műcsalik újra és újra olyan eredményesek voltak, olyan nagyszerű volt velük horgászni, hogy tanulságok reményében, nagy örömmel mondok el néhány friss kalandot.

A fogós Mann’s gumik

Esti menyhalazásra várva, a délutánt süllőfogásra igyekeztünk felhasználni. Annál is inkább kellene a tüskéshátú herceg, mert itt ül velünk a csónakban a „kamera” is, a téli horgászműsorban a süllő sem mutatna rosszul. Szajcsán István mohácsi horgászbarátunk van segítségünkre. István nem csak segítőkész, nagyon jó süllőhorgász is. Bár Mann’s gumikkal, és egyebekkel is télen gyakran perget, most éppen a kishalas tapogatásra esküszik. Élő csalihalát görgeti, emelgeti a talán öt, hat méteres mélységben. Egy darabig üldögélek az operatőr mellett, majd magam is kishalat teszek a tapogatóm horgára. Késődélután van, nem sok a reményem, mert itt a kamera, de Pista nagyon tudja a helyet, hátha? Aprólékosan végigcincálunk mindent, kezemben a BlueCrystal telefeeder bot nagyon érzékeny, de most hiába, halat nem fogunk. Az alkonyodásig alaposan átfésüljük a területet, nincs rajta éhes süllő. Nekem közben egyre csak az jár az eszemben, milyen más lenne egy jól táncoló gumihalat megpróbálni.

Azonmód szákolás után
Azonmód szákolás után

TANÁCSOK:
Úgy gondoltam, nagyon más hatást kelthet odalent egy jó színű, nagyobb méretű, igazi „zsíros” falatnak tűnő gumihal, mint a kicsi élő csalihalunk. Ezek, a gumik, ha jól is táncolnak, télidőben csodákra képesek. Mikor István jelezte, hogy szerinte ennyi volt, kértem hadd dobjak egyet gumihallal, csak annyit maradjunk még. Természetesen igent bólintott, és én máris beakasztottam a kapocsba a csaknem arasznyi, sárga színű Mann’s gumihalat. A pergető bot nagyot suhintott, a lehető legmesszebbre dobtam a műcsalit, szerettem volna hosszú utat levizsgálni az egyetlen bevontatás alatt. Ekkora gumit talán illett volna egy pici hármas horoggal megtalpalni, villant az eszembe, de amint a vízre csobbant a Mann’s, már csak őrá figyeltem. Hosszan teltek a másodpercek, a gumihal lassan tette meg az utat a fenékig. Ennek nem csak a testbe kapaszkodó áramlat volt az oka. Magam is fékeztem a tempót, magasba mutató botspiccel, és máris indított hajtókarral egyaránt.

„Egy dobás, egy süllő!”
„Egy dobás, egy süllő!”

TRÜKKÖK:
A gumi inkább lesimult, mint leesett a fenékre. Csak botemeléssel újra elindítottam, majd ismét letettem a talajra. A nagy ellenállást, amelyet a folyással szemben dolgozó farok veretés okozott, már a nagy távolságból is éreztem. Na most kell a tempómat addig csökkenteni, hogy szinte a fenéken döcögjek, gondoltam, és cselekedtem is. Nagyon belassultam, ám mikor a fenék simításának a súlya, ellenállása is érződött a pergető botban, a kezemben, máris újra emeltem egy cseppet. Majd ismét engedtem egy kicsit a fenék felé, majd – Megvan! - kiáltottam fel. István kezében megállt a csomagolás, Gergő ijedtében öléből szeme elé kapta a kamerát, én pedig megismételtem, - Megvan a süllő! Olyan kapás zuhant rám, ami rögtön kemény súlyba, rántásba ment át, biztos voltam benne, jól akadt meg a reflexes bevágás nyomán a hal.
Elég jó süllő. - mondtam egy perc múlva izgatottan, boldogan. A jig horog biztos akadásának most különösen örültem. A továbbiakban, izgalmak közepette fárasztottam, a kamera forgott, István pedig hamarosan nyújtotta a merítőt. A halat, bár fröcskölve tiltakozott, a hálóba csusszantottam, és máris a csónak fenekén pihegett az öt kiló feletti fogas. A hatalmas gumit összehajtva szorította a szájában, a horog nagyszerűen ült a felső oldalon. Pistával, hallal boldogan fényképezkedtünk.
Egy dobás, egy süllő! - ő csak ennyit mondott és ez így is volt. Közben ránk is sötétedett, de ki bánta ezt akkor már?
Néhány nap múlva a Mann’s gumi twiszterével ismételtem meg az esetet.   
Amint kiértem a folyóra csendesen elkezdett esni az eső. Nem szeretek esőben pergetni, utálom, ha vizes a kezem, na meg a hideg víz már metsző tud lenni. Ezért inkább kishallal horgásztam át az előttem álló alkonyati félórát. A botot letettem, kezeim a vízmentes, termo Balenóm polár zsebeiben szárazan melegedtek, persze tétlenül. Kapucnimon, hátamon csendesen verdesett az eső, fejemben meg a gondolat - Gumizni, pergetni kellene egy kicsit. Teljesen rám sötétedett, egyetlen kapásom sem volt, indulnom kellett volna, de előbb azért egyet…

Esőben, este és szintén első dobásra
Esőben, este és szintén első dobásra

TRÜKKÖK:
A víz itt szinte áll és mély, a horgászott akadó csaknem előttem van. Így a le- fel mozgásban is jól dolgozó nagy twiszternek szavazok bizalmat. Egészen az akadó közelébe dobom. – gondoltam. A csendes vízben hamar feneket fog. Ekkor gyors pöccintés, felrántás szerű mozdulattal feldobom egy jó métert. Szinte látom amint fel is, le is mozog, lobog a farka. Már eltávolodok kissé a víz alatti fától, de még játszadozom vele, mikor keményen rádurrant valaki. Szinte megijeszt a hal, mert itt van alattam néhány méterre. Ezért is tűnik erősnek a fárasztás alatt. A kiemelő felett már a valós méretét mutatja a megcsillapodó, téli esti lovag, talán veri a két kilót. Alulról hatalmas hullámokat keltő hajó érkezik, tudom, sokat kéne várnom, hogy csendesedjen a folyó tükre, ezért inkább indulok magam is. Előbb még a csuromvizes hajófenékben lefényképezem a süllőt, majd beindítom a csónakmotort. Immár havas esővel motorozok szemben, mégis elégedett vagyok. A tíz perces út alatt eszembe jutnak az elfutott őszi csukázások élményei is. Akkor is előfordult, hogy hosszas horgászat után kimondták a cimborák, nincsen éhes csuka a vízben. Hagyományos módon egyetlen kapásuk sem akadt. Roppant büszke voltam rá, hogy a gumihalammal pillanatok alatt becsaptam az elsőt. Pedig nem tettem mást, mint hagytam egy kicsit táncolni a Mann’s-t. Akárhogy is van, egy bizonyos, rablóhalakat bolondító táncuk van. A fenti eseteim miatt is mondhatom, érdemes meggyőződni róla.
 
A csukák sem tudnak ellenállni a fogós Mann’s-nek
A csukák sem tudnak ellenállni a fogós Mann’s-nek

AJÁNLOTT ESZKÖZÖK:
HORGÁSZBOT: Eurohold Grapho Devil Spin 75 pergetőbot, mely 3 méteres és 25-75 g dobósúlyú
ORSÓ: SHIMANO Stradic FE 3000
ZSINÓR: RTM Dyneema fonott zsinór 0,20 mm-es átmérőig
MŰCSALI: Mann’s plasztik műcsalik (Mann’s Shad, Curly Tail)

TAPASZTALATOK: 
Az Eurohold botcsalád 2007-es fejlesztésű Grapho Devil pergetőbotját,  már néhány hónapja tesztelem és nagyon kedvemre való. Nem véletlen, hiszen a Salmo-kupán nagyon szép sikereket értem el vele, részben a bot nagyon jó karakterisztikájának köszönhetően. A botcsalád teljes választéka már elérhető a boltokban. A hosszú ideje használt kitűnő Shimano orsómmal ez idáig csak pozitív élményem volt. Bátran ajánlom mindenkinek, ezeket a japán csodákat, hiszen minden igényt kielégítenek. A leírt esetek, fogások csak megerősítése annak, amit már többször részletesen magam is megírtam, és amit tud a gumikkal pergetők széles tábora, a Mann’s plasztik csalik rendkívül fogósak. Ismét beszélhetnénk az anyag lágyságától, a forma, színválasztékon át sok jellemzőjéről, de azt hiszem ez ma már szükségtelen. Nem akarok elveszni a részletekben, ám egy dologgal nem tudok betelni, a fogósságával! Ezért írtam meg melegében a fenti kalandjaimat is. Kívánom mindenkinek ilyen meggyőző élményekben, legyen része. Ha jól használják a Mann’s gumikat, ez nem várathat magára sokáig.
Írta és fényképezte: Bokor Károly
Szólj hozzá:
Szakírónk
A csukaivadék, amikor eléri a 20 mm-es hosszt az addig kerekesférgekből és planktonszervezetekből álló étrendje jelentősen megváltozik. Átvált ragadozó életmódra. Amennyiben nem elég sikeres az erre az időszakra eső pontyfélék ívása, a csukák közti kannibalizmus jelentős méreteket ölthet.