Cikk oldal
2007-11-12

Csuka, süllő - egyszerűen

Úszós és fenekezős rablóhal horgászat
November bizony már az igazi rablóhalazás szezonját jelenti. Süllőre, csukára még messze vannak a fogási tilalmak, ugyanakkor vizeink hőmérsékletének csökkenésével fogási esélyeink jelentősen javulnak. Keszegező, pontyozó felszereléseink téliesítve a sarokban várják az újabb szezont. Vagy mégsem kell minden darabot téli álomra kárhoztatnunk? Nézzük csak, hogyan lehet egyszerűbben nekivágnunk a rablóhalas szezonnak.
A nádfal melleti ösvényen
A nádfal melleti ösvényen

Bárcsak mindenki megtehetné, hogy minden horgász műfajhoz annak megfelelő felszereléssel rendelkezzen! Sajnos ez nincs így, és nem is kell feltétlen újabb költségekbe vernünk magunkat, hogy a legspécibb botokra, orsókra váltsunk minden évszakban. Úszós és fenekezős rablózáshoz kiválóan megfelelnek azok a botjaink, amelyek kellően erősek ahhoz, hogy a ragadozók csontos szájába húzhassuk horgainkat. Legyen az egy erősebb telematch pálca, vagy egy fenekezős pontyozáshoz használatos egyszerű bot. Orsónkon lévő 20–30-as zsinórok is tökéletesen megfelelnek az átlagos méretű süllő, csuka kifárasztásához. Azt ajánlom tehát, hogy ne tegyétek sarokba a kedvenc felszereléseiteket, hanem bátran használjátok azt akár ősszel és télen is.
A ragadozók menüje: vörik, kis kárászok, bodrik
A ragadozók menüje: vörik, kis kárászok, bodrik

A következő sorokban egy egyszerű úszós és fenekezős rablóhalazást szeretnék bemutatni, szerelékekkel együtt, egy számunkra igen élvezetes horgászaton keresztül. November elsején sikerült Gábor barátommal első közös horgászatunkat megejteni, ahol végre nem csontikat kellett húzogatni a horgainkra, hanem kishalakat. Az idő gyönyörű volt, a reggeli hideget gyorsan feledtette a nap ereje. A nádas és a víz egész környezetének színei sok jó fotót megértek. A célunk igazából egy egyszerű úszós és egy fenekezős szerelék bemutatása volt. Ezt aztán megfelelően sikerült is a gyakorlatba átültetnünk. De csak sorjában.

Állóvízi úszós rablóhalazás
Erre a célra már évek óta két botot használok. Az egyik egy Gorilla telematch pálca, amely kellően gerinces bevágáskor és fárasztáskor egyaránt, így bírja a viszonylag vastagabb zsinórokat is. Jelenleg egy 25-ös RTM Classic van a hozzá tartozó orsóra csévélve, de ennél vastagabbal már nem fogom használni. A másik kedvenc botom, amit szoktam rablózni is használni, a már nádi horgászat alkalmával is említett teleszkópos darab, 3,30 m hosszban. Bár a merevsége miatt ez utóbbi botot jobbára fenekezőre szerelem, mert a könnyebb úszókat nem lehet vele kellő távolságra juttatni. Bizonyára sokan láttátok már a vízparton, hogy a legtöbben az úszós rablóhalazást mekkora dugókkal űzik.

Sokan ülték körben a tavat
Sokan ülték körben a tavat
A „bólya” a víz közepén
A „bólya” a víz közepén

Sokszor elképesztő, bójaméretű úszók táncolnak a víz tetején, 15-20 g súlyban, ráadásul teljesen alulsúlyozottan. Nem kétséges, ekkora jelzők már képesek a tenyeresnél nagyobb csalihalakat is megtartani, de ennél azért inkább a könnyebb kategóriát ajánlanám. A legtöbb vízben sajnos igen kevés az átlagméretnél nagyobb ragadozó, így többnyire süllőből és csukából is a fél-, és két kiló közötti méretekkel találkozhatunk. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, ahogy elképzeljük, amint egy kisebb rabló megpróbálja ezt a bóját a víz alá cibálni zsákmányával egyetemben. Egy táplálékhalakban gazdagabb vízen úgy abbamarad a kapás, ha ilyen ellenállásba ütközik halunk, hogy csodálkozásra semmi okunk sem lesz. Több éven keresztül próbálgattuk a különböző úszókat és méreteket, melyik a legeredményesebb egy átlagos, egy–két méter mélységű, áramlásoktól viszonylag mentes állóvízen.

Szerelékek „rendben”
Szerelékek „rendben”
Az érzékeny csúszó úszóm
Az érzékeny csúszó úszóm

A megnyomott ólom
A megnyomott ólom
35-40 cm-re a horogtól
35-40 cm-re a horogtól

Nekünk a 2-4 g közötti méretek váltak be leginkább, azokból is a vékonyabb testtel rendelkező darabok. Kaphatók belőlük olyanok, amelyeknek az antennájába világítópatron applikálható, így a szürkületi és esti órákra sem kell szerelékünkön változtatni, csak patront bele és már mehet is tovább a peca. Ekkora úszókat, ha enyhén alulsúlyozunk, akkor az 5-10 cm-es élő kishalakkal még kényelmesen tudunk horgászni, még a virgoncabb példányok sem fogják álkapást mímelve a víz alá buktatni. Mit is jelent, hogy enyhén alulsúlyozzuk az úszónkat? Én a csütörtöki horgászat alkalmával egy 2,5 g taherbírású úszót szereltem, amit mindössze egy 2 g tömegű cseppólommal súlyoztam ki. Ha a horogra került a csalihal is, ami jelen esetben egy 7-8 cm-es kis vörösszárnyú volt, akkor az úszónak a teste már teljesen víz alatt volt, és csak a szára meg a bóbitája jelezte a kapást. Egy ilyen súlyozással a rabló szinte ellenállás nélkül tud megindulni a csalinkkal, tehát a kapásunk is sokkal intenzívebb. A dugó, vagy lassan, de folyamatosan elindul és elmerül, vagy egyből eltűnik, mint egy jobb pontykapásnál. Ilyenkor már csak a türelem és a zsinóradagolás a dolgunk.

Egy szép pillanat
Egy szép pillanat

Jó tanács: kisebb méretű csalihalak esetén ne nyelessük túl sokáig a ragadozót, mert a kisebb süllők annyira mélyen torokra kaphatják, hogy a horogszabadításba belepusztulhatnak. Így esélyünk sem maradva arra, hogy visszaengedhessük a halat.
Nagyon fontos az úszós horgászatnál a dobástávolság megemlítése. Ekkora úszókkal igazán nagyokat dobni nem tudunk. A 4-5 g-os méretekkel érhetjük el kényelmesen azt a 20-25 méteres távot, amikor is nem kell akkorát suhintanunk, hogy a hátúszónál megtűzött csalihalunk leszakadjon. Ha nem élőhallal csalizunk, hanem halszelettel, akkor azt többször fűzve, stabilabban tudjuk rögzíteni, így erősebben megdobhatjuk, nyerve néhány plusz métert, amennyiben szükséges. Mint az elmúlt években kiderült, nem feltétlen szükséges a minél nagyobb távolság hajszolása. Ha partról horgászunk, elsőként mindig azokat a helyeket keressük, ahol a ragadozók vélhetően lesben tudnak állni. Lehet ez egy nádas sarka, stégláb, csónakkikötőben a csónakok környéke. Ha itt nem lelünk egyre sem, amit kétlek, akkor kezdjük a távolabbi medret pásztázni. A szereléket a sekély víz ellenére itt is többnyire csúszóúszós módszerrel állítom össze. A gyűrűkön átfűzött zsinórra elsőként felhúzunk 2 darab gumiütközőt. Ezt követi egy forgókapcsos karabiner, amelybe majd az úszónkat rögzítjük. A karabiner után ismét feltolunk zsinórunkra 2 darab gumiütközőt. Következik egy műanyagbetétes cseppólom, amelyet egy fogóval enyhén a zsinórra nyomunk, úgy, hogy az még csúsztatható legyen. Majd végül felkötjük a horgunkat.

Hullámokkal dacolva, a következô pillanatban elmerült
Hullámokkal dacolva, a következô pillanatban elmerült

Kérdés: előkével, vagy előke nélkül? Tény, ha előke nélkül horgászunk és egy csukával hoz össze a sors, akkor a fárasztás kimenetele kétségesebb. Régebben kapható volt, az ún. wolfram előke, amely nagyon vékony és erős volt. Sem a süllő, sem a csuka nem bírt vele. Mi, egy ideje már nem használunk semmilyen erősebb előkét, és lekopogom, eddig nem is ment el emiatt halunk. A csúsztatható ólom segítségével beállíthatjuk az „előkénk” hosszát, a horog és az ólom távolsága legalább 35-40 centiméter legyen. A két felső gumiütköző segítségével beállíthatjuk a mélységet, azaz, hogy kishalunkat fenéken, avagy inkább vízközt kínáljuk fel.
Tipp: ha egy jónak vélt helyen nincs kapásunk, akkor ne adjuk fel azonnal, hanem a mélység változtatásával próbáljunk meg kapást kicsikarni. Ugyanez vonatkozik a csalira is, ha nem megy élő kishallal, akkor nézzük meg a helyet, egy fenékre letett halszelettel is.

Állóvízi fenekező rablóhalazás
Fenekezésnél a szerelékünk összeállítása még egyszerűbb. A bot legyen kellően gerinces, orsónkon 25 – 35-ös átmérő közötti zsinór tökéletesen megfelel. A gyűrűkön átfűzött zsinórra fűzök egy karabineres ólmot. Mivel nem horgászom messze, többnyire egy 10g-os karabinerrel egybeöntött tányérólmot használok erre a célra. Ezt megütköztetem egy szelepgumival, a főzsinór végére pedig kerül a horog. Azt hiszem ennél egyszerűbb szerelék nem igen létezik. Ennél a módszernél is ki kitérhetünk, hogy kell e vajon drótelőke, avagy sem. Ártani nem árt, és tény, hogy eddig fenekező módszerrel több nagyobb hallal akadtunk össze, mint könnyű úszós cuccunkkal. Fenekező rablózás esetében mi a legtöbb esetben halszelettel, vagy félbe vágott kishallal csalizunk. Egy ekkora ólommal, plusz a csali súlyával kényelmesen dobhatunk harminc métert, annak leszakadásának veszélye nélkül.

A fenekes
A fenekes

Az egyszerû csúszó szerelék
Az egyszerû csúszó szerelék

Pontos dobás
Pontos dobás
Hosszú lógóra hagyom
Hosszú lógóra hagyom

Miután egyeztettünk Gáborral, hogy akkor csütörtök délelőtt peca, egy úszós és egy fenekező felszerelést állítottam össze a fent leírtak alapján, ő pedig hozta hatalmas fotómasináját. A helykiválasztásban segített Kovács Zoli harcsás cikke, amelyben megemlítette, hogy a Dunán remek hely, ahol a vizet átíveli valamilyen villamos távvezeték. Mivel a tavunk felett is található egy hasonló vezeték, szöget ütött a fejembe, hátha itt is jobb eredménnyel lehet halat fogni, mint másutt.  Őszintén, nem bírtam kivárni, míg Gábor megérkezik Soma kisfiával, úgyhogy ahogy leérkeztem a partra, szinte egyből be is libbentettem a legközelebbi nádsarokhoz az úszós készséget, hátha valami kóbor süllőnek megtetszik a virgonc kis vörös. Az első kapásra várva nekiálltam kényelmesen összeszerelni a nagyágyút is, azaz a fenekező cuccot, amelyen a nádi horgászatnál is használt 35-ös RTM Classic zsinór volt fent. Nyestem egy elszáradt ágból egy szimpatikus kis bottartót, egy fél kárásszal felcsaliztam a horgot és a nyílt meder felé dobtam. A botot körülbelül 45°-os szögben a botvillának támasztottam és két gyűrű közé egy kapásjelző karikát akasztottam, amolyan jó lógósra hagyva. Talán tíz perc telt el várakozva, mikor az úszóm megremegett, majd, mint ami léket kapott szépen elsüllyedt. Történt mindez a nád sarkánál, a parttól kb. másfél méter távolságban. Gyorsan felvettem a kontaktust a hallal, a spiccet a víz irányába fordítottam és kézzel adagoltam a nyeletéshez a zsinórt. Többször megfigyeltük már pecás ismerőseimmel, hogy a kisebb ragadozók első felindultságból jól elrohannak a kishallal. Ezért viszonylag sok zsinórt kell adagolni nekik, a kapás helyétől akár 15-20 méter távolságban állnak csak meg, és kezdik beforgatni a csalit. Mikor kis idő elteltével ismét elindulnak, az esetek zömében a bevágás túl késő. Nem a rosszul akadás szempontjából, hanem sajnos pont ellenkezőleg. A méreten aluli süllő, csuka annyira torokra nyeli áldozatát és a benne lévő horgot, hogy sérülése miatt hiába engedjük vissza, szinte biztos a pusztulása. Ez esetben is sejtettem, hogy nem kapitális ellenféllel hozott össze a sors, így még az első leparkolása előtt hagytam a zsinórom rendesen megfeszülni. A bevágás után rögtön érezhető, hogy csak a kishal marad-e a horgunkon, vagy sikerül-e megcsípni halunkat. Éreztem, hogy jól akadt, bár a méretet talán épphogy megközelítette, úgyhogy amnesztiában részesült. Gábor pont időben érkezett, hogy már ne tudjon fotót készíteni róla, de bizakodtunk, hogy nem ez volt az egyetlen éhes süllőcske a környéken. A rövidke élménybeszámolóm és kényelembe helyezkedésük után a fenékre tett bot kapásjelző karikája vágódott fel hirtelen. Gábor lévén közelebb a bothoz reagált gyorsabban. Szinte nem is kapott több zsinórt a támadó, a bevágás az erős botnak és a vastag zsinórnak köszönhetően jól ült. Nem kellett sokat várnunk, hogy kiderüljön, a korai bevágás ez esetben igen csak hasznos volt.

Csukaportré
Csukaportré

68 cm-es  „drágaság”
68 cm-es „drágaság”

Egy partközeli burványban egy hármasforma csuka gyönyörű mintázata sejlett fel. Ha csak egy kicsit tartott volna tovább a nyeletés, akkor a pengeéles fogsora még a 35-öst is igen hamar elmetélte volna. Üröm az örömben, hogy fárasztani és fotózni egyszerre macerás egy mutatvány, nem beszélve arról, hogy a nagy izgalomban ez fel sem merült. Így csak az eredmény került lencsevégre. Gábor kisfia Soma, megjegyezte csendben, hogy ő ekkora csukát még nem látott. 68 centi hosszú volt és valóban közel a három kilóhoz. Aztán folytatta, hogy csak ennél nagyobbakat eddig, olyan 5-6 kilósakat, de azért ez is szép darab. Csak magamban gondoltam, remélem, hogy egyszer én is el tudom ennyire kényeztetni a gyermekem. A nagy izgalmakat levezetni egy kis sétára indultunk a parton, hátha máshol pergetve is sikerül akasztani valamit a „stábnak”, illetve én sem váltam meg kishallal csalizott úszós botomtól. A tó egyik legcsendesebb és legszebb sarkában álltunk meg, ahol, míg a villantót kötögették fel, én egyből betettem a csalit botspicc távolságba.

Kapásod van Dani!
Kapásod van Dani!
Adtam neki a zsinórt...
Adtam neki a zsinórt...

Kapásöröm
Kapásöröm

Megvan!
Megvan!

Hátrafordultam, hogy kérdezzek valamit, mire Somika ismét beszólt. Kapásod van. Hatalmas vigyorral konstatáltam, hogy ez nem tartott tíz másodpercig sem, örültem, hogy időben tudtam a zsinórt adagolni. A rövid nyeletés végén ismét hagytam, hadd feszüljön meg a zsinór és következett a bevágás. A zsákmány megint csak egy kis süllőcske volt, talán ha fél kiló lehetett, de a gyors kapás élménye itt mindennél többet jelentett. Az úszós felszereléssel mindkét süllőt szinte partközelben sikerült elcsípni, szinte a nádfal sarkánál, míg a csukát kifogó szerelék sem volt húsz méternél messzebb dobva.

Mindenkinek ilyen szépeket kívánok
Mindenkinek ilyen szépeket kívánok

Nagyon jól sikerült délelőtt volt, ahol nem csak a felszerelésekről sikerült egy kis bemutatót rögtönözni, hanem még szép halakat is sikerült fogni. Tényleg mindenkinek csak hasonló élményekben gazdag horgászatokat kívánok a rablóhal szezonra.
Írta és fényképezte: Németh Dániel
Szólj hozzá:
pele79#1 2010. 01. 23., 19:14Peca.hu - A vízálló horgászportál
Peti89#2 2009. 03. 01., 10:27Adathalász 2 - megtaláltam!
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A márna ikrája és az angolna vére mérgező, elfogyasztva hasfájást, hányást és erős fejfájást is okozhat.