Cikk oldal
2007-12-28

Csukák közt az első!

Shimano ForceMaster 300XH és Exage 4000 FA
Bevallom bizalmasan, nem vagyok nagy pergető mester. Persze elkezdeni valamit sosem késő. Pár próbálkozást, és pár apró tüskéshátút kivéve nem volt igazi rablóhalas élményem. Legjobb döntés ilyenkor, ha tapasztalt horgász mellé szegődünk, tőlük a legkönnyebb tanulni. Most, a tanulás mellett kipróbáltam egy pergető összeállítás is.

<b>A teljes tesztelésre szánt felszerelés, szépen kiterítve a nád tövében</b>
A teljes tesztelésre szánt felszerelés, szépen kiterítve a nád tövében

Nem szégyen az, ha a horgászember segítséget kér. Jómagam is így tettem, amikor első komolyabb pergető horgászatomra készültem. Persze könnyen vagyok, sok jó horgász ismerősöm, barátom van, akik szívesen segítenek. Fontos, hogy tökéletes minőségű, a kezdőknek ajánlott felszerelést vegyünk kézbe. A kezdő, érzékeny pénztárcájú horgászoknak sem mindegy, hogy esetlegesen milyen botban, orsóban tesznek kárt. Mert ha megvan a baj, akkor annak javítása szakember dolga. Őket pedig meg kell fizetni.

<b>Barátom! Pontosan így fest, amikor a kezedben van már, és tekered</b>
Barátom! Pontosan így fest, amikor a kezedben van már, és tekered

<b>Többfélét vittem</b>
Többfélét vittem
<b>Ezzel kezdtem</b>
Ezzel kezdtem

A szett botja a SHIMANO ForceMaster család tagja. Róla érdemes tudni, hogy bár nem kimondottan kezdőknek tervezett konstrukció, mégis nem lehetne jobbat választani. Dobósúly tartománya magas, 50-100 g, ami nagy műcsali használatot is lehetővé tesz. Emellett spicce igen érzékenyen átadja a csali mozgását. Kézben tartva könnyű, gyors bot. Erőlködés nélkül tudtam kisebb csalikkal is hosszabbakat dobni.
Néhány adat a botról:
Teljes hossz: 3 méter
Szállítási hossz: 153 cm
Súly: 286 g
Dobósúly: 50-100 g
Gyűrűk száma: 7 db
Nyélkiképzés: parafa – szivacs - gumi

<b>Orsó balról…</b>
Orsó balról…
<b>… és jobbról</b>
… és jobbról

<b>Nagyméretű görgő</b>
Nagyméretű görgő
<b>Szépen munkált fogantyú</b>
Szépen munkált fogantyú

<b>Speciális gumírozott orsótartó, a fogása maximálisan kényelmes</b>
Speciális gumírozott orsótartó, a fogása maximálisan kényelmes

A következő, amit szemügyre veszünk az az orsó. Méretét tekintve pontosan passzol a bothoz. Csak a leginkább terhelt pontokon kapott csapágyazást. Kívülről tetszetős ház, egy tökéletesen működő dobemelő és áttétrendszert véd a külső ártalmaktól. Zsinórképe tökéletes. Precíziós (első) fékje hosszú határok között hangolható.
Néhány adat az orsóról:
Súly: 350 g
Áttétel: 5,1:1
Zsinórhúzás tekerésenként: 81 cm
Csapágyszám: 3+1
A dob kapacitása: 0,25 mm - 260 méter

<b>Könnyebb, gyorsabb, olcsóbb, mint elődei</b>
Könnyebb, gyorsabb, olcsóbb, mint elődei

<b>Erősítő bandázsolás</b>
Erősítő bandázsolás
<b>Nagy spiccgyűrű</b>
Nagy spiccgyűrű

<b>A műcsali akasztó</b>
A műcsali akasztó
<b>Hibrid botvég</b>
Hibrid botvég

Akkor hazudnék, ha azt írnám, hogy ez az első pergető bot a kezemben. Többnapos horgásztúrák alatt történt, hogy barátaim kezéből kivéve elindultam a nagyvilágnak. A wobblert is csak találomra választottam. Ez tökéletesen mutatkozott a végeredményeken is. Vagy nem fogtam semmit, vagy csak aprókat. Ezek a horgászatok arra voltak jók, hogy rájöjjön az ember, mennyit lehet még tanulni. Másodsorban pedig a hosszú séták igen egészségesek, márpedig egy vérbeli pergető horgász kilométereket sétál.

<b>A nádfal előtt számíthatunk a legtöbb kapásra</b>
A nádfal előtt számíthatunk a legtöbb kapásra

Na de térjünk rá a próbapecázásra. Szabolcs barátomat kértem meg egy kis part menti horgászatra, s vele egyúttal egy hosszas beszélgetésre. Egy hideg kora délután találkoztunk az általa legtöbbet látogatott vízen. Persze a „hazai víz” előnyeit kihasználva nem csak vaktában keresgéltük a tüskéshátúakat, hanem a jól bevált haltartásokat vettük célba. Az első ilyen helyen, egyből kaptam a figyelmeztetést: lassan húzd a mélyre-törőt, mert akadós az alja. Abban a pillanatban elakadtam. Következő 5 percben megtanultam hogyan is lehet a fahalat megmenteni a kövek közül. A zsinórra egy jó nagy ólom, majd leereszteni a mélybe. Megkocogtatni vele a wobbler fejét. És kész, a csali már a kezemben, nincs rajta sérülés. Ez a hely nem adott halat, mehetünk a következőre. Egymástól majd tíz méterre dobáltuk, közben folyamatosan jött az instrukció: emeld magasabbra, tekerd lassabban, néha állítsd meg. Annyi információt kaptam percek alatt, hogy még a mai napig sem dolgoztam fel. De nem baj ezért jöttünk. Már csak a hal hiányzik, és tökéletes lenne minden.

<b>Spéci megoldás a műcsali rögzítésére</b>
Spéci megoldás a műcsali rögzítésére

A damil végén egy hatalmas forgó-kapocs, majd erre rákötve egy 80 cm-es fonott zsinór egyik vége, a zsinór másik végén egy végfül. Egyszerűen átbujtatjuk a zsinórt a wobbler fülén, majd a végfület beakasztjuk a forgóba. Ha kellően nagy a forgó, akkor az segít az éjszakai horgászatok során is, addig húzzuk óvatosan míg megakad a spiccgyűrűben.
Fohászom meghallgatásra talált, úgy a huszadik dobásra, félúton magam felé kaptam egy rávágást. Annyira meglepődtem, hogy nem is vágtam be, tanítóm egyből kérdőre vont: - Na mi van, miért hagytad abba? - Rávágott valami! - mondom. - Akkor illet volna bevágni, ezt írják a legjobb könyvek is. De szerencsém volt, a hármashorog tökéletesen ült a kiscsuka szájában. Na, a kiszabadítás nem volt egyszerű, rendesen megszenvedtünk. Mind a hárman. Kell lennie erre egy megoldásnak. Talán ha a horgok szakállát lenyomnák, könnyebb lenne kiszabadítani. Biztos lenne olyan hal, ami elszabadulna, de legalább a visszaengedettek gyorsabban gyógyulnának. A gondolatot tett követte. Eredménytelen pergetés, sétálással tűzdelve, ez jellemezte a következő egy órát. Barátom szabadkozik, biztos a lehűlő időjárás okozza. Aztán négy dobásból fog két csukát, persze az tesztelésre szánt bottal, mert én pont fotóztam. Tökéletes! Add csak vissza, s már az én kezemben cájg. Hatodik, hetedik dobára hatalmas rávágást éreztem, jókorát odavágtam én is neki. A bot karikában, pulzusom az egekben. Na ezért jöttünk. Gyönyörű csuka a wobbler végén, igaz csak egy hármashorog tartja, de az tökéletesen. A másik oldalon én szurkolok. És nyerek is. Tíz perc hadakozás után szákba tereltük. A horogtól könnyen megszabadítottuk, pár fotó, és a kishalak nagy bánatára visszaengedtük. Így, téli délutánonként hamar sötétedik, mennünk kell nekünk is. A teszt jól sikerült. 4 halat fogtunk, két retúrt, egy kétkilós formát. Végül a bandanagyot, a majd 4 kilójával.

<b>Szép ívben hajlik, teljesen átveszi a hal mozgását</b>
Szép ívben hajlik, teljesen átveszi a hal mozgását

<b>Első komoly csukám, az első pergető botommal</b>
Első komoly csukám, az első pergető botommal

Összegzésem, a horgászatokra vitt hasonló felszereléseket figyelembe véve:
A botról elmondható, hogy egy valóban univerzális, alacsony árfekvésű pálca. Kezdők nem találhatnak ennél jobbat, de a tapasztaltabb pergető horgászok sem csalódnak benne. Egyetlen egy dolog, ami lehetne másképp is, az a szállítási méret. A 153 centiméterével okozhat néha problémát. Az orsó szintén univerzális, átlagos áttétellel. Kézhez álló, hangtalan futás jellemzi. Felkészültségben és árban is pontosan passzol a bothoz. Talán a csapágyak száma, lehetne több egy pergetésre szánt orsóban. Azonban az biztos, hogy ami benne van az tökéletes…
Tipp: Ha új módszer iránt érdeklődünk, akkor kérjük ki egy tapasztalt horgász véleményét. A jelenlegi fejlett technikai világban még fel sem kell állni a székből, sőt! A mobiltelefonban sem kell böngészni a számokat! A fórum a tökéletes hely segítségkérésre, egy kérdésre akár több tíz ember is válaszolhat.
Írta és fényképezte: Kocsis László
Szólj hozzá:
danika12#1 2009. 07. 10., 13:18ESZT A CSUKÁT HOLFOGTÁK ÉS MIVEL
ÉSA SZÉPHAL
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
Halak esetében alapvetően kétféle pikkelyt különböztetünk meg. Az egyik a reszelős felületű fésűs (ctenoid) pikkely, mely a hazai halfauna tekintetében többek között a sügérnél tapasztalható. Míg a másik, a kerekded geometriájú, sima felületű úgynevezett kerek (cycloid) pikkely, mely például a pontyra jellemző.