Cikk oldal
2007-09-21

Ebrói kirándulás 2.

Vidéki Sutyerákok-Fővárosi Jóképűek 523-186
A kocka tehát elvettetett! Pontyos horgászversenyt tartunk, mi balgák mibe egyeztünk bele… No, nem baj, hadd legyen sikerélménye Lacinak, Joenak, hisz ők a műfaj mágusai, ők az esélyesek, gondoltuk Gabival együtt. A megmérettetés előtti délutánon azért körül szimatoltunk a pályán, tartottunk egy kis „edzést”. Megállapítottuk, hogy a pontyok teljesen a vízszélekben is kint vannak.
Ebrói kirándulás 2.

Ez számomra kicsit meglepő volt, ugyanis erőteljesen beindult az apadás. A víz alól előbukkantak a horgászatot jelző táblák.
Ebrói kirándulás 2.

A bokrokon, vízben álló fákon is jól látszott ennek a nyoma. Gábornak jeleztem valószínű, óvatosabban esznek a potykák. Próbára is tettük a halakat, valóban finnyásabban tologatták a csalit, de azért elkaptunk néhány pontyot.
Ebrói kirándulás 2.

Ettől kissé jobb kedvre derültünk, bizakodóbbak lettünk a másnapi dolgot illetően.  Estefelé, kint álldogálva a ház teraszán a naplementében gyönyörködtünk, és közben kigyúrtuk a taktikát.

Csapattársam ezúttal is a feederezést favorizálta, én mindenképpen az úszós horgászatra tettem a voksom. Lefekvés előtt, a technikai értekezleten ellenfeleink megleptek bennünket. A versenyre csak másnap délután kerül majd sor, mert ők reggel, majd délben is megetetik a helyüket, ezután itthon „rápihennek” egy kicsit, és ezután megyünk vissza a vízre, indul a mandula. Na jó, mit tehettünk, beleegyeztünk és ők másnap valóban bőven szórtak is a finomságokat a helyükre. A déli pihenőben rögzítettük a szabályokat. Minden fogott halnak a hosszát a farok tövéig megmérjük, és hangosan bemondjuk az ellenfelek részére is. Minden centiméter egy pont, így tehát a csapat két ötven centis pontya száz pont. Ezt adogatjuk össze és kész, folyamatosan tudjuk egymás eredményét. A szieszta közben azért megkérdeztem ellenfelekké előlépett barátainkat. – Gyerekek mit csináljak a repülőjegyekkel, mert szerintem estére elbujdokoltok a vereségetek miatt? Mit mondjunk a feleségeiteknek, miért nem jöttetek haza? – Erre a válasz olyan nevetés volt, hogy odakint elhallgattak a csiripelő madarak. Sőt, Szita Józsi győzelmünk esetére, férfi ember számára, minden idők legvonzóbb első díját ajánlotta fel. Délután, három óra előtt, egymástól talán húsz méterre, a bokrokhoz kötöttük a csónakokat, úgy, hogy jól láthattunk, hallhattunk minden történést. Amikor eljött az idő, hónalj dudával megadtam a jelt, indulhatott az összecsapás. Novák Laciról tudni kell, hogy nagyon sikeres sport múltja, nem múlhatott el nyomok nélkül. A sokszoros nemzeti válogatott, csapatkapitány, röplabdázóról mintázni lehetne a versenyszellemet. Mindig versenyezne, vetélkedne, és - mint azelőtt általában tette -, mindig nyerne.  Mondja is, „nagyon nem szeretek veszíteni”. Az előjelek szerint most ettől nem kell tartania. A verseny első perceiben lélektani hadviselést indítanak ellenünk. Előbb, mintha csak memorizálnák, úgy sorolják el a kitűnő etetőanyag csodákat, a pontycsalogató fogásokat, melyeket tudományos számítások, és professzionális tudásuk alapján, ide, a horgaik helyére beszórtak.  Majd „véletlenül” felemlítik a szerelésük zsenialitását, megbeszélve még azt is, ki merre terelje fárasztás közben a maga halait. Mi csendesen, ahogy a tanulókhoz illik, hallgatunk, és megbontjuk a fejenkénti egy doboz konzerv kukoricánkat, hogy néhány szemet hintsünk, és a horgunkra is jusson. Közben azért az értékelhető ponty jeleket figyelem, az apró, túrásra utaló jeleket keresem a bokrok alatt. Hoppá, hiszen néhány aprócska jel ott pörsög a szemközti bozót lábánál. Az lesz első helyem.
Ebrói kirándulás 2.

Ekkor már vagy öt perce megy a verseny, végre bedobok, sárgás antennám optimálisan, csupán két centire emeli fejét a víz felszíne fölé.
Ebrói kirándulás 2.

Gábor erőgumival is tunningolt feederezője másik irányba mutat, még nála is rezzenéstelen a spicc. Ha egy ponty a csalim közelében elsóhajtja magát, én már azt is meg fogom látni, gondolom reménykedve. És hallgatom tovább esélyeink latolgatását. Néhány perccel később Jóképű I. elrontja első kapását, majd hamarosan utána társának horgával ugrik be a bokrok közé egy torpedó. - Milyen rendben van így ez a dolog – gondolom, de néhány perc múlva megsavanyodik a szőlőm, Jóképű II. ismét fáraszt. A hal nagyokat vágtat a csöpp tisztáson és Laci irgalom nélkül beszákolja a szép nagy tükröst . (Nekem úgy tűnt, a levegőben feleslegesen sokáig tartotta a gyerekjáróka méretű kiemelőben a pontyot). Megmérték, hangosan közölték, méretet, melyre némi torokköszörülés után válaszoltuk, hogy rendben van. Ezek után azért Joe felmutatta a halat, - „látjátok sutyeszok ez a ponty”-, mondta, mielőtt visszaengedte volna. Nyeltünk kettőt és lestünk a víz felé, annál is inkább, mert hamarosan ismét kapásuk volt. Jóska fárasztásuk közben negédes, barátságos hangon kérdezte: - Karesz nálatok mire jön? -  Természetesen levette a gazfickó, hogy még biccentésünk sem volt. Éppen a méltó válaszon törtem a fejem, mikor a bóbitám elindult felfelé. Jó súlyt éreztem a bevágásnál, és az első pontyroham közben válaszoltam, - mire hármat számolok-. A szép pontyot a két részes rugalmas pergető botommal hamar megadásra kényszerítettem. Mértünk, átszóltam, csaliztam, bedobtam és…. bevágtam. Ha csak pirinyót is, de ismét emelkedett az antenna. A pici feltolást nagyobb ponty okozta. A fárasztása szuper élvezet volt a sok akadó közelsége miatt. Egy-két perc és újra mértünk, újra átszóltunk és én új csalival ismét a bokor lábához pöttyintettem az úszóst. - Gabi légy szíves fotózd le a következőt – mondtam jó hangosan, és néhány perc múlva örömmel tartottam ismét a rendesen hajladozó botot.
Ebrói kirándulás 2.
Ebrói kirándulás 2.

Ebrói kirándulás 2.

Ebrói kirándulás 2.

Egy röpke időre még megsimogattam az egészséges pontyot, és jó hangosan mondtam társamnak – várj, a fotóhoz felveszem a pontyfogó sapkámat is. - A Jóképűek egyre csendesebbek voltak, én pedig néhány pillanattal később ponty méretű kárászt fárasztottam, és természetesen kellően teátrálisan fényképeztettem is. Amúgy nem csak behoztuk, már le is hagytuk pontyban, akarom mondani pontban, és természetesen centiben barátainkat. Egy finomkodó kapást végre Gabi is megakasztott.
Ebrói kirándulás 2.
Ebrói kirándulás 2.

Hala a hosszabb fárasztás közben oda futott, ahova akart. A hosszabb és finomabb feederrel nehéz volt irányítani. Drukkoltunk is rendesen, csak a fák közé ne menjen! Gábor azért csak kiforgatta a sűrűből őkelmét, de ez a pikkelyes még a felszín közelben is jól küzdött.
Ebrói kirándulás 2.
Ebrói kirándulás 2.
Ebrói kirándulás 2.

Végül az ügyes, és persze kellő hangerővel kommentált fárasztás végén megadta magát. Ezúttal én fotóztam le Gábor kezében a potykát. A horgász még egy pólót is magára kapott, hogy szalonképesebb szereplő legyen.
Ebrói kirándulás 2.

A szomszéd vár is követte példánkat, biztos azt gondolták a ruha szerencsét hoz, mert immár felöltözve megfogták a következő, mint később kiderült utolsó halukat. Ezek után már csak én voltam eredményes.
Ebrói kirándulás 2.

Egyre jobban éreztem, ezen a pályán teli találat volt az úszós szerelést választani. Az apadás miatt a halak finomabban ettek. Árgus szemekkel lestem, mikor honnan jönnek túrás jelek, magam körül fürkészve, hol itt, hol ott fogtam meg a következő pontyot. A feltolós szerelék azonnal jelezte, ha a ponty körülötte forgolódott, hát még mikor felemelte a kukoricába bújtatott horgomat. A jobb kapásnál az úszó egészen a testéig kiemelkedett a vízből. Már-már szemtelenségnek számított, hogy persze ismét csak eléggé „hangosan”, hogy Laciék is hallják, egy kapást, egy kiemelést élesben lefotóztam.
Ebrói kirándulás 2.
 
És, hogy a dolog teljesen gömbölyű legyen, a verseny elejéről tartoztunk még egy viszont fricskázással a pontyos profiknak. Teljesült ez a dolog is, de ehhez kellett előbb valami… Izgalmasan, oldalirányban mozdulgatott az úszóm, mint amikor nagyobb hal a testével nyomja, tologatja. – De jó lenne - gondoltam és ekkor az úszóm egy pici döccenés után elindult felfelé. A bevágás mintha tuskót talált volna, de a tuskóm azonnal megelevenedett. Befordult a bokor alá, bárhogyan igyekeztem, nem tudtam visszatartani. A víz fölé hajló ágak is mozogni kezdtek olyanokat pumpált, rúgott az ágak között. A feszesen tartott zsinór és a szerencse azonban segített, a ponty kifordult az akadóból. Nagy örömmel és (lesz ami lesz), nagy erővel próbáltam tartani ezután. Még a szomszédok is átszóltak, hogy el ne törjem már a botot, de én bíztam a felszerelésemben és nem is csalódtam. Bár a ponty is mindent elkövetett, nagyon igyekezett az akadók közelébe, hatalmas örvényeket kevert az Ebró felszínére, azért én lettem az erősebb. Gyönyörű pikkelyes volt ez a hal is, a kemény izgalmas fárasztás végén örömmel kaptuk lencsevégre.
Ebrói kirándulás 2.

Ebrói kirándulás 2.

Mielőtt óvatosan ismét ráfektettem volna a spanyol folyó tükrére, azért felmutattam az ellenfelünk felé. Ugyan azon a hangon, mint jó két órával előbb ők mondták, most én következtem: – Látjátok fiúk, ez a ponty! - Ha jól láttam Gabi háta hullámzott az elfojtott kacagástól, én pedig többször is megkérdeztem: - Hogy is áll a verseny Gábor barátom?- A válasz azonnali és persze elég hangos volt mindig 523 – 186! Tehát a különbség, közel három és fél méter ponty, a Vidéki Sutyerákok csapatának a javára. A mellettünk álló csónak, mikor ledudáltam a versenyt, érthetetlen módon, szinte azonnal és hang nélkül távozni akart. Én közben már visszaöltöztem pergető sapkámba, kabátomba és mivoltomba. Már csak azért is, hogy megkérdezhessem tőlük: - Gyerekek, mi lenne, ha még tudnék is pontyozni? – Ám nehogy maradandó károsodást okozzunk lelkileg, többet nem szóltunk, nem kérdeztünk, kicsit mosolyogva horgásztunk tovább a májusi alkonyodásban.
Ebrói kirándulás 2.

Azért az elégtételt még az este meghozta. A pálmafás kertben, a ház ajtajában ott várt bennünket a Fővárosi Jóképűek kicsit vesztes csapata. Kezükben, a ház legszebb tálcáján a kitöltött italok, és Novák Laci, aki nem szeret veszíteni, kissé akadozó hangon ugyan, de ismét elmondta, - 523–186, ezért ettől kezdve önként és dalolva főzünk, mosogatunk, házimunkázunk. Csupán az a kérésünk, hogy innentől kezdve, erről az eredményről szó nem eshet többé. – Rendben - mondtuk mi vidéki sutyerákok, és nagyon sajnáltuk, hogy utolsó este volt, hisz az önkéntes házi munka így másnap reggel lejárt. Azt viszont ők sajnálhatják, hogy azt mondták „szó sem eshet a dologról”, mert ugyebár ez a kijelentés az írást nem érintheti. Ezért írottan közreadhattam hitelesen mindent, kivéve a Joe által felajánlott fődíjat, mert ahhoz képest, ahogy Bendegúz a bakterházban mondja „a világháború is csak közönséges kofalárma”!
Írta és fényképezte: Bokor Károly
Szólj hozzá:
Szakírónk
Mivel a halak szájában nyelv helyett csak egy nyelvcsonk található, csak nagyon kevés ízlelőbimbó helyezkedik el. Ezzel szemben bizonyos halfajoknál az ízek észlelésére a bajuszszálakon található számos receptor felel. Ilyen például a ponty is, melynek bajuszszálai mellett a hasán is találhatók ízlelőbimbók. A legtöbb hal így a ponty is, különbséget tud tenni a sós, édes, savanyú és keserű ízek között.