Kenyeres sorozatunk utolsó darabjaként egy dévérbiztos keveréket szeretnék bemutatni. A keverék azért belga, mert a nem túl bonyolult recept onnan ered, ott használják, elsősorban a nagy dévérek horgászata során. A címbéli meló, pedig arra utal, hogy a recept bár egyszerű, de a tökéletes elkészítése felettébb időigényes.

A kenyérkockán, kenyérrózsán és az áztatott kenyéren kívül a kenyeret a horgászatban még sok egyéb változatban is felhasználhatjuk. Mivel minden hal kedveli, ezért az etetőanyagok zömének egyik legfontosabb alkotóeleme. A következő sorokban megnézzük, hogyan változtathatjuk meg kenyérrel az etetőanyagunkat és bemutatunk egy-két újabb csalizási módot is

A lisztté őrölt gabonából számtalan finom étel, élelmiszer készül, de van közöttük egy – az élet jelképének tartott kenyér – amelynek megkülönböztetett tisztelet jár. Ennek a tiszteletnek a nyomai a kenyér sütésétől kezdve a megszegésén át a kenyérmorzsák felhasználásáig fellelhetőek a különböző mágikus eljárásokban és hiedelmekben.

Időhiány miatt egy rövid 2 éjszakás pontyhorgászatot terveztünk be júniusra Jani barátommal. Sokat tűnődtünk, hogy melyik tóra látogassunk el végül is választásunk a merenyei víztározóra esett. Gyorsan kaptam is a telefont és hívtam Regős György tógazdát, hogy van-e a kitűzött nyári hétvégére szabad hely?
- Igen, a 16-os szabad. Gyertek, várunk benneteket! - mondta és ezzel el is búcsúztunk egymástól.

Az elmúlt néhány horgászatom alatt kiderült, hogy szinte nincs az a békés hal, amelyiknek nem ízlene a kender. Viszont az is kiderült, hogy a kendernek sem a tálalása, sem annak módja nem egyszerű dolog. A csalizásnak és ez etetésnek is megvannak a trükkjei.

Nem szeretném kihívni magam ellen a sorsot. Nem kívánok szimpatizánsokat gyűjteni a Kendermag Egyesületből és ellenségeket a 64 Vármegye mozgalmából sem. A kendert (Cannabis sativa – hasznos kender) most kizárólag a halak táplálkozása szempontjából vizsgáljuk. Hogy ne szívjunk nagyot a vízparton, nézzük, hogyan készítsük el és fogjunk halat kenderrel!

Olcsó poén lett volna „Tengeri csatá”-nak titulálni a kukoricatesztet, ami amúgy sem volt csata, csak egy kis ismertető. Bátorság azt mondani ugyanis, hogy ez a kukorica jó, az meg nem jó. Mármint horgászni. Vannak puhább, édesebb, sárgább és illatosabb kukoricák, de hogy éppen mi kell a halaknak, azt nem tudhatjuk. Mint ahogy nehéz, sőt lehetetlen rámondani egy kukoricára, hogy ez a legjobb. Képtelenség.

A tesco és a kisebb élelmiszerláncok sajátmárkás kukoricái után itt vannak azok a dobozok, melyek nem sorolhatók az előző két kategóriába. Részben a gyártók által a már ismert brand alatt futtatott konzervekkel találkozhatunk, de akadnak egyedi, ill. ismeretlenebb példányok is.
Essünk neki, mert kétszer hat doboz vár ránk, elsőként tehát a régiek!

A sajátmárkás kukoricák akadnak először kezünkbe, ha a boltok polcain tengeri után kutatunk. No nem a szép dizájn miatt, inkább az ár az, mely igen erős motivációs tényező. Nyilván érdemes elgondolkodni, hogy vesz-e az ember egy zsákbamacskát ötven-száz-százötven forinttal olcsóbban, vagy ad a már bevált gyártók termékeiért kicsit többet. Az ember mérlegel, de a horgász? A halaknak elvégre nem mindegy? Lehet, hogy nem. Akár így akár úgy, akár garatfogak, akár zápfogak közé kerül a mag, talán segítenek a választásban az alábbi ismertetők.

Néha azon gondolkodom, mi lett volna, ha az a genovai hajós – nevezett Galamb Kristóf, az egyáltalán nem galamblelkű egyéni-, és mindenre vállalkozó kereskedő – nem fedezi fel az új kontinenst. Charles Bronsont soha nem hallottuk volna szájharmonikázni, virulna az inka civilizáció, az aztékok is áldozhatnák tovább az embereket. És keresni kéne egy olcsó csalit, amit szeretnek a pontyok, mert kukoricánk sem lenne…

A tavalyi év nagy slágere volt a tavasszal debütáló Fresh Fish bojli család. A számos emlékezetes és kapitális pontyfogással a pontyhorgászat történelmébe örökre beírta magát a Dynamite Baits forradalmian új technológiájával készült csalija.

A téli horgászatoknak egy egészen különleges, semmihez sem fogható hangulata és varázsa van. A tél beköszöntével a vizek partja kiürül. A rablóhalas horgászok mellett csak néhány „őrült” pontyhorgásszal találkozhatunk, akik hidegben, hóban és fagyban is kedvenceiket cserkészve akár több napot töltenek a parton sátraikban dideregve, hálózsákban fagyoskodva a nagy fogás reményében.