Cikk oldal
2009-07-29

Beszéljünk az bojlizásról…

Sztereotípiák, monóban
6948 napja nézzük el, hogy demokratikus országunkban lopják a vizek halait, és nem teszünk ellene semmit, és a többi, és a többi. Ja, újra csak pfuj-pfuj, és akkor még nem is szóltam a bojlisokról, akik egy alapvetően megvetendő társaság, kevés jó tulajdonsággal, hogy a hozzáértésükről ne is beszéljünk. Vagy mégis? Nehéz ügy ez. Vagy mégsem?

Az ember nem tehet jót. Sok nézőpont van, sok szempont, és sok érdek. Az olvasók (egy része), akik a sok nézőpontból, ráadásul más-más szempont szerint teszik magukévá az írásokat, szentül meg vannak győződve arról, hogy ha pro, vagy kontra leír valamit az ember, akkor az csak ezért, vagy azért történt, kvázi érdekből, és kevéssé feltételezik mögötte a szerző őszinte véleményét.
Pedig – és ezt most ezért is emelem ki ennyire – a szerzőknek igenis van saját véleményük, így nekem is.

Beszéljünk az bojlizásról…

Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…

Beszéljünk az bojlizásról…
    
A bojlis módszer, illetve maga a bojlis társadalom gyors berobbanása és térhódítása óta oly mértékben osztja meg a témával foglalkozókat, ami szinte mára már csak a halász-horgász ellenségeskedéshez hasonlítható.
Állandó támadások és kontrázások kísérik azokat a vitákat, amikben egyáltalán csak említés szintjén felmerül a „bojli” szó.
Ez persze ahhoz vezet, hogy néhány bojlis, aki nem akar egy kalap alá kerülni, megpróbálja megvédeni a mundért, vagy ha az nem is sikerült legalább saját magát.
Jönnek a hármashorgot kiáltók, meg a pergetést szembeállítók, jönnek a kiosztók, a leosztók, és a böfögők, az ésszel és az ész nélkül érvelők.
Természetesen parttalanná válik a vita, de hát nem is vita az már, inkább sz@rdobálás, amiben a másik véleményének nemhogy megértése, de néha meghallgatása is kizárt. Elgondolkodni azon, hogy van, amiben igaza lehet egy kritikusnak vagy egy kívülállónak, ill. bennfentesnek, nem csak ebben az esetben jelentene mindenki számára gyáva megalkuvást, megfutamodást és vereséget, hanem az élet legtöbb területén. Ezért nem is kell csodákat várni. Az élet legtöbb területéről jövünk a partra, vagy a virtuális térbe, hozzuk magunkkal azt, amit megszoktunk.
Én sem vagyok egy matyóhímzés, de számomra felfoghatatlan, hogy logikus gondolatok elé ne nyitottan álljak oda.

Beszéljünk az bojlizásról…

Él valamiféle sztereotip, gyárilag rögzült vélemény, némi előítéletességgel fűszerezve, ami szerint a bojlisok mind köcsögök. Mondjuk ki.
Etetőhajó, csipogó kapásjelző, három bot, hatalmas ponty a matracon, büszkeséget sugárzó fotók, vastag arany nyaklánc, kigyúrt test, de mindenek előtt a nyelek mögött ágyban alvó horgászok. Ilyen képek ugranak be akkor, ha a bojlisokra gondol a – nem bojlis – horgász.
Nem mennék ebbe bele, de a bojlizásból ennél jóval többet is ki lehet hozni.

Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…

Sok-sok éve, amikor elterjedésének azon szakaszában járt még a bojlizás, hogy a szemlélők részben irigyek voltak, részben hülyének nézték a modern pontyhorgászokat, magam is úgy gondolkodtam, hogy ez a technika magyar ember kezébe nem való.
Féltettem a vizeket ettől a csodamódszertől, utólag bebizonyosodott, hogy nem is véletlenül, ám kétségbe akkor sem vontam a bojlizás létjogosultságát.
Azok a tógazdák, akik általános tiltást vezettek be, hibáztak. Rosszul döntöttek, mert nem a bojlizást, hanem az embert kellett volna kordában tartani.
A helyi horgászrendben betiltották a bojlizást, miközben azzal sem voltak talán tisztában, hogy mit is jelent az. Kérdeztem annak idején egyiket-másikat, hogy hogyan tudják betartatni? Ellenőrzik a csalit? Megtiltják az etetést? Nem lehet kiváltani több napra napijegyet?
Nem. Éjszaka is lehet horgászni, több napon át is, az etetés is megengedett, de bojlit, azt nem lehet használni.
Aha.
Tigrismogyorót? – kérdeztem. Azt igen, persze! – jött a válasz – Az nem bojli.
Meg szárazkukoricát, meg füzért, meg mindent tulajdonképpen, de bojlit azt nem.
Mintha ezen múlna.
Hát, hogy bosszúból, vagy nem, nem tudom, de bojlis botokkal és technikákkal, bojligolyók nélkül is szépen letermelték a kapitális pontyokat az erre specializálódott duettek, kisebb szabadcsapatok.

Beszéljünk az bojlizásról…

Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…

Az elv ugyanis remek, és mint azt az utóbbi évek bebizonyították a feederezésnél, vagy egyszerű úszózásnál is működik a horog mellé tett csali.
Jó, tudom, nem csak a golyók és a hajszálelőke (emlékszünk még erre?) teszi a bojlist azzá, ami.
A távdobás és az etetés pontos meghorgászása ugyancsak a kapások számának és a halak méretének növekedéséhez vezetett.
Emlékszem, huszonöt évvel ezelőtt, még nemhogy csodájára jártunk a winkelpickernek, de kimondani sem tudtuk, és háromszor is megszámoltam a vállalati üdülőnk stégjéről gondnoki engedéllyel pecázó hazaszakadt magyar spori botján a gyűrűket, már létezett a behúzós módszer.
A gondnok, aki jobb híján az éttermi moslék felhasználható részével etetett a balatoni üdülő előtti egy pontot, csónakkal vitte be a vödörnyi tarhonya, rizs, vagy tészta mellé a végszerelékét is. Aztán jött ki. Érdekes, hogy hatalmas pontyokra nem emlékszem, talán ezért is hallhattam először (és sokszor) ott a „retúrjegyet nem adunk” kifejezést, amit apám magyarázott meg tudatlan fejemnek.
Ha tudta volna az illető, hogy még háromszáz métert kellene így behúznia a cuccot, akkor mi is több nagypotykát láttunk volna, de nem tudta. Bár, ha tudta is volna, akkor sem lett volna képes rá, mivel nem léteztek olyan orsók itthon, amire ráfért volna annyi anyag.

Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…

Na jó, tegyük fel hozott volna neki egy nagy darálót kintről a winkelpickeres mókus, akit amúgy csak „macskás”-nak hívtunk, mert állandóan küszöket fogott (a rezgővel úszózva!) és vitt a macskáinak.
Még akkor sem ülhetett volna ott napokig, hiszen fürdőzők, gyerekek keresztbe kasul lubickoltak. Tehát kell egy háborítatlan part, és annyi idő, hogy az ember kiseggelje a nagyhalat.

Beszéljünk az bojlizásról…

Nem véletlen, hogy ez a technika csak most terjedhetett el ennyire, amikor az emberek, vállalkozók jó része már kötetlenebbül dolgozik, tud csinálni magának egy kis szabadidőt. Másként ez nem is működik.

Ez egy komplett sok, de jól reprodukálható részletből álló módszer. Éppen ezért csábító azoknak, akik egyszerűen csak kedvet kapnak a bojlizáshoz. A sikerhez – különösen olyan tavon, ahol sok a hal – nem a fondorlat, a találékonyság, esetleg az ösztön vezet, hanem az idő, és a technika.
Talán ez az, amit néhányan félre értenek a kritikusok táborából. Ezt látják mindig szem előtt. Így ezért azok, akik nemtetszésüket fejezik ki úgy általában a bojlizással kapcsolatban, véleményem szerint csak meglovagolnak egy valós problémát, ám miközben jogos sérelmeket hánytorgatnak fel, egyfajta kollektív bűnösséggel bélyegzik meg a módszert.

Beszéljünk az bojlizásról…

A másik fő probléma az önakasztás. Önakasztás? Az önakasztás a horgászrendbe azért került be, hogy a magukra hagyott horgoknál ne lehessen bevágásra alkalmas szerszámot használni, pl. valamiféle rugós szerkezetet, pláne csapóhorgot.
Elfogadott módszereknél soha senki nem vesézte, hogy amikor csukát, süllőt, angolnát nyeleti az ember, vagy amikor repül a pontyozóbot az ágasról, akkor megvalósul-e az önakasztás, vagy sem. Egyértelmű dolgokról nem vitatkozik az ember.
A bojizásnál sem tartom etikátlannak azt a pillanatot, amikor az elúszni akaró halat megfogja a százgrammos ólom. 80-100 méterről, távolabbról meg különösen, nincs olyan érzékeny cucc, ami visszaadja a felszerelés rezdüléseit, mi tehát nem tudjuk megfogni ilyen messziről, a felszerelésre kell bízni magunkat.

Beszéljünk az bojlizásról…

Laci barátom, aki aztán tényleg nagy spíler, legyen szó versenyhorgászatról, rablókról, vagy pontyozásról, mai napig karika kapásjelzőt használ, és ott ül a nyelek mögött, ha esik, ha fúj. Ő vág be, ha kapás van, azaz ha látja a kapást, és nem fosztja meg magát ettől annak ellenére, hogy megengedhetné magának az elektromos kapásjelzőt, vagy a bojlis ágyat.
Számomra talán itt az egyetlen üresség a modern bojlis horgászatban. Annyira tutira lett kihegyezve minden, ahogy a legjobb csalit a parton keverjük, ahogy a horgokat centire pontosan engedjük le, és amennyire megtervezett az egész, hogy csak egy munkafolyamattá redukálódott a hal megakasztása és kifogása.
A horgászat sava, borsa. Az izgalom, az akció, a reakció, a reflex…
A folyamatosan síró kapásjelző elveszi a bizonytalanságnak azt a pár pillanatát, hogy amikor bevágok, akkor akad-e, vagy nem, hiszen a felemelt boton már rajta a hal, csak fárasztani kell.
És hiába előtte az egy heti készülődés, a terepszemle, a kidolgozott etetési stratégia, a harmonizált csodacucc, ha kimarad egy fontos elem…

Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…
Beszéljünk az bojlizásról…

A bojlizás első fecskéi a kísérletezgetős békéshalasok voltak, de mára e műfaj hazai megszállottjainak zöme az ecceri pontyozóból nőtte ki magát. Ebből kifolyólag sokan úgy is állnak hozzá a horgászathoz – még ha bojliznak is – mint az ecceri pontyozók, akik persze soha nem foghattak volna 10-20 kilós állatokat. És mivel egyre több horgásznak megtetszett az, hogy nagy halat tud fogni, az egyre szaporodó bojlis tavak elhozták mindenki számára a lehetőséget.
De ez, egy teljesen más történet. Ezt a fajta pecát, nem szabad összekeverni a bojlizással, a gyökerekkel, és nem szabad általánosítani.
Aki ugyanis általánosít, legalább abba a hibába esik, mint azok, akik elhiszik magukról, egy ilyen ponty kifogása után, hogy tudnak is horgászni.

Kép és szöveg: Pásztor István
Szólj hozzá:
SzKrisztian#1 2009. 08. 06., 14:41Szia Carpos!

Az igaz is. De azt írtam is, ha neki úgy jó, akkor hát csinálja. Az ő dolga. Én csak rá akartam világítani bizonyos dolgokra. Azt is nagyon jól tudom, ettől, hogy most páran itt fórumon hangot adunk dolgoknak, attól még nem fog semmi megváltozni. Attól még nem fogják eladni a GPS-t, nem fogják eladni az etetőhajót nem fognak szabályok megváltozni stb. Ez csak egy vélemény. Egyébként több helyen is van olyan törekvés, hogy próbálják kicsit természet közelibbé tenni ezt az egészet. Itt felénk az egyik tavon éppen emiatt is szüntették be az etetőhajót.

Csak azt akartam mondani, hogy sokkal természetközelibben is meg lehet oldani a dolgot, ahogy erre batorib is rávilágított. De még egyszer mondom, ha valakinek úgy jó, hát akkor csinálja azt.

GPS, radar használatával egyszerűen elvész a horgászat igazi varázsa. Szerintem...

Üdv.
Carpos#2 2009. 08. 06., 13:14Krisztián!Én egy olyan vízen horgászok ahol csak partról lehet horgászni,nem lehet csónakkal vízre menni!És az év 90%-ban itt horgászom!
Az eszközök közül csak az elektromos jelzőt használom.Ja meg a laptopot:):)
Tehát nincs radar,meg gps.Meg elektromos motor.
Mégis azt mondom,hogy senkinek semmi köze ahhoz hogy ki hogyan horgászik és mit csinál,milyen eszközöket használ.Mert azt döntse el mindenki maga.Persze a véleményt le lehet írni,legalább dumálgatunk.
Üdv
Carpos#3 2009. 08. 06., 13:09Hát ahogy nekem nincs közöm a vadászathoz,úgy Neked meg a horgászathoz kedves Hubertusz!Lehet hogy horgászol de hogy a vadászat a fő profilod az tuti.
Lehet hogy tévedtem az őzzel kapcsolatban,Neked elhiszem.Akkor rókát vagy disznót lősz?Lesről?Nem mindegy?Aljas dolognak tartom egy védekezésre képtelen állatot lelőni.
De a Te dolgod.Az lenne csak a kérésem hogy mindenki maradjon a kaptafájánál!
Üdv és Szép napot Neked!
SzKrisztian#4 2009. 08. 06., 12:46Hát batorib, a szívemből szóltál! Pontosan ezt mondom én is! Arra akartam rávilágítani a korábbiakban is, hogy tegyük már kicsit természet közelibbé ezt a módszert. Értitek?

Itt az élő példa batorib billentyűzetéből (mert végül is nem a tollából:))):

"Én sem használok mindent, például tudom hogy soha nem lesz etetőhajóm, soha nem fogok radart a kezembe, mert azokat én sem pártolom, ja és amíg bírja a karom evezni fogok! :) De ennek ellenére nem mondom azt hogy tiltsunk ki minden elektromos dolgot."

Hallod, ez a lényeg!

Megmondom őszintén, Te vagy az igazi bojlis! Te megdolgozol a kapitális pontyért, de viszont az, aki radarozik, GPS-el megjelöli a helyet, etetőhajót használ, arra nem tudok mit mondani. Használja, ha neki erre van szüksége. De szerintem ezek nélkül sokkal nagyobb büszkeség egy kapitális halat kifogni.

Remélem mindig ezt a nézetet fogod követni. Sok sikert, és nagy pontyokat a továbbiakban is!

Üdv.:
Krisztián
batorib#5 2009. 08. 06., 12:05Hubertusz!

Azt gondolom hogy mint mindenhol máshol, a fejlesztések itt is egy célt szolgálnak, a hatékonyságot, csak valakinek az a hatékony hogy mennyiségre megy, van akinek az a hatékony hogy kíméletre, és van akinek az anyagi haszon.:( Itt is lehet keresni a szabályozandó dolgokat, mert azt gondolom hogy ha lenne egy szervezet, ami jól működik, az górcső alá venné a horgászatban használható eszközöket és halkímélés szempontjából értékelné azokat. Ott van például a bogáncs, ami szerintem egy gyilkológép, azt egy ép eszű ember nem engedte volna hogy bekerüljön a piacra. Végtelen dolog van itt szerintem amit rendbe lehetne rakni..
Az elektromos dolgok nem feltétlenül mennyiségi tényezők, van köztük kényelmi is, ez tény, és lehet hogy általános fogyasztói igénynek tesznek eleget, de ha már az autóknál maradtunk, évekkel ezelőtt a navigáció, esőérzékelős ablaktörlő, fejtámlába épített lcd monitor, stb stb nagyon gyerekcipőben járt, vagy nem is létezett. De van aki kitalálta, és azóta szinte már minden gyártó alkalmazza.. Ezzel azt akartam mondani, hogy a piac a keresletet elégíti ki, és ha nincs kereslet, nincs rá piac. Én sem használok mindent, például tudom hogy soha nem lesz etetőhajóm, soha nem fogok radart a kezembe, mert azokat én sem pártolom, ja és amíg bírja a karom evezni fogok! :) De ennek ellenére nem mondom azt hogy tiltsunk ki minden elektromos dolgot. Olvastam olyanról is, hogy adott horgász úgy jelölte meg az etetését, hogy bement csónakkal, beszórta a kaját, majd a gps-be beütötte a navigációs kódokat, és legközelebb így ment vissza etetni. Na ez már tényleg nem peca, de ha ő így akarja, hát tegye. Ettől még nem biztos hogy a halak az ő etetését fogják választani..
Nem azt mondom hogy mindent át kell venni a bojlizásból, mindenki vegye át azt amit hasznosítani tud.
Mennyiség... Egy finomszerelékes verseny, egy pergető verseny, egy bojlis verseny, mind arról szól: mennyiséget fogni a győzelem érdekében. Nem a bojlis horgászat szól erről, hanem az emberben szunnyadó verseny szellem. Persze minden horgász aki leül a partra halat szeretne fogni, általában, és van aki ezt úgy értékeli hogy minél többet, van aki minél nagyobbat, van aki úgy hogy minél gyorsabban és egyszerűbben, ezt nem lehet behatárolni és ez alapján kár általánosítani. A bojlis technikával lehet nagy halakat fogni, lehet kicsiket, ez nem törvény hogy ha bojlit teszek fel akkor 10kg alatt nem jön hal. De ez egy olyan módszer, amivel nagy halakra lehet pályázni, és ami itt bizonyít, azt máshol is lehet alkalmazni. Elmondanám, hogy tudok olyan egyesületről, ahol a régi szép időkben a kifogott halat kötelező volt megtartani, visszadobni csak akkor lehetett ha méreten aluli volt, és ha megfogtad a megfogható mennyiséget, más halfajra kellett horgásznod, vagy mehettél szépen haza.Hétvégén volt éjszakai horgászat, de éjfélig foghattál pontyot, és utána csak következő nap napkeltétől. Betartották az ívási tilalmat, és havi 8db halat lehetett fogni. De ez a többségnek nem felelt meg. Először jött a visszadobás lehetősége, tehát ha kisebb pontyot fogtál ami méretes, de neked nem elég akkor visszadobhattad és majd jön nagyobb. Aztán jött hogy egész éjjel foghass pontyot. Aztán hogy már hétköznap is horgászhass éjszaka, mert lehet csak ilyenkor érsz rá. Aztán a tilalom feloldása. És ma már ott tartunk, hogy azt csinálsz amit akarsz. Hangsúlyozom, nem csak a vezetőség döntött így, hanem a horgászok többsége. Ma már mindenki visszasírja a régi szabályok egy részét, de próbálj meg visszalépni az időben.. Ez van.. Ja és nem a bojlisok, hanem az emberek igényelték ezeket a változásokat. Van olyan hogy adott szabályokat kihasználod a végletekig, vagy adott szabályok között sportszerűen. Nem mindegy....
De lényegében azt mondom, hogy ha a vadászoknál vannak ilyen szigorú szabályok, akkor üdvözöljük őket, és bízzunk benne hogy majd a horgászoknál is eljutunk odáig hogy az érdekek találkoznak.

Látod Carpos, ez lenne a lényeg, hogy olyan embereknek kellene ülni a megfelelő székben, aki oda való és ért hozzá.
Hubertusz#6 2009. 08. 06., 11:15Carpos!
Látom sikerült felfogni a lényeget. :(
Meg azt is látom, hogy a vadászatról halvány lila dunsztod sincs, csak véleményed.
Pedig az nem etikus dolog.
A vadászatban nem visszaengedni lehet, hanem rá se lőni.
Etető közelében tilos őzet lőni, egyébként pedig senki nem lő fejbe őzet. Röviden.
De én itt befejezem, mert úgyis értelmetlen, ettől fényévekre vannak sokan, meg se értik, nemhogy elfogadnák
Carpos#7 2009. 08. 06., 08:09batorib!
Bizony látok fura dolgokat,de szerencsére egyre kevesebbet,mert egy modern,21-ik századi módon gondolkodó vezetőség vette kezébe az egyesület irányítását,kb6éve.Úgy gondolkoznak,hogy mindenki találja meg a neki tetsző módszert,és horgásszon úgy ahogy akar,a szabályok betartásával.
És hihetetlen módon működik,700 fővel is.Mostmár elértünk oda,hogy évente max 10engedélyt vesznek el az őrök.Ezeket is inkább 3botért,horogbehúzásért.Tehát egy normális közegben igenis be lehet tartani a szabályokat,és lehet kultúráltan horgászni.Mindenki ahogy akar!

Hubertusz!
A vadászatot nem etikus összehasonlítani a horgászattal,mert ugye ott nem lehet visszaengedni az ellenfelet!Ott nincs esély.
Meg az milyen dolog,hogy egy magasles alá kiszórnak egy kupac eleséget,jön az a szerencsétlen őz,és 6méterről fejbelövik?Igaz hogy nem használt semmi segítséget,na de kérem hol van ebbe sport?
A nicked alapján közel állhat hozzád a vadászat:)
Üdv
Hubertusz#8 2009. 08. 06., 05:58A legnagyobb gondot én abban látom, hogy nagyon sokan teljesen természetesnek veszik azt, hogy minden megoldást el kell fogadni tőlük, hiszen meg kell értenünk, sok és nagy halat így lehet reális eséllyel megfogni.
Tehát mindenképp sok és nagy halat kell fogni, annak a mikéntje mellékes, ezért azok a szabályok a rosszak, amik ezt akadályozzák. Meg az is normális, hogy a XXI. század minden technikai vívmányát fel lehet használni, ha azzal hatékonyabban lehet halat fogni.
Teljesen hibásnak vélem ezt a gondolatmenetet.
Ez az egész tipikusan emlékeztet a fogyasztói társadalom mentalitására. A hangsúly a mennyiségen van.
Pedig pont fordítva kellene lennie, a meghatározóaknak a körülményeknek kellene lenni, a szabályoknak, a használt eszközöknek, módszereknek és csak utána jöhetne, hogy akkor ezekkel mire lehet menni.
Valaki említette az autóversenyzést, a 24 órás futamokat. Igen, abban a sportban is szerepet kap az emberi teljesítőképesség is. Mert olyan már nincsen, hogy amikor a versenyző elálmosodik, akkor ledől kicsit, közben meg átadja a kormányt valami robotpilótának. Mert az már nem sport lenne, hanem pusztán valami távolság minden áron való legyőzése. És senkinek nem jut eszébe ilyesmi, pedig azzal aztán micsoda távokat lehetne megtenni egyhuzamban. Ugyanígy a horgászatban is tudomásul kellene venni, hogy mire képes az ember, elfogadni, hogy így nem tud annyit fogni és megelégedni az eredménnyel. Az én szememben szánalmas pl. egy olyan sportverseny, ahol a verseny egy részében a versenyzők vagy fele vígan horkol.
A jelenlegi szabályok persze tényleg rosszak, de nem azért, mert a technika, a módszerek túlhaladták volna. Ilyen alapon pár évente lehetne újra szabályozni. Szerintem az is a hibájuk, hogy túlságosan lazák a szabályok. Meg kellene érteni, hogy a horgászatban nem lehet cél a minden eszközzel, minden módszerrel történő minél több hal kifogása. Arra ott a háló. Én pl. kapásból betiltanék a lámpán kívül minden elektromosan működő eszközt, tehát kapásjelzőt, etetőhajót, radart, stb. Ja, hogy úgy nehezebb? Igen. Tessék úgy halat fogni.
Ha megnézi az ember, minden sportban, még a technikaiakban is, erősen korlátozva van a használható technika. Ezt próbálták most pl. megkerülni az úszósportban az új dresszekkel, az eredmény tragikus, januártól be is lesznek tiltva.
De a legjobb példa mégis a testvérsport, a vadászat. Nem sorolnám fel az összes korlátozást, csak pár példát. Szabad csónakból vadászni, de csak kézi erővel hajtottból, tilos autóból lőni, tilos az éjjellátó használata, tilos elektromos eszközzel (magnó) csalogatóhangokat kiadni, tilos a fegyverlámpa (egy esetet kivéve), de sorolhatnám. Mert ők régen megértették, hogy muszáj valahol határt húzni, mert nem az a cél, hogy űrtechnikával a vad fölé kerekedjenek. Esélyt kell adni a vadnak is, mert annál értékesebb lesz az eredmény.
Én valami hasonló szemléletváltást hiányolok a horgászatban.
batorib#9 2009. 08. 05., 19:23Amikor régebbi újságokat, könyveket olvasok, ott még a bojlis módszer is sokkal természet közelibb volt. Ez az egyetlen módszer, aminél a modern civilizáció és a Természet nem tud elszakadni egymástól.

valószínű ezt értettem félre. Értem én hogy nem a bojlizással van bajod, ezt nem is írtam, hanem az ezt körül vevő néha luxust karcoló körülményekkel vagy eszközökkel, illetve azok helytelen alkalmazásával. De nem akarok ezen vitázni, remélem nem bántottalak meg! :)

Carpos biztos tudna mesélni még ennél cifrább dolgokat is, mert halőrként az ember sok helyzettel találkozhat.. rabsicra fel, Carpos! :)
SzKrisztian#10 2009. 08. 05., 16:24Ja, és még valami! Köszönöm batorib! Kimondtad a legfontosabb mondatot, a leglényegesebb dolgot! Remélem így is lesz, ahogyan Te is leírtad az előbb. Egyébként sok víznél éppen ez volt az egyik ok, hogy kizárták az etetőhajót. Vagyis, hogy természetközelibbé tegyék ezt a műfajt. Még egyszer köszönöm!

Többet nem kívánok hozzászólni a témához, és bocsánat, ha esetleg indulatokat váltottam volna ki. Mondjuk nem csak nekem vannak kérdéseim, de én megkaptam a választ. Lehet, hogy hamarabb meg kellett volna írnom ide a véleményem. Na mindegy.

Még egyszer üdv. Mindenkinek. Jó pecát, sok halat!

Krisztián
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A viza tengeri hal, kizárólag ívásra vonul az édesvizű folyókba. Az 1970-ben felépült Vaskapu erőmű megépülése óta az utolsó regisztrált dunai vizát Paksnál fogták 1987-ben. Ez a példány 3 méter hosszú és majd 200 kg súlyú volt.