6935 napja nézzük el, hogy demokratikus országunkban lopják a vizek halait, és szinte semmit, de legalábbis nagyok keveset teszünk ellene. Minden rapsic dögöljön meg. Pfüj, pfüj.
S most, hogy a kötelező körön túl vagyunk térjünk rá arra, ami kevésbé fontos, vagy érdekes probléma. Nevezetesen, hogy miért is van ez így.

Válaszutak

Lenyírták

Horgász-halász ellentét

Valahányszor szóba kerül egy zavaró dolog, mindig előkerül egy még zavaróbb, és legtöbbször ott lyukadunk ki, hogy a leginkább aggasztó jelenség a haltalanodó vizek, pontosabban a vizeket haltalanító brigádok tevékenysége.
Ez egy bosszantó dolog. A tehetetlenség, hogy tudjuk, sőt, látjuk, de mégsem történik semmi, részben a jogszabályi környezet, részben a rossz reagálás, illetve eleve a tettenérés nehézségei miatt. De van egy ennél is elkeserítőbb az egész kép hátterében és ez talán mindennek a gyökere: az érdekérvényesítés minimális hatékonysága.

Vajon a Duna alsó szakasza kerül-e valaha horgászkezelésbe?

Ki az, aki kimarad a fejlesztésből? A horgász. Ki az, akinek utoljára szólnak? A horgász. Ki az, aki hiába kiabál? A horgász. Kinek lépnek át a fején, történjen bármi is? A horgásznak.
Egyesületnek, szövetségnek, országos szervezetnek.
Emlékezzünk csak a Tisza-tó körüli tavalyi mizériára. A nyugati oldalt lezárták arra hivatkozva, hogy a főként EU-s pénzből épült kerékpár úton nem lehet mással, csak kerékpárral közlekedni. A horgászok persze megszokták, hogy a töltésen (gáton) autóikkal megközelíthetik a poroszlói és sarudi Kis-tiszai állásokat, így joggal voltak meglepve amikor a lezárt utakkal szembesültek. Tegyük hozzá, nem ingyen használhatták a horgászok korábban sem ezeket a szakaszokat, hiszen gáthasználati díjat szedett tőlük a vízügy, már akkor is, amikor még ki sem bányászták azt a bitument, amiből később a burkolat elkészült.
Az országos szövetség hiába próbálkozott, hiába jelezte, hogy ennek nem lesz jó vége, és hiába érvelt ellene, na meg tiltakozott, tulajdonképpen nagyívben sz@rtak rá, hogy a kis horgászok mit pattognak. Egyáltalán, ki kérdezte őket? – mondogathatták egymásnak a tanácskozások után a Többiek, pedig nem akárki, hanem az országos szövetség, a vízkezelő hallatta hangját.
Szóval a kerékpárútra hivatkozva, egyúttal a kerékpáros turizmus előtérbe helyezésével háttérbe szorították a horgász érdekeket. Egyik fő indok volt az a félelem, hogy ha ráengedik az autós forgalmat, vissza kell fizetni az Uniótól kapott pénzt. Na, amikor a fülébe jutott egy igazán illetékes hivatali személynek, hogy min megy a szívózás, akkor leszólt, hogy ilyenért biztosan nem fog az EU szankciózni, úgyhogy mehetnek azok az autók nyugodtan a gátkoronán. Biztos ami biztos, azért sikerült így is korlátozni a forgalmat, hogy a ruha ne gyűrődjön…
De ez sem az érdekérvényesítésnek köszönhető ám, mivel olyan… hm… hogy is mondjam nincs.

Szeliden a turizmus mindenkinek szól

De ez a Tisza-tavas bukfenc csak egy dolog, igaz, egy jelentős dolog, ami reprezentálja a tehetetlenséget.
Velence? Nem, itt csak a szokásos kivárás, vagy kései reflex működött. Ne is várjuk el, hogy egy ilyen beruházásnál a horgásznak szava lehet. Persze, mint országos szövetség, és mint a tavon (épp az érintett partszakaszon) világversenyeket rendező szervezet kicsit hangosabban is hallathatta volna a hangját a Mohosz. És kicsit korábban… Utólag, amikor már lecsengett az ügy, először feltettek egy nyilatkozatot a szövetség honlapjára a… szóval a Velencei-tóval foglalkozó aloldalra. Huh. Aztán kikerült a főoldalra egy szép banner. Ahh. Majd jöttek a fizetett hirdetések. Ehh.
ÉRDEKKÉPVISELET. Pipa.
Nem akarok ötleteket adni, nem is dolgom szerintem, de sokkal zajosabban, már a hír berobbanásakor, a nagy média érdeklődést meglovagolva kellett volna tüntetni a beruházás ellen. Emlékeztetőül: a peca.hu február 13-án már hírt adott a Királyok Városáról, a „Ne tegyék, nem engedjük” hirdetések pedig június elején jöttek ki – kisebb fáziskéséssel… S miközben a többi érintett ezerrel tiltakozott – megszólalt MME, Fa Nándor, ill. a helyi horgászegyesület –, és a sukorói természetvédők szervezkedtek, a nagy akciók idején nem akart együttműködni a szövetség…
Félreértés ne essék, a hírekkel ellentétben a Mohoszban is vannak tehetséges emberek, csak hát maga a horgászat, mint olyan, nincs képviselve szinte semmi érdemleges fórumon. Parlament, pártok, közgyűlések, kamarák…
De erre még rátesz egy lapáttal a sutaság.

Csak a fű el ne kopjon!

Maconka virul

De ne legyünk igazságtalanok. Nehéz úgy bármit is meglépni, hogy háromszázezer horgász érdekét kell összehangolni, összefogni.
A tenni akarást ne vonjuk kétségbe, de a kommunikáción volna mit javítani.

Vegyük a Balatont is elő? Kár lenne. Nyilván itt még annyira sem érezhető a szövetségi ráhatás, nem horgászkezelésű víz, horgászhatás a közelben zéró. Ellenőrző szerepe talán a BB szövetségnek volna, de tudtommal ők sem járnak a telepítésekre. Hát, így nehéz is lesz.

De lássuk a Tiszát. Hivatásos és önkéntes (rapsic) halászok tizedelik a megtizedelt állományt. Eleve halászok kezelik a szakaszt, mint a folyóvizek legtöbbjét egyébiránt Magyarországon. Hogy mit keresnek az élővizeken a halászok, azt is firtathatnánk, de most kár lenne, hiszen ez pályázatokon dőlt el kilenc éve.
No, a Tiszán, Csongrádnál a helyi egyesület vezetője is arról beszél, hogy tehetetlenek. Az ívó halakat hálózzák, az ivadékot nem mentik, a vizet nem telepítik rendesen. Egyértelmű, mindenki tudja, hogy ez nem normális állapot. Tehetünk valamit ellene? Teszünk valamit ellene? Nem. Nem. Nem.
Kiskorpádon évekkel ezelőtt egyszercsak azt mondták, hogy holnaptól más kezeli a tavakat. És… Más kezelte.

Majdnem a pókok győztek

Pedig elkélt az a víz a Herpenyőbe…

És kár lett volna érte…

Délegyházán három tavon illetékes a helyi egyesület, hét éve ők regnálnak a területen (előtte is horgászoké volt: Mohoszé, és a pesti szövetségé), de mégis, ha úgy adódik, hogy jön egy befektető, aki wellness hotelt akar oda csinálni, valahogy elfelejtenek szólni a vízkezelőnek.
Ez persze olyan reflexeket indít el, ami akár még korai is lehet. Hiszen önmagában előny is lehet egy wellness hotel: vendégeket, nyugalmat kereső potenciális horgászokat vonz. De mégis, ha arcon csapják az ember nem az az első, hogy mosolyogva fordul vissza. Úgy már nehéz konstruktívnak lenni. Én nem tudom mit tesznek a délegyháziak, de egyik vizüket nyilván velnesszileg felfuttatná, horgászilag lenullázná a beruházó. És erről nem nekik szóltak először… Szóval nehéz ügy.
De hát miért nem szóltak? Mert globálisan, pontosabban országosan olyan a horgászok megítélése… olyan… amilyen.

Érdekérvényesítés: pipa!

Mecsekpölöskén több, mint egy évig pereskedhettek, amikor beszántotta a vízhez vezető utat egy szomszéd…

De ne higgyük, hogy csak a gonosz tőkések és a gátlástalan halászokkal szemben válhat tehetetlenné a horgász érdek képviselete.
A természetvédő is veszedelmes ellensége lehet a horgászoknak. Félreértés ne essék, feketeöves természetvédő vagyok, nem dobok el papír zsepit, és konzervdobozt, sem a vízparton, sem másutt. Megjavíttatom az autót, ha csöpög az olaj és feszengek, ha jobban firkál a kelleténél a kipufogó. Kullancsot és szúnyogot pusztítok csak el, de azt is csak akkor, ha erre kényszerít a parazitálása. Sőt mi több, soha nem ettem magyar bucót sütve, nyárson, vagy füstölve, de az már felháborít, hogy nem lehet sátrazni bizonyos helyeken, mert a fű kikopik a sátor alatt… Horgászturizmus, nesze neked. Van egy tehetősebb, elvetemült réteg, mondjuk a bojlis, aki kint aludna a parton, hozná a pénzt, nem vinné el a halat… Itt az idő, hogy kicsit kellemetlenkedjünk nekik. Kikopik a fű. Igen. A szántóföldön 50 méterrel arrébb viszont mehet a vegyszer ezerrel… Gratulálok.

Egy kis vízszint szabályozás

Szedresen minden zavarta pár éve a természetvédőket. Tudni kell, hogy Szedres, bár szép, csendes holtág, közel sem érintetlen. Intenzíven horgásszák már jó ideje, de olyan területen fekszik, amilyenből északabbra sokkal értékesebb, nagyobb, bőven akad.
Mégis, azt lehetett hallani, hogy mindig találtak valamit a természetvédők a vízzel kapcsolatban, amiért szólni lehetett. Amikor a helybéliek szóvá tették, hogy tőlük 100 méterre ott van egy hatalmas sittkupac a bekötő út mellett, közvetlenül a természetvédelmi tábla mögött, akkor mi volt a reakció? Na mi? Arrébb vitték a táblát.
A horgásznak igaza nem lehet.
Őshonos és behurcolt fajokra vonatkozó telepítési szabályok?
Kormorán gyérítés engedélyezése?
A Herpenyő negyven kilométeres felélesztési programja majdnem elcsúszott azon, hogy elkezdték félteni a patak melletti pókokat, és a kevés értékkel bíró társulásokat. Azt mintha elfelejtették volna a természetvédők, hogy a területet évtizedekkel ezelőtt volt állapotát állítaná vissza a helyi szövetség… Valamiért a jelenlegi állapotot kellett óvni. Persze érthető. Valamit óvni kell. Csoda, ha a horgászok furán állnak a természetvédőkhöz?
De kár lenne leragadni itt…
Vízügy. Vízszint játék, ívás utáni leengedés? Ismerős?
Földhivatal. Az egyik jeles Budapest melletti víztározó gyepként szerepel a nyilvántartásban.
Bíróság. Magyarázzuk már meg, mi az a gereblye, mert ilyet mi nem ismerünk, törvényileg nem értelmezett – mondta egyszer egy bíró állítólag. Vagy: a hálós úr csak kipróbálta a szerszámot. Télen. Jég alatt… Hal nem volt a hálóban. Fel nem jelenthető. Másnap visszakapta. Még nyirkos volt. Tisza-tó.

Az amurt szinte mindenki svarcban telepíti, mert nem őshonos.

Az ezüstkárász is

Hogy a Balatonba bekerült? „Majd meglátjuk, mi lesz”

Egy kis élővizes tápli – de ez talán a legkisebb baj

A horgászokat nem tekintik partnernek, mivel az olyan megfoghatatlan izé. Massza. Nagy Ho-ho-hó a pácban, meg a csalikukac. Még a halak is kiröhögik őket! Hát lehet ezeket komolyan venni, kérem?!
És ez a lényege annak, hogy ha lenne végre egy meghatározás, hogy minek is tekintjük a horgászatot, akkor talán lehetne egy kiindulási pont, amihez képest, definiálható az, hogy miért is kéne a horgászokra hallgatni, vagy – tovább megyek – felismerni, és elfogadni az érdekeiket.
Jót tehetnek a celebek, Bessenyei Péter, Cseh Laci, és a színészek, Józsa, Trokán, Reviczky Gábor. De amikor egyszer beszélgetett Szilágyi János – a riporter-újságíró – Reviczkyvel, ez utóbbinak már küzdenie kellett, hogy ne „hülye horgász”-nak nézze őt az újságíró. Láthatóan nem tudta meggyőzni.
Vesztesek vagyunk minden szinten.

Az érdekérvényesítő mechanizmus gyors…

Az érdekvédelem jól áll…

Vannak persze kivételek.
Vas megye, szinte mindennel szembe megy, ha a horgászérdek megköveteli. Kiegyezik, és harcol, pályázik és nyer, vizet szerez, gondol a jövőre. Miként Maconka is, mely nem kis (mérjük számokban: több százmilliós) projektet készül megvalósítani a következő években. Lehet érdeket érvényesíteni? Lehet. Lehet világot gyújtani a homályban. A villanyfény csodákra képes.
De az árnyak, a baljós árnyak ott maradnak.
Pár évvel a következő pályáztatások előtt vajon mennyire befolyásos a horgászat? És erősek lesznek-e az egyesületek, szövetségek a vizek halászati jogának megszerzésében. Félő, hogy nem. De ne legyen igazam…

A horgászokat hamarosan kifilézik

Küzdjél! Légy férfi! – mondta hatásvadász módon a feketekalapos-bajszos-ruhás férfi egy Monty Python jelenetben az örök vesztes Arthur Pewtey-nak, miután annak feleségét rövid flörtölés után, pofátlanul lenyúlta egy családi tanácsadó. Pewtey-t kiküldték a szobából, de a bíztatás hatására erőt merített, felbátorodott: – Ez az! Itt az idő! Ez a te pillanatod Arthur Pewtey! – lelkesítette magát, és visszalépett a szobába.
Húzzon el! – kiabált rá az asszonyt tapizó nőcsábász a spanyolfal mögül, mire Pewtey azzal a lendülettel újra sarkon is fordult. Végül meg jött az adott részben vissza-visszatérő páncélos lovag és fejbevágta egy kopasztott csirkével…

Szólj hozzá:

Mehet