Már sokszor leírtam, hogy a pogányi, az egyik kedvenc vizem. Azt is leírtam, hogy nem azért mert én az ilyen jellegű tavakért rajongok – mindeközben persze egyáltalán nem nevezhető csúnyának, és a méret is relatív, a tíz hektár már nem nevezhető klasszikusan kicsinek, különösen az egyre terjedő apró horgásztavak korában.

A parkoló szerint még ősz van

A kikötő érzi a telet már

Fejlesztés terhe mellett: mozgásérzékelő, lámpa, kamera, adóvevő, net a házban

Maga Pogány nem is most jött létre, hanem már vagy negyven éve, a TSz-es – fiatalabbaknak: termelő szövetkezet – időkben. Mindjárt meg is kapta a jókora pontyait, nem sárral gurigáztak az alapítók akkoriban. Eleinte amolyan repi tó volt, aztán már földi halandók is horgászhattak rajta, ekkor kezdődött az aranykor a helyi egyesületi tagoknak.
Aztán a kétezres évek elejére valahogy szétcsúszott minden. A rendszerváltás utáni évtizedben kiaggatták szép halainak jórészét, főként harcsát, busát, de pontyokat is. Micsoda halak lehettek, ha azt megelőzően nem volt leengedve egyszer sem a tó!
A bajokat azok látták és tapasztalták, akik lejártak a vízre. Mondjuk nem voltak túl sokan, de még ők is eltudták vinni a rossz hírét a víznek, ami egyébként papíron amúgy tök jól működött. Azok a bizonyos anomáliák melyek a bajok forrásai voltak, nem oldódtak meg maguktól, de úgy látszik az idő és a sors kitermelte a megfelelő embert, és ő, amikor elérkezett az idő, meg is kapta a megbízást.
Bőhm Lászlónak hívják. Halőr, de több annál. Magát nem tartja angyalnak, csak következetesnek, becsületesnek és rendpártinak. Azt már csak én teszem hozzá, hogy bevállalós is, mert azt, és úgy, amit, és ahogy képvisel és csinál, nem sokan tudnák utánozni – ez már szinte a végszó is lehetne, de ne szaladjunk annyira előre.

Egyértelmű dolgok

Figyelő szemek

Ha felmerült Pogány neve a kétezres évek elején, a Pécs környéki horgászok csak legyintettek. Nem volt túl jó renoméja már a víznek.
Sokat mutat ebből az időből, hogy 2004-ben mindössze 300 napjegyes látogatta meg a tavat. Valahogy nem volt annyi hal a vízben, valahogy nem volt annyi a bevétel, mint kellett volna. Sok furcsaság között olyanok akadtak, hogy a ceruzával kitöltött napijegyet másnap is eladták, a horgászok szinte kontroll nélkül, bemondásra vitték a fogott halakat, a kitöltött fogási naplóból eltűnt a korábban bejegyzett sor, és hasonlók. Elfogadott volt, hogy az „ötpercesbe” azaz a tilosba leülhettek a kiváltságosok – a név találó, itt öt perc alatt meg lehetett fogni a halat, elvégre kíméleti terület volt. A telepítő autó a horgásztó előtt még egy-két helyen megállt, így telepítéskor csak csordogált a tartályból a ponty a sok víz mellett.
A parton túl sem volt minden rendben. A terület ugyanis 80 százalékban az egyesületé (a tagok vették meg), és 20 százalékban az önkormányzaté (ezért nem kellett fizetni), így kicsit túros volt a közös ló háta, a fű kaszálatlan volt még májusban is, akadt gond elég.

Két ponty

Sokat mondó beíró

Csuka is jött, kettő

Amikor Lászlót megbízták a halőri teendők ellátásával 2005 áprilisában, már volt rálátása pár dologra, így tudta, hogy külön nyilvántartást kell vezetni a fogásokról, a jegyekről, hogy a számok nyelvén is minden utánakereshető legyen, ha arra szükség van.
Ennek létjogosultságát már csak az is indokolta, hogy volt olyan horgász, aki negyvenkilós területi jegy limitje fölé ment, azonban a saját fogási naplójában csak 14 volt rögzítve. Ez persze konfliktus helyzetet szült. (Csak mellékesen: a korábbi évet visszakeresve látható volt, hogy a beírófüzetbe 96 kiló jött össze ugyanilyen jeggyel, ugyanennek a személynek.)

Meg békéshal, vagy nyolc kiló

2005-ben aztán, mínusz négyszázezer forinttal és segítőkész telepítéssel indult a szezon, mert hamar kiderült, hogy hal kell, anélkül nem megy. Az egyesület ahol tudta terjesztette, hogy pogányi telepítésnek mi az időpontja és mennyi hal érkezik – ez eladdig tabunak számított.
Kézzel írott papírokon indult a propaganda, ami leginkább a horgászboltok közreműködésével valósult meg. Na meg szóbeszéddel, hiszen a jó horgászlehetőségre ki voltak éhezve a horgászok, és Pogány jót mutatott.
A korábbi év 300 napijegyéhez képest 936 jegyet adtak el a vendégeknek, és ez meglátszott a kasszán is: 700.000 Ft plusz bevétel állt már a 400 ezres koratavaszi hiány helyett.
Maradt is tehát, így a telepítés már nem okozott gondot. Tulajdonképpen beindult a gépezet, de ennek komoly ára volt.
A szokásjog szerint horgászóknak nem tetszett sok változás, és ez állandó vitának és nézeteltérésnek adott táptalajt. Az ún. normális horgászok nem sokat vehettek ebből észre, csak azt látták, hogy általában fognak halat, amivel ők teljesen meg is voltak elégedve. Azok, akik többet akartak, és akiknek kára lett a szigorból, nem tudták elfogadni az új rendet, és tulajdonképpen a mai napig sem fogadják el.

A halőr munkában, bizonyítványt mindenki láthatja

Pedig a számok magukért beszélnek. 2006-ban már bőven ezer felett volt az eladott jegyek száma, és ez 2007-re is tovább emelkedett. 2008-ban már 3322 napijegyet adott el a halőri csapat, mely időközben két hivatásos halőrrel, illetve több mint tíz társadalmival bővült.
2004-ben tehát 300, négy év elteltével tizenegyszer annyi látogatót vonzott a Pogányi-tó. Egyszersmind a bevételek sem alakultak rosszul: valamivel több, mint hatmillió forintot jelentettek a napijegyek, ez önmagában sem rossz, de ugyanilyen nagyságrendű összeg jött az éves területi jegyekből is.

Minden van

Ki lehet tenni ezt is

Mint minden költségvetéssel bíró intézmény, a horgászegyesület is bevétel-kiadás alapfelállásból gazdálkodik. Akkor ér valamit ez a nagynak mondható szám (napijegybevétel: 6.093.900 Ft), ha az emellett felmerülő kiadási tétel kevesebb. Kicsit csúsztatás ugyan, de nem számottevő, ha feltételezzük, hogy a napijegyesek külön tételként vizsgálhatók, hiszen halőrház, halőr, világítás, kaszálás akkor is kell, ha csak tagok horgásznak a tavon, és a tagok a tagdíjukkal ehhez hozzá is járulnak, de ez egy fix összeg.
Egyszóval a napijegyes a külső forrás, mint mindenhol. Kérdés, hogy ez a külső forrás, forrás-e egyáltalán.
A 2008-ban eladott 3322 napijegyes fogását (egészen pontosan az elvitt mennyiségeket, ez fontos!) is természetesen külön statisztika őrzi:
A prímet a pontyok viszik: 1001 db 2694 kg tömegben, átlag 2,7 kg/db, elég darabos halak jöttek tehát. A második legtöbbet egyébhalból vitték el a vendégek, de nem panaszkodhattak, hiszen átlagosan közel fél kilós kárász/keszegről van szó: a 806 kiló összesen 1749 darabból adódott össze. Az afrikai harcsa a következő tétel! Úristen, ki gondolná?! Természetesen csak az csodálkozik, aki nem látott még nyáron vízpartot afrikai harcsa telepítés után…
364 darab, 940 kilogramm, 2,6 kg-os átlagsúly. Hoppá! A 71 amur 210 kg volt (átl.: 3 kg), a 22 süllő 13,6 kiló, a 18 csuka 39 kiló, a három szürkeharcsa pedig 15 kilót nyomott. A ragadozókra tradicionálisan alig horgásznak Pogányban, ez meg is látszik. Ellenben a ponty és a fehérhal kiemelkedő.

Párosan

szép

az élet

Tehát ismert az a halhús mennyiség ami kikerült a tóból a 3322 napijegyes horgász által.
Ez összesen 4426 kiló, melynek egy részét már a tóban gyarapodták magukra a halak, de ezt most hagyjuk ki az egyenletből. Egyszerűség kedvéért (egyébhalak+nemes halak miatt) egy átlagos 620 forinttal számolva az jön ki, hogy 2.744.120.- Ft-nyi halat vitt el magával az a háromezer horgász, aki összesen hatmillió forintot fizetett a napijegyért. Centire pontosan is ki lehetne számolni, de most ezt ne tegyük. Az említett számnál maradva 3.349.780.- forint marad az egyesület kasszájában. Egy év alatt. Kvázi nyereség.

Úgy nem ér Laci bátyám, hogy telepítenek is!

Ez úgy is tűnhet, hogy a horgászok be lettek csapva, pedig nem. Hiszen évről évre nő a látogatók száma, a tó híre töretlen, és fogják a halat, ami – és ez nagyon fontos – leellenőrizhetően bekerül abba a 10 hektárba. László úgy számol, hogy 10-15 százalékos lopás mellett is, minimum 100 mázsa hal van a tóban, ami hektáronként 1 tonna.

Minden a gépen

és papíron is

Egy jól működő, mai horgászléptékkel mérve ideális méretű vízterület tehát erre lehet képes, ha minden klappol. A halak szeszélye és az időjárás végső soron jó barátja a vízkezelőnek, de csak annak a gazdának, aki nem veszíti el a vendégek bizalmát, és annak aki meg is tudja őrizni azt, amit beletesz.
És itt jön a képbe az a kérdés, hogy megvalósítható-e ez máshol is? A válasz egyértelmű: persze! Manapság is sok kis Pogányi-tó található az országban. Működő, prosperáló egyesületi tavak. Maconkát és a vasi szövetséget ne említsük most itt, hiszen mindkettő más kategória, de ebben az „egyesületi víz” skatulyában is elég jól eldöcög jópár tavacska idehaza. De kell valami kis plusz, mert csak a számokat nézve még abba a hibába esünk, hogy elhisszük, ez tényleg ennyire egyszerű, pedig nem.
Pogányban a pluszt a halőrzés, és a vezetői hozzáállás jelenti. A vezető nagyobb szabadságot ad a főhalőrnek, mert operatívan, helyben, gyorsan, sokkal egyszerűbb megoldani mindent, mint krónikus állapotban. A halőr pedig bevállalja, hogy ő a rossz, a csúnya és a gonosz, akit a horgászok egy része utál. Egy része.
Hozzáteszem: ahányszor én ott voltam, mindig csak vidám, és barátságos arcokat láttam. Aki nem fogott az is tudta, hogy nem azért nem fogott, mert nincs mit, hanem azért, mert nem ment, vagy mert valamit ő csinált rosszul.
Több napijegyes azt mondta, hogy írjam meg, milyen jó ez a víz, és ne higgyek a károgóknak, mert ide tényleg érdemes eljönni.

Fent bevétel, lent a kivett hal…

…ami kábé ennyibe fájt

November 18-án, öt nappal az utolsó telepítés után tele volt a parkoló, a horgászok teli szákkal érkeztek a mérlegelésre, mindenki elégedett volt. Még Bőhm Laci bátyánk sem morgolódott, pedig ma biztosan nagyobb volt a kivét, mint a bevét. Jóllehet, amúgy sem egy morgolódós fajta, és tudja jól, hogy a horgász akkor jön vissza ha fog. Ez egy ilyen furcsa szimbiózis, ami hosszútávon mindenkinek jó.
Hogy milyen hosszútávon, az még nem tudható, mert hamarosan tisztújítás lesz a helyi egyesületnél. Egy azonban bizonyos: négy év munkája példát mutatott, hogy hogyan lehet (kell?) sikeres vizet építeni egyesületi háttérrel, jóllakott vendégekkel.
(Aki hasonló sikertörténetről tud, kérem ossza meg a peca.hu fórumában, vagy privát üzenetben – köszönöm!)

Szólj hozzá:

Mehet