A közelmúltban együtt horgásztam egy bojlis barátommal, és a közös peca kedvéért az ő kedvenc csalijaival próbáltam pontyokat fogni. Ezek használata ráadásul kapóra is jött számomra…

A téli időszak nem kifejezetten a finomszerelékes horgászok ideje. Hideg van, kényes a felszerelés, és általában helyet sem találunk, ahol hódolhatnánk a rakósbotos horgászat örömeinek. Ilyenkor az ember jobb híján műtóra kényszerül, amit – ha néhány dologra odafigyel – nem is biztos, hogy megbán...

Ha megkezdted soraim olvasását, első körben, kérlek, tedd fel magadnak ezt a kérdést: érdekel-e az, hogy a műcsali, amivel pergetsz, milyen időből származik, mikor, hol vagy ki gyártotta?

December 30. Az év utolsó pecája Péteriben. Négy jó barát, egy nagy kócsag, néhány vadkacsa és sok kárász társaságában. A vízforgató jóvoltából a tavacska nem fagyott be. Nem úgy, mint csalis dobozban a csontik, amik pár perc alatt „kalippóvá” dermedt a mínusz hét fokban. És az ujjaim is, mert a neoprén kesztyűm otthon maradt...

Az őszi időszak lehűlt – 10-12 Celsius fokos – vizeiben lényegesen nehezebb horogra csalni a nagyobb pontyokat, mint a nyári szezonban. Különösen igaz ez akkor, ha a pontyok már kevesebbet táplálkoznak, mert jócskán túl vannak a tél előtti lakomán...

Horváth Gy. Gábor tippje a gyors és hatékony horogkötésre. A képek segítségével könnyen elsajátítható a precíz pontos technika...

A szeszélyes időjárás engedett szorításából, a napsugarak egyre intenzívebben melegítették a lassan vánszorgó Duna-ág vizét, és hamisítatlan, a pontyok jelenlétére utaló hangok is hallhatóak voltak. A néhány nap enyhülést sok pontyhorgász kihasználta, köztük én is...

Amikor már 0°C-os reggeli hidegek vannak, és a víz hőmérséklete nem, vagy csak nagyon gyengén emelkedik, érdemes a laposabb nádfalak előtt keresgélni. Főként akkor, ha sokáig süti őket a nap, ami az itteni részeket még fel tudja melegíteni, így egy-két fokkal melegebbek, mint a környező mélyebb területek. Ilyen helyet kerestem fel most én is...

Kis hazánkban él egy nagyon szép, de talán mérete miatt kevésbé megbecsült ragadozó hal, a csapó sügér. Bár sokan számon sem tartják, nekem mégis az egyik kedvenc halfajom, és ha lehetőségem nyílik rá, örömmel próbálkozom horogra csalásával, természetesen pergetve. Teszem ezt egyrészt önnön szépségéért, másrészt azon tulajdonsága végett, hogy általában bandában jár, tehát ha rájuk találok, remek szórakozásban lehet részem...

A hosszú repülés után vízbe csobbanó pálcikaólom tisztán érezhetően koppant a meder kagylós alján, a felszínen futó zsinórt kémlelve lassan felcsévéltem a felesleget, hogy meglegyen a közvetlen kontaktus a kezem és az ólom felett súlytalanul libegő pici küsz-utánzat között. Az új technika egy dologra gyorsan megtanított, felettébb érdemes kiaknázni fő erősségét, amennyire lehet...

A monofil zsinórok történetében szinte nem mondható olyan forradalmi varázsszó, mint az áttetsző fluorocarbon damilok. Talán a legjobban az új zenei irányzatokat képviselő és történelmet író előadóművészekhez hasonlítható: a semmiből jött, rengetegen imádják – néha megmagyarázhatatlan okok miatt – és sok imitátora akad. Ez így van rendjén, hiszen a sikeres dolgokat nem lehet rossz és kevésbé rossz másolatok nélkül életben tartani...

A horgászatban számos olyan dolgot tapasztalhatunk, amit elsőre talán „fel sem fogunk”, illetve nem gondoljuk át, hogy pontosan miért is történt. Gondolok itt például arra, amikor pár percen belül mindkét botunkon kapás van, majd hosszú ideig szünet. Logikus magyarázatok persze vannak rá, de az akkor, abban a pillanatban kevés horgásztársamnak jut eszébe...